Független Budapest, 1936 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1936-12-09 / 49. szám
1936 december 9 49. szám HARMINCEGYEDIK évfolyam VAROSPOLITIKAI, POLITIKAI ES Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24,—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon:. 1-199-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA \ (isKflselőlfért (zcl.) Mire ez az újság az olvasó kezébe kerül, a főváros törvényhatósága már eldöntötte az alpolgármester-kérdést, amely a felejthetetlen Liber Endre halála óta folytonos hullámzásban tartotta a kedélyeket —• és egy hétlel később — december 16-án a három új tanácsnok is leteheti az esküt a közgyűlés színe előtt. A tanács — illetően a Városháza vezérkara •— ezzel teljes lesz. De a két választással a tisztviselői karban hónapok óta felgyülemlett izgalmat még nem vezették le. Ha jól tudjuk, mintegy négyszáz olyan állás vár még betöltésié, amelyet a főpolgármester és á polgármester kinevezési joga kvalifikál és érthető, hogy az ezernél több érdekelt, akiknek sorsából a szerencsés négyszáz kikerül, reszkető inakkal várja sorsának jobbra fordulását. Azzal a kéréssel fordulunk az illetékes tényezőkhöz, hogy a kinevezés gyors keresztülvitelével — lehetően még a karácsonyi ünnepek előtt — juttassák nyugvópontra ezt a kérdést is. Nemcsak azért, meri ezzel visszaadják az érdekelt tisztviselő-társadalom nyugalmát és békéjét, hanem főként azért, mert ezzel az elintézéssel helyreállítják a munka zavartalan folytonosságát is, amelyre pedig nemcsak a közönségnek, hanem elsősorban a polgármesternek van szüksége tervei és szándékai megvalósításánál. Milyen munkát lehet várni olyan emberektől, akiknek minden gondolata, minden, megmozdulása, minden vágya és minden aggodalma a körül — a reájuk nézve sorsdöntő — kérdés körül forog, elnyerik-e lelkes és lelkiismeretes munkájuk egyedüli jutalmát: az előlépte'ést. És még hagyján, ha ez az előléptetés csak egy faktortól, mondjuk csak a főpolgármestertől, vagy csak a polgármestertől függene. De a mai konstrukció mellett egy-egy állás elnyerése érdekében olyan bonyolult, nehéz és — a dolog természeténél fogva — nehézkes, hiú reményt ébresztő, sokszor fájdalmasan kiábrándító útvesztőbe kerül az előbbrejutásra váró »delikvens«, hogy a lelki tortúra sokszor nem áll arányban azzal az előnnyel, amit az esetleges előléptetés jelent. Hát még, ha az előléptetés elmarad! Tessék elképzelni egy ilyen tisztviselőnek a lelkiállapotát! Van, akit olyan helyre állított hivatali főnökének bizalma, amely helynek a betöltése már magában hordja az előléptetés — hogy úgy mondjuk — erkölcsi kötelezettségét. Egy ilyen ember lelkében solia be nem hegedő sebet üt a — mellőzés, amelyik ilyen esetben a megbélyegzéssel határos. Nem vágyunk hipokriták és tudjuk, hogy az ilyen tömeges kinevezés esetén nem érvényesülhet, az abszolút igazság. Nem a rangsor dönt mindig, hanem sokszor a rátermettség, az átlagon való felülemelkedés és — nem egyszer — az összeköttetés is. Nem emelünk, mert józan ésszel nem is emelhetünk, ez ellen kifogást. Hiszen vaknak és süketnek kellenne lennünk, ha ezt el nem ismernők. Elvégre a mai társadalmi és politikai viszonyok annyira beleivódtak a közélet minden megnyilvánulásába, hogy párt nélkül, összeköttetés nélkül még egy újság- bódé ügye sem intézhető el. Ez a tény lehet elszomorító és lehet gondolkodásra késztető, de