Független Budapest, 1936 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1936-12-09 / 49. szám
2 Független Budapest Budapest, 1936 december 9. Intézeti és hál mosására c r-mipim ■«—■—amesa^ca IV, Naguar ucca 3, VII. her. Király ucca 15, V, Dálvánu ucca 23, VII, Dotiánu ucca 20 Telelőn - naztroz hű den« h ? érvük nincsen a nyelvöltögetéshez — kezdik a ^ »napi díjat« emlegetni. j Zsitvay Tibor legyint. — Jellemző kicsinykedés. A támadást olvastam. — mondja — de sehol nem találtam választ rá. Keine Antwort ist auch eine Antwort. — Szóról-szóra így is van — feleltem. Sot, mikor a Független Budapest-ben foglalkozni akartam a dologgal — Öméltósága maga kért rá, hogy hagyjam. Nincsen erre feleletem — mondotta. Nemcsak azért, mert a francia felfogást vallom, hogy: qui s’excuse, s’axcuse, de főképpen, mert megalázónak érzem, hogy én ilyen vádak ellen védekezzem. Közéleti munkásságom talán még esetleges ellenfeleim mérlegén is megér annyit, hogy fel ne tegyék rólam, hogy napidíjakért »utasonI.« Ez volt minden válasza. — A leghelyesebb is. Meggyőződéssel mondhatom, hogy a Bessenyey Zenó működését áldásosnak tartom a fővárosra nézve s kívánom, hogy ezt a munkakészségét, ügyszeretetét minél tovább kamatoztassa a mi fővárosunk javára. M pártközi béke mindenek felett... — Mi igaz, kegyelmes uram,— vetem fel a kér- I elést, — mintha a pártközi béke veszélyeztetve ! volna s az ellenzék nem volna hajlandó tovább is együtt dolgozni veletek. Csodálkozva néz nám, mint aki meglepődik új hír fel vetődésén. — Erről nincsen tudomásom — mondja. S várja a magyarázatot. — Az ellenzék — amint egyes lapok közölték — sérelmesnek találja, hogy az alpolgármesteri és a tanácsnoki állások betöltésének kérdésében nem hívták meg őket is a közös értekezletre. — Mondom, — feleli a kegyelmes úr — hogy itt valami félreértésnek kell lennie, amire vonatkozólag — tudtom szerint — már felelt is a főpolgármesteri hivatal, kijelentve, hogy ilyen pártközi értekezlet nem is volt. Ami a magam személyét illeti, talán fölösleges is hangsúlyoznom és kijelentenem, hogy engem a legmélyebben érintene a helyzet ilyen alakulása, mert mindig a pártközi békének a képviselője voltam s eltelve annak a hasznos és áldásos munkának a teljes tudatától, amit a főváros életében a pártok közös összefogó munkája a fővárosra jelentett, ezt az összeműködő munkát a jövőben csak még inkább szükségesnek és kívánatosnak tartom, ami azt hiszem — meg is lesz, mert a mai nehéz viszonyok között kétszeres jelentőséget képez minden erők összefogása és együttműködése. M külföldi hitelezők és a zürichi tárgyalások Még megemlítem a Lamotte Károly alpolgármester és Szemethy tiszti főügyész Zürich-ben lefolytatott tárgyalásait, amelyek kapcsán az a riasztó hír terjedt el, hogy a külföldi ■hitelezőkkel az osztendei egyezmény alá tartozó kölcsönölte vonatkozolag nem sikerült a békés megegyezés s főképpen nem a kamatszolgáltatás kérdésében, amit a holland forint és a svájci frank leértékelése tett időszerűvé és vitássá. nv, ~ A kérdés megoldását — feleli Zsitvay i]Por — későbbi időpontra halasztották, tehát meg ^ a döntésig elég idő van, hogy a jobb és meltanyosabb álláspont kerekedjék felül s azt f?.91L‘a;z .alapon oldják meg, amelyet a mi kiküldötteink képviseltek. Ez az