Független Budapest, 1935 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1935-01-02 / 1. szám

Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24.—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban nHHBHnHHHÜ ttj esfctoudőbe léptünk. A régi esztendő befeje­ződött, jelenből múlttá lett és lassankimt történelemmé válik. Az új, ismeretlen évszám, 1935 titokzatos kérdő­jelként mered elénk, aggodalommal és reménykedés­sel kérdezzük: mit hoz, mit tartogat a magyar nem­zet és fővárosa, Budapest számára. Amikor most, az újév küszöbén egy esztendővel [ visszalapozunk Budapest annaleseiben, bizonyos fokú j megelégedéssel állapítjuk meg, hogy az új esztendőt i nagyobb bizakodással üdvözölhetjük, mint ma egy éve \ az elmúltat. Borús volt a látóhatár, a gazdasági dep- j resszió tombolása akkor érte el a mélypontot és ha j rossz érzéseinkben, amelyekkel az elmúlt évet fogad- J tpk, csalódtunk, akkor ez a csalódás kellemes volt. Külpolitikai és belpolitikai horoszkópunk zord és j riasztó volt. E helyen a külpolitika kevésbé érdekei i bennünket. A belpolitikában azonban annál inkább j érdekelve voltunk és vagyunk. Akkor alakult és j kezdte, meg harcát az alkotmányvédő-blokk az önkor­mányzatért és úgy látszott, hogy végzetes lesz a fő- I Városra az 1934-e,s esztendő. Szerencsére elmúltak a ! veszedelmek: a főváros vezetőinek és a kormányzat képviselőinek alkotmánytisztelete, bölcs mérséklete j megtalálta az arany középutat, amely a nyugalom és | béke felé vezette a főváros hajóját. Mozgalmas és változatos volt a főváros élete | 1934-ben. Sokszor fenyegette baj és veszedelem, de az év végére megkapta Budapest új vezetőségét és most friss szelektől duzzadó vitorlákkal indul a főváros hajója az új esztendő felé. Sipőcz Jenő, Szendy Ká­roly, Liber Endre és Lamotte Károly állnak a pa­rancsnoki hídon és Budapest népe a legnagyobb opti­mizmussal köszönti őket az újév hajnalán nehéz posztjukon. * Nem jósolunk: hálátlan dolog a jövendőmondás, különösen az utóbbi két évtizedben. Még mindig for­rong és vajúdik a világ’, a nagy világkataklizma ! után még mindig nem helyezkedtek el a földrétegek, j Meglepetések esztendeje volt 1934 és könnyen lehet, | hogy 1935 is nagy, váratlan eseményeket tartogat az , emberiség, meg a magyar nemzet számára. Ebben a > pillanatban azonban, amikor átléptük a küszöböt, bizakodó a világ hangulata és kétségtelen megköny- | nyebbüléssel tekint a meggyötört Európa a jövő elé. j Megtanultuk 1934-ben, hogy a háborút el is lehet kerülni. Ma esztendeje sötét pesszimizmus volt az úr és remegve kérdeztük egymástól: Mi lesz tavasszal? Viharfelhőkkel volt tele a látóhatár, reménytelenül borúst volt a horizont. Megtanultuk, hogy nem elemi erők kormányozzák a világot, hanem emberek. Gömbös Gyula, Mussolini és a tragikus sorsú Dollfuss kancellár Kómában kö­ltött egyezménye elindította a gazdasági életet, a ma­gyar mezőgazdaságot aktívvá tette, a termelést élet- képesussé'. Óriási jelentőségűivé vált számunkra a római megegyezés: életmentő munkát végzett ezzel a magyar kormány, a szó szoros értelmében. Es megtanultuk, hogy az emberek jóakaratúak. 1934-nek olyan rendkívüli tanulsága ez, amely elsöpör minden pesszimizmust. Jóakarat, becsületes huma­nizmus intézte az ország és Európa sorsát, épúgy, mint a fővárosét és a jóakaratnak ez a diadala rend­kívüli súllyal esik 1934 mérlegébe. A történelmi mate­rializmus tanítása az volt, hogy titokzatos és az em­berektől független gazdasági erők kormányozzák: a világot; 1934 bebizonyította, hogy Carlyle-nek volt ! igaza, aki hitt az emberi nagyságban és hősiességben, j mint az emberiség történelmének legfőbb mozgatójá­ban. Magyarország és Budapest sorsának intézői, akik 1934-et végigküzdötték, megérdemlik, hogy helyet kapjanak Carlyle héroszainak sorában. Í',(r Megbékélt atmoszférában, újjáéledő reménység­ben köszöntött reánk 1935. A múlt óv küszöbén a pesti akasztófahumor ezzel köszöntötte az újévet: — Boldogabb új esztendőt kívánok, mint amilyen — lesz. Az új év küszöbén, most az a kívánságunk: legyen .1935 olyan szép, olyan boldog, amilyennek e pillanat­ban látszik. Igazolja 1935 azt az optimizmust, amely az emberek lelkében újjáéledt és vigyen (közelebb ben­nünket, ahhoz a végtelen szépségű naphoz, »amelyre mindig gondolni kell, de róla sohasem beszélni.