Független Budapest, 1935 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1935-12-11 / 50. szám
HARMINCADIK jubileumi évfolyam 1935 december 11 50. szám Függőién Budapest VÁROSPOLITIKAI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24,—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 19-9-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA Uj üzemi politika A fővárosnak vannak üzemei, de nincs üzemi politikája. Régebben volt, de ma nincsen. Ennek a látszólagos ellentmondásnak megvan az alapja. A múltban abból állott az üzemi politika, hogy a fővárosnak köztulajdonba kell vennie mindazokat az üzemeket, amelyeknek elsőrendű szolgáltatásait a lakosság minden tagja szükségszerűen kénytelen igénybevenni. Az üzemi politikának ez a formája nagy harcokat hívott életre, amelyek közel három évtizedig tartottak, de végül is a fővárosnak sikerült elérnie, hogy tulajdonába vehette nemcsak az összes világítási üzemeket, de az összes közúti közlekedési vállalatokat, sőt megteremtette a maga külön takarékpénztárát is. Ezzel bezárult a főváros üzemi politikájának eddigi iránya, a múltbeli program kimerült és azoknak, akik Budapest életét irányítják, új üzempolitikáról és új programról kell gondoskodniok. A főváros gazdasági élete — ezt mindenki elismeri — az üzemek sorsától függ, tehát teljes érdeklődéssel az üzemek felé kell fordulnia a fővárosnak. A Nemzeti Egység fővárosi képviseletéé az érdem, hogy felismerte eg-y pj üzemi politika rendkívüli jelentőségét és felhívta erre a törvényhatóság figyelmét. Zsitvay Tiboré a nagykoncepciójú elgondolás kezdeményezése, ő volt az, aki költségvetési beszédében élére állott az új üzemi politikának, a közgyűlésé az érdem másik fele: hogy tudniillik megértette és sürgősen magáévá tette Zsitvay Tibor gondolatát. Nagy és őszinte elismeréssel kell itt adóznunk Morvay Endre tanácsnoknak, a közüzemi ügyosztály vezetőjének, aki örömmel és teljes készséggel fogadta a NÉP fővárosi szervezete részéről felvetett indítványt és sietett azt megvalósuláshoz juttatni. A főváros megválasztotta az üzempolitikai bizottságot és a közönség most rendkívüli érdeklődéssel tekint a bizottság kezdődő munkája elé. A NÉP üzemi programja világos és félre nem érthető. Az üzemekben rejlő óriási lehetőségek minél jobb kiaknázása, egyrészt az üzemek gazdálkodásának racionalizálásával, másrészt pedig a jövedelmek fokozásával. ' Őszinte, egyenes és becsületes ez a program. A NÉP nem követi azt a demagógiát, amellyel napnap után találkozunk és amelynek egyetlen célja a népszerűségnek minden áron és eszközzel való haj- hászása. Nem követel hangos szóval, asztalcsapkodással és hordó tetején való rikoltozással egyrészt tarifaleszállítást, másrészt pedig jobb és drágább szolgáltatásokat, hanem csak azt követeli, ami a főváros háztartásának, meg a közönségnek is érdeke: jobb gazdálkodást, jobb üzemeket, jobb üzemi politikát. A Nemzeti Egység fővárosi szervezete nem szólamokkal dolgozik, nem űz jelszavas hordópolitikát: minden gesztusa a reálpolitikát szolgálja, amelynek egyetlen komoly alapja a fővárosi üzemekben rejlő óriási értékek felszínrehozása. Az utóbbi esztendőkben egy eléggé el nem ítélhető divat fejlődött ki: a fővárosi üzemek támadása, minden áron való gyengítése, a közönség előtt való néyszerűtlenitése. Pergőtűzszerű támadásoknak vannak állandóan kitéve a főváros üzemei, mindenki diktálni akarja az üzemi politikát és nemcsak az elfogulatlan kritika