Független Budapest, 1936 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1936-01-08 / 1. szám
VÁROSPOLITIKAI, POLITIKAI; n s Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24.—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 19-9-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA Rendkívüli közgyűlés Kendkívüli közgyűlést hív ösisze az ellenzék. Mi történt: talán veszélyben ,a főváros alkotmánya? Megkell védeni az autonómiát? Vagy más nagy elvi kérdések veszélyeztetik a főváros életét, a polgárság jólétéit nyugalmát és szabadságát? Nem. Minderről szó sincs. Azért kell a rendkívüli közgyűlés, hogy személyi kérdésieket feszegessenek. Hogy hangulatot keltsenek a közönség felé fordított arccal, olyan kérdésekben, amelyek nem érdeklik a közönséget, csak azokat, akik azokból nagy ügyet szeretnének csinálni. Alig- mult el a karácsony, amikor mi ig és velünk együtt az egész magyar sajtó megállapította, hogy a városházán szent a béke, hogy a fővárosi életének minden faktora és minden pártja egyesült a közös munkában. Nincsenek elvi különbségek, tökéletes a harmónia a pesti városházán: mindenki egyetért abban, hogy csak vállvetett, (együttes munkával lehet elvégezni azokat a nagy feladatokat, amelyek az önkormányzatra várnak a közeli jövőben. Boldog elégtétellel vettük tudomásul, hogy a nagy munkához szükséges nagy megértés teljes és tökéletes és úgy éreztük, hogy új, boldog és termékeny korszaka kezdődik a főváros életének. Munka, alkotási, haladás: félre- tétele mindennek, ami elválaszt, fellelése annak, ami összehozza azokat, akik a fővárosért és a fővárosnak akarnak dolgozni. Most mindennek — úgylátszik — vége. Mert a személyi ügyek piszkálása, a kicsinyes támadásiok fontosabbak, mint Budapest nagy kérdései. Szomorú tünet ez, de jellemző: mindig megismétlődik, nem ez' az első ilyen eset és nem is .utolsó. Ezen a héten ül össze elsőízben az üzempolitikai bizottság, amelyre olyan feladatok várnak, amilyenekkel aligha volt valaha is dolga bizottságnak. Egy-két héten bélül a 17-es bizottság is megkezdi működését, hogy elvégezze a szanálással kapcsolatos rendkívüli teendőket. Mindezek a kérdések azonban — egyelőre — mellékesek. A fontos az »állás« amelyből ■— úgy érzik — kimaradtak egyesek. Mert nem arról van szó, amiről beszélnek, hogy t. i. miért kapta ez vagy amaz azt vagy ezt az állást, hanem, hogy miért nem kaptak ők isi, azok, akik most hangosak, mert ».Sérelem« van jelen. Ezért vajúdnak a hegyek, ezért kell összeom- lania a világnak, ezért nem boldog a magyar, ezért kell véreskardot körülhordani — sajnos, már nem a Kárpátoktól az Adriáig — ebben a megcsonkított, ezer sebből vérző országban. Errőil van szó. Ez minden bajunk és1 minden gondunk. Az egykori török birodalom romlásának szomorú napjait idézi elénk ez a kép, a »janicsárok végnapjait«, amikor a hatalmas birodalom basái és egyéb kiskirályai irtóhadjáratot folytattak egymással meg a császári hatalommal a koncért, amely nem lőtt az övék. Köröskörül lesben állottak a .szomszédos államok, mohón várták, mikor téphetik le a maguk darabját a birodalom testéből, fogyott, sorvadt, nap- ról-napra betegebbé lett a »a beteg ember«; de ki törődött ezzel?... őszintén, kertelés nélkül foglalkozunk ezzel a kérdéssel. Nem köntörfalazunk, nem leplezhetünk, mert nincs mit leplezni, nincs mit elhallgatni. Mindez a lárma és hangzavar egyetlen pillanat alatt elcsitulna, ha politikai szempontok szerint töltötték volna be az állásokat és nem a rátermettség alapján. Ha a »pártarány« mindenekfelett való szentségét tartották volna ,seem elölt, úgy most nem ilenne rendkívüli közgyűlés, nem visszhangozná még a tihanyi ekhó is azokat a borzasztó sérelmeket, amelyek a nemzetet és a főváros polgárságát érték a mostani kinevezéseknél, így azonban »Tihany riadó leánya« kénytelen kiszállni szent hegyei közül és rnegafónon hirdetni sízer- tesizéjjel, a négy folyó és hármas bérc országában, hogy »állást a baloldalnak is!