Független Budapest, 1937 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1937-12-22 / 51-52. szám
Budapest, 1937 december 22. Független Budapest 3 Bornemisza Géza kereskedelmi és iparügyi miniszter a kézművesipar nagy jelentősé- gérölf az ipari szétosztó dúsról nyilatkozik, a független Budapest munkatársának Sóik szó esik mostaJié'bam) arról a kérdésről, 'hogy miképpen' lehetne a vidék .gazdasági helyzetén úgy segíteni, hogy az maga foglalkoztatni és ellátni tudja lakosságának azt a rétegét, melyet a mezőgazdaság többé sem foglalkoztatni, sem felszívni nem képei». Szendy Károly polgármester, — mint a mault éveikben mindenkor, az idén is felhívást bocsájtott ki a tél küszöbén, melyben a hatóságokat és az iparvállalatok vezetőségéit figyelmeztette, hogy a foglalkoztatásnál elsősorban a budapesti erőket juttassák kenyérhez ® ne engedjék, hogy a téli időszak beálltával meginduló vidéki beözönlés következtéiben részben a munkabérek lemorzsolódjanak, résziben -az Bornemisza Géza állandó munkások kiszoruljanak s ezáltal a munkanélküliség növekedjék. Köziben -a kereskedelmi minisztériumban egymást érik a tanácskozások és értekezletek, melyeknek egyetlen céljuk az ipari eloszt (kiásnak olyan megoldása, -ami a túltelített fővárost mentesítve, a nagy ipari üzemeknek vidékre való kitelepítésével ezen a bajon segítenie. A kérdés nem is olyan egyszerű, mint amilyennek látszik s vannak, akik nagy veszedelmet látnak egy mesterséges beavatkozásban, vagy az íróasztal mellett kidolgozott tervekben, melyek nem a reális élet feltételei mellett születnek meg 'is így azt a veszedelmet rejtik magukban, hogy már meglévő és a saját területükön gyökeret eresztett vállalatok alatt lazítja meg a talajt, anélkül, hogy az áttelepítés lehetőségét biztosítani tudná. Érthető, ha az érdekelt köröket nyugtalanítja a kérdés. S hogy tiszta képet tudjunk adni a helyzetről, magához & légiiletékeseihb forráshoz: Bornemisza Géza kereskedelmi és iparügyi miniszterhez fordultunk, aki a következőkben vázolta a kézművesiparra és a gyári iparra vonatkozólag állásfoglalását s a módokat, mellyel a kormány mind a 'két fontos ágazat boldogulását biztosítani óhajtja: Tömeggyártás — minőségi termelés — Ismeretes az a felfogás, amely aikézmű- ipar sorsát a gyáriparral köti össze s azt vallja, fhogy a kézműiparnak immár nincs i:s talám lléítjoigiosultsága, inaiért hisze-n a gyár a miaga gépeivel úg-y el fogja azt nyomni, minit ahogy a faekét kiszorította a mezőkről a tech- nii'ka haladása. Aki azonban az idei kézműipari kiállítás megf-tíkintéséré időt szakított magának, annak többié nean igen fog fejfájást okozni ez a képzelt veszedelem. Az mindjárt ott a helyszínen. megérthette a kézműipar igazi hivatását és gazdasági rendeltetését. Itt -'szemmel]áthatóan beig'az-olttá vált, hogy a két művelési ág — mintha csak egy irányba futó sínpár lenne, egymás mellett haladhat. Anélkül, hioigy valaha is ütköznék. A gyár a tömeggyártás. A kézműipar a minösági munka területe. A minőségi termelés adja meg a kézműipar boldogulási lehetőségiét. Az a munka, amibe a kézműiparos egész lelkét, egélsz tudását, egész isza-kkuit-iuáját beleadja, az egész embert, a: egyént képviseli, míg a gyári termelésből mindez hiányzik s a termelt cikk a gépi munkának az eredménye és összetevődébe. Amíg a gyári munkát egy kis ügyesség mellett el lebet sajátítani, sőt sokszor olyan!Jk végzik, akik egészen más munkaterületről kerültek a gépek mellé — addig a kézműves munka sokévi tanulás eredményekléppien jelentkezik. — Ezen a téren a kézműipart sloisem. verheti le a gyári termelés, miért — bogy úgy mond jam — a lélek áll szemben a géppel s az az erő, amely versenyre sarkalja a kézműiparoist, hogy »re- mek«-be készült alkotásaival »aranykoszorús« versenyek diadalmas győztese lehessen, azaz ez a