tagadhatatlanul jelen van és mi ma ezeknek a tényeknek a szövevényében élünk és létezünk. Számolnunk kell velük s számolunk is. És ezeknek a mindenütt jelenvaló tényeknek az ismeretében kérjük a főpolgármester urat és a polgármester urat, hogy azt a tüskét, amelyet a küszöböm álló előléptetés és kinevezés halogatása jelent, a tisztviselő-társadalom testéből mihamarább távolítsák el. Rengeteg ideg, munka, energia pazarlódik el így és nem élünk olyan időket, hogy ezt a pazarlást megengedhetnők elsősorban magunknak: a köznek, másodsorban azoknak, akiket a kérdés életbevágóan érint: a tisztviselőknek. Tudjuk, hogy a kérdés nehéz. Elintézése sok gonddal, vívódással, lelki- ismereti harccal jár. De el kell intézni! Nem szabad megengedi, hogy a karácsony ihletett hangulatába, a szeretet és a megértés szent ünnepébe belevegyüljön néhány száz ember gondterhes küzdelme, nyugtalansága és bánata a bizonytalan jövendő miatt, Nem lehet az, hogy ezeknek az embereknek az ajkáról meghallgatás nélkül szálljon az ima: »...és add meg a mi mindennapi kenyerünket...« Mert ezek csak a mindennapi kenyeret akarják. És ehhez megszerezték maguknak a jogot. ZSITVMY TIBOR: ,,Eltelve annak a hasznos és áldásos munkának a tudatától’, amit a főváros életében a pártok közös, összefogó munkája a fővárosra jelentenek, az összefogó munkát a jövőben még csak inkább szükségesnek és kívánatosnak tartom, mert a mai nehéz időkben kétszeres jelentőségű minden összefogás és együtímüködes,f M JMER fővárosi szervezetének elnöke: M közszá Ilit ások reformjáról, a Közmunkatanács hatalmas munkásságáról, a pártközi béke fontosságáról, a zürichi tárgyalásokról és az alpolgármester választásról nyilatkozik a Független Budapestnek Abba a kellemes helyzetbe jutottam, hogy néhány zavartalan percet szánhatott nekem Zsitvay Tibor, azaz helyesebben, a Független Budapest nek, melynek hasábjain már oly gyakran ismertette megoldandó terveit és elgondolásait. Éppen befejeződött a közszállítások vitája és már azt hittük, hogy egyelőre csend és szünet következik, legalább is addig, míg a város a gondolatot átveszi, kifejleszd s megtelítve a többi pártok szakembereinek gyakorlati hozzászólásaival: átviszi a megvalósulás termő talajába, hogy hasznára váljék mind a köznek, mind pedig az iparnak. Elég furcsa, hogy a sok-sok Zsitvay Ibor érdekelt iparos és vállalkozó cipelte eddig a bajt, morfondírozva és panaszkodva, hogy a végén is az segítsen, akit sosem szorított a cipő, mert a kérdésben egyáltalán 'nem is volt érdekelve, legfeljebb csak mint a köziilet egyik vezető tagja, aki. . . De adjuk át a szót magának Zsitvay Tibornak, aki jobban meg tudja azt magyarázni a krónikásnál. Tehát: nek haszna, legkevesebb pedig éppen annak a közületitek, amely a munkára a pályázatot kiírta. Mindez nekem szemet szúrt és elhatároztam, hogy eltétlenül megindítom a mozgalmat, hogy változtassunk rajta az ipar, de magának a fővárosnak az érdekében is. A munka megkezdődött s hála szakembereink együttérzéseinek és derék iparosaink segítő munkájának: a vita olyan érdemes anyagot sűrített össze a párt értekezésein, amit most majd csak haszonnal vihetünk be a városházán megkezdődő együttes munkába, ami remélem csak sarkalni fogja a többi pártok kiküldöttjeit is, hogy mint a pártközi értekezlet tagjai, maguk is hasonló gyakorlati hozzászólással segítsenek a munkánkat eredményessé tenni. R