Független Budapest, 1937 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1937-01-06 / 1. szám
HARMINCKETTEDIK évfolyam 1937 január 6 1. szám Független Budapest VÁROSPOLITIKÁI, POLITIKAI ES KOZGAZDASAGI LAP Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24,—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 1-199-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA SIPOCZ JENŐ /A* Ha 'költői hasonlattal akarnám jellemezni azt a pályát, amelyet Budapest legújabb történetében befutott, talán azt mondanám róla, hirtelenül kigyult fáklya volt, amely világított a kötelességteljesítés és az önzetlen munka útján, és> amely a sors egy intésére hirtelenül el is lobbant. Mert Sipőcz Jenő amilyen váratlanul jött, éppen olyan váratlanul távozott. Szerényen, csendesen, mosolyogva, szelíden és megbékélten, amint egy jó emberhez és egy jó keresztényhez ihő. Falevél volt, amelyet a forradalmak és a konimün borzalmai nyomán támadt ellenállhatatlan szélvész felkapott és sodort ismeretlen magasságok felé és nem ő, hanem a szélvész ereje és sodra határozta meg pályáját és helyét az újból épülő magyar világban. Sipőcz Jenő, aki a tisztiügyészi állásnak, amelyet betöltött, nagyszerű jogászi tudásával, műveltségével, nagynevű atyjától örökölt jogtiszteletével súlyt és tekintést tudott adni, — szimbólum lett. És szimbólum maradt addig az utolsó pillanatig, amelyben nemes és szép lelke visszaszállott Teremtőjéhez. Sipőcz Jenő kiteljesedése volt egy politikai és viíágnézleti irányzatnak, amely a nagy nemzeti szerencsétlenség után kezébe vette az ország és a főváros vezetését. Tizenhat esztendő távlatából ma már nyugodtan megállapíthatjuk, hogy az új urak a hatalom első mámorában és a proletárdiktatúra bukása nyomán támadt nemzeti felbuzdulás első bódulatában sok hibát követtek el és sok meggondolatlanságot cselekedtek, amely nélkül talán még ma is ők lehetnének a városi politika egyedüli irányítói. Sipőcz Jenő, akinek finoman érző lénye és nemesen gondolkodó egyénisége irtózott minden erőszakos fellépéstől, az első percekben tanácstalanul állott azoknak a viharoknak a villám- csapásai alatt, amelyek annak idején végigszántottak a főváros közgyűlési termén és most — elmúlásának szomorú pillanatában — el kell mondani róla, hogy csak nézője és nem mozgatója volt az akkori eseményeknek. Az a titokzatos erő, amely a csiszolt és kifinomult ember gondolkodását determinálja, rávezette annak a felismerésére, nogy őreá ebben a szenvedelemtől és gyűlölettől elvakult világiban a kiegyenlítés és a megbékítés hivatása vár. Finom, törékeny alakját és csendes, szelíd lényét meghazudtoló erővel tört célja felé és rövid néhány hónap alatt arra ébredtek az emberek, hogy Sipőcz Jenő biztos kézzel és hajthatatlan akarattal vezeti ki a főváros értékes rakománynyal terhelt hajóját a vészes viharok hullámaiból csendesebb és biztosabb vizekre. És így lett Sipőcz Jenőből — a Párt polgármesteréből — egész Budapest polgármestere, akinek korai elmúlását ma egy milliós város minden polgára gyászolja. Nagy alkotások nem jelzik útját, amelyet a főváros élén befutott. Ha módjában is lett volna, akkor sem alkothatott volna, mert olyan időben vette kezébe a város sorsának az intézését, amikor itt romokban hevert mindéig ami azelőtt anyagi es erkölcsi értéket jelentett. Egy alapjaiban megtámadott várost és annak megriadt és a közelmúlt sok borzalmától még mindig megfélemlített polgárságát kellett visz- szavezetnie a polgári öntudat és a polgári rend ösvényére. Olyan munka volt ez, amely felért az alkotás sokszor problematikus értékével. Sipőcz Jenő ennek a munkának szentelte elsősorban az idejét és fanatikus hittel, az önfeláldozásnak szinte emberfeletti mértékével vetette bele magát a küzdelembe, amelynek lázában megfeledkezett mindenről, még arról is, amivel a maga gyenge szervezetének tartozott. De győzött ! Hogy ma ebben a városban termelő munka folyhat, hogy a fájdalmas és szerencsétlen múlt emlékei halványulnak, hogy a közgyűlés termében nem ellenségek, hanem ellenfelek állanak egymással szemben, akik vetélkednek a város szolgálatában, hogy az utód nyugodtan építhet azon a talajon, amelyet az előd munkált ki a számára, hogy a munkás visszatérhetett a gyárba, az iparos a műhelyébe, a kereskedő az üzletébe és békésen élhet hivatásának, — az Sipőcz Jenőnek elévíilhetlen érdeme. És ez az érdem az, amely örök emléket állít neki a székesfőváros történetében, ahol Sipőcz Jenő nevét azoknak a sorában fogja említeni az utókor, akik ennek a városnak halhatatlan héroszai voltak. A halál dúsan aratott az utolsó harmadfél esztendőben és csontkeze ennek a városnak sok értékes és kiváló férfiát ragadta el. Most Sipőcz Jenő szívét állította meg érintése. De bármily kegyetlen és marcangoló is a fájdalom, amely ennek a jóságos, derék embernek az elvesztésével érte Magyarország fővárosát, az Élet azt a parancsot rój ja reánk, hogy — megadva a Halottnak az őt megillető tisztességet — könnyeinket elnyomva, tovább dolgozzunk a szeretetnek és a megértésnek azon a művén, amelynek Sipőcz Jenő építője, lelke és szíve volt. így cselekedve, maradunk hűek az ő emlékéhez, amely soha el nem múlhat, amíg a polgári erény uralja Budapestet .. . Zólyomi Dezső.
