Független Budapest, 1935 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1935-10-30 / 44. szám
Független Budapest ISudapéstj 1935 október 30. rosi Közmunkák Tanácsának és az államnak a fővárosra vonatkozó alkotó tervei együtt jelentenek. Ebben a tekintetben ismét csak azt látjuk, hogy nincs tervszerűség, néha egymást kergetik a munkák, sőt egymást akadályozzák, máskor pedig Szü- ncti'k állnak be, amelyek révén azután elakad az építkezés. 7; — A kirobbanó problémák — mint mondottam — a főváros háztartását újabb és; újabb felborulás, a társadalmi, és gazdasági életet pedig újabb megpróbáltatások elé viszik. Évekre előre kell tudni, mit várhatunk' a Fővárosi Közmunkák Tanácsától, az. államtól, a iMIÁV-tól, az OTI-tól és a MAB 1-tól mint ahogyan Wolff Karoly igen t. barátom mondotta — és mindazoktól, akiknek a fővárosban beruházási programjuk lőhet. Azt mondom, hogy lehet, mert ma ilyen beruházási program nincsen, csak alkalmi beruházások vannak. Mert meg kell .tudnunk állapítani, hogy hol, mikor kell és milyen mérvben a főváros erőit sorompóba állítani. (Ügy van! Ügy Van!) — A városfejlesztéshez fűződő érdektlc és szempontok sokfelé ágaznak cl. Itt van elsősorban egy közhely: a városszépítés fogalma. Városszépítés egy olyan városban, amely minden városok között a legszebb. Nem az elfogultság, de a tapasztalat mondatja ezt velem, (Ügy van! Úgy van!) amely szavakra fakadok mindannyiszor, ha ismét hazaérkezem Budapestre, de amely szavaimnak visszhangja mindazoknak az idegeneknek a megnyilatkozása, akik távoli országokból megérkezvén, a budapesti panoráma előtt hódolnak. — Ámde ne felejtsük el, hogy bármennyi szeretet volt is a múltban a városfejlesztés iránt, a gyarló emberi erő sokszor tévedhet és néni mulaszthatjuk el, hogy mindazt, amit emberi, kéz vagy tévedés a természetadta ■ szépségek ellen a fővárosban vételt, haladéktalanul helyrehozzuk. (Élénk helyeslés.) r— A városfejlesztés problémái között kell felemlíteni a közlekedés, a település, az út- és csatorna- építés kérdéseit, valamint egyéb közüzemi kérdéseket. — Itt szóvá kell tennem azokat a jelenségeket, amelyeket rövid törvényhatósági bizottsági tagságom során tapasztaltam egyrészt a telekeladásokkal, másrészt a telekcserékkel kapcsolatban. Azt látjuk például a pénzügyi bizottságban, hogy előjönnek telek- cserék és telekeladások s aikkor egy felszólalás hangzik el, amely azt mondja, hogy tájékozatlanok vagyunk, jó-e ez, nem jó-e, mert nehézségek vannak benne. Erre az összes többi felszólaló sietve csatlakozik ebhez és a polgármester úr igen bölcsen -*t mint az történt — visszavonja ezeket a javaslatokat. Ez mindenesetre helyes jelenség, mégis arra kérném a polgármester urat, hívjon össze pártközi konferenciát. Nem hiszem, hogy egyetlen párt akad, amely ne működnék közre abban, hogy ezekben a tcleikieladási és telekcsere ügyekben olyan modus procedend'it találjunk, amely a kérdések megoldását aggálytalanná tenné. — Itt említem meg azt is, hogy ugyanez az értekezlet foglalkozhatna a vállalati kiírások és a közmunkák vállalatba adása terén új és helyesebb eljárás inaugurálásával. (Élénk helyslés.) Tárgyilagosaid) és a főváros érdekeit, kizárólagosan a közérdeket száz ■százalékig biztosító eljárást kívánunk létrehozni és hangsúlyozom, hogy ebben a kívánságomban nem rejlik vád, de még csak panasz, még kebésbbé gyanúsítás. — Városfejlesztésről sz-ólottam. A városfejlesztés helyes irányvezetéséhez sok egyebeken kívül a nép- egészség érdeke is fűződik és ezt a magam és pártom részéről mindennél fontosabbnak tartom: levegőt és