«... Meg lesz a rendkívüli közgyűlés, el fog m,ulni a nagy ha.rc és háború, mert három napig csoda csak a csoda. Meggyőződésünk, hogy az elefánttá felfújt szúnyogból! megint csak szúnyog lesz és az ellenzék is belátja, hogy a munka, a fővárnál érdeke fontosabb, mint a személyi ügyek, amelyeket oly hirtelenséggel rántottak elő az ünnepek utáni nagy csendben, mint ahogy a revolvert szokták az amerikai vadnyugati regényekben. Hisszük, hogy a revolver visszakerül a tokjába, anélküli, hogy harcra kerülne a sor és minden erő egyesül abban a nagy építő ési mentő munkában, amelynek elvégzését sürgősem követeli Budapest népe, a polgárság, amelyet nem lehet személyi kérdések fel piszkálásávail jóllakatni, csak munkával és kenyérrel. Zsitvay Tibor újévi üzenete Budapestnek M Nemzeti Egység fővárosi szervezetének beszámolója végzett munkájáról és az új év feladatairól — A közéleti férfiú számára Míg- képzelhető nagyobb jutalom és boldogság, mint amikor szemmel láthatólag megái lapíthat ja mun'káj á- nak és1 fáradozás'aimak eredményeit. A magam szempontjából csak hálás kösiziö- nettel tartozom Budapest közönségének, amely zászlóbontásunkat oly kitüntető megértéssel fogadta s e megértést — hogy úgy mondjam — »valorizálta« is, még pedig magánál a választási urnánál, ezzel lehetővé téve, hogy mint a főváros egyik legtekintélyesebb pártja — Budapest sorsába irányítókig szólhasson bele. Boldog megelégedéssel kell megálla- pítanom, hogy pártunk min- Zsitvay Tibor ^en egyes tagja — a. közgyűlés tagjai éppen úgy, mint szervezetünk közkatonái — a múlt év folyamán kivették a maguk részét a munkából és ezzel csak a reám eső munkát -könnyítették meg s ennék az eredményét biztosítják. Ekként válhatott a. munka igazi lelki gyönyörűségemmé, mindennap éreztetve velem, hogy olyan hadsereg áll a hátam megett, amellyel küzdeni érdemes is, eredményes is. — Ha kettőskönyvvitelt lehetne vezetni a szellemiekről éppen úgy, mint az anyagiakról, magáról pártunk belső életéről csak olyan mérleget állíthatnánk fel, amelynek követel és tartozik serpenyője az egyensúly képét mutatja. Pedig mi nem éltünk soha az olcsó népszerüség- hajhászás eszközeivel. Soha olyat nem hirdettünk, aminek megvalósításában, s a megvalósítás lehetőségeiben magunk sem hittünk. E tekintetben még legelfogultabb ellenfeleinknek is meg kell ismerniük a mi .korrektségünket, ahogyan el kell ismerniük azt is, hogy a pártközi érintkezés minden mesigyéjén minden lépésünket a fair play — a tiszta játék törvénye szabályozta. „Nem sáfárkodtunk rosszul.. — Talán elfogultság ^vádj.a nélkül állapítha■ tóm meg, hogy azzal a tőkével, amelyet Gömbös : Gyula miniszterelnök tattersali «zászlóbontó beszédében a Nemzeti Egység Pártjának fő-városi I szervezete kapott s amellyel munkáját vezetésem alatt megkezdette s mindmáig folytatta és •folytatja — nem. sáfárkodjunk rosszul. Sőt, ei.it a tőkét, ezt az erkölcsi tőkét talán még gyara- j pítottuk is. — Mert ugyan mi méri egy párt belső éle■ tének igazi erejét'? Mi más, mint az az élet, ami 1 falai között hullámzik és lüktet sí az a vonzó | erő, ami új és új rétegeket tud bevonni érdek- I lődési körébe. Nos, anélkül, hogy külső látszatok I káprázatával akarnám magam félrevezettetni, ! meg kell állapítanom, hogy pártunk belső élete j az egyre duzzadó, erősbödő élet képét mutatja. j Egyre többen vesznek részt értekezéseinken és ; összejöveteleinken, még pedig spontán,_ a fcözön- ! ség felébresztett érdeklődésének, a sajtó erejé- j nek áldásos következményeképpen. — Ha ez nekem, mint