gépi munkában nem jelentkezhet, hiszen ott nem is érvényesülhetne. Mindebből az iis következik, hogy a kézműipar sorsát az egyéni kvalitás dönti el, minél kulturáltabb a kézműiparois, annál jobban vértezett a -gazdasági harciban is annál biztosabb a boldogulása. Egy év atatt 300 ipari tanfolyam — Hogy ezt a minisztérium mennyire komolyan vallja — arra talán elég, ha arra a háromszáz ipari tanfolyamra hivatkozóim, amely a múlt évben a kézmííiparosság továbbképzésének nagy gondolatát szolgálta. S hogy ezt a gondolatot mennyire magáévá tette és méltányolta a maga megítélésében -az érdekelt kézmű iparosság iks, azt eléggé bizonyítja, hogy ezeken a tanfolyamokon hatezer iparos vett részt. Olyan -szám és olyan érdeklődés, ami egymaga a. legnagyobb igaziad ás az út helyessége mellett. Érthető, ha az eredmény a minisztériumot arra sarkalja, hogy mlég több lehetőséget nyújtson a továbbmüvelő- désh-ez. A magam részéről jövőben az eddiginél is nagyobb erővel támogatom az ilyen tanfolyamok rendezését. — De itt még nem állunk meg. A segédek szakképzése is foglalkoztat bennünket. Megindulnak a mesterképző tanfolyamok is. Azzal a g'ondolattal is foglalkozom, hogy kalkuláló-tanfolyamokat is rendeztetek, amivel yehetővé akarom tenni, hogy iparosaink olyan nagyobb közmunkákban is résiztvehessenek. ahonnan eddig éppen az írásbeli munka, vagy a kalkulálásban való készség hiánya szorította vissza őket. Hiszen -a tanonc- és szakiskolai -oktatás reformjánál is az a cél vezetett, hogy olyan magasabb elméleti és szakképzettséggel lássuk el a fiatal iparost, amely meirett az met -nagy harcában megállhat a maga lábán is, — ß ha -az élet követelménye egyre többet igényel tőle, mindennek meg i-s tudjon felelni. Általánosan elismert valóság, hogy a külföldön megbecsülik a magyar munkást s bizonyos szakmákban külön értéknek is számol. Erire a beigazolt tapasztalatra joggal hivatkozhatunk, mikor kézműiparosságunk szebb jövendőjét hirdetjük, amelyre ugyancsak rászolgált ia múlt és a jelen nagy erőfeszítésein keresztül. Ipari decentralizáció — Aarui meist már az ipari széttelepítési — vagy idegen szóval: decentralizációt illeti — hát igen, ebiben a kérdésben több értekezletet is tartottunk. Legutóbb az Országos Ipariigyi Tanács elnöki tanácsa is értekezett erről a kérdésről, amellyel a napi sajtó is megemlékezett, ami aztán - mint rendesen — többféle -magyarázatra — helyesre és kevésbé helyesre — adott alkalmat. A kevésbé helyesek közé számítom azt a beállítást, -amely úgy tárgyalta a kérdést, mintha itt már kijegeoesedett, -megirögzített állásfoglalásról volna szó is -amely szerint a minisztériumi azzal a tervvel foglalkoznék, hogy a vidék gazdasági helyzetének megjavítására néhány már meglévő és működésiben lévő gyárat, vagy ipartelepet -akarnánk egyszerűen átültetni a vidékre, akárcsak a kertész egy csemetét, vagy egy virágot. Talán hangsúlyo-z- incim is fölösleges, hogy •minderről ilyen formában szó sincs, mint ahogy az egész értekezlet inkább azt a célt szolgálta, hogy minden érdekelt fél ismertethesse a maga álláspontját és fölfogását, -mert hiszen sokkal nagyobb érdekekről van szó, bogy minden fél meghallgatása nélkül lehetne ebben dönteni. A minisztérium célja, a. jogos érdekek védelme s ezért is hallgatja meg az érdekelteket. Ami most már a magam véleményét illeti: nem titok, hogy mire törekszem. A legelemibb követelmény, amit a helyes iparvédelem velem és minisztériumommal szemben támaszthat, az, hogy ne a meglévőket zavarjam meg munkájukban, hanem újakat segítsek létre jönni. Mégpedig olyanokat, melyek valóban a helyi adottságok lehetőségeiből fakadva, oly gyökeret is tudnak ereszteni és így fejlődni is képesek. Ezt másként nem is tudom elképzelni, mint a helyi hatóságok közreműködésével és segítő munkájával. Hogy elsősorban is a