napfényt vinnék azokba a zsúfotan lakott városrészekbe. Ahol talán a telekpolitika, ahol a közlekedési szempont, ahol az idegenforgalmi szempont és minden, egyéb városfejlesztési szempont nem indokolná új területek megnyitását, Indokolja maga a népegészség, indokolja az, hogy a felnövekvő fővárosi gyermekek játszótérhez jussanak. En százszor nagyobb örömmel üdvözlöm azt a városfejlődést, amely nem sajnálja az áldozatot, hogy a dúsan lakott szűk uccájú városnegyedekben a kiöregedett háztömbök eltűnjenek nem azért, hogy új telekspekulációnak adjanak alapot, hanem kizárólag azért, hogy szeretett r és kedves kis elhanyagolt fővárosi gyermekeink tüdeje, lelke és jövendője újabb biztos alapot kaphasson. (Élénk éljenzés és laps.) Örömmel olvastam a Fővárosi Közmunkák Ta- nájesa új elnökének programbeszédét, amelyben pártunknak ezt a törekvését immár magáévá tette és saját programjába beillesztette. Nem kétlem, hogy az autonómia ebben a kérdésben segítségére fog sietni. ... iMagu-Butiäpesf, a Közüzemek és eguéö profüémák — Az általános vitában eddig is ragaszkodtam althoz, hogy részletekbe ne bocsátkozzam cs igy nem sorolhatom fel azt a számos városfejlesztési progra- inot, amelyet valamennyien ismerünk és amelyet GYÖNGYTYÚK ÉTTEREM VI., Bástya ucoa 10 — Telefon: 83-1-87 Gyönyörű kortholyiségóbon magyar ótel különlegességi k Este cigányzene ! Reggelig nyitva ! majd a részletek során a pártok egyes szónokai log nak iMfejjjfteni. De nem hagyhatom szó nélkül azt a. programot, amelyre ma itt történt célzás és amely program egyrészt, mint Nagy-Budapest kérdése, másrészt, mint Pestkörnyék és Pestkörnyékkel való érintkezés kérdése, mindenesetre élénken belevág a főváros életébe. Ht két elgondolással találkoztunk a múltban. Az egyik elgondolás meg akarja valósítani Nagy-Budapestet, hogy a környék beolvasztassak a t iros törvényhatóságába, a másik elgondolás pedig Pest- környékből akar új törvényhatóságot életre hívni és így ráz új és a régi törvényhatóság között teremteni bizonyos kapcsolatot. A mai viszonyok mellett én mind a két elgondolást időelőttinek és elviselhetetlenül drágának tartom.. Nagy-Budapest létesítése olyan terheket jelent a főváros lakosságának az újonnan csatlakozókkal szemben, amely terheket magunkban nem vállalhatjuk, viszont új törvényhatóságok életrehí- vása Pestkörnyéik ottani népességét nyomorítaná meg elviselhetetlen terhekkel és így a magam részéről örömmel látom a kormánynak azt a törekvését, hogy a közeljövőben törvényjavaslattal jön, amely közbenső megoldásra adna alkalmat. — A közüzemek a legtöbb vita tárgyai idebent e teremben és kint a fővárosi polgárság körében. Ezekkel a problémákkal is részleteiben majd alkalma lesz a közgyűlésnek foglalkozni az egyes tételeknél. Csak ki akarom nyilatkoztatni azt az álláspontot amely a mi pártunkra nézve irányadó. A közüzemek ne váljanak ünkényuvakká: ez az első főtétel. TÁt jogosultsági körén kívül ne akadályozzák az egészséges versenyt és maradjanak valódi hivatásuknál, ne lépjék túl szociális feladatuk teljesítésének a körét. Ezekke] a kérdéskomplexumokkal kapcsolatban sokan emlegetik és beszélnek a tarifareformról, az üzemek egységesítéséről. Én azt tartom, hogy mindez időelőtti. Mi tulajdonképpen azzal, hogy tarifareform legyen-e, vagy ne, nagyon nehezen foglalkozhatunk akár a 17-es bizottságban, akár a közgyűlésen, mert hiszen a tarifareform minden reformnak csak a betetőzése iehet valamely üzemnél, mert hiszen a tarifareform nem cél, hanem következménye az okoknak, következtetéseknek az eredménye. Itt is várjuk a tervet és