Független Budapest, 1937 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1937-12-22 / 51-52. szám
4 Független Budapest Budapest, 193/ december 22. Szükséges-e és milyen legyen az új fővárosi törvény A „Független Budapest“ pártközi konferenciája ]az önkormányzat nagy kérdéséről A Függ ellen Budapest a karácsony alkalmából körkérdést intézett a törvényhatósági bizottság tagjaihoz: szükségesnek tartja-e a fővárosi törvény megreformálását és ha igen, mit tart módosítandónak a mostani törvényeken. A törvényhatóság valamennyi pártjának képviselői felvonulnak ezen az ankéten, jobb meg balodul egyaránt: csupa őszinteség minden egyes cikk meg nyilatkozat. Felvomd bennük a politikai és világnézeti különbségek minden árnyalata: mégis egy dologban találkozik minden bár menyire ellentétes felfogás — a főváros szereidében, autonómiájának megerősítésében. A hangok különbözőek. Ez természetes, mert hiszen a kérdés, amelyet felvetettünk, az autonómia minden egyes pártját, cselekvő tényezőjét egyaránt izgatja. De nemcsak természetes, hanem érdekes is: csupa friss* elevenség a városatyák megnyilatkozása. Örülünk, hogy a Független Budapest alkalmat nyújt — elsőnek — ezekre a vallomásokra és, hisszük, hogy ezzel olyan értékes szolgálatot teszünk a főváros önkormányzati életének, amely gazdag és termékeny eredményekre vezet a közeli jövőben. A nyilatkozatok sorozatát Zsitvay Tibor megszólalása vezeti be. Zsitvay Tibor, amikor helyesli a kérdés felvetését és pártkülönbség nélkül való megvitatását, egyúttal minden haft bozás nélkül kijelenti: szükségesnek tartja a fővárosi törvénymódosítást, de, mint az alkotmányos gondolkozás puritán képviselője, amikor ezt a »kerekasztal-konferenciát« megnyitja, nem vág elébe az elkövetkezendőknek, nem akar senkit sem befolyásolni a maga nagy, lenyűgöző szuggesztivitásával, hanem a bölcs és pártatlan vezetők szemléletével készül arra az eredményre, amelyet ennek az itt lefolyó vitának konzekvenciájaképpen fog leszűrni a különböző világfelfogások és politikai ellentétek kaleidoszkópszerű felvonulásából. A Független Budapest egy száma nem nyújt elegendő lehetőséget ahhoz, hogy azt az egész, hatalmas anyagot, amely ennek a végtelenül fontos kérdésnek a taglalásához szükséges, magába, foglalhassa. A fővárosi törvényrevízió kerekasztal-konferenciáját éppen ezért itt csupán megnyitjuk és következő számainkban f olytatjuk: olyan bő, gazdag és változatos ennek a nemes vitának belső tartalma, hogy nem is lehetne egyetlen lapszám tűnő életével azt lezárni, Az >értekezletet« Zsitvay Tibor elnökletével, ezennel megnyitjuk, abban a boldog reménységben, hogy áldásos és érdemes munkát végez, amely az önkormányzatnak üdvére fog szolgálni. Zsitvay Tibor megnyitó nyilatkozata Erős a meggyőződésem, hogy a szóbanlévő | kérdés kinő ama szűk keretekből, amilyet ál- j talánosan »karácsonyi« vagy »húsvéti« kérdé- ! sek fogalma alatt szokott elkönyvelni a nagy- ‘ közönség s amelyeknek átütő erejük rendesen el is szokott apadni az ünnepi hangulattal együtt, Főként, ha megtörténik, amit remélek, j hogy a községi politikának olyan tényezői is I belekapcsolódnak a vitába, akik ma már nem J igen szeretnek szerepelni, mert visszavonultsá- I guk csendjével a szereplést nem tartják össze- egyeztethetőnek, de akiknek gyakorlati tapasztalatait a községi politikában eltöltött egész élet sok-sok küzdelme teszi értékessé, szinte nélkülözhetetlenné. Ha ezt a. lehetőséget figyelembe vesszük, könnyen feltehetjük, hogy olyan vita indulhat meg a kérdés