Független Budapest, 1935 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1935-12-11 / 50. szám
2 Független Budapest Budapest, 1935 december 11. f»KIRÁLY« GŐZMOSÓ IV., Magyar ucca 3, VII., Király ucca 15, V., Bálvány ucca 23 VII., Dohány ucca 20 — Telefon — Házhoz küldene ki az ellátás, mind az értékesítés kérdését. Új életfeltételek közé kerülvén, új módokat is kellett keresniük életük folytatásához és műveltségi szintjük biztosításához. Talán ezek az erők hajtották a vidéki városokat a Budapesttel való kapcsolat megteremtéséhez és minél mélyebb beágyazásához. Budapest magyarsága — És itt örvendetes folyamat szemlélői vagyunk. Tudunk városok szerepéről már az ókorban, amelyek vezetni akarván, Athént szembeállította Spártával, Karthágót Rómával. Tudunk kereskedelmi szövetségekről is, amelyek a Hanza-városolc kereskedelmét és gazdagodását növelték meg. De mindez egyoldaliinak, szinte anyagiasnak tűnik fel azzal az egészséges és erkölcsi szövetséggel szemben, ami a mi vidéki városainkat önkéntes szövetségbe fonta Budapesttel. S éppen azért bízom ennek a szövetségnek az eredményes munkájában, mert mind a két szempontot érvényesülni látom benne: az anyagi szempontokat éppen úgy, mint a szellemit. — Sokszor halljuk a vádat, hogy Budapest nem elég »nemzeti«, nem elég magyar. Ha így volna is, annak is meg volna a maga történelmi magyarázata s ha így volna is, milyen örömmel kell fogadnunk a vidéki városok szövetségbe tömörülését Budapesttel. Hisz ebben az új szövetségben nyilvánul meg Budapestnek az igazi hivatása. Mégpedig nemzeti hivatása éppen úgy, mint egyetemes kultúrhivatása i§. Olyan szerep ez, amit legjobban a vízválasztók munkájához lehetne hasonlítani. Budapest átveszi a nyugat kultúráját s azt közvetíti a vidék felé, miközben maga a vidék megerősíti Budapestet a maga magyar, nemzeti és népi kultúrájával. Ez a kölcsönhatás mind a két félre csak áldásos és eredményes lehet, aminek az eredménye el nem’maradhat. zott, nagy szolgálatot tett az egész országnak s egyben igazolta is életrekelését. Közigazgatási elgondolások, munkanélküliség és a városokba való téli beszivárgás — S vájjon a közigazgatás szempontjából van-e valami jelentősége a szövetségnek? Hogyne volna — feleli a belügyminiszter. — Mindjárt érthetővé is válik, ha tudjuk, hogy míg ezelőtt minden város külön-külön fordult a minisztériumhoz egyes kérdésekben, ez a jövőben megváltozik. Mert hiszen a szövetség hivatása éppen az, hogy az olyan kérdésekben, melyek minden várost érdekelnek, az ügyet egymás közt megvitatva, egységes álláspontot foglaljanak el s ezt az álláspontot ismertessék a minisztériummal. El lehet képzelni, mennyire meyeyyszerűsUi ez az eljárást és mennyire megkevesbíti az aktákkal úgy is agyonhalmozott minisztériumot. —- Ez nyilvánvaló s így csak segíti kegyelmes uramat abban a törekvésében, hogy a túlbürokratizált országot közelebb hozza magához az élethez. — De még más szempont is vezetett a szövetség végleges megalakulásánál. Mégpedig megint csak gyakorlati szempont. Budapestnek is, a vidéki városoknak is nagy gondot okoz a téli időszakban az úgynevezett »beszúr emlés«. Ez a falu ellátatlanjainak a beszivárgását jelenti. Minél nagyobb a téli gond, ez annál nagyobb mérvben jelentkezik. És e baj ellen vajmi nehéz a védekezés, az a hit, hogy a városokban könnyebben át lehet élni a téli munkanélküliség napjait s hogy a városi szegényei látás bőségesebb, mint a vidéki, vagy falusi, ez arra biztatja az ellátatlant, hogy a városok felé húzódjék s ott igyekezzék szerencsét próbálni. Ha ez egyrészt érthető is, de másrészt annál nehezebbé teszi a városi szegénység ellátását. Sokszor a legkomolyabban veszélyezteti a leggondosabban felépített szociális elgondolást is. — Éppen a szövetség hívta fel erre a jelenségre a minisztérium figyelmét, aminek következtében — természetesen — ezzel a kérdéssel is foglalkozni fogunk, hogy így ne