Független Budapest, 1936 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1936-10-14 / 41. szám

1936 október 14 41. szám HARMINCEGYEDIK évfolyam Független Budapest VÁROSPOLITIKAI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24.—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 1-199-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSÉG PARTJA SZEKESFOVAROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA A KMtsígvetés elé (zd.) x most következő hetekben folyik le a Vá­rosházán Budapest jövőévi költségvetésének a vi­tája. Ez a vita bizonyára méltó lesz ahhoz a közii- lethez, amely a polgárság akaratából a székesfő­város ügyeit intézi és irányítja. Sok termékeuy gondolat, sok jogos kívánság, sok hasznos útrnuta- tás, sok alapos és alap nélkül való kifogás, sok hangos követelés fog1 e vita során felvetődni, hiszen a költségvetés az a csodálatos tükör, amelyben mindenki mást és másképpen lát, aszerint, amint pártállása, hajlama, kritikai szemlélete, a polgár- mester iránti bizalma vagy bizalmatlansága állítja a tükör elé. A közérdekről már nem is szélünk, mert egészen bizonyos, hogy mindenki — jóhisze­műen — a maga felszólalását tartja a köz érdeké­ben valónak. Mégis — úgy véljük — az első- köte­lesség, amely a vita részvevőire hárul, az kell, hogy legyen, hogy lelkiismeretesen megvizsgálják: reális-e a költségvetés? Megfelel-e azoknak a • sajnos — lefokozott igényeknek, amelyek a mai szegényes és pénztelen világban egy milliós város életében jelentkeznek? Ha ez a nézőpont érvényesül e felszólalásokban — és nincsen okunk ennek az ellenkezőjét feltételezni — akkor ez a vita hirtelen leegyszerűsödik annak a kötelességnek a teljesíté­sére, hogy^ adjuk meg'a főváros vezetőségének mind­azt, amit az< ügyek zavartalan vitele, a szerény ke­retek közé szorított háztartás ellátása érdekében a törvényhatóságtól kér. Mert fel kell tételezni a polgármesterről, hogy amikor a költségvetést ösz- szeállította, elment a takarékosság végső ' határáig és —- sok esetben talán fájó szívvel — elmellőzött mindent, ami jó volna, szép volna és üdvös volna, — ha pénz volna reá. Máris hallatszanak hangok, amelyek a tervezett közmunkák mérvével nincsenek megelégedve, — vi­szont ellenzik egy nagyobb beruházó kölcsön felvé­telét, amely a inai viszonyok közepette az egyedüli lehetőség arra, hogy minél több közmunkával köny- nyítsen a főváros a nagy közterhekkel sújtott ipa­ron és kereskedelmen. Az egyik oldalon hangosan követelik az injekciót az el gyöngült gazdasági élet számára a másik oldalon viszont megvonják a — szérumot, amelyre az injekciónál szükség van. Mert azt talán nem kell bizonyítani, hogy a folyó bevé­teleket beruházó óéira fordítani olyan könnyelmű­ség, amely előbb-utóbb nagyon megbosszulja magát. Nem is kell messzire menni, hogy ennek igen ta­nulságos példáját lássuk. A BSzKRt pénzügyi vál­ságának talán egyedüli, de mindenesetre főoka az, hogy a folyó bevételekből beruházásokat eszközölt. A világért sem akarunk ezzel a közmunka-program kibővítése ellen állástfoglalni. Mi magunk is he­lyesnek és szükségesnek tartjuk, hogy a főváros a közmunkák terén is példaadióan járjon elől, — de azt várjuk a törvényhatóság bölcsességétől, hogy az ehhez szükséges anyagi eszközök előteremtését tegye lehetővé. Ebben a tekinteben nem lehet különbség a közgyűlés pártjai között és biztosra vesszük, hogy az ilyen irányú kezdeményezés általános he­lyeslésre fog találni még ott is, ahol végső fokon a költségvetés sorsáról határoznak. Ezt