Független Budapest, 1936 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1936-08-26 / 34-35. szám
34—35. szám HARMINCEGYEDIK évfolyam 1936 augusztus 26 független Budapest VÁROSPOLITIKAI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavilionban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 1-199-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSEG PARTJA SZEKESFOVAROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA viselni a közterheket: maga a fővárosi háztartás pedig' így nagyobb bevételhez jutván a több adóssági kamatokat is könnyebben fogja tudni megfizetni. De mindettől eltekintve, az éhező ember számára nem vigasz az a tudat, hogy egy hét múlva olcsóbban jut élelemhez, ha addig az éhség nyomorúságát kell elszenvednie. KOZ MM Mi KLÓ S belügyminiszter „Egy sajnálatos szerencsétlenség adta nettem a módot és alkalmait hogy a főváros építésügyi hivatalainak a munkájába belenézzek s megállapítom, hogy ez a munka csak olyan tökéletest mint a többi fővárosi ügyosztály munkája“ Ha a munkabírásra csak olyan megbízható mérlegünk volna, mint a hőemelkedésre, vagy a testi súlyra, kétségtelenül igaz, hogy abban elsőnek vezetne Kozma Miklós belügyminiszter. Végigdolgozta a hosszú nyarat, a legforróbb kánikulai napokat ie, ott virradva át két minisztérium hivatali szobájában, hogy a belügyben, de a honvédelmiben se történhessék valami fennakadás. Szívesen is tette: a vére kívánja a munkát, a mozgást, a cselekvést. Egy valami azonban mégis elcsalogatta Budapestről is, a hivatalából is: a berlini olimpiai játékok, amelyeknek minden mozzanata nagyon érdekelte s ha magát a, pénzügyet nem is kívánná magáénak, de Fabinyi miniszter helyzetét mégis csak irigyelte, még pedig azért, hogy elejétől végig szemtanúja lehetett a nagyszerű mérkőzésnek, míg ő csak éppen az utolsó órákra szökhetett le, akkor is csak rövid időre. De sebaj, no, a hasznunk meglesz ebből a rövid Utazásból is, mert szent bizonyos, hogy Fabinyi miniszternek nem fog békét hagyni addig, míg a fel- emelkedés és jó hangulat egy pillanatában tett nyilatkozatát, jobban mondva: ígéretét be nem váltja s elő nem teremti a pénzt az Ígért budapesti tornacsarnokra. Mert ezt Fabinyi Tihamér Berlinben megígérte. Igaz, hogy van egy kibúvója, amit felhasználhat. Még pedig az, hogy a kijelentést nem mint miniszter, hanem mint magánember,- mint a magyar sport lelkes híve tette. De; viszont, ahogyan a Kozma Miklós sport sze- retetét és Budapest fejlődése iránti érzékét ismerjük, nem hiszük, hogy a magánembert ezúttal a pénzügyminiszter elnyomhassa, s így biztosan is reméljük, hogy a berlini hangulat nyomán a fővárosban meg is épül mihamarabb a tornacsarnok, annál is inkább, mert ezt a hangulatot tíz aranyérmes bajnokság is igazolta és indokolta. Borsodból jött haza a belügyminiszter éppen, mikor is a pénzügyminiszteri Ígéret elhangzott. Mosolyog Kozma Miklós. És azt mondja: — Tibolddaróc vidékén jártam, ahol most fejezték be a kisházak építését a barlanglakok részére. Magam is ott akartam lenni, mikor a hatgyerekes hadirokkantat abba a házba beköltöztetik, amelyre én magam adtam a pénzt, még pedig úgy, hogy ott nyomban, amikor láttam, hogy miféle barlangokban tengődnek értékes, jóravaló magyar emberek s amikor hallottam, hogy századok óta van ez már így Borsodban, elhatároztam, hogy már ezt pedig nem fogjuk többé tűrniAmit tettem, ösztönösen tettem és amint az események igazolták: helyesen is tettem, mert amit nem tudtálmegoldani századok (dalt, azt megoldottak ma, a mai nehéz és súlyos viszonyai: között is pár hónap alatt. Amiből viszont az is következik, hogy mindig halogatásra vezet, ha egyszerűen kijelentjük egy-egy kérdésben, hogy nem segíthetünk, mert nincsen rá fedezet. Fedezet valójában soha sincsen, vagyis csak igen ritkán. Ezt mindig elő kell teremteni valahonnan. Talán azt ie akarná mondani ezzel, hogy hasonló megoldást fog ajánlani a pénzügyminiszter kollégának is. De ezt nem mondja. Talán azt gondolja, hogy a pénzemberek mindig óvatosabbak, mint más halandók s csak biztosra szeretnek elindulni. Pedig, hej, de jó volna, ha a Tornacsarnok is olyan vágtában létesülne, mint a borsodi kislakások a barlanglakoknak. Minden pesti embert lekötelezne véle a pénzügyminiszter, de maga a belügyminiszter is, ha a »kijáró« szerepét legalább ebben az esetben vállalná. Így csak biztosabban lehetne testté válnia a szép Ígéretnek. Éppen a napokban látott napvilágot egy pályázati felhívás, melyet a belügyminisztérium adott közre, még pedig abból a célból, hogy művészi hősi emlékszobor mintáik készüljenek, amelyek egyben ivókutakul is szolgálnának. A nemrégiben megtartott sajtóértekezlet után megállapították a sajtó munkásai, hogy a belügyminiszter arca mindig felderült, valahányszor a népegészség kérdése került szóba.. Ugyanezt az örömvillanást látom a kegyelmes úr arcán, mikor erre a kérdésre terelődik a szó. Azt mondja: — Az a gondolat vezeteti, hogy