a szervezet fővárosi | vezetőjének külön élményem és gyönyörűségem is, de enyém a nagyobb felelősségvállalás 'is. | Hisz a polgárság felébresztett bizalma olyan I kincs, amit őriznünk, ápolnunk kell, mint köz- ! szereplésünk legdrágább, sőt mondhatnám egyet- : len, pótolhatatlan értékét — ami nélkül sorva- í dásr-a van ítélve minden mozgalom, de aminek ! jelenléte meghatványozza az erőt s biztosítja a I küzdelem sikerét. — Én ezt az egyre erősebben megnyilatkozó i érdeklődést Budapest polgársága, részéről, mint I pártunk nagy tőkenyereségét akarom áthozni az j új esztendőre, hogy azt további hasonló irányú j műn kiáss,águnkkal növeljük és gyarapítsák. Ha ' pártunk szemszögéből végigtekintünk a múlt év I eseményein: a jól végzett munka tudatával á.l- j lapíthatom meg, hogy a helyes úton jártunk s , Budapest érdekében szép harcokat vívtunk ! rneg. Ha voltak sikereink, mint ahogy voltak, azt csak annak köszönhetjük, hogy küzdelmünk célja sosem volt egyéni, hanem mindig és mindenben a közcél parancsa volt az útmutatónk. 1 Nemcsak az egyént, de magát egész pártunkat is alá tudtuk rendelni a mi Budapestünk egyetemes nagy érdekeinek. A szolgái óhajtoliunk lenni Budapest polgárságának és nem az urai. Tanácsadói és útmutatói, nem a ács pofái. A főváros népének igazi atyái — amint a nép szokta mondani: városatyái akartunk lenni — Igen, ezek és nem a. város és a polgárság önkényeskedő hatalmasságai. — Ennek a felfogásunknak köszönhetjük, hogy meg tudtuk találni a polgárság megértéséhez az utat, de egyben egymás felé is, a. pártban belül is, ahol a szó legtisztább és legnemesebb értelmiében kialakult a belső egység, ami nélkül nem lébet a párt igazi párttá s nem lehet olyan párttá, amely harcokat kész megvívni a maga világnézeti és politikai célkitűzéseiért. Istennek bála, azon a tisztulási folyamaton, amelyen münden ú.j mozgalomnak túl kell esnie, a mi pártunk már régen túl esett s azok, akik talán azzal hitegették magukat, hogy pártunk életét ,a belső viszálykodás- csak úgy tétlenségre fogja kárhoztatni, mint ahogy az akácfa gyökere megköti a kecskeméti futó-homokot: nagyon is elszámolták magukat. Pártunk, a szó legszebb értelmében egységes — ahol fegyelem van, rend. van, béke van, engedelmesség és munka van. S mindez együtt és külön-külön olyan erőt ad nekem, hogy tele hittel és tele bizalommal indulhatok az új esztendőnek neki. — Merem mondani, hogy az a párt, amelynek vezetése az ón kezembe jutott — már túl esett életrevalóságának első tűzpróbáján. A költségvetési vita magassz,árnyalásé, tartalmas beszédeire utalok ezúttal.^ De utalhatok bátran pártunk egész közszereplésére is. — Hogy milyen ennek a szereplésnek a klasszisa? Azt misem bizonyítja jobban, mintáz az örvendetes tény, hogy multévi legutolsó pártvacsoránkon maga Szendy Károly polgármester úr is megtisztelte pártunkat megjelenésével, kijelentve, hogy pártunk munkáját Budapest életére üdvösnek, hasznosnak és szükségesnek tartja. S mivel nem párt-polgármesternek érzi magát, hanem minden budapesti polgár atyjának és vezetőjének, — kötelességének érzi, ■hogy pártunk munkájáért éppen a. budapesti polgárság nevében mondjon köszönetét. — Nagy lelki öröm nekem is, pártunknak is ez a tárgyilagos, elfogulatlan, de mindenesetre Ültet ékes nyilatkozat és elismerés, ami csak kötelez bennünk, hogy tovább a kijelölt úton — előre. — Es megyünk is a magunk útján. Ha a küzdelem nehéz is, s ha a vállalt feladat terhe lan- kasztana is bennünket — erőt ad nekünk a további harcunkhoz az a megnyugtató tudatunk, hogy a múlt évből az új évre már szép eredményeket hozhatunk át magunkkal, — amit követni, gyarapítani akarunk' és fogunk is. Ebben a gondolatiban kívánok minden polgártársunknak boldog új esztendőt. (Zs- J)