a terv előkészítésére készségünket mi is felajánljuk, mint bizonyára a főváros közgyűlésének bármelyik és mindegyik pártja. Azt szeretném kérni a polgármester úrtól, vagy esetleg a főpolgármester úrtól, hogy pártközi értekezletet hívjon össze, amely talán megegyezhetne egy gondolatban, hogy érdemes volna-e egy szűkébbkörű újabb bizottságot kiküldeni. BíJűloin a polgármester és a tisztviselői Kar iráüt- Tisztelt Közgyűlés! Ha az előadottak figyelembevételével, majd az egész vonalon tiszta helyzettel és világos munkaprogrammal állunk szemben, akkor fog csak teljes egészében kibontakozhatni bi- zalomníal kísért polgármesterünk alkotóereje, az a költségvetés lesz az ö költségvetése, valamint az a kitűnő munkakészség is akkor fog teljes erejében megmutatkozni, amit a főváros kiváló tisztviselőkarában bírunk. Mr nagy elismeréssel vagyunk e kipróbált test- tülettel szemben, amelyet minden erővel támogatni vagyunk készek a pártpolitikán felülemelkedő pártatlan, készséges és igazságos közigazgatás és odaadó szociális gondoskodás gyakorlásában. A közgyűlési pártok harmonikus együttműködésének megteremtése, vagy talán nem is így kell mondanom, hogy megteremtése, hanem a meglevő harmonikus ■együttműködés továbbfolytatása és a jövőre átható programnak megalkotásával és az állammal folytatott tárgyalásnál a múlt likvidálásával elért összhang a kormány és a főváros vezetősége, illetőleg az állam és a főváros között juttat majd bennünket, az én hitem szerint, abba a helyzetbe, amely helyzetben már deficitmentes költségvetés születik és amelyben a nemzet és a főváros egyetemes érdekeit szolgáló eredményes munkát megalkuvás és maradék nélkül lehet végezni. — Ennek reményében fogadom el azt a költség- vetést, amely az első lépés ebben az irányban és bizalommal a polgármester úr iránt, a magam és pártom nevében. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a középen. A szónokot számosán üdvözlik.) Haza Kell hozni Liszt Ferenc Hamvait liiert nem teijesífiüK liszt Ferenc Kívánságát? A Liszt-ünnepek hivatalos műsorrendjét a napokban hagyta jóvá Hónvan Bálint kultuszminiszter. Érthetően nagy öröme ez a zene rajongóinak, de ezeken kívül mindazon magyaroknak is, akik Liszt Ferenc életében és munkájában a magyar zenekultúra egyik legnagyobb büszkeségét tisztelik. Ezt a tiszteletet nem csökkentik azok a viták és támadások sem, amelyek bizonyos oldalról meg- megisinétlődnek, azt bizonyítván, hogy a magyarság voltaképen idegen toliakkal ékeskedik, mikor Liszt Ferencet a magáénak vallja, mert Liszt sosem volt magyar, hanem (német. S ilymódon nem is lehet a magyar zenekultúra büszkeségének tekinteni, de annál inkább a németekének. Koudela Géza dr., pápai kamarás, aki éppen a jubileummal kapcsolatosan hosszabb időt töltött Wejmarban és Bayreuthban — s ott beható kutató munkát végzett, sok olyan új adatra bukkant, amely mind egy-egy vitathatatlan vallomás a Liszt Ferenc magyarsága mellett. Ilyen többek között az 1846-ban kiállított útlevél is, melyet a bécsi alkancellár írt alá s amelyben félreérthetetlenül áll, hogy »magyar alattvaló«. Mégpedig olyan alattvaló, »akiről nem is kell személyleírás, annyira közismert hazájában«. Ez áll az útlevélben. De még ezeknél a hivatalos adatoknál is megbízhatóbb bizonyíték az a kantáte, amit a jubileum alkalmával fog először megismerni az ünneplő ország, amikor éppen Raabe tanár fogja majd vezényelni a »Hungária kantaté«-1, azt a zeneművet, amely a magyar érzésnek, a magyar mivoltnak igazi apotheózisa és zenei himnusza. Ne feledjük, hogy az ellenünk irányuló propaganda