Független Budapest, 1936 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1936-02-26 / 8. szám
Budapest 1936 február 26. Független Budapest 3 Budapest hallgatózik... anyagmennyiséggel kell megbirkóznia az iizempoli- tikai bizottságnak. Igazi kásahegye ez a mesék világának az élet prózai valóságába átszerelve. Életbevágó tárgyalások zöld párnás ajtók mögött ™ Hogyan folynak az üzem- politikai bizottság tárgyalásai — Szakadatlan munka négy-öt órán át hetenként kétszer, háromszor — Mit végzett el eddig a bizottság s mit kell még elvégeznie Készen lehet-e a kiszabott munka április 15-re Hetenként kétszer, sokszor háromszor, néhány I soros kis híradás jelenik meg a sajtóban az üzem- politikai bizottság tárgyalását jelezve. Értelmében nem sokat mondanak el ezek a jelentések. Nem többet, mint amennyit elárnlniok szabad és kell, hogy a tárgyalások »bizalmas« jellege megóvassék, ahogyan azt Bessenyey Zénó indítványára a bizottág a maga munkájára nézve elhatározta. A hírlapi jelentésekre azonban mégis szükség van, már csak J azért is, hogy az a kapcsolat, amely az üzem- j politikai bizottság január 8-iki első ülésével a ffiővá- , ros közönségének feszült érdeklődése és a bizottság j munkája között megszületett — meg ne szakadjon. Olyanok ezek a pársoros jelentések, mint a háború- I ban az összekötőjárőrök jelentései. Ezeket az üzemi 1 ügyosztály adja ki s maga Morvay Endre dr. tanács- i nők figyel reá, hogy egyetlen szó ne legyen több I bennük, mint amit az ügy érdeke és a közönség jogos igénye megkíván. Hogyan tárgyal az üzempolitikai bizottság No most itt szigorúan szakdolgokról vau szó, j hogy úgy mondjuk, a. főváros nagy üzemeinek belső életéről s végső eredményben is a »rerum gerenda- J rum«-ról, azaz az üzleti részről, amely közül úgy forog a kérdés, akárcsak a gyermekmesék csodavára a kacsaláb körül. Ha a kíváncsi érdeklődés a nagy közönség részéről érthető is, hiszen voltaképpen Budapest közlekedési, világítási, fűtési és vízellátási kérdéséről, tehát a fővárosi polgár életének legfontosabb kérdéseiről folyik a tanácskozás, de viszont az is érthető, ha az üzempolitikai bizottság a maga tárgyalásainak részletmunkáját nem akarja a nagyközönség' elé vinni. Van ebben sok lemondás és önmegtagadás a bizottsági tagok részéről, önmagukkal szemben, amint alantabb ez ki fog de-, rülni, de viszont van benne sok kímélet is magával a nagyközönséggel szemben is, legalább is olyan, mint a figyelmes orvosban, aki a szerelmes jegyespárnak nem küld csontváz koponyát nászajándékul. Mert megítélésünk szerint túl lő a célon az az igyekezet, amely a jólértesültség látszat előnyére szükségesnek ítéli, hogy a nyilvánosság elé olyan részletek ismertetését erőszakolja, amely kívül esik a nagyközönség ismeret körén s csupán szakemberek figyelmét igényelheti. Aligha szolgálhatnánk ennek a közönségnek az érdekeit, ha azt akarnánk vele tudatni, hogy például a közlekedés politikai csoportnál a második kérdés: — Hogyan lehet összhangba hozni a meglevő települések igényeit a közlekedési, illetőleg milyen módok kínálkoznak új közlekedési vonalak létesítésével a későbbi települések irányítására? Vagy például, hogy még egy példát mondjunk: a racionaizálás második pontja: — Mi a teendő az alállomások körül? Mindezeket csak azért hozzuk fel, hogy igazoljuk egyrészt a bizottság ama józanságát, amely a közönséget is, a sajtót is meg akarta kímélni attól az anyagtól, ami nem eléje tartozik. Zsitvay Tibor, mint elnök, megvalósulva látta tehát legbelsőbb, legegyénibb elgondolását, mikor a gondolat test és vér valósággá vált. Már az első ülésén kimondotta a bizottság, hogy szakértők meghívását tartja szükségesnek. Az elnök — éppen a kérdések szakszerűségére tekintettel — azt óhajtotta, hogy ellentétes állásfoglalású szakértőket hívjanak meg, hogy így a »pro« és »kontra« nemes harcából minden bizottsági tag tiszta és hamisítatlan képhez jusson. Ami a legörvendetesebb, a bizottságban a. pártszem. pontolc. teljesen háttérbe szorulnak. Ha nagyritkán vita