maradjon egyetlen tere sem a szociális kérdéseknek, amelyről maga a belügyminisztérium ne tudna a legpontosabb és legmegbízhatóbb adatok alapján. Éppen ezért örvendek az új szövetség munkájának, mert az Budapest szemszögéből éppen úgy, mint a vidék és az ország szemszögéből csak áldásos hatással lehet szociális életünk kérdéseinek megoldására s Budapest fejlődésére éppen úgy, mint a vidékére. Zsirkay János. Gondoljon egészségére, szívjon MI KOT EKET ÚJ IRÁNY írta : HENCZ LAJOS dr. szfőv. biz. tag Gazdasági és szociális előnyök ~ Gazdasági vonatkozásokban — vetem fel a kél (lést - az új szövetség munkájától vár bizonyos eredményeket kegyelmes uram? , — Hogyne várnék. Ezekre már biztos eredmények mutatnak. Csak a tűzbiztosításra kell utalnom, amit eddig minden város klilön-kü- ion bonyolított le. A szövetség megalakulása lehetővé tette az együttes eljárást. S hogy milyen előnyök rejlenek az egységben, arra eleg, ha éppen a tűzbiztosításra mutatok rá, ahol mintegy 30—40 százalékos megtakarítást ért el a szövetség a városok javára. Hogy ez mit jelent a lakosság szempontjából, tálán felesleges is taglalni. S mit remél kegyelmes uram a szociális tevékenység terén, az új szövetségtől? — Sokat — feleli a belügyminiszter úr. — Azt hiszem, ebben a tekintetben is előnyösen log hatni Budapest példája. Mert hogy Budapestnek szíve is van, nemcsak — amint mondani szoktuk gyomra, azt azok a számok bizonyítják, amelyekből kiviláglik, miiyen áldozatot hoz ez a város a szociális feszültség leve- zetésére. Hogy a példa így is van, az csak magatol értetődő. De azonkívül elég egy piHántást vetnünk az új szövetség első közgyűlésének targysorozatára, hogy lássuk és erezzük, mennyire érzi az az idők parancsa követésének szükségét. Benne van ebben a tárgysorozatban minden szociális kérdés, ami a mának szol s ami egyaránt foglalkoztat kormányt és egyént, élezvén, hogy a segítség munkájából senki sem vonhatja ki magát s olyan időket élünk, amikor mindenkinek az őrségre állított katona Jelki ismeretevei kell teljesítenie kötelességét Az ínség enyhítése, a közmunkák kérdése a kisipar es kiskereskedelem talpmódiitása. mind olyan kérdések, melyek megoldását egyképpen követeli a társadalmi egyensúly és a társadalmi béke. Hogy ezekkel a kérdésekkel a szövetség első közgyűlésén érdemben foglalkoFehérvári útnál 18.— pengőért □ -ölenkint telkek kaphatók közmüvekkel Az építkezéseket előnyös kölcsönnel elősegítjük S Ifi MÁÁR ISTVÁN Biidapcst, Xi., Somogyi út 24 sz lij. ITIMHIX IJI Trtn, (Kelenföldi villamos.végállomásnál) A székesfőváros parlamentjében, a törvényhatóság ülésein bevégződött az 1936. évi költségvetés vitája. Hosszadalmas, nehéz vita volt, de a tárgyilagos kritikának meg kell állapítania, hogy a felszólalások csaknem kivétel nélkül kellő felkészültséggel és komolysággal szállottak síkra a székesfőváros őszintén átérzett jövőjéért. Minden párt igyekezett legjobbjait csatasorba állítani, mintha követni akarná pártunk vezérének hangsúlyozott ama felfogását, hogy a székesfőváros ügyeit nem szabad pártpolitikai szempontokból felfogni, hanem a város érdekeinek szempontjából kell azokat tárgyalni, mert ez az érdek egyúttal nemzeti érdek is, a nemzet érdekének pedig felül kell állania minden pártpolitikai szemponton és kortes- fogá són. Örülünk, hogy a törvényhatósági bizottsági tagok nagyrésze, pártkülönbség nélkül, rokonszenvvel és helyesléssel fogadott bármely oldalról történt komoly és igazán a főváros érdekeit szolgáló indítványt, javaslatot és kritikát, viszont megvonta ro- konszenvét azoktól a felszólalóktól, akik a népszerűség kedvéért nem a bizottsági tagok meggyőzésére, hanem pártpolitikai okokból, vagy egyéni hiúságból az újságokon keresztül a tömeg hangulatának felkeltésére törekedtek. Ez utóbbi eset szerencsére egyre inkább ritkul s mindinkább előtérbe lép a komoly munkára való törekvés. Hogy az eddigi szenvedélyes pártharcok