Tiszántúlon óhajtanám ennek az iparosításnak a megvalósítását, — azt talán indokolnom sem szükséges. Ezeknek a vidékeknek gazdasági helyzetét eléggé ismerik országszerte s ha meggondoljuk, hogy ez a vidék jelenti ma is a legnagyobb s egyben a legsúlyosabb gazdasági problémát, mindenki csak természetesnek veheti, ha a kormányzat minden módot megfontol, hogy miképpen és hogyan segíthetne úgy a lakosságon, hogy a foglalkoztatás lehetőségét áillandósítsa s ne ad-hoc ajkaknak szolgáljanak a beavatkozásra, ami mindig a betegséget árulja el. Hogy a,z iparosításnak ma milyen jelentőségbe van. azt nem kell magyaráznom, közismerten a legsűrűbben lakott országa vagyunk Kelet-Euró- pának és a mezőgazdaságból kiszorult népréteg elhelyezkedése és foglalkoztatása csakis iparunk fejlődése révén válik lehetővé, Ezt a nagy, mondjuk ki: nemzeti célt akarja szolgálni az iparosítás, amelynek útját azzal a féltő gonddal sietünk biztosítani az eddig csak mezőgazdaságra utalt vidékek felé, amely bennünket ma a magyar sorssal szemben különösen kötelez. Természetes, hogy mindezt úgy akarjuk, úgy óhajtjuk keresztül vinni, hogy a keletkező új vállalkozások ne kockáztassák a már meglévőket. Zsirkay János A tüzelőszerdrágaság miatt 20.000 vagon porosz szen behozatalát béri a főváros relíerieszíés a normáimhoz a drágaság letörésére A decemberi időjárás aránylag elég enyhe és fűtési szempontból ez a körülmény a lakosság helyzetét könnyíti. Mindazonáltal sem a közönség, sem a hatóság figyelmét nem kerülik el azok a jelenségek, melyek a tüzelőszerek áralakulása körül mutatkoznak. A tüzifahiány szinte állandó és ennek következtében nemcsak a faárak, hanem az egyéb tüzelőszerek árai is emelkednek. Még súlyosabb lenne a helyzet, ha kemény téli idő köszöntene ránk. Viszont most még csak a tél elején járunk és nem lehet előre kiszámítani a későbbi hónapok időjárásának alakulását. Ha az idő keményebbre lordul, kétségtelen, hogy a tüzelőszerek árában további emelkedés várható, hacsak a hatóság még idejében életbeléptetendő rendszabályokkal és intézkedéssel azt meg nem előzi, A főváros állandó figyelemmel kíséri ezl a súlyos problémát, de sajnos, az intézkedések életbeléptetése nem a városi hatóságtól függ. A különböző fórumokon történt felszólalások nyomán a polgár- mester fel terjesztéssel fordult a kormányhoz és megfelelő rendelkezések kiadását kérte a tüzelőanyagok áremelésének megakadályozása és a normális áralakulás biztosítása érdekében. A felterjesztésben a főváros rámutatott arra. hogy « hazai szénbányák olcsó mmikabérek mellett alacsony termelési költségekkel dolgoznak és az általuk követelt fogyasztói ár a termelési költségekkel nincs arángban. Kérte a polgármester a felterjesztésben az ipariigyi minisztert, tegye vizsgálat tárgyává a hazai szén tényleges termelési költségeit és ezek alapján állapítsa meg a normális fogyasztói árat. A kereskedelmi miniszterhez intézett felterjesztésében azt is kérte a polgármester, engedélyezze a folyó fűtési idényben megfelelő mennyiségű porosz szén behozatalát, amennyiben az ország általános közgazdasági érdekei azt lehetővé teszik. Magyarországnak jelentős devizakövetelése' van Németországgal szemben az oda szállított agrártermékekért. E kő rét elés terhére körülbelül 20.000 vágón tüzifátpótló porosz szénmennyiség behozatala volna kívánatos, ami nemcsak a tüzifapiac áralakulására lenne kedvező hatással, hanem kétségtelenül leszorítaná a hazai szénárakat is. A főváros a magas tüzifaárak miatt nem is tudta eddig fedezni a városi hivatalok és üzemek idei tiizifaszükségletének teljes meny- nyiségét. A megtartott versenytárgyaláson csak a szükséglet egyrészét szerezhette be, a további mennyiségeket szabadkézből szerzi he. Ennek engedélyezése érdekében a polgármester szintén felterjesztést intézett a kormányhoz.