fegyvereivel harcolnak ezért a célért, hanem a másfelé sandítás és uszítás összes eszközeivel is. Nemcsak a fővárosnak vannak közüzemei, hanem az államnak is. Csodálatosképen az állami mo- nopolisztikus üzemek ellen senkinek sincs kifogása. A posta, a dohányjövedék lehet drága, vagy olcsó, jó vagy rossz: nem olvashatunk állandó, konzekvensen folytatott, hajszaszerűen űzött támadó hadjáratokról. De ha a főváros a legkisebb újítást meri megkísérelni, egy új hurokvágányt, vagy tarifarevíziót, hetekig’ nem olvashatunk egyébről, mint arról, a »merényletről«, amely a főváros lakossága ellen készül. Az új üzempolitikai bizottság megalakulása remélhetőleg végét veti ennek az állapotnak. A pártközi bizottság az eddigi tervszerűtlen, bizonytalan üzempolitikát nagyvonalú egységes vonalvezetéssel váltja fel és megkezdődik ezzel a közüzemi politika új etapja. A honfoglalás befejeződött, kezdődjék u szervezés nagy műve, amely hosszú időkre megalapozza és biztosítja a főváros életének zavartalanságát. És kezdődjék más, igazságosabb és őszintébb elbánás a főváros üzemeivel szemben, amelyek minden törekvésükkel és szeretetiikkel szolgálják a fővárost és az összlakosságot, a közérdeket és mindig csak a közérdeket tartva szemelőtt. KOZ MM MIKLÓS BEE ÜGYMIMISZTER nyilatkozik a Független Budapestnek a Magyar Városok Országos Szövetségének nagy feladatairól és céljairól M vidék és a főváros között való kapcsolat megerősödését, a vidék nyugati kultúr áj át és Budapest magyarságának kiteljesedését szolgálja a szövetség M belügyminiszter nagy nyilatkozata a „Független Budapest“ számára Gömbös Gyula miniszterelnök panaszolta egyik beszédében, hogy voltaképpen mi magyarok a »szervezetek és egyesületek« szervezetlenei vagyunk, mert etekintetben valóban megvan nálunk a túltermelés, anélkül azonban, hogy valami különös örömünk telhetne ebben. No, mert a kis csonka országnak — amint a miniszterelnök mondta — nem kevesebb, mint 24.000 egyesülete és szervezete van, bőven ellátva persze dísz-elnökökkel, elnökökkel és választ- mánj’okkal, ami alkalmat ad az ünnepeltetésekre csak úgy, mint hangzatos beszédekre. De mindez nem is volna nagy baj, ha ez az egyesiile- tesdi 42—43 millió pengőjébe nem kerülne évente a magyar társadalomnak. Trianoni szegénységünkhöz talán egy kicsit sok is. Ha nem akarjuk ezt a beteges állapotot fenntartani, nagyon is meg kell rostálnunk egyesületeink egyre szaporuló sokaságát s a fölöslegesek megszüntetésével az életrevalók munkáját és virágzását kell biz- tasítanunk. Mai életünk nemcsak hogy nem cáfolt rá erre a megállapításra, ellenkezőleg, még inkább megerősítette és kiszélesítette. Ma már tisztában vagyunk azzal a fizikai törvénnyel,’ hogy igazi erő nem tűnhet el, legfeljebb álalakulhat az életviszonyok változott feltételei szerint. Ez a természeti törvény érvényesült annál az átalakulásnál is, amely most szemünk előtt játszódott le, amikor egy testületnek szinte felsőbb parancsra kellett átalakulnia végleges szervezetté. Hogy ezt megértsük, tudnunk kell a következőket: Amikor a forradalmak nagy veszedelmei és viharai után Budapest sorsát a polgármesteri székből Sipőcz Jenő biztos keze vezette a talpraállás és boldogulás réve felé, a vidéki városok vezetői mind innen Budapestről merítettek biztatást is, erőt is a maguk otthoni -munkájához. A vidék megérezte, hogy szüksége van Budapestre, aminthogy Budapest is megérezte, hogy ő sem nélkülözheti a vidéket, ha győzni akar. Megtörténi