« Ezzel az érzéssel és óhajtással lépjük át a kü­szöböt. FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 19-9-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 Újévi beszélgetés Szendy polgármesterrel a főváros 1935. évi pénzügyi és háztartási helyzetének alakulásáról, a szanálásról, az üzemi tarifák revíziójáról, a közlekedési reformokról és a tavaszi közmunkák előkészítéséről Szendy Károly polgármester nyilatkozata munkaprogramjáról Szombaton délben járt le a polgármesterválasz- tá® elleni esetleges panaszok benyújtásának a határ­ideje. Amint előre lát­ható volt: panaszt vagy felleb­bezést nem nyújtot­tak be. Ezek után nem volt kétsé­ges, hogy Horthy Mik­lós kormányzó megerő­síti állásában Szendy Károly polgármestert, akit a főváros törvény- hatósági bizottsága ün­nepélyes közgyűlésen iktat be díszes méltósá­gába.. Az ünnepélyes beiktató közgyűlés való­színűleg január 4-én, pénteken lesz, amennyi­ben a kormányzói jóvá­hagyás csütörtökig leér­kezik a városházára. Az ünnepélyes keretek között lezajló beiktató közgyűlé­sen Sipőcz Jenő főpolgármester fog elnökölni. Szendy Károly polgármester, miután Sipőcz főpolgármester kezébe leteszi az esküt, nagyszabású programbeszé­det mond, amelyben ismerteti a városházi adminisz­tráció vezetésére vonatkozó irányelveit. Szendy Károly programbeszéde iránt általá­nos érdeklődés nyilvánul meg nem,csak a városházi pártok körében, hanem, a fővá­ros közönségének legszélesebb rétegeiben is. Az új év alkalmából, amely a városháza történetében is új korszaknak a kezdetét jelenti, beszélgetést folytat­tunk Szendy Károly polgármesterrel, akinél minde­nekelőtt aziránt érdeklődtünk, hogy milyen remény­ségekkel tekint a főváros pénzügyi és háztartási helyzetének az alakulása elé. Szendy Kávoly dv. polgármester* a következőket mondotta a Független Budapest mun­katársának: A mai súlyos gazdasági viszonyok kö­zött nehéz jóslásokba bocsátkozni. A főváros vezetősége mindenesetre arra törekszik, hogy a fenyegető veszedelmet elhárítsa. Az új esz­tendő feladatait illetően mindenekelőtt azt kel! megállapítanom, hogy a költség­vetési egyensúly helyreállításának és állandó biztosításának a szempontjait kell elsősorban az egész vonalon ér­vényesíteni. Ha bármilyen okból nem sikerülne a költség- vetési deficitet eltüntetni, akkor minden egyéb Szendy polgármester erőfeszítés céltalanná válnék. Nincs azonban semmiféle okom kétségben lenni afelől, hogy a főváros pénzügyi helyzetét megfelelő eszközök igénybevételével tartósan meg­javíthatjuk. A főváros 1935. évi költségvetésének a kereteit reálisan szabtuk meg, amennyiben bevételein­ket az 1934. év folyamán szerzett tapasztalatok alapján irányoztuk elő és ennek folytán nem tartok attól, hogy az 1935. év folya­mán bármiféle csalódás érhet bennünket ezen a téren. Mi mindenesetre elővigyázatosak leszünk és 1935-ben is élni fogunk a tízszázalékos zárolás­nak kitűnően bevált eszközével, amelynek igénybevételével a most elmúlt esztendő folya­mán is jelentékeny megtakarításokat sikerült elérnünk. M szanálás- Ezzel a kérdéssel kapcsolatosan — bár a pénzügyi helyzet szanálása főpolgármesteri ha­táskörbe tartozik — hangsúlyozni kívánom, hogy a főpolgármester úrnak minden tekintet­ben segítségére kívánok lenni a szanálás mun­kájában. Az általa megszabott irányelvek alapján minden vonatkozásban arra fogok törekedni, hogy a szanálásról intézkedő új fővárosi törvény által ki­tűzött célt minél rövidebb idő alatt és minél eredményesebben megközelíthes­sük. Az új költségvetés közgyűlési vitájában párt­különbség nélkül hangoztatták, hogy a szaná­lást illetően az üzemek területeire kell irányí­tani a figyelmet. Az üzemek gazdálkodásának gazdaságosabbá tételével, az üzemek jövedel­mezőségének a fokozásával és általában az üze­mek üzletvitelének a keretein belül eszközlendő megtakarításokkal javasolták megjavítani a fő­város pénzügyi és háztartási helyzetét. Sok te­kintetben magam, is osztom ezt a felfogást, amely a közgyűlés költségvetési vitájában ju­tott kifejezésre. Az üzemek jövedelmüket át­adják a községi háztartásnak, amelynek mér­lege természetszerűen aszerint alakul, hogy az üzemek mekkora összegekkel járulnak hozzá évről-évre a főváros általános igazgatásának költségeihez. Ezen az úton már csak azért is el lehet indulni, mert hiszen az új fővárosi törvény kifejezetten el­rendeli az üzemek üzletvitelének a ra­cionalizálását és az üzemi gazdálkodás gazdaságosabbá téte­lét. újévi munkaprogramja i»r Szendy Károly Arra a kérdésre, hogy az új esztendőben a , szanálástól függetlenül milyen közérdekű problé­mák megoldását óhajtja előkészíteni, Szendy pol­gármester a következőket felelte: — Mindenekelőtt az üzemi tarifák revízió­ját óhajtom napirendre tűzni. A közszolgáltatások olcsóbbá tételét egyik legjelentősebb feladatomnak te­kintem. de egyelőre még nem tudok komoly eredmé­nyekről beszámolni. Mindössze annyit jelenthe­tek ki, hogy komolyan és becsületesen törek­szem olyan tarifarevíziót csinálni, amely a, kö­zönség számára olcsóbbodási fólyamalnak a I , megindítását jelenti. Ezen a téren két gondolat merült fel. Az egyik a nagyobb fogyasztókat büntető rend­szernek a megszüntetése, a másik a fo­gyasztási többlet egységárának a le­szállítása. — Másik fontos feladatomