Független Budapest, 1937 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1937-12-22 / 51-52. szám
Budapest, 1937 december 22. Független Budapest 15 A „NEMZETI“ Irta: GAZDY JENŐ, th. biz. tag: E TI V RÉSERVÉ 1MÉRICAIN tokból nem alkalmas az új Nemzeti Színház részére. Ezt a stereotip választ adta — ha helyesen van felvéve — egyik lapnak a Közmunkatanács legújabb alelnöke is. Szerinte a tanács ezt a kérdést beleakarja kapcsolni az Andrássy-út és Tisza István-utca közötti lehetetlen helyzet megoldásába, az Erzsébet-tér és Vilmos császár-út közö'tti terület kisajátításába, ami mellékesen és optimisztikusan szólva 28 millió pengőbe kerülne, a Bálvány-utca helyén a Károly-kör- úttal párhuzamosan nyitandó körforgalmi (csak nem díszfélvonulási) úttal, sőt a főpostaépület lebontásával stb. Még jó, hogy a nyilatkozat szerint az alel- nök úr megjegyezte: »Lázas tempóban szeretnénk terveinket megvalósítani, bár tudjuk, hogy ezeknek megvalósításához nem elég — egy emberöltő«. Hát ez az, amit nem akarunk. Mert bármennyire is méltányoljuk azt a törekvést, ha valahol egy emberöltőn át lázasan akarnak dolgozni, mi ezt az ügyet egy éven belül és lehetőleg lázmentesen szeretnénk elintézni. elképzelni azt, hogy a Tőry és Pogány-féle tervek örökre csak rajzok maradjanak«. A terv a színházi kocsiforgalomnak a Rákóczi- útról a színházat megkerülő mellékutcába való terelése útján könnyű elvonulást biztosít a főbejáraton távazó közönségnek. A Rákóczi-út és Múzeum-korút sarkán tervezett beugrással pedig ,az előbbinek a torkolatát — a kívánalomhoz mérten — megszélesíti és így ezen a helyen olyan utcaterület alakul ki, amely az Oktogon-térnél jóval nagyobb lesz. Viszont a Múzeum-kőrútra tervezett főbejárat esztétikai szempontból is megfelelőbb kapcsolatot talál a környékkel és a közelben levő Nemzeti Múzeummal, mint az az Erzsébet-tér helyén elképzelhető E helyett — bazárokkal kapcsolatos Kamara- színház, amire egyébként sincs szükség — szerintem és nagyon sokak szerint — képtelenség. Hiszem, hogy ha pártelnökünknek, Zsitvay Tibornak nagyszerű terve a városok bekapcsolására — testet ölt, maguk az érdekelt megyék és városok is ezt a nézetet fogják vallani. így egyszerűen a »nemzeti« név alatt ismertük és szerettük mi, akik a Paulay-éra idején csodáltuk a nagyok remekbe faragott alakításait. így férkőzött a mi szívünkbe, mint a nemzeti áldozatkészség építészeti formába öltözött oltára, ahová az elhagyott magyarság — főúr és pór hazafias fellángolása — hordta össze a magyar nyelv ápolására és a magyar nemzeti gondolat őrzésére szánt garasait, Ott, azon a helyen, ahová a nemzeti fellángolás helyezte, alakult ki^ a »nemzeti« fogalom, ott szentelték meg ezt a helyet, azok a felejthetetlen művészi nagyságok, akik a »nemzetinek« azóta se visszatért dicső korát ajándékozták a nemzetnek, mintegy viszonzásképpen azért az áldozatért, amit a magyar nemzet hozott a színjátszás magyar művészetének. Ez a múlt kötelez, ha van még tisztelet a múlt dicső emlékei iránt és ha. egyetlen lehetősig van van arra, hogy ezt a kötelességet megtarthassuk. Hiszen annyit herdáltunk már el könnyű szívvel, felületességgel vagy közönnyel. Ha az ember nyugat felé megy, mindenütt — ahol történelmi múltról lehet beszélni — kicsiny és nagy városokban féltve őrzik ,a dicső múlt emlékeit. Ha összeroskadnak, újra építik, csakhogy az ahhoz a helyhez fűzött tradíciót fentarthassák az utókor részére. Mindenütt — legyen az bármilyen államforma, kivéve a szovjeteket — értékelik az ebben rejlő nagy erkölcsi és nemzetnevelő erőt. Lehetne erről rengeteget beszélni, de azt hiszem teljesen felesleges volna, hiszen minden valamiképen kulturált ember tudja ezt. Csak a felületesség és közöny okozhat ezen a téren károkat. Ne essünk ebbe a hibába most, amikor a Nemzeti Színház újra való felépítéséről van szó. Ez ellen akartam védekezni, amikor pártunk értekezletén indítványt nyújtottam be: hívja fel a közgyűlés a palgármestert, hogy a Nemzeti Színház helyének megállapítására vonatkozó tárgyalásoknál — a régi helyen való felépítés mellett foglaljon állást. Mert ha lázmeaites álapotban vizsgáljuk meg ezt a dolgot, könnyen megállapíthatjuk, hogy a régi hely igen is alkalmas az új Nemzeti Színház elhelyezésére, az erzsébettéri megoldást pedig nagyon is kívánatos ettől a kérdésből kihagyni. Egyszerűen hivatkozhatunk a- Iső pályázat eredményére, amikor a kill- és belföldi szakértőkből alakult bizottság egyhangúlag kimondotta, hogy »az első pályázat tervei, mint a tanulmánytervek azt bizonyítják, hogy a kijelölt telken a k vánt nagyságú Nemzeti Színház mindenképpen elfér«. A miniszter által kivitelre elfogadott Tőry és Pogány- féle terv pedig — azóta olyképen csiszolta, formálta és .alakította a terveket, hogy az minden kívánalmat, a sarkon kialakítandó teret és a forgalmi szükségleteket is figyelembe véve, ma már akadálytalanul és a leggyorsabban megvalósítható volra. Kitűnő építész-kritikusunk, dr. Bierbauer Virgil, aki erről a kérdésről alapos tanulmányt írt — szintén erre a konklúzióra jut, mondván: »New tudnák Főleg pedig a főváros törvényhatóságának kell ügyelnie arra, hogy ennek a kérdésnek a megoldásánál valóban — a nemzeti tradíciók, a nemzeti gondolat és az igazi városesztétikai szempontok érvényesüljenek. Az úgynevezett Fórum ügye ezzel csak nyerhet. Az Erzsébet-tér mögött majdan kisajátítandó területekkel pedig nagyobb'tsák meg az Erzsébetieret. Hozzák ki egészen a Fórumra, úgy, amint azt látjuk a bécsi Ringen, amelynek szépségét a középületeken kívül elsősorban a gyönyörű kertek emelik. Végeredményben tegyük az új Nemzeti Színház ügyét igazi nemzeti üggyé, úgy amint azt őseink száz évvel ezelőtt tették. Ne játsszon ebbe bele semmiféle hiúsági vagy más harmadrangú érdek. Nem kisebb ember, mint Herczeg Ferenc húzta meg a figyelmeztető féket. Vigyázzunk, álljunk meg egy percre és gondolkozzunk .. . Gflzdy Jenő Továbbra is: „balra tarts!" Megmarad az eddigi baloldali közlekedési irány — A kereskedelmi miniszter döntése Sok vita folyt arról, ne vezessék-e be Magyarországon is a jobboldali hajtási irányt. A külföldi államok jórészében ugyanis, a mi baloldali hajtási irányunkkal szemben, jobboldali hajtási rendszer van érvényben. A hozzánk érkező külföldi autósok, nem ismerve a mi szabályainkat, vagy nem tudva beleélni magukat a más hajtási rendszerbe, sok kellemetlenségnek teszik ki magukat és sok szerencsétlenség is történik a különböző hajtási rendszerek következtében. A közigazgatási bizottság- egyik legutóbbi ülésén Petrovácz Gyiüa kérte a polgármestert, intézzen felterjesztést a kormányhoz és a külföldi példákra, valamint a nálunk előforduló sajnálatos szerencsétlenségekre való hivatkozással tegyen kezdeményező lépést a jobboldali hajtási irány bevezetése érdekében. A polgármester a felterjesztést sürgősen el is juttatta a kereskdelmi miniszterhez, akinek válaszirata is soronkívül érkezett be a városházára. A kereskedelmi miniszter válaszában ezeket írta: — A baloldali hajtási irány nemcsak a szomszédos Ausztria nagyrészében és Csehszlovákiában, hanem az európai államok közii.1 Angliában, Svédországban van érvényben. A hazánkba érkező külföldi gépjárművek közül a balmentes országokbeli gépjárművek száma mintegy háromnegyed részét teszik az összes beérkező külföldi autóknak. Angliában az a felfogás, hogy a baloldali hajtási iránj mind a lovasfogat, mind a jármű vezetőjének jobb áttekintést nyújt az út szélességét illetően, mint a jobboldali hajtási irány, melynél a vezető jobboldali kilátása tulajdonképpen csak az út széle, illetve árka. Figyelemmel arra a körülményre, hogy a hazai országutak forgalmának lebonyolítása ez- időszerint még túlnyomó részben állati erővel vont járművek útján történik, ezek forgalmát a kocsivezetőkbe beidegzett évtizedes gyakor lat rendkívül megnehezítené jobbmeuetes területek közé vannak ékelve, így Vorarlberg, Tirol, Salzburg és Karinthia egyes