Közmunkatanács alkotó munkája Öukéuytelen mosoly ül ki az . ajkamra, amit a kegyelmes úr észre is vesz s így szükségét érzem a magyarázatnak. — No, — mondom — mit szólnak majd hozzá a nem- jogászok, akik még a Bessenyey Zenó helyére is mérnök embert kívánnának, »szakembert«, mert sokalják a jogászok térhódítását. Timikor a vállalkozó önmagát tép éri le... — ... aki láttam, hogy valami ebben a kérdésben nincsen rendjén. Mert valóban mosolyognom kellett, mikor kérdéssel ostromoltak meg a sajtó emberei, hogy talán valami visszaélés, vagy hogy a szokott kifejezéssel éljek, »holmi panamáról« van -e tudomásom, hogy ezt a látszólag szigorúan szakembereket érintő kérdést szőnyegre hoztam,. Kijelentettem, hogy semmi visszaélés, sőt, hála Istennek, még csak gyanúsítás sem történt. Erről mind nincsen szó. Amiről szó van, az az, hogy régóta feltűnt nekem, különösen mióta a főváros ügyeit mint egyik párt vezére, — közvetlen közelről figyelhetem — hogy minden közszállítás csalódással és elégedetlenséggel végződik. Panaszkodnak azok, akik nem .jutottak hozzá, de azok is, akik — mondjuk — »győztesen« kerültek ki belőle. Azért nyomtam meg a győztes szót, mert éreztetni akartam ironikus .jelentését. Hiszen az itt éppen a furcsa és különös, hogy maga az, aki a nagy hajtóvadászat iramában végre a munkához hozzá is jutott, az volt talán a legnagyobb zavarban, észrevéve, hogy a verseny túlhajtott feszültségében valójában önmagát teperte le Most meg a kegyelmes úron van a- sor, hogy mosolyogjon. És méltósággal, a maga nyugodt megfontoltságával mondja; — Elfogultság. Iia valaki volt a Közmunkatanács nagytermében s végignézte azt az arckép sorozatot, mely ott a falakat díszíti, — akik Bessenyey előtt ültek az elnöki székben — aligha talál mást, mint .jogászt, hisz jogi képzettség nélkül el sem képzelhető ennek a sokhúrú méltóságnak a betöltése. S merem mondani és szavaimért merem is vállalni a felelősséget, hogy a Közmunkatanács soha még olyan szerepet nem töltött be, annyi alkotó munka, elgondolás, megoldandó feladat láza nem sarkalta tevékenységre, mint éppen ma. És ez, tagadhatatlanul, az elnök egyéniségéből árad, mert ha a rosszra azt szoktuk mondani, hogy fejétől bűzlik, hát akkor én megfordítva is azt vallom, hogy valamely intézménynek a prosperitása, virágzása, fellendülése, lüktető termékenysége sem vonatkoztatható el az intézmény fejétől. S mivel Budapest fejlődése a 1 szívemhez nőtt kérdés, boldog örömmel figye- | lem Bessenyey Zenó barátom tevékenységét. S 1 azt a kiválasztást, amely őt egészen váratlanul, szinte meglepetésszerűen erre a helyre állította — igazán szerencsésnek tartom. Nagyobb lelkesedést és ügybuzgalmat belevinni egy hivatalba szinte nem is lehetne. s olyat vállalt, aminek ráfizetés nélkül alig tud megfelelni, vagy ha meg is felel, kisül, hogy ingyen dolgozott. Egészséges-e ez a helyzet1? Lehet-e ettől várni a köz lelkiismeretes k i szolga 1 ását és az ipar óh aj to tt f ogl al k ozta- tását s megerősödését1? Ügy-e, hogy nem. Nincsen, de nem is lehet az ilyen munkából senkiItt közbeszúrva megjegyzem, hogy az ügybuzgalom sem tetszik néha mindenkinek, úgy, hogy mikor az elnök magára vállalja egy szinte robotnak beillő tanulmány út minden terhét, csak azért, hogy a megújhodó olasz városok fejlődéséből haza tudja hozni a már bevált jót és hasznosat, hogy azt itthon Budapest javára kamatoztassa, akkor — mivel más
