Független Budapest, 1935 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1935-04-10 / 15. szám
HARMINCADIK jubileumi évfolyam 1935 április 10 15. szám Független Budapest VÁROSPOLITIKAI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel FELELŐS SZERKESZTŐ együtt: egész évre P 24.—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden B. VIRAGH GÉZA IBUSz pavlllonban Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 19-9-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 Budapest választott 246.083 választó adta le szavazatát a főváros három kerületében — Kikre szavazott Budapest népe Választások után, —választások előtt Az országgyűlési választások befejeződtek és bár — amikor ezeket a sorokat írjuk — még nem ismeretesek a főváros választási eredményei, kialakult már az új paidament kéjre és kétségtelenül megállapítható, hogy Gömbös Gyula miniszterelnök reform- programja döntő győzelmet aratott. Szinte azt mondhatnék, hogy túlságosan nagy a győzelem, kevesebb talán több lett volna. De a tényekkel nem lehet vitázni: a kormány mögött óriási többség áll, ami biztosítja az líj parlament munkaképességét, a tervbevett reformok kétségtelen meg'valósulását. Ma, amikor minden magyarnak össze kell fognia, hogy a vészes időkben megálljuk helyünkéit, a parlamentnek ez a szinte ellenzéknélkülisége, bár nyomasztóan hat az egyik oldalon, másrészt nyugalmat, egységet jelent, ami most mindennél fontosabb az országnak. A külpolitika eseményei viharos gyorsasággal kergetik egymást és »szétszórt hajával, véres homlokával áll a viharban maya a magyar«. A legközelebbi hetek és hónapok a lét vagy nem lét kérdéseit döntik el: a magyar kormánynak szüksége van a reá váró nehéz napokban arra, hogy a parlament mögötte álljon, ne tetőzzék a külpolitikai küzdelmeket emésztő belső harcok. A fővárosi választások eredménye a parlament összetételén már nem változtat, még abban az esetben se, ha valamilyen irányban meglepetést hoznának is a budapesti urnák. Legfeljebb arról lehet szó Budapesten, hogy egyik vagy másik mandátum gazdát cserél, ez azonban országos szempontból már nem sokat jelent, csupán egyéni sikert, vagy bukást a jelölteknek és pártoknak. Az országos választás izgalmai alig csillapultak el, egy-két hét, de talán csak néhány nap és feloszlik a főváros parlamentje is. Budapest népe újból az urnák elé járul, hogy megválassza az új törvényhatósági bizottságot, immár sokkal kevesebbet, mindössze 108 választott tagot. Az országos választások budapesti fejezetének volt egy nagy szépséghibája: a rossz, kivénült választót névjegyzék. Sok panaszra és nekriminációra adott okot az, hogy Budapest, népe kénytelen volt az 1930- ban összeállított adatok alapján választani. Számos visszásságra adott ez alkalmat, méltatlan gyanúsításokra, szándékosan terjesztett suttogásokra és a közönségnél könnyen hitelre találnak az ilyen szállongó hírek. Éppen ezért nagyon helyes volt, hogy Rassay. Károly erélyes fellépése új, kijavított névjegyzék érdekében, amit Kozma Miklós belügyminisztei nyomban honorált. A főváros közjogi ügyosztálya óriási apparátussal, éjt nappalá téve dolgozik most azon, hogy a névjegyzéket a tényleges helyzethez , idomítsa. A kormány ugyan még nem nyilatkozott világo san arról, hogy feloszlatja-e a törvényhatósági bizottságot és kiírja-e az új választásokat, de — szerintünk — ennek meg kell történnie. A mai helyzet nem tartható fenn továbbra is. A törvényhatóság összetétele nem képviseli már a mai fővárost, nem tükrözi vissza Budapest népének felfogását, nem szólva arról, hogy azóta, amióta ez a törvényhatóság megalakult, megváltozott a fővárosi törvény is, amely átalakította a bizottság összetételét. Éj választásokat kíván a polgárság, de érdeke ?. kormánynak is, hogy újjáalakuljon a közgyűlés. A Nemzeti Egység pártja a főváros mai vezető pártjai közt nem foglal helyet, a kormánynak az autonómia életében nincs képviselete, aminek természetszerű következménye kell hogy legyen a régi állapot likvidálása és az újjáalakult politikai életnek a városházán való megjelenése. Amikor a kormány feloszlatja a főváros törvényhatósági bizottságát, kétségtelenül az a kényszerűség is domináló szerephez jut májú ennél a lépésűéi, hogy megkérdezze Budapest népétől a reformkormány, miképpen gondolkozik az új, megváltozott időkben. A kormánynak nem lehet közömbös az, hogy kik és miképpen képviselik Buda- I pesten parlamentjében a végrehajtóhatalom terveit j és cselekedeteit. Választ ások után vagyunk tehát és választások előtt. A pesti és budai házak faláról néhány napon belül eltűnnek a régi plakátok és újak kerülnek oda. így kell annak lennie: az élet nem tűr megállási, stagnálást. Budapestre nagy napok várnak, a magyar főváros jövője most érlelődik az idők méhében, Budapest képviseletének^ át kell alakulnia azokhoz a nagy feladatokhoz, amelyek reá várnak ennél az óriási