körül, melynek minden ember, aki az önkormányzat gondolatáért lelkesülni tud, csak örülhet. Nem is szorul bizonyításra, hogy fontos kérdésekben, legyen az akár politikai, akár közigazgatási, akár másirányú és jellegű kérdés, milyen fejlesztő és tökéletesítő hatása van a vitáknak. Erre elég, ha az oly gyakran éppen Budapesten megrendezett különböző konferenciákra hivatkozom, amikor nemcsak hazai, hanem nemzetközi kérdések is megvitatás alá kerülnek. Ez mind csak arra vall, hogy nagyobb jelentőségű kérdések a megrendezett eszmecseréken és vitákon keresztül kapják meg azt a formáló erőt, amit a drágaköveknél a köszörű fogalma jelent. Ilyen értéket növelő és kiformáló erőt Terbécz Imre Bevallom, kétségem van atekintetben, hogy az új választójogi törvény meghozatala és a fővárosi törvény — helyesebben az 1934. évi XII. te. — imióidosítiásia között jnnktim állana fenn. A főváros ugyanis már régen titkosan választja meg nemcsak országgyűlési képviselőit, hanem a törvényhatóság tagjait is és így — Terbócz Imre pusztán az új választói törvényt tekintve — igazán nem látom okát a fővárosi törvény módosításának még akkor sem, ha, amint hírlik, a fővárosban a lajstromon szavazás mellett az egyéni választás módját is he akarják vezetni. Ez az álláspontom azonban távolról sem jelenti azt, mintha a mai fővárosi törvényt az autonómia 'ideális megoldásinak tartanám. Nem. Az 1934 óvj törvénynek vannak fogyatékosságai, amelyeknek megszüntetése egyaránt érdeke az autonómiának cs az adminisztrációnak. Ügy tudom, hogv az 19‘!4 évi törvényen még a parlamentben való benyújtása látok én a kérdés ezúttal való felvetésében is s mint az önkormányzat igaz híve, csak óhajthatom, hogy az minél több egészséges felfogást szólaltasson meg. S ezzel az óhajtással, azt hiszem, kifejeztem azt is, hogy a kérdés a maga körfutásában minél több olyan emberhez találjon utat, akinek ebben a kérdésben érdemes és gyakorlatilag hasznosítható mondanivalója vagy elgondolása van. Mindezzel természetesen még a kérdésnek a lényegét magát még nem érintettem. S így könnyen is érhetne a vád, hogy az érdemi feleletet meg akartam kerülni, pedig nem az a szándékom, Ellenkezőlegl Már ez alkalommal kijelentem, hogy a fővárosi törvény revízióját én is szü k ség esnek tartom. S éppen ezért szívesen fogok visszatérni erre a kérdésre, hogy a magam álláspontját lerögzítsem, Ezúttal azonban élni akarok azzal a kije gecesedett parlamenti szokással, hogy mint a NÉP fővárosi szervezetének elnöke, csak megnyissam a vitát s a magam állásfoglalásával ne vágjak elébe a mások véleményadásának, ami ekképpen, azt hiszem., zavartalanabbal és közvetlenebbül nyilatkozhat meg. Ebben a hitemben kívánom a vita eredményét az önkormányzat gondolatának szolgálatában s a főváros boldogulása érdekében. Zsitvay Tibor előtt olyan lényeges módosítások történtek, amelyek a törvényt' — rosszabbá tették az eredetien elgondolt célnál. így esett, hogy az új fővárosi törvény nem az egész vonalon szüntette meg azokat az ártalmakat, amelyeket az 1930. évi törvény az autonómia. terén statuált és így érthető, hogy az utóbbi időben mind hangosabban jelentkezik az a kívánság, hogy az 1934. évi törvényt módosítsák és új törvényalkotás útján erősítsék az autonómiát, amely bizony — minek tagadjuk? — ma nem áll valami erős lábon. Hogy ennek mi volna a módja? Mindenekelőtt az, hogy * visszaállítsák a törvényhatósági tanács intézményét. Tudomásom szerint etekintetben a pártok között nincsen különbség. Azután kívánatost!ak tartanám az