álláspont a fővaros érd eket képviseli, de úgy, hogy nem lépi Kisasszony! Ön könnyebben kap állást, ha gyorsírási próbájánál a MAGYAR „Titán** írónt használja. Jizzel jobban ós gyorsabban dolgozik. Gyártja : SCHULER JÓZSEF Rt. hivatottsáigálban s úgy reméljük, hogy erőfeszítésük, amit a külföldi érdekeltekkel vívnak, a főváros érdekeit jutattják diadalra. — Még egyet kegyelmes uram. Milyen érzésekkel megy kegyelmes uram az alpolgármesteri választóközgyűlésre. — Azzal az érzéssel, hogy Szendy Károly polgármester mellé olyan segítőtársai állítsunk, aki egy hosszú hosszú élet munkájával szerezte meg a jogot ahhoz, hogy bizalmunkat kiérdemelje s hogy választásunk a fiatalabb i pályázókban is azt a meggyőződést érleli meg, hogy a fővárost érdemes szolgálni, mert vezetőit sosem egyéni szempontok vezetik, hanem mindig a kérdés mérlegelése: ki mennyit jelent képességében és munkájában a mi fővárosunk: Budapest javéira. S amíg ez a szempont az irányadó: addig nincs okunk félni a jövendőtől. Zsirkay János. A Városok Szövetsége tiltakozó felirattal él a vidéki városok számvevőségeinek és pénztárainak tervbe vett államosítása ellen Darányi Kálmán miniszterelnök parlamenti székfoglalójában megemlítette, hogy a kormány munkaprogramjában szerepel a vidéki városok számvevőségeinek és pénztárainak államosítása. Ez a bejelentés a vidéki városoknál nagy megütközést keltett és a Városok Szövetsége december 15-iki közgyűlését használja fel. hogy a terv ellen tiltakozzék. A közgyűlés felirattal fog fordulni a kormányhoz és kéri, hogy e szándékától álljon el. A szövetség elkészítette ez ügyben a közgyűlés elé terjesztendő, rendkívül érdekes jelentését, amelyben többek között a következőket mondja: — Az államosításnak már régebben hangoz tatot! tervét újabban bizonyára az egyes városok gaz- dálkodásábian felmerült és nyilvánosságra jutott szabálytalanságok és mulasztások tették aktuálissá. A koraiányliatóság a városi vagyonkezelőszervek államosítása útján véli a városok hatékonyabb pénzügyi ellenőrzését megvalósítani, a szabálytalanságokat kikerülni és a tervszerűtlen gazdálkodásnak gátat vetni. Távol áll a Szövetségtől, hogy a koriuányhatósági ellenőrzés elmélyítése ellen állást foglaljon. Az igazgatás iránti bizalmat erősíti, ha a városok gazdálkodása ia legmesszebbmenő ellenőrzés alatt áll. A városok tehát nem emelhetnek kifogást olyan kormányzati intézkedés ellen, amelyet a közgazdálkodás általában hibáktól, szabálytalanságoktól, minden visszaéléstől való mentesítésnek fontos érdekei tesznek feltétlenül szükségessé. A helyzet tárgyilagos szemlélete után azonban felvetődik a kérdés, vájjon a városi számvevőségek államosítása biztosítja-e a hatékonyabb ellenőrzést, alkalmas eszköze a kormányzat felügyeleti jogkörének fokozására'? Nem alaptalan az az aggodalom, hogy az államosítás aligha nyújt fokozottabb biztosítékot az ellenőrzés további elmélyítésére, mert már a jelenleg érvényben levő törvények értelmében a városi számvevőségek személyzetének kinevezési joga eddig is a főispánt illette meg, vagyis a városi gazdálkodás ellenőrzésére hivatott közegeket eddig is a kormányhal őséig szerve válogatta ki és ezzel módjában állott a kinevezések alkalmával olyan szelekciót gyakorolni, melyben a hatékonyabb felügyelet követelményei is érvényesíthetők voltak. Felmerült az a kérdés is, hogy a városi számvevőségek államosítása szigorúan a közigazgatási számvitelt ellátó személyzetre korlátozódik-e vagy ki fog terjedni mindazokra, akik a városok különböző közjövedelmeinek kivetésével, nyilvántartásával, beszedésével és állandó felügyeletével foglalkoznak. Ez utóbbi esetben a törvényjavaslat igen mély behatolást jelentene a városok önkormányzati jogkörébe, mert lehetőséget nyújtana arra, hogy a helyi éleitől. teljesen idegenek vennék át a. közjövedelmek kezelését. Ez pedig .u kormányhatósági ellenőrzés szempontjából előrehaladást alig eredményezne, míg az autonómiát azon - elemi jogától fosztaná ’ meg, hogy a saját vagyonát és jövedelmét azok kezére bízza, akiket érzelmük, közéleti múltjuk és munkájuk szorosan a helyi társadalomhoz kapcsol és ilykép a város vezetőségének bizalma övez. A vidéki városok vagyonkezelésének és ellenőrzésének szervei nem nélkülözhetik a helyi vonatkozású ismereteket. Minden városnak külön lelke, élete van. A helyi élettől idegen, a helyi ismereteket nélkülöző munkaerők foglalkoztatása, zökkenőt okozna, bizalmatlanságot szülne, a kormányhatósági felügyelet intenzívitását nem emelné. Emellett az önkormányzat vagyonát állami alkalmazottak kezelnék, ezzel az államkincstár oly vagyonjogi felelősségbe szoríttatnék, amelynek joghátrányai ellen a kormányhatóság alig védekezhetnék. A teljesítőképesség végső határáig- igénybe vett városok vezetőségében komoly aggodalmat kelt, hogy az államosítás a városok anyagi megterhelésének növekedésével járhat. Emellett a tisztviselők helyzete is bizonytalan lesz. Általában megállapítható, hogy a közel múltban egyes vidéki városok gazdálkodása ellen felmerült észrevételek és mulasztások csak elenyésző részükben vezethetők vissza visszaélésekre, a közvagyon károsodása nem annyira a számviteli ellenőrzés hiánya, mint inkább az üzemek és intézmények hibás vezetése és helytelen gazdálkodása révén következett be. A Városok Szövetsége azonban rámutat arra, hogy az állami kezelésnél is előfordulnak hibák ós visszaélések. A szövetség végül kéri a kormányt, hogy az ellenőrzés hatékonyabbá tétele céljából ne a városi számvevőségi és pénztári szervezeteket államosítsa, hanem ehelyett a vagyonkezelést a számviteli ellenőrzés kiterjesztésével racionálisan és egységesen szabályozza, az üzemek és közintézmények gazdálkodásának felügyeletét és ellenőrzését intézményesen szervezze meg és biztosítsa a számvevők függetlenségét. túl a méltányosság és belátás vámvonalait. Természetesen, itt nem könnyű feladat hárul a főváros képviselőire. Hiszen nemcsak anyagi érdeket kell védeniük, hanem azt a nagy, szinte felbecsülhetetlen etikai értéket is, amit a magyar főváros a külföldi hitelezők előtt, még a legválságosabb időkben is — meg tudott szerezni, őrizni, sőt növelni is. Ez a hitel kérdése, ami egy oly nagy közület életében — mint amilyen Budapest is — igen nagy erőforrásnak, sőt vagyoniét élnék számit. Tehát nemcsak a méltányos megoldást kell bátorítaniok képviselőinknek, de azt is el kell kerülniük, hogy Budapest hírneve mint »jó adós«-é, ne kapjon csorbát, mert ez gazdasági életünk csökkentett lehetőségét jelentené. Szerencsére teljes bizalmunk van a Lamotte Károly szakképzettségében és