részeiben, autóturisztikai szempontokból bevezette a jobboldali hajtási irányt, mert például nagy zavart okozott a Németországból Itáliába — a fentemlített tartományokon keresztül —- haladó, számottevő autó- turisták részére a menetirány kétszeri megváltoztatása. — Ezzel szemben, bár Ausztria közlekedési szabályzata imperative előírta a jobbmenetre való áttérést, az ország többi részeiben erre nem kerülhetett sor, főként azért, mert Bécsben és a nagyobb városokban a jobboldali hajtási irányra való áttérés számottevő átalakítási költségeket igényelne. A jelenleg balmenetben közlekedő villamosok menetirányának megváltoztatása ugyanis, különösen a vágánykapcsolások, a váltók, keresztezések átalakítása folytán rendkívül számottevő költséggel és nem lekicsinylendő forgalmi zavarokkal járna. Míg ugyanis a nyílt országúton főként a jelzőtáblák áthelyezése, terelőnyilak áthelyezése, stb. válik szükségessé, mellyel kapcsolatban az irányt mutató táblák eg-yi'észe használhatatlanná válik, amely átalakítás esetleg szakaszonként is végrehajtható, a fővárosban a menetirány megváltoztatásának 2! óra alatt kellene bekövetkezni, ha a legnagyobb forgalmi zavarokat el akarják kerülni. — A hazai viszonyoktól azonban függetlenül, a jobboldali irány bevezetése nem volna eléggé indokolt addig, míg azt Ausztria a határos részeken be nem vezette. Sem Angliában, sem Csehszlovákiában ez a közeljövőben tervbe véve nincsen és tekintve gépjármű- idegenforgalmunk fentemlített irányát, ennek számottevő megváltozásáig a jobbhajtási irány bevezetését idegenforgalmi szempontból sem látom indokol Itiak. Kívánatosnak tartom azonban a magam részéről is ez ügy állandó napirenden tartását és felkérem a polgármester urat, hogy a BSzKRt igazgatóságát utasítsa oly részletes elaborátum előterjesztésére, mely a fővárosban a jobbmenetre való áttérés műszaki és forgalmi, valamint költségszerű előfeltételeit részletesen feltárja. Ezt az indítványt a pártértekezlet, majd a törvény- hatósági közgyűlés is egyhangúlag elfogadta. A polgármester pedig az indítványra adott válaszában f. é. november 9-én azt mondotta: »A tárgyalások már hosszúi ideje folynak a kultuszminisztériummal a Nemzeti Színház elhelyezése kérdésében, A tárgyalások még nem haladtak annyira, hogy e kérdésben végleges álláspontot lehessen elfogadni. Az indítványt nyilvántartásba veszi és a további tárgyalásoknál arra figyelemmel lesz.« Azóta beterjesztették sőt a képviselőházban le is tárgyalták a Nemzeti Színházról szóló törvényt, nyitva hagyván az újraépítés helyének kérdését. Kétségtelen, hogy a felsőház rövidesen ugyanígy határoz és így ennek a kérdésnek aktualitása közvetlen küszöbön áll. Sajnálattal látom, hogy az utóbbi időkben közreadott nyilatkozatok szerint egyes hivatalos helyeknek, főleg a Közmunkatanácsnak, ebben az ügyben elfoglalt álláspontja eltér a szerintem jól megfigyelt közvéleménytől, amely a Nemzeti Színháznak a régi helyen való felépítést kívánja. A nagyközönség’ érzéke — vezetve a nemes tradícióktól — ebben az ügyben valóban sokkal finomabbnak bizonyult, mint egyes hivatalos tényezőké. De jogai fél attól is, hogy megismétlődhetik ebben a kérdésben egyszer már elkövetett hiba. Nem csak azért, mert a régi hely ellen felhozott élveket nem látja eléggé helytállóknak, de azért is, mert a »Fórum« szerelmesei által tervezett megoldás komplikáltnak és nagyon messze csillogónak látszik. A Fórum, illetve az Erzsébet-téri elhelyezés hívei főleg azzal érvelnek, hogy a régi Nemzeti Színház helye sem forgalmi, som városesztétikai szempon— A kérdés egyébként a nemzetközi fórumokon állandóan napirenden van. A Nemzetek Szövetségének közlekedés- és álmenelügyi- bizottságában minden alkalommal megoszlottak a vélemények afelől, hogy magának a gépjárműforgalomnak a szempontjából melyik hajtási irány a kedvezőbb. — Ausztria az olyan tartományokban, melyek a Műterem-lakás: Budapest, Vili., " Kisstáció u. 13 szobrászművész Telefon 1-305-23