a kézfogás. S ez a találkozása Budapestnek a magyar vidéki városokkal nem vált kárára egyik félnek sem. Sem Budapestnek magának, se a vidéknek. Mikor Sipőcz Jenőt a kormány bizalma a főpolgármesteri székbe emelte és utódja Szendy Károly lett a polgármesteri székben, megint csak olyan férfi került a főváros élére, akinek tanácsait, eszméit, javaslatait nem nélkülözhették a vidéki városok vezető férfiai sem. Ez az egymásrautaltság tartotta össze Budapestet a vidék városaival, összejöttek a városi vezető férfiak, tanácskoztak, megbeszélték az egymást kölcsönösen érintő és érdeklő kérdéseket s a leszűrt vélemények szolgáltak irányadó vonalul munkásságukban. Minden önknytelen cselekvés volt, anélkül, hogy kialakult formák, szabályok vagy törvények irányították volna. Kozma Miklós belügyminisztert éppen most foglalkoztatja az egyesületi kérdés. 3Iost folyik a nagy felülvizsgálás, hogy’ melyikük szolgál közcélt és melyik esak magánérdeket vagy egyéni hiúságot. S az. ő éles szeme észrevette, hogy milyen nagy erőforrás lappang ebben a város közi konferenciázások- ban, amelyeket szinte az élet parancsa szült meg, születvén, mert kellett, mert szükség volt rá, mert hiányt pótolt. Ezért akarta törvényesíteni, állandósítani. S az ő akaratából új egyesület alakult a napokban. Üj egyesület az agyonszervezett, a túlszervezett kis csonka országban? Igen. Magának a miniszternek az akaratára. Már maga a tény, hogy 24 ezer egyesület mellett a belügyminiszter parancsol életre egy újat — izgatja a kíváncsiságunkat. Tudni szeretnék, mit vár ettől az új szervezettől a be!iigyrmi- niszter s milyen szerepet szánt abban Budapestnek? Készséggel adja meg Kozma Miklós álláspontja a magyarázatát a maga katonásan szabatos, tiszta, félreértést nem tűrő szavaiban. Azt mondja Kozma Miklós belügyminiszter a Független Budapest munkatársának erről a kérdésről : 9,7l szövetség létrejöttét magam akartam és kívántam** •.. — Megértem, ha érdeklődést kelt az az ú.j egyesület, amel?/ ez év november 18-ika óta a Magyar Városok Országos Szövetsége név alatt kezdte meg — szerintem igen jelentős és sokat ígérő — működését. A szövetség létrejöttét magam akartam és kívántam a legjobban. Pedig tudjuk, hogy valósággal »egyesületi láz:< dühöng nálunk. De hogy mégis akartam a létrejöttét, annak természetesen megvan a maga oka. Budapest érdeke éppen úgy vezetett ebben az akarásomban, akárcsak a; vidéki városoké s az egész országé. Mert Budapest, hangsúlyozottan, olyan új feladathoz jutott a megalakult szövetségben, ami méltó kultúrájához, történelmi múltjához s ahhoz a döntő szerephez, melyet a magyarság életében játszik. Az igazi értéke ennek a szövetségnek Budapestre vonatkozólag abban a tényben nyilvánul meg legjobban, hogy a kapcsolódás a vidék s a főváros kö- zött önkéntes, s mint valami magától értetődő, természetes adottság jelentkezik. Azokban az időkben, amikor felmerült ezeknek az összejöveteleknek a terve, Budapest is, a vidéki városok is szinte válaszúton állottak. S fel volt vetve a kérdés: hova, merre, hogy a forradalom romjait el lehessen takarítani, a gazdasági földrengések csapásait ki lehessen heverni s el lehessen indulni az új élei új útjai felé? — De még egy. A trianoni béke sok vidéki város helyzetét egészen megváltoztatta. Sajnos, határváros lett sok olyan városunk, amelyek a boldog békeidőkben biztos szállító és fogyasztó területtel rendelkeztek s nagyobb gondok nélkül oldották meg mind