munkánál. , Szombaton és vasárnap választotta meg Budapest népe azt a 25 országgyűlési képviselőt, akik az új parlamentben a magyar főváros érdekeit fogják képviselni. A választási agitációra kevés idő jutott, a rendelkezésre álló két hetet azonban alaposan kihasználták a pártok. Gyűlés, gyűlést követett, a meggyőzés és kapacitálás munkája azonban akkor lángolt legerősebben, amikor a választójogi törvény értelmében elérkezett a néma hét és a pártok már csak az egyéni meggyőzés eszközeivel hódíthattak. A budapesti házak falait plakátok tízezi’ei borították, képes propagandaplakátjai azonban csak a Nemzeti Egység pártjának voltak, de ezek is csak egy-két napig éltek, azután leragasztották azokat a különböző listákat feltüntető plakátokkal. Üj pártok is alakultak, ezeknek egy része azonban elhullott az ajánlások elfogadásánál. Csupán az északi kerületben fogadták el mind a kilenc jelentkezett párt ajánlásait, míg Budán elutasították aa egyesült Friedrich-Griger féle legitimistapárt és a Bajcsy-Zsilinszky féle nemzeti radikális párt, délen pedig ugyancsak a Friedrich-Griger-Payr párt, a Radikális párt, meg a Magyar Párt ajánlásait. Budán tehát négy, északon kilenc, délen pedig ugyancsak négy lista indult. Az elfogadott listák, amelyekre a szombat-vasárnapi szavazás történt, a következőek: Budai (1.) kerület Nép: Listavezetők: Zsitvay Tibor, Petracsek Lajos, Terbócz Imre dr. Szabadelvű ellenzék: Listavezetők: Rassay Károly, Apponyi György gróf, Pfeiffer Ignác. Szociáldemokrata párt: Listavezetők: Kéthly Anna, Büchler József, Bánóczi László dr. Kereszténypárt: Listavezetők: Wolff Károly, Csilléry András, Top erez er Ákosné. Északi (II.) kerület Nyilaskeresztes párt: Listavezetők: Meskó Zoltán, Pászthy János. Szabad polgárok pártja: Listavezetők: Kiár Zoltán, Lengyel Zoltán. Keresztény ellenzék: Listavezetők: Friedrich István, Tauffer Gábor dr. Kispolgárok pártja: Listavezetők: Dénesfay-Dinich Vidor. Faragó J. dr. Nemzeti radikálisok: Listavezetők: Rupert Rezső dr., Bajcsy-Zsilinszky Endre. Szociáldemokrata párt: Listavezetők: Peyer Károly, Weltner Jakab, Györki Imre dr., Kertész Miklós. Nép: Listavezetők: Fabinyi Tihamér, Bessenyei Zénó, Szurdiay Róbert. Szabadelvű ellenzék: Listavezetők: Rassay Károly, Sándor Pál, Vázsotiyi János Gratz Gusztáv, Gál Jenő dr. Kereszténypárt: Listavezetők: Wolff Károly, Homonnay Tivadar, Peregriny Sándor, Nagy László dr. Déli (III.) kerület Nép.: Listavezetők: Hóman Bálint, Usetty Béla, Pőzel István dr. Szociáldemokratapárt: Listavezetők: Farkas István, Buchinger Manó, Kabók Lajos. Horovitz Gábor. Kereszténypárt: Listavezetők: Wolff Károly, Petrovácz Gyula, Müller Antal, Szabó József. Szabadelvű ellenzék: Listavezetők: Rassay Károly, Vázsonyi János, Bródy Ernő, Magyar Pál. Választási elnökök: Budán: Saly Árpád, Északon: Lázár Ferenc dr. Délen: Verebéig Jenő dr. Budapestnek — az 1930-ban készült névjegyzék alapján — 324.616 választója van, ezekből 246.083-an teljesítették alkotmányos köteleségüket, ami körülbelül 73 százaléknak felel meg, tehát a leadott szavazatok száma jóval kisebb, mint az 1931. évi választásokon volt, amikor is 259.722-en szavaztak le, vagyis közel 80 százalék. Közel 75.000 szavazó maradt távol az urnáktól, de még azok között is, akik leszavaztak, igen sokan adtak le érvénytelen szavazólapot: alighanem az ajánlásoknál visszautasított jelöltek hívei. Budán 78.878 jogosult közül 64.855 szavazott le, vagyis az összes választók 82 százaléka. Északon 116.300 választó közül 94.685, vagyis a választók 81.3 százaléka. Délen 132.566 választó közül mindössze 100.182, vagyis a választóknak mindössze 75 százaléka. Megemlítendőnek tartjuk, hogy ugyanitt, délen adták le a legtöbb érvénytelen szavazatot is, úgyhogy a 75 százalék ezzel még lényegesen csökkent is. Hétfőn kezdték meg a szavazatok összeszámlálá- sóit és ez a munka lapunk zártakor még folyamatban van. Minthogy a végső eredmény megállapításában nagy szerepük lesz a töredékeknek, e pillanatban még teljesen bizonytalan, lesz-e lényegesebb változás Budapest képviseletében, ámbár valószínű, hogy nagyobb eltolódás a pártok arányszámában aligha lesz: Budapest képviselete nagyjában marad a régi. A budapesti listákon több olyan név szerepel, akiknek eddig nem volt részük a fővárosi aktív politikában. Ezeknek egy része országosan ismert, előkelő név: nem kell őket bemutatni a közönségnek. Zsitvay Tibor, Fabinyi Tihamér, Human Bálint, Apponyi György gróf, Bessenyey Zénó és Gratz Gusztáv nevét, politikai múltját és jelenét mindenki ismeri: nyeresége Budapestnek, bármelyikük is bekerülne a parlamentbe, mint fővárosi képviselő. Vannak azután jelöllek, akiket a főváros népe eddig csak a községi politikában eltöltött múltjuk és érdemeik alapján már régóta ismer és becsül, az országos politikában azonban eddig nem szerepeltek, ilyen elsősorban Toperczer Akosné, a keresztény
