Független Budapest, 1936 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1936-08-12 / 32-33. szám
32 33. szám HARMINCEGYEDIK évfolyam 1936 augusztus 12 FüggtílcnBudapcsí VÁROSPOLITIKAI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24.—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 1-199-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA NYÁRI ERŐGYŰJTÉS A „Független Budapestének írta: Dr. VÁLYI LAJOS Sőv. bíz. tag A nyár tikkadt csendjében a magyar napsugár most csókolja, most lopja aranyát, mézét, ragyogását a magyar föld drága gyü- nyár dolgavégezettségóben, meg- pihentségében új termésre gyűjt erőt, az életet adó fekete magyar rög. Hisszük, hogy ennek a nyár: nak a csendjében, — amelynek egy-egy fekete éjszakájában nehéz idők babonás jelei villannak meg a horizonton — tovább érik a magyar nemzet termése is. Érnek az álmok, a tervek, a gondolatok, az akarások, az elszánások: egy új munkaeszíendő becsületes xij erőfeszítései! Amelyek a ma- mölcseire'. Érik a termés! És a gyár sorsot a nemzeti egység erejével az igazi belső megbékélés, a szociális és gazdasági összhang és kiegyensúlyozottság, a nemzetközi respektus és megbecsülés útjain ‘tovább vezetik boldog, erős, Nagy-Magyarország biztonságos, megelégedett réve felé! A magyar közvélemény örvendve és megnyugvással jó előjelnek könyveli el, hogy a magyar kormány közszeretetben és egyetemleges megbescsiilés- ben álló feje: Gömbös Gyula, immár ríj erővel áll a kormány rúdjánál. Mintegy példázva, hogy néhány bét múlva kipihent, új erővel kell a munkahelyén állnia a magyar közélet minden kicsi és nagy katonájának is. Úgy érzi minden magyar ember szíve, hogy érik a mi magyar termésünk! De minél inkább érik, két évtized könnyes, verejtékes, áldozatos, hősies, megalkuvást nem ismerő küzdelmes ellenállása minél közelebb hozza a trianoni éjszaka hajnalát, annál több felelősség hárul minden magyarra, közkatonákra és vezérekre egyaránt! Hogy hitét fel ne adja, a harcba, munkába, szükségbe, terhek viselésébe,, a nagy magyar kereszt hurcolásába — a béke képéit hazudó élethalálharc szenvedéseibe — bele ne fáradjon, türelmét és erejét el ne veszítse. Hanem ellenkezőleg, magatartásával büszkén, dacosan képviselje a magyar nemzet ősi, hagyományos hősi kitartását, elszánt, megnemtántorodó élniaka- rását, — ebben a világbomlásban is érintetlenül meglevő államfenntartó képességét és igazságtudatos nyugalmát — amelynek minden idegen a varázs- hatalma alá kerül,, ha a magyar élet légkörébe ér. És természetesen még nagyobb felelőssége a magyar közélet minden harcosának, hogy higyje, védje, erősítse saját erejével is azoknak az eszméknek az uralmát,, amelyek ezt a töviskoszorúval megkoronázott magyar népet a gazdasági és diplomáciai világháború láthatatlan, de nem kevésbé kegyetlen és nem kevésbé véres lövészárkaiban megtudta tartani hitben, nemzeti és keresztény érzésben, kínos, tűrő, hősi kitartásban. Budapest és hz ország elválaszthatatlan: egy és ugyanaz a test. Mint ahogy elválaszthatatlan, el- különífhetetle:x az élő testtől az agy, vagy a szív. Mert Budapest az az agy, amelyben a nemzet minden idegszála összefut. Itt villannak meg a nemzet akarásai, vágyai,, eszméi; itt rögződnek, fejlődnek élő áldást vagy átkot termő valósággá a nemzeti erő elképzelései és álmai. És Budapest a szív, amelynek hite, szeretető, tisztasága nemes, ösztönző erőt, megelégedettséget, büszke boldogságot, vétke® megtévelyedettséget, botorságot és boldogtalanságot hord szét a nemzet vérereibe. A nemzet sorsáért tartozó felelősségviselésben ezért jár elsősorban Budapest közönsége és a buda- dapesti közönség képviselőinek a felelőssége. Hogy Budapest hazafiassága, öntudatos magyar testvéri összetartása, rendje, alkotása, szolgálata, közéleli becsületessége, szociális igazságzeretete, megalapozott tudása mintaképül szolgálhasson. Hogy Budapest úgy ragyogja vissza a magyar éjszakába ezt a nemzedéket új életerővel megfiatalító nemzeti és keresztény békét és boldogságot sugárzó megvalósulását, amiképpen a Duna királynője« szemkápráztató palástjában, tündérfényében büszkén, nyugodtan, egy igazságát hívő nemzet ezeréves kultúrájára és civilizációidra támaszkodva ragyog bele — a meghasonlott Európa sötét, olykor legfeljebb visszataszító vörös fényekkel megbontott éjszakájába! A mi pártunknak eddig is ez volt a célkitűzése, az akarata. Mert .csak egy ilyen ideális felfogás, testvéri érzés és igazságkeresés vezethet a nemzeti egység megvalósításához: az egy akol, egy pásztorhoz a magyar életben! Ha eddig nem tudtuk megvalósítani és mindenkivel elhitetni ezt a jóakaratunkat, annak az az oka hogy gyarló emberek vagyunk mi is és azok is, akik velünk szemben állanak. De tovább kell küzdeni, még több hittel, akarattal, komolysággal, mert ma még fontosabb, mint