támad, azt az elnök tapintata hamarosan levezeti s a maga higgadt tárgyilagosságával és elfogulatlanságával kiegyenlíti. Az értekezlet minden formaságok kizárásával folyik le, legfeljebb az elnöki csengő' jelzi a hivatalos színezetet, de amely még egyetlen egyszer sem szólalt meg csendi vagy a nyugalom helyreállítása céljából, mert errei semmi szükség nem volt". Maga Révész Mihály dr. szocialista bizottsági lag mondotta, egyik ülésen, hogy mennyire megnyugtató a bizottságra a Zsitvay elnöksége s hogy ez a tisztség jobb kezekbe nem is kerülhetett volna. És a bizottság minden tagja tapsolt a tárgyilagos megállapításhoz, ami csak arra vall, hogy itt igazán megszületett az az »egység«, ami az eredményes munka legjobb és legbiztosabb feltétele. Az-üléséken a tagokon kívül a meghívott szakértők és a kirendelt gyorsírók vannak jelen. Ezek jegyzik a felszólalásokat, ainit a bizottság tagjai levonatban kapnak meg’, aminek anyaga azonban, éppen, az elnök határozott kívánságára, »bizalmasnak«, tekintendő, legalább is a tárgyalások tartama alattó Az anyag kiadására vonatkozólag az egész, vitaanyag letárgyalása után külön határoz a bizottság. Annyi bizonyos, hogy olyan anyag összegyűjtéséről és feldolgozásáról van itt szó, aminek kinyomtatása az üzempolitikai szempontból döntő fontosságú volna, ami mindenütt nagy érdeklődésre tarthatna igényt, ahol csak a üzem vagy magánvállalkozás vitája még mindig viharzik. Munkában a bizottság Bizonyos, hogy ebben a tekintetben a magyar főváros üzempolitikai bizottsága olyan anyagot hordott össze, amelynek eredményeit más hasonló gondokkal küzdő világvárosok vezetői is haszonnal tanulmányozhatják. Az üzempolitikai bizottság komoly munkája kizárja a felületességet és az elhamarkodást. Itt nem lehet üres szavak puffogtatásával néphangulatok tapsaihoz jutni. Minden szóra az ország legnagyobb tekintélyei és tudós szakférfiai ütik rá az űrtartalom pecsétjét. El lehet gondolni, hogy milyen elmélyedést kíván a délután 5 órakor kezdődő és sokszor este 9—10 óráig elnyúló tárgyalás, amit legfeljebb nehány rövid percig tartó szünet szakít meg csupán. Hetenkint kétszer, sokszor háromszor is összeül ez a bizottság, Ami Budapest népét érdekli Ezzel .egyben a Független Budapest álláspontját is igazolni véljük, mikor közönségünk elé szakkérdés sek vetítése helyett felelni akarunk azon kérdésekre, amelyek joggal érdeklik Budapest társadalmát. Felelni akarunk: 1. Hogyan dolgozik valójában az üzem,politikai bizottság? 2. Milyen anyaggal kell megbirkóznia? 3. Mit végzett el január 8-iki első megalakuló ülése óta? 4. Mit jelent a bizottság munkája, magára, a bizottsági tagokra és mit jelent Budapest közönségére? A népszerű elnök Mind e kérdések érthetően feszítik az érdeklődés húrját s a Független Budapest csak kötelességét véli teljesíteni közönségével szemben, mikor e kérdésekre megbízható forrásból nyert adatokkal óhajt válaszolni, gondosan őrködve, hogy át ne lépje azt a vonalat, amit számára mindenkor az »indiszkréció« demarkációs vonala jelentett, jelent ma is harminc éves múltjában és jelenében. Köztudomású, hogy január 8-án ült össze először az üzempolitikai bizottság, miután a közgyűlés tagjait megválasztotta, mégpedig 5 tagot a NÉP, 5 tagot a Wolff.párt, 3 tagot a szocialisták és 2 tagot a szabadéi n ár.7c közű I. KARDOS JENŐ BUDAPEST, VI., Ó UCCA egészségügyi berendező, központi fűtés, vízvezeték és csatorn&zAsi vállalata 31 — TELEFON : 17-9-05 ] Szükségessé teszi ezt a letárgyalandó anyag óriási volta. A bizottság úgy határozott, hogy mindjárt a két legnagyobb üzemmel kezdi tárgyalásait, mégpedig az Elektromosművek és a BSzKRt kérdéseivel. A munka kettős vonal sínpárján mozog. Először is a Morvay Endre dr. tanácsnok ügyosztálya dolgozza fel az anyagot. Az ügyosztály állítja össze a különböző kérdéscsoportokat is, amelyek az egyes üzemek egész életét magukban foglalják a legapróbb részletekig. Ezek a kérdések aztán, az ügyosztálytól átkerülnek a bizottsághoz. Ezek adják a vita anyagát és irányát. A