hullámai egyszerre nem ülhetnek el és hogy a, világnézeti különbségek még mindig fel-feltörnek a lelkek mélyéről, az természetes. A főváros közgyűlési termében a törvényhatósági tagok mindaddig »ellenzékre« és »kormánypártra« fognak osztani, amíg a fővárosi törvényhatósági bizottság tagjainak megválasztásánál az országos politikai pártok jelölése és a választásokra gyakorolt döntő befolyása nem szűnik meg. Ámde a tagok ilymódon való csoportosítása nem jelent veszedelmet a városi politika egészséges és üdvös irányára, ha az egyes törvényhatósági bizottsági1 tagok felszólalásaikban nem hangoztatnak párt- jelszavakat, nem kevernek abba napi politikát, hanem megmaradnak a főváros érdekeinek mérlegelésénél. A most lefolyt költségvetési vitában ez az új irány kezdett érvényesülni. Láttuk, hogy bizonyos kérdésekben csaknem mindenik párt két táborra oszlott s csak akkor foglaltak el egységes álláspontot, ha arra őket a pártfegyelem kényszerítette. A városháza erősen érzi annak hiányát, hogy a törvényhatósági bizottságban egyik párt sincs általános többséggel képviselve. Ezt érzik maguk a pártok is, mert határozataik hozatalánál állandóan valamelyik másik, párt segítségére vannak utalva. M:i sem természetesebb, hogy ilyen körülmények kijzött egységes irányban, egységes nagy célok felé, biztos lépésekkel, sem a polgár- mester, sem a törvényhalósági bizottság nem haladhat. Már pedig erre a főváros igazi építő munkájának feltétlen szüksége van. A jövő irányának, a jövő nagy céljainak szolgálata megkövetelné, hogy azt a nagy szereletet és őszinle igyekezetei, mely a költségvetési vita során pártkülönbség nélkül megnyilvánult, felhasználjuk a városi politika, új irányelveinek megállapítására és egy lehetőleg egységes többségi vélemény kialakulásának biztosítására. Szerény véleményem szerint ez nem elérhetetlen. Üljenek össze a pártok vezérei és keressék meg a fővárosi politikában azokat a programpontokat, amelyekben egyetértenek, ameljeket mindannyian magunkévá tehetünk s e program alapján biztosítsunk valamely iránynak oly határozott többséget, amelyre a polgármester feltétlenül számíthat. Pártunk ebben az irányban az első lépést már megtette, amikor Zsitvay Tibor indítványára a, közgyűlés elfogadta egy 15-ös bizottság kiküldését, amelynek nem a fővárosi üzemek ellenőrzésé, hanem a fővárosi üzempolitika irányának meghatározása lesz. A bizottságot a november 29-i közgyűlés meg is vár lasztotta. Nagy szükség volt erre, mert a törvényhatóság tagjai ezen a téren még a pártpolitikai kereteken belül sincsenek egy nézeten, sőt sokszor éles elvi harcokat folytatnak egymással. Véleményünk szerint ez a bizottság, tahim hosszú, kemény, de mindenesetre jószándékú vita után, meg fogja találni azt a helyes utat, amely az üzemek kapkodó és folyton változó iránya helyett biztosítani fogja a nyugodt és célirá- • nyos fejlődést. Lehet, hogy egyhangú megállapodásra jutni sem a közlekedési politika, sem az üzemfejlesztés tekintetében nem tud, de bizonyára biztosítani tudja valamilyen irányban egy törvényhatósági bizottsági többség kialakulását az egészséges fejlődés meg indítására, esetleg a pártkereteken kívül is. Ezt a rendszert a törvényhatósági bizottság egyes pártjai a maguk elhatározásából is folytathatnák. Különösen szól ez a Nemzeti Egység és a Keresztény Községi Pártra, melyeknek városfejlesztési programja és erkölcsi felfogása csaknem azonos. Ha e két párt megtalálja a közös célt, egyiknek sem kell aggódnia azután, hogy valamelyik határozati javaslatát nein szavazza-e le a másik, a baloldalnak sokszor gúnyolódások között nyújtott segítségével. Meggyőződésem az, hogy aki igazam a főváros érdekeit szolgálja a városházán, — bármelyik politikai párthoz tartozzék is — segíteni fog bennünket a főváros egységes és határozott irányban való fejlesztésére szolgáló program megvalósítása céljából a közgyűlési állandó többség megteremtésében.