valaha, hogy a Nemzeti Egység nemes eszmei célkitűzésekért, a jó, az igazság, a testvéri összetartás megvalósításáért harcba indult fővárosi pártja minél teljesebb sikerrel valósítsa is meg a nemzeti egység gondolatának belső tartalmát. Egységesen, határozottan, minden tettével szolgálja a nemzeti eszme és a keresztény erkölcs uralmát, a társadalmi igazság megvalósulását, a független, lelkiismeretes és tudáson nyugvó közéleti sáfárkodást, hogy meggyőződésének, idealizmusának tiszta lángjával egy- irányba vonzzon minden rokon erőt!! Hisszük, hogy ilyen irányban gyűjti a magyar erőket' ez a tikkadt, mozdulatlan — súlyos idők vészjeleitől terhelt — magyar nyár. BORNEMISZA GÉZA iparügyi miniszter a kétarcú iparról, a közszállítások versenyéről, Szendy polgármester intézkedéseiről és a Gömbös-kormány iparpolitikájáról Segíthet-e a közszállítás a kisipar helyzetén? Bornemisza Géza Ha más eredménye nem is volna az iparügyi minisztérium felállításának:, mint hogy a magyar társadalom figyelmét ipari kérdés felé irányította: s a kérdésnek a meg'oldását egy olyan férfira bízta, aki érti is, szereti is ezt a mesterséget, már akkor is hálásan kellene elismernünk, hogy helyes ' és okos lépés volt a megszervezés, amelynél eltörpülnek azok a financiális kifogások, amelyek azt hangoztatják, hogy mindez pedig pénzbe kerül. Pénzbe, igaz. De milyen semmiséig az az aránytalanul kis összeg, ha ama nagy érdekekre gondolunk, melyek ma a Bornemisza Géza kezében összpontosulnak, hogy minisztériumán keresztül átsegítse az ipart -— főleg a kis- és kézművesipart — a nehézségeken, melyekkel annak meg kell birkóznia, ba nem akarja meddőknek jelezni a maga harcát. Mert nem meddő, nem, sem- miesetre sem az. Legfeljebb nehéz. Ezt mindenki tudja, aki a közgazdasági élet hullámverését figyeli, de legjobban ismerheti maga Bornemisza Géza miniszter, akit nem elméleti íróasztal mellől szólított Gömbös Gyula a minisztérium vezetéséhez, hanem aki maga is gyakorlati munkán át. ismerhette meg, úgyis mint mérnök, úgyis mint vállalati vezetőember: a gazdasági élet vastörvényeit. S hogy ebből a fényből milyen nagy haszon származott magára a magyar ipa nos tár sa da1 ómra, azt elismerik maguk a kisiparosok is, akik szívesen hangoztatják, hogy az új ipartörvény nemcsak anyagi helyzetüket javította meg, de ami még több: visszaadja életreménység ükét is. Mert most már érzik, hogy van értelme a küzdelemnek s hízhatnak a kedvezőbb sorsfordulásban. Maga Bornemisza Géza sohasem csinált titkot a' maga felfogásából s meg is mondotta, hogyan látja a helyzetet. — Az ipar, minit a régi római isten: Janin; — mondja a miniszter — kellős arcú. Az egyik arc a technikát, a tőkét, a. kalkulációt, a piacot s ennek felkutatását, az értékesítést jelenti. A másik azonban az ember area, a szellemi és testi képesség, a munkaerő és a készség. Mindnyájunknak és így az én feladatom is, bogy ezt a két ellentétes arcot egymás felé fordítsuk. Tőkének és munkának, tőkésnek és munkásnak egymás mellett a helye, de sohasem egymással szemben. Nemesük azért, mert egymásra vannak utalva s egymás nélkül nem boldogulhatnak, de azért is, mert mind a kettőnek a nemzet közös javán kell mumkálkodniok. Ha ez az érzés vezeti őket, akkor meg is kell, meg is fogják érteni egymást s ami súrlódás támad, azt a minisztérium könnyen ki tudja küszöbölni s biztosítani fogjuk ezzel mind a tőke, mind a munkáskezek boldogulását. Az ipari érdekeltségek nemrégiben hívták fel a miniszter figyelmét a kisiparosság óhajtására, hogy valami módon lehetővé tétessék a kisipar részvétele a közszállításokban. Mert ma ez az egyik legfontosabb kérdés, amely a magyar kisiparosság nagyréazét érdekli. Sokan úgy tüntetik fel a helyzetet, mintha ennek a kérdésnek a megoldása már egymagában orvosolna minden bajt,, ami ma az iparosságot fojtogatja. Pedig nem így van. Ha ,a miniszter meg is ígérte, hogy jóakarattal vizsgálja a kérdést és keresi is a megoldást — de éppen azért, mert segíteni akar és nem ártani, figyelmezteti az iparosságot arra a evszedelemre,, amely ennek a kérdésnek erőszakolt megoldásából éppen az érdekelt iparosságra hárulhat. Mert amint mondja: — Nem szabad az iparosságnak elfelednie, hogy a közszállításokban való részvételét Gömbös Gyija miniszterelnök óhajtja és kívánja a legelső sorban. Már mint honvédelmi miniszter is mindent megtett a eél elérése érdekében. De megtett olyat is, amit talán soha előtte nem tett meg senki. Olyan egyéni, olyan igazságos és olyan szociális lépés volt ez tőle, amit nem lehet, de •nem is szabad elfelejtenie senkinek, aki a magyar ipar kérdésével foglalkozik. Gömbös Gyula honvédelmi miniszter korában megsemmisített egy közszállítási árlejtést, mert az elfogadott ajánlat túl — olcsó volt. Szakemberek megállapítása, szerint a, vállalkozó csak ráDr. Vályi Lajos