azért mond­juk így, mert hiszen köztudomású, hogy a főváros költségvetési megajánlási joga az utóbbi években kissé illuzóriussá vált azáltal, hogy a kormányha­tóság a költségvetésbe új tételeket állíthat lie és abból tételeket törölhet. Az esztendők során megszoktuk, hogy a költ­ségvetési vita a fokmérője a törvényhatósági bizott­ság gazdasági, szociális és kulturális rátermettsé­gének. Ez a vita az, amelynek folyamán kiderül, mennyi realitás van — nem a költségvetésben, ha­nem —• a törvényhatóság bizottsági tagjaiban. A költségvetés megszavazása mindenesetre bizalmi kérdés. Éppen ezért érthető, ha sok esetben szub­jektív érzések is vegyülnek a kritikába. Ez nem is baj. Csupán arra kell ügyelni, hogy a szubjektív nézőpontokon túl a felszólalók megtalálják a tárgyi­lagosság útját, amely egyedül vezet el a célhoz: a költségvetésnek nyugodt mederben való letárgya- Iágához. Higgadtság, komolyság, nyugalom, a kicsi­nyes pártszempontokon való felülemelkedés, ah adott viszonyokkal való számolás, a, lehetőségek fel­ismerése és nem utolsó sorban, a bizalom a fővá­ros vezetőjével szemben, szabhatja csak meg a kri­tika irányát. Eriéikül minden kritika komolytalan és célját tévesztett. .Vem is szólva, arról a, nagy igazságról, hogy kri­tizálni mindenki tud, de alkotni kevesen. A Nemzeti .Egység Pártja székesfővárosi szer­vezete pénteken este 7 órakor Gömbös Gyula miniszterelnök elhalálozása alkalmából gyász­ülést tartott, amelyen Zsitvay Tibor, a fővárosi pártszervezet elnöke, az alábbi megható gyász­beszédet mondotta: Kedves Testvéreim! Ezzel a köszöntéssel és megszólítással fordulok hozzátok, amelyet a megboldogult miniszterelnök használt velünk és az egész nemzettel szemben, mélységesen megrendülve attól a hírtől, amely a magyar nemzetre lesúlytott éppen azon a napon, amely évtizedek óta gyásznapunk és amely napon az 1 emlékezés lángja nem alszik ki, mert ezek a j lángok a nemzet öncélúságának mártírjait hir- | detik. Ezek a lángok egy új lánggal szaporod­tak: Gömbös Gyula lángjával, aki a leglángo­lóbb apostola volt a magyar öncélúságnak. Az egész nemzetet megrendítette a gyászhír, jeléül annak, hogy Gömbös Gyula az egész nemzeté volt. Megadatott Neki az, hogy a legcsodálato­sabb és legnagyszerűbb hangszeren játszék, mindig olyan zenét komponáljon, amely mind­nyájunk szívéhez szól. Mélyen megrendülve látjuk, hogy az ország egész népe gyászol, de tudjuk, hogy a család gyászához legközelebb a Nemzeti Egység Pártjának gyásza áll és kü­lön fájdalom illet bennünket, a fővárosi szer­vezetet, mert különösen kedves gyermekei voltunk. Hiszen ez a szervezet az Ö hívó sza­vára kelt életre s az ö nevével immár a■ leg­első legnagyobb fővárosi párttá is emelkedett. Péda nélkül való, hogy mint miniszterelnök eljött hozzánk és listavezetést vállalt a tör­vényhatósági bizottsági választások alkalmá­val és ezzel szívéhez ölelte a hajdan bűnösnek nevezett Budapestet. Csodálatos tüzek égtek Pénteken jár le á meghirdetett fővárosi állások pályázati határideje, köztük az alpolgármesteri állásé isi. A közbejött országos gyász — Göcmbös Gyula miniszterel- nöík halála —• kissé elterelte a figyelmet a városházi aktuali­tásokról, egyben el is odázta az eseményeik menetét. A politikai világ figyelme az országos ese­mények felé koncentrálódik. Az ott történendőknek természet z ’- rűen kihatásuk vám a. városi politikára is. A .korrajámy le­mondásával felmerült a fő pol­gármesterség kérdése is, miután ilyen esetben a főispáni karral együtt a budapesti