tárgyalások menete Még sem az Elektromos Művek, sem a BSzKRt ügyei nincsenek végleg lezárva. A vita mind a két üzemre vonatkozólag folyik. Az előadók előterjesztik szakvéleményüket. A bizottsági tagok kérdéseket tehetnek, de határozatot nem hoznak. Erre csak az egész anyag feldolgozása után kerül majd a sor. Noha már tízszer ült össze a bizottság, — s átlagban csak 3 órát véve a tárgyalás idejéül — 30 óra volt a tárgyalás, de még mindig nem mondották ki a két főüzem kérdéseit. Pedig az idő sürget. Hiszen április 15-re végezni kell a két üzemmel. Hogy miért éppen április 15-re"? Mert Sipőez főpolgármester eddig adott haladékot a tarifakérdések ügyében. Ekkorra tisztán kell állania a kérdésnek; kell-e emelni a, tarifáit, vagy meg lehet oldani a kérdést emelés nélkül is. S ha a bizottság a jelzett időre elkészül a két üzem kérdésével, még mindig hátra van a gáz és víz kérdése. Ebből aztán következtetni is lehet, hogy milyen Az önzetlen bizottság Mindebből ünkénytéleniil is következtetést vonhatunk, mint is jelent ez a munka Budapest közönsége szempontjából és mit jelent magukra a bizottsági tagokra"? A bizottsági tagok szempontjából tudnunk kell. hogy ezért a munkáért egyetlen fillér ellenszolgáltatás sem jár. Nemcsak hogy a bizottság tagjai nem kapnak semminemű juttatást, de még csak a meghívott szakértők sem. Olyan európai nevű tudósok és szakemberek, akiknek minden órájuk igazi »aranyvaluta«: a bizottság meghívását megtiszteltetésnek vették s rószt- vesznek a 3—4 órás üléseken, erkölcsi kötelességüknek érezve, hogy Budapestnek tudásukkal és szakismeretükkel szolgála,tol tehessenek. Nem csoda, ha Zsitvay Tibor dr., mint a bizottság elnöke, a lelke- sültség igaz szavaival köszönte meg ezt az odaadó, szinte páratlan mukásságot, mellyel a szakférfiak e választott társasága méltán kiérdemelte egész Budapest háláját és elismerését. I)e nem kevésbé érdemlik ezt meg maguk a bizottság tagjai. Szinte katonai fegyelem és Pontosság jellemzi mindannyiukat. Tessék elgondolni, mit jelent ez olyan tagoknál, akik mint közéleti férfiak, oly sokfelé ágazó munkásságban vannak érdekelve. S akiknél valóban igaz az angol szólam: az idő pénz. De azért mind résztvesz a tanácskozásban. Itt egyetlen egyszer sem fordult még elő a »tanácskozóképesség« felvetése. Pontosan, szinte percnyi pontossággal nyitja meg az grtekezést öt órakor az elnök. Azt szokta mondani, hogy ő mint turista és sportember, szereti és megszokta a pontosságot, annyira, hogy szinte bocsánatot kér, amikor egyszer »két-háromperces« késéssel megvárakoztatja a bizottságot. — De —. amint mondja mentegetőzve —• éppen a kapuban fogtak el s kérvényeket kellett átvennem. És most ő pirul a kérelmező helyett. Mindezt pedig csak azért mondjuk el, hogy ebben a sivár és rideg világunkban felfigyeljünk arra a gigantikus munkára, amit az üzempolitikai bizottság csendben szinte a közönség szeme és füle elől elrejtve végez s ahol még azzal sem lehet indokolni a buzgalmat és a fáradozást, hogy a kapott » reklámban« megkapják az ellenszolgáltatást. Itt nincsen reklám se. Ha valahol, hát itt valóban önzetlen, áldozatos, tiszta munka folyik, ami csak arra vall, hogy van még, Istennek hála, önzetlenség is, kötelességtudás is a mi közéletünkben. És ezt olyan jól esik megállapítanunk az üzempolitikai bizottsággal szemben, melynek neve először éppen a Független Budapest útján vált közismertté. Végre egy bizottság, amely igazolja a hozzáfűzött reményeket! Zsirkay János. PETIK JÁNOS épületbádogos munkák vállalata Budapest, VI., Ó u«a 14. Telefon: 18-8-81 KOKSZ »Hungária« hőszigetelő vállalat baka1ferenc Magas- és alacsonynyomású, túlhevílett- és telítettgőzű csővezetékek, készülékek, berendezések. Központi fűtés csővezetékeinek és berendezéseinek, hűtőtelepek jéggyárak és tartozékainak hőelszigetelese. Budapest, II., Olaszfasor 1. Telefon: 54-7-07 ÉPÜLETÜVEGES Gíatz Mndrás tábla- és tükörüveg nagy raktárá. Budapest, VIII., Baross ucca 66-68, az udvai ban jobbra — Alapítva 1S64 — Telefon: 32-4-87