sanda szemmel néz minden olyan alkalmat, amely a világ figyelmét felénk s főként Budapest felé terelni hivatott. Etekintetben — hála a magyar élelmességnek — különösen az utóbbi időben elég rossz perceket szerzett Budapest ellenségeinknek. A vilagdzsembori, a különböző konferenciák nemzetközi értekezletei és tanácskozásai Budapesten, a velszi herceg ismételt látogatása, egyetemünk 300 éves évfordulója, a londoni rádió budapesti helyszíni közvetítése, mind, mind egy hatalmas felkiáltás életünk, kultúránk és élniakarásunk mellett. A Liszt-jubileumi ünnepek is a magyarság nagy és győzelmes hitvallása, tanuságtétele a magyar kultúra gazdagsága mellett. Kár volna azonban, ha az ünnepségek eddig terveit pontjai után a szokásos nagy magyar csend következnék. A. lángelmék sajátsága, hogy haláluk után is áldásosán hatnak mind nemzetükre, mind az egész emberiségre. Sőt talán még jobban és korlátlanabbal, mini szűkreszabptt rövid életükben. Nagy mulasztás volna részünkről, ha a Lisztjubileumot elröppenni engednők anélkül, hogy * Ez a cikkünk auyagtorlódás miatt múlt heti számunkból maradt erre a hétre. A. benne foglalt gondolat azóta már más oldalról is felmerült, ami kétszeres aktualitást ád. a cikknek. annak erkölcsi értékét a magyarságra minél jobban ki ne aknázzuk. A Liszt-kultusz ápolását sokkal mélyebbé és általánosabbá kellene tennünk. Do emellett, hogy a kételynek a Liszt Ferenc magyarságát illetőleg egyszer s mindenkorra végétvessünk, mozgalmat kellene indítanunk a Liszt Ferenc hamvainak hazahozatalára. i Tudtunk szerint ennek semmi akadálya nincsen. A német kormány — tekintve a barátságos jóviszonyt, amelyben velük vagyunk — nem gördítene semmi akadályt a hazahozatal ellen. A család sem akadályozná ezt a tervet. Hiszen tudtunk szerint maga Liszt Ferenc többször is kijelentette, hogy legjobban szeretne »otthon«, — hazai földben pihenni s nem szeretné, ha a Wagner árnyéka még a sírban is ránehezednék az ő munkásságára és emlékére. Gondoljuk csak meg: milyen hatása lehetne, ha éppen a jubileum kapcsán határozná el Budapest, hogy Liszt Ferenc hamvait hazakívánja és hazahozatja. Szebben és méltóbban nem is ünnepelhetnék a nagy zenetitánt, mintha akaratát teljesítve: hazai földben adunk neki örök pihenőt, nagyságához méltó sírhelyen az ország szívében; Budapesten. Hozzuk haza. tehát Liszt Ferenc hamvait. Ezzel nemcsak a nagy zenek öl tőnek tartozunk, de elsősorban önmagunknak is. S Budapest, amely az utóbbi időben olyan örvendetes lépést tesz a nemzetközi érdeklődés és megbecsülés terén, — a Liszt Ferenc sírjában olyan új vonzóerőt kapna, amely sok lelkes zenebarátot késztetne rá, hogy hozzánk ellátogasson és bennünket megismerjen. Hiszen a Liszt-kultusz még csak most kezd igazán nagy ívelésben előretörni a külföldön mindenütt s amint Peter Raabe mondja, még igen messze vagyunk attól, hogy a zeweköltőt úgy ismerje és becsülje a világ, ahogyan értéke és nagysága szerint ismerni és becsülni kellene. Kár volna a kedvező alkalmat elszalasztani. Szerencsénkre Szendy Károly polgármester számtalan jelét adta már, hogy milyen nagy érzéke van ama kérdések megértésében, • amelyek a mi drága fővárosunk érdekeit szolgálják. Neki kell a mozgalmat />■ezébevennie és az akkor sikerülni: is fog. Es ha sikerül, nemcsak egy új sírt és síremléket nyer benne a főváros, de annak a sok-sok művész- kedvelőnek és rajongónak a, szeretőtől is, akik csak egyszer is megmámorosodtak a Liszt Ferenc magyar rapszódiáitól... Hozzuk Budapestro Liszt ham- 1 vált. Legyen köztünk, hiszen a mienk volt és ma is a mienk. (Zs. J.)