főpolgár­mester is felajánlja bizalmi ál­lását az új kormánynak. Buda­pesti vonatkozásiban azonban ez a gesztus csak formalitás, mert az új kormány — mely Gömbös Gyula 'által kijelölt utakon ve­zeti tov/ább az ország ügyeit — A várospolitikáinak ez az aktnál is eseménye tehát eh- \ benne, amelyek sohasem halványodtak el, ame­lyek messze világítottak. Nagy volt benne a hit, akaraterő és szeretet. Ez a hármas moto­rikus erő, amely az ö köztünk maradt lelke által tovább is mozgatni fogja ezt az országot, amíg az igazság a Kárpát medencéjében ér­vényre nem jut. Hite lángoló, meggyőző volt, rásujtott a kishitűekre, felemelte az elesette­ket. Mint világító fáklya vezetett bennünket. Akaratereje soha sem torpant meg, megmu­tatta, hogy akaraterővel lehet szilárd és egy­séges nemzetet összekovácsolni. Szeretete ha­tártalan volt a magyar föld és a magyar nép iránt. Ez a hármas nemes motorikus erő kell hogy bennünk tovább dolgozzék, a keresztény szeretet alapján álló boldogabb Magyarorszá­gért. Ez a politikai örökség egyúttal nagy kö­telezettség reánk nézve. Emlékezzetek Testvé­reim!, amikor 4 év előtt a rádión keresztül szólott a nemzethez, hangja, amely kemény erővel szokott harsogni — ekkor mégis meg­hatottsággal rezgett a mikrofon előtt. »Testvéreim világítsatok«— fejezte be akkor beszédét Gömbös Gyula, aki fény volt, mely világított és gyújtott a sötét magyar éjszaká­ba s ennek a fénynek nem szabad kialudnia. Testvéreim! Azzal, búcsúzom csak haló po­raitól, hogy a magyar hit ki nem aludhat, a magyar erő össze nem törhet, a magyar szere­tet soha kisebb nem lehet. Testvéreim, világítsatok! Amikor nemcsak az ország nagyjai, hanem a világ hatalmasai is koszorút hoznak az ö ravatalára, Gömbös Gyula vár még egy koszorút, amelyre mi fel­esküdtünk, amelyet Isten adott nekünk s amely mégsem egészen a miénk: a Kárpátok koszorú­ját várja, hogy ölelje át az országot. Budapestet és sírját. ben a formában elvesztette aktualitását, Budapesten a kormány változás nem jár főpolgármester-válto­zással. Az alpolgármesteri fronton viszont csend uralko­dik. A jelöltek szánra változatlan ó.s még a pártok .sem értek rá komolyan foglalkozni uzzál a kérdéssel, hogy kinek a jelöltségét támogassák. Úgy volt, hogy még októberben, a költségvetés közgyűlési tárgyalása előtt rendkívüli közgyűlésen megválasztják az új polgármestert, de miután a pártok állásfoglalása még nem történt meg, az alpolgármesterválasztás novemberre marad. Ez maga után vonja a, tanácsnoki állások betöltésé­nek eltolódását is. Mindenesetre saju/úlatos, hagy az ilyen személyi kérdések, eldöntése mindig sok huza­vonával jár, ami csak a kedélyek izgatására ad al­kalmat. Mindenesetre megállapítható, hogy most való­ban úrimódon folyik az agitáció a jelöltek érdeké­ben, nem úgy, mint a múltban sok esetben, amikor a pályázóik nem a lógdícséretesebb módon nyilatkoz­taik egymásról. Most nem hallani mást, mint vala­mennyi jelölt egybehangzó dicséretéi és a sok ki­magasló erények hangoztatása közepette valóban ne­héz lesz a döntés az alpolgármester- és tanácsnok-vá­lasztásoknál. A többi 'állások betöltése az eredeti program szerint csak karácsony táján lesz aktuális, miután a kinevezések január 1-től fognak számítódni. Sipőcz Jenő marad a főpolgármester Sipőcz a kormány legteljesebb bizalmát bírja Sipőcz Jenőt továbbra is legteljesebb bizal­máról biztosítja és pozíciójában, melyet min­denki megelégedésére tölt be, újólag meg­erősíti. Sipőcz Jenő GÖMBÖS GYULA

Next

/
Oldalképek
Tartalom