a szépet összekössük a hasznossal. Mivel láttam, hogy a hősi emlékművek gondolata már örvendetesen elterjedt, úgy, hogy a legkisebb község is igyekszik hősi fiainak emlékét kőben vagy ércben megörökíteni, arra gondoltunk nem lehetne-e ezt a szép kultuszt az egészség kérdésével is összekapcsolni s így lehetővé tenni, hogy mennél több községünk rendelkezzék rendes, tiszta ivóvizet szolgáltató kúttalTekintve, hogy a kitt össze volna kötve a kegyelettel, ez még csak megkönnyítené és előmozdítaná az ilyen kutak jókarban tartását és tisztaságát. A beomlott pesti házzal kapcsolatosan igen sok téves hír került forgalomba, amelyekből a közönség azt magyarázhatja ki, — persze tévesen — mintha az illetékes fővárosi hivatalok mulasztása idézte, volna elő a hajt s mintha csak a mulasztások tették volna szükségessé a minisztérium beavatkozását, ami könnyen az autonómiának a megsértését is jelenthetné, legalább is sokak megítélésében. — Minderről szó sincsen — mondja elhárítva a miniszter, olyan mozdulattal, mintha még a gondolat lehetősége ellen is tiltakoznék. A sajnálatos szerencsétlenség adta nekem az alkalmat, hogy a főváros építésügyi hatóságainak belső szervezetét és ügyvitelét megvizsgáltassam. Ez nemcsak jogom, de kötelességem is. Tudtam, hogy az építkezési közigazgatás a fővárosnál csak olyan kifogástalan, minta többi ügyosztályok munkája. Életet a főváros költségvetésébe! Irta : Dr. DEMÉNYI ALADÁR szfőv. törv. hat. biz. tag Deficit, deficitmentes költségvetés, beruházás, csontvázköltségvetés. Ezek azok a szavak, amelyeket a főváros 1937. évi költségvetési tárgyalásán lijból hallani fogunk vagy mint megállapítást, vagy mint kívánságot. Hallani fogjuk a takarékossági intelmeket és a panaszt arról, hogy a főváros lakossága több terhet már nem bír el. Nem tagadhatjuk, hogy az adózás a polgárság teherviselő képességének legvégső határán jár. És az is igaz, hogy fokozott és komoly takarékosságra szükség van, de a fővárosi adminisztráció is mindezzel tisztában van már a költségvetés készítése közben, sőt... És itt kezdődik a baj... Élőre félve a közgyűlés várható kritikájától, a megfélemlített adminisztráció úgyszólván beruházásmentes költségvetést készít, amelyből sokszor még nélkülözhetetlen szociális kiadási tételek is hiányoznak. így nagy általánosságban deficitmentes a költségvetés, vagy a hiány csekély, miáltal a fővárosi kormányzat nyugodt menete bizto- síttatik. Ha a közgyűlésen itt-ott mégis elhangzik egy felszólalás, amely beruházást követel, vagy nélkülözhetetlen szociális kiadások elmaradása miatt emel kifogást, akkor rögtön lecsap a megszokott felelet: »nem tehetjük, mert különben felborul a pénzügyi egyen- siíly.« A közgyűlésnek minden pártja és tagjainak túlnyomó része tudja és _ érzi,, hogy mindez így nincs rendben. Tudjuk és érezzük, hogy a közgazdasági okosaknak a bölcse- ségéből hiányzik valami. Valami, ami közelebb visz bennünket szenvedő embertársainkhoz, akik egzisztencia nélkül, jövedelem nélkül, munkaalkalom nélkül, kereset nélkül, bár nem is adókötelesek, mégis a legtöbbet szenvednek. De azok is, akik bizonytalan egzisz- , tenciájukkal, a létminimumot el nem érő csekély jövedelmükkel a kerületbeli adóvégrehajtókat mind személyesen ismerik, fásult közönnyel néznek a fővárosi adminisztráció és a fővárosi közgyűlés működése felé, ahonnan pedig kezdeményezést és alkotásokat reméltek, hogy sorsukat megjavítsák. De végre kell, hogy a főváros^ közgyűlése önmagára találjon és az őszi költségvetési tárgyalás a valóságos élet követelte beruházások, — a munkaalkalmak teremtése — jegyében folyjék le és ne engedje, hogy az érző emberi élettől távolálló. többnyire porszagú közgazdasági elméletek elhatalmasodjanak rajta és a cselekvésben megakasszák. Majd minden ország fővárosában az utóbbi 2—3 évben igen nagy arányú beruházásokat végeztek, elsősorban azért, hogj munkaalkalmakat teremtsenek és ezzel elősegítsék a gazdasági élet javuló irányzatának megerősödését. A pénzügyi műveletek, amelyekkel a beruházásokhoz szükséges összegeket előteremtették igen különbözőek és minden esetben súlyos nehézségek közepette bonyolították le. De mert ismerik az életet és tudják, hogy a lakosság boldogulása a sürgős és a nagyarányú munkaalkalmak megteremtésétől függ, a beruházásokhoz szükséges összegeket végeredményben mégis előteremtették. Az óvatosak rendszerint azt az ellenvetést teszik az esetleges hiteligény be vétel ellen, bogy a kamat drága és még nagyobb adóssági terhe lesz a fővárosnak. De az óvatosaknak azt kell felelnünk, hogy javuló közgaz- j dasági élei nagyobb jövedelmet jelent a lakosság számára, amely így könnyebben fogja I S amint látom, a dolgok sokkal könnyebben mennének, ha nekivágnánk a megoldásoknak. 1 A többi szinte jön magától. A fedezet is. Hogy mi tette mégis szükségessé a vizsgálatot? Csak ama tárgyi feltételeknek a biztosí- I tása, melyek mellett jövőben a hasonló szeJDeményi Aladár dr.
