Független Budapest, 1935 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1935-10-30 / 44. szám

Budapest, 1935 október 30. Független Budapest 3 Jlegértő és békés szelleméi, odaadó munkakészséget hoztunk magunkkal...“ Zslfvau Tibor nagyszabású megnyitó beszéde a költségvetési vitában ANemzeti Egység Párfiának maniiésztációiáí rendkívüli siker fogadta a közgyűlés minden oldalán A költségvetési vitát két nagy beszéd ve­zette be: a polgármester expozéja és Zsitvay Tibornak, a Nemzeti Egység Pártja fővárosi szervezete elnökének nagy­szabású megnyilatkozása. Szendy polgármester beszédével más helyen fog­lalkozunk. Zsitvay Tibor beszéde volt a költségvetési vita tulajdonképpeni szen­zációja: ebben a beszédben mutatkozott be a NÉP fő­városi képviselete a tör­vényhatóság előtt. Csupa méltóság, erő, hozzáértés és szeretet volt ez a beszéd: szeretet a főváros ügyei és népe iránt; hozzáértés min­den legkisebb problémához; erő azaz öntudat, hogy eze­ket a kérdéseket meg is tudja oldani a párt; végül az a méltóság, amely nem kicsinyes^ megalkuvásokkal akarja vezetni a főváros életét, hanem programjának átütő ér­tékeinek segítségével. Rendkívüli visszhangja támadt Zsitvay Tibor beszédének. Miközben elmondta, szám­talanszor csapott fel a taps, zúgott fel a he­lyeslés. Utóbb pedig a.z egész sajtó elismerte, hogy Zsitvay Tibor a legnagyobb szónoki sike­rek egyikét aratta költségvetési beszédével és még az ellenzéket is meghódította. Zsitvay Ti­bor sikere nemcsak egyéni siker volt, hanem sikere a Nemzeti Egység átfogó gondolatának, amely nagyszerű diadalt aratott ezzel a meg­nyilatkozással. Zsitvay Tibor nagyszerű beszédét az aláb­biakban ismertetjük: — Tisztelt KözgyCilés! (Halljuk! Halljuk! — Él­jenzés és taps a jobboldalon és a középen.) A parla­mentekben szerte dívó szokás és azt hiszem, ebben a nagymultú teremben is otthonos, hogy a vita során a szónokok előző felszólalók előadásával polémiába bocsátkoznak. Ez egyrészt életet ad és folytonosságot jelent a vitának, másrészt tiszteletadást az előttünk szólónak. Ha én ma ettől a szokástól el akarok térni, engedélyt kérek a t. közgyűléstől, hogy az előttem szóló érdekes felszólalásokkal nem polemizálok, nem akarok figyelmetlenséget elkövetni a jeles szó­nokokkal szemben. De mai felszólalásom, amely első ebben az igen tiszteletreméltó teremben (Éljenzés a jobboldalon és a középén.) és amely egyúttal bemu­tatkozása annak a pártnak, amelyet vezetni szeren­csém van, nem veszhet el a polémia rapszodikus rendszertelenségében és részletekben, hanem a bemu­tatkozás komolyságához méltó deklaráció akar lenni. — Mélyen tisztelt Közgyűlés! Amidőn először szólalok fel a tvh. bizottság közgyűlésén, első sza­vam csak a köszönet szava lehet azzal a fővárosi polgársággal szemben, amely megtisztelt bizalmával engem' és pártom tagjait. Megtisztelt engem abban az időben, amikor minden hivatali állásomból, vagy ahogy mondani szokás: a hatalom polcáról kivonul­tam. Ezért a megtiszteltetésért más hálával nem fi­zethetek, minthogy odaadó kötelességvállalással és szükséges kötelességteljesítéssel vállalom a felada­tomat. (Éljenzés és taps.) tlarmonihus e&uütfműhödés a főváros szolgálatában — Több dolog nagyon megkönnyíti ezt. Meg­könnyíti először az a szeretet, amellyel, mióta esze­met tudom, a fővárossal, ragyogó szép fővárosunk­kal, de nyomorúságában külön szeretetre is méltó fővárosunkkal, annak népével szemben viseltetem. Megkönnyíti az a négy évtizedet meghaladó együt­tes szenvedés, együttes gondviselés és együttes munka, amit a főváros népe sorában névtelenül tel­jesítünk. Megkönnyíti, talán legjobban könnyíti meg az a tradicionális szellem, amely .ebben a te­remben elvenen él és az az egészséges atmoszféra, amely pártkereteken felülemelkedve, minden becsü­letes és őszinte törekvést e teremben egybekapcsol. Ugyanezt érzi és ugyanezt gondolja pártomnak, a Nemzeti Egység Pártjának minden egyes tagja. — Ezeken az alapokon ajánljuk fel a t. köz­gyűlésnek és tagjainak a harmonikus együtt­működést, a megértő, vállvetett munkát a főváros érdekeinek, a lakosság, polgárság és munkásság jogos törekvé­seinek becsületes szolgálatát. (Úgy van! Úgy van!) — Megértő ős békés szellemet, odaadó munka­készséget hoztunk magunkkal, azt a meggyőződést, hogy ha minél ritkábban jut szóhoz ebben a terem­ben az egyoldalú