összeférhetIcnség szigorú és kíméletlen végrehajtását és —- anélkül, hogy most a kérdés részletes taglaló saba bocsátkoznám — a műszaki és az üzemi igazgatás megreformáláséit is, pontosabban: a gáz- és elektromosművek egyesítését. Erről különben még részletesebben is kívánok majd nyilatkozni. Egyebekben — ismétlem — nem tudom, megéri-e a törvény módó sí tás azt a sok izgalmat és azt a kimerítő harcot, amely az új törvény nyomán feltétlenül bekövetkeznék. — hiszen akkor új törvény- hatóságot kellene választani és tisztujítást is kellene tartani. Ki tudná ma megmondani, hogy ez milyen következéssel járna — főként az érdekelt és a közgyűlés által választott tisztviselőkre nézve? Nem jó a választás ördögét időelőtt a falra festeni... Gróf Apponyi György Mit tartok a mai fővárosi törvényen refor- málandónak? Válaszom. egészen rövid: elsősorban vissza kell állítani az 193í:XII. törvénycikk előtti állapotot. Ez a leglényegesebb követelménye annak, hogy az autonómia ismét autonómia legyen, ne pedig az a fából vaskarika, ami a mai látszatautonómia. Bessenyey Zénó dr, Azon nagy célok szolgálata, melyek feladatkörömet képezik, nem engedik meg, hogy élénkebben foglalkozzam politikával. akár várospolitikával is. Én nekem tehát, csak egy kívánságom van, hogy ha módosul a fővárosi törvény, ez semmiképpen se zavarja azt a tökéletes összhangot és együttműködést, amely jelenleg a Közmunkatanács és Budapest székesfőváros között fennáll és amely képessé teszi úgy a székesfővárost, mint a Közmunkatanácsot nagy feladataink megvalósítására. Bessenyey Zénó Bényi Károly dr. A mai választási rendszer mellett a törvény- hatósági bizottság nem adja hű képét a választók akaratának, A lajstromos szavazás alapján a legkülönfélébb foglalkozású egyének kerülnek a bizottságba, akik minden jószándék mellett sem tudják választóik akaratát a közgyűlésen és a szak- bizottságokban kellően képviselni. Véleményem szerint éppen ezért szélesebb alapon kellene kiépíteni az érdekképviseletet. A különböző kamarák részéről most is kiküldött érdekképviselőkön kívül szívesen látnám pl. a nagy-cs kisháztulajdonosok, a rokonszak- májű közép- és kisiparosok, valamint kereskedők, úgyszintén ezek alkalmazottainak, az önálló kertészek, a vasút, a posta, az egyéb közlekedési vállalatok, illetőleg ezek alkalmazottai képviseletének titkosan választottját, akik necsak tanácskozási, hanem szavazati joggal is bírjanak. Számukat összesen 20—25 főben gondolnám. Ezek mellett lennének azután a tulajdonképpeni politikusok, akiket közigazgatási kerületenként titkosan választanának. Kimondandónak vélem, hogy a szavazatok töredéke alapján ne kaphasson mandátumot az olyan párt, amelynek az egy mandátumhoz szükséges összes szavazatokat elérni nem sikerült. Bényi Károly dr. Az összes választók közül választandó bizottsági tagok számát az egyes közigazgatási kerületekre nézve' nem meghatározott számban jelölném meg, hanem a választók névjegyzékének lezárása után minden 2500 vagy 3000 választó után egy bizottsági tagot választhatna a kerület, vagyis a bizottsági tagok számát a. névjegyzék lezárása után az igazolóválasztmány határozná meg a következő választásra szóló érvénnyel. Az igazgatás teendőinek egyszerűsítése céljából megszüntetendő lenne a külön képviselőválasz- tói és külön törvényhatósági választói névjegyzék és helyette csak egy készülne, vagyis a törvényhatósági választásra csak az lenne jogosult, aki képviselőválasztásra is alkahnas. A törvényhatósági tanács visszaállításának híve nem vagyok.