pártpolitika, annál ritlcábban kény­szerülünk a fél megoldások Prokrustes ágyába. — Amikor tiszteletet adunk mindon elvi alapon felépülő tiszteletreméltó meggyőződésnek, ugyanezt kérjük és várjuk el — joggal — saját meggyőződé­sünk számára, amelyhez erős hitünk szilárdságával ragaszkodunk. Pártunk a keresztény nemzeti világ­nézet alapján áll. (Éljenzés a jobboldalon és a kö­zépen.) ez irányítja politikáját, elhatározását és cselekedeteit. Mi a keresztény kultúra, a keresztény erkölcsök és mindenekfelett a keresztény felebaráti szeretet érvényesülését kívánjuk a közélet minden vonalában. (Éljenzés.) A keresztény kultúra korunk dekadens törekvéseivel szemben az egészséges és emelkedővonalú haladás útvonalát világítja meg és tárja fel előttünk. A keresztény erkölcsi törvények érvényesítse a közéleti tisztaság legfőbb biztosítéka. (Úgy van! Úgy van!) — A keresztény felebaráti szeretet pedig felvér­tez bennünket minden türelmetlenkedéssel szemben. A türelmetlenkedés szelleme — legyen annak életre- hívója akár felekezeti, akár osztályellentét, akár pártpolitikai elfogultság — rombolást jelent a lel­kek világában és az alkotó munkában egyaránt. A keresztény szeretet az, amely minden elhatározá­sunkban, cselekedetünkben, szociális gondoskodás céltudatos gyakorlásával, a társadalmi igazság mun­kásaivá, előmozdítóivá avat bennünket. Ez állított bennünket a tőke és a munka harcában fenntartás nélkül az embertestvér mellé. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Ragaszkodás az önkormanuzafhoz — Tisztelt Közgyűlés! Tisztelt Törvényhatósági Bizottsági Tagtársaim'! Az emberi szeretet, a békés együttműködés jegyében és a főváros autonómiája iránti őszinte ragasz­kodással állunk helyt. Bízva az itt élő tradíciók szellemében, mindennek jószándékában, összefogásra és alkotó munkára ál­lunk készen, a nemzetért, fővárosért, korunk kereszt­fáit dolgozó magyar véreink, embertestvéreink bol­dogulásáért. Ismétlem, remélem, hogy ebben mind­nyájan összetalálkozunk. (Iígy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) — Tisztelt Közgyűlés! A jövő munkája szem­pontjából különösen bíztató jelenség az, hogy az eb­ben a teremben meglévő békés atmoszférában olyan férfiú irányítja a főváros ügyeit és intézi a jövőt, mint Szendy Károly polgármester úr Öméltósága. (Éljenzés és taps.) — Nem az a lényeg, hogy a költségvetést iránta való bizalomból megszavazzuk-e, az a lényeg, hogy elhangzottak ma is és máskor is olyan kijelentések, hogy iránta való személyes bizalom dacára esetleg nem szavazzák meg, mert a lényeg az, hogy az ő emberi képességeiben, jószándékábau, arra hivatottságában, realitásában és szíve melegében mindnyájan bizakodunk. Az ő lényét tükrözi vissza ez a költségvetés, amely előttünk van. Az ö lényét azért, mert ez a költ­ségvetés őszinte. Nem tarkargatja a deficitet, amely helytelen lenne és oktalan már csak azért is, mert alig van, nagyvárosa a világnak, amely még jobban ne küszködne a deficitekkel, pedig a többi állam­ban, azok városaiban nem szenvedték el Trianont, nem vesztették el a fővárosok, nagyvárosok hinter- landját és minden, gazdasági erősségét. Itt még azonkívül új feladatok, szociális feladatok sokasága hárult a fővárosra és annak nagyértékű tisztviselő­karára. A főváros háztartása — A polgármester úr nyíltan és egyenesen meg­mondotta, hogy a deficit fedezésére egyrészt az ál­lamrendőrségi állami hozzájárulás csökkentésére, másrészt az üzemek szanálásával kapcsolatban az eddigi megtakarításokra gondol. Igaza van Peyer Károly tisztelt előttem szólónak, amikor azt mondja, hogy ezt a javaslatot — ő ugyan az egész költség- vetésre mondotta — kényszerhelyzet szüli, mert az idő, a szanálási törvény lejártának ideje sürgeti a polgármester urat és sürget valamennyiünket és egy­úttal kérdőjelek elé állítja az autonómiát, mert hiszen a szanálási törvény kétségtelenül kivon a polgármes­ternek és az autonómiának hatásköréből olyan kérdé­seket, amelyeknek megoldására ez az autonómia ön­magában kész és képes. (Ügy van! Úgy van!) — Ha lépés is ez a költségvetés előre, még nem tartunk ott, hogy azt teljes örömmel üdvözölhetnénk és azt mondhatnák, hogy a polgármester úr már sza­badon és minden kényszerítő körülmény figyelembe­vétele nélkül sajtit elgondolásait és az autonómia él­KARDOS JENŐ SS BUDAPEST, VI-, Ó UCCA 31 — TELEF gondolásait vihette volna a számok rengetegébe. Világosan látva a helyzetet megállapíthatjuk, hogy a főváros háztartása lényegében sziláid alapo­kon nyugszik, mert éveken át fokozottan és előre­látóan gyakorolt takarékossággal, a változott viszo­nyokhoz mérlen önként már is kellően redukálta és redukálja ezúttal is a költségvetést. Vagyis meg­mondom őszintén: helytelen dolog a fővárossal kapcsolatban szanálásról beszélni. (Hosszantartó élénk helyeslés és taps.) Itt a főváros és az állam viszonyának helyes és őszinte alapokra helyezése, a múlt likvidálása (Hosszánál tó élénk él jenzés és taps.) és minden ötletszerűség kikapcsolása az előttünk álló feladat. (Ügy van! Ügy van!) A fő­város — talán közhelyet mondok, de nem lesz kö­zömbös, ha1 én mondom el, a kormány fővárosi párt­jának vezére — (Halljuk! Halljuk!) a tanügy, a köz- egészségügy terén és egyéb vonatkozásokban mesz- sze túlment áldozatkészségben) olyan közfeladatok teljesítése terén, .— sokszor önként, olykor felsőbb kívánságra — amelyeknek tulajdonképpen az álla­mot kellene terhelniök. (Ügy van! Ügy van!) Ideje tehát, hogy a feladatok és a fedezetek helyes szét­választása megtörténjék és végre egyszer hátsó gon­dolat nélkül leüljön a tárgyalóasztalhoz az állam és a főváros. (Élénk helyeslés és taps.) Becsületes megegyezést az állammal — Felmerül az a kérdés, hogy vájjon most az állam és a főváros viszonyában milyen álláspontra kell helyezkednie a fővárosnak? (Halljuk! Halljuk!) Két véglet kínálkozik. Az egyik azt mondja hogy az államra kell áthárítanunk mindent és a kérdé­sek megoldásánál az államot kell elmarasztalni. A másik véglet az, hogy az állam, amely mérhetetlen megpróbáltatásokkal küzd, nem teljesíthet ilyen kí­vánságokat, tehát vállalja a főváros. — A magam részéről egyik végletet sem osztom. Én itt becsületes megegyezésre törekszem, amely a múltat likvidálja és a jövőt életképes­sé teszi. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps.) ■— Ennnek előkészítése, a dolog- természete sze­rint, elsősorban a Nemzeti Egység Pártjának kell, hogy feladata legyen, mely egyaránt áll bizalmi kapcsolatban a kormánnnyal és a főváros vezetősé­gével. Mi ebből a mukából nem akarjuk kivonni magunkat, hanem erre felajánljuk teljes készségün­ket abban a reményben hogy ezekből a tárgyalá­sokból az állam és a főváros harmóniája és az auto­nómia fog győztesen kibontakozni. (Élénk helyeslés és taps.) —- Bíztató jelenségnek tartom azt a kijelentést, amelyet a miniszterelnök úr többízben — előttem és a nyilvánosság előtt is — megtett, hogy a leg­melegebb érdeklődéssel viseltetik a főváros problé­mái iránt és teljes készségét nyilvánította az iránt, hogy az eddig fájó és elmérgesedő problémák meg­oldásában segítségünkre fog jönni. (Élénk helyeslés és taps.) ■— Szükségünk van a külső és belső városfejlesz­tés feladatainak szerves egészben és józan végrehaj­tási sorrendbe fog-lalására. Talán szokatlan az a megkülönböztetés, amelyet tettem külső és belső vá­rosfejlesztés között, megmondom tehát, hogy belső városfejlesztés alatt azt a gondoskodást értem, amely a városi lakosság gazdasági életét, megélhetését moz­dítja elő, az ipart és kereskedelmet a maga élet- feltételeihez visszavezeti, munkásaink problémáihoz szeretettel és a megoldás akaratával nyúl, amely igenis a fogyasztóközönségnek az érdekeit figyelembe veszi és elhárít a fogyasztóközíönség érdekeinek ér­vényesülése útjából minden mesterséges akadályt. De ideértem azt a céltudatos munkát is, amely a mun­kanélküliséget nem segélyezéssel, — amely ultima ratio ezen a téren — hanem munkaalkalmak szapo­rításával segíti elő. (Élénk helyeslés és taps.) Ebbe a belső városi: jlesztésbe értem a gondoskodást a fia­talság elhelyezése tekintetében, a frontharcosok, ha­dirokkantak és hadiözvegyek problémáinak szeretet­teljes felkarolását és megoldását, valamint annak megállapítását, — e programkörben, annak élén — hogy mindannak rovására, ami szociális jólpt s az afelé való józan haladást jelenti, sohasem szabad ta­karékoskodni. (Élénk helyeslés és taps.) Ailogá, Ueraliáz© és tárosfejleszíő program»! — A belső, az élet felpezsdülését elősegítő város- fejlesztés külső köreteit az a munka adja meg, amit a főváros városfejlesztő külön bizottságának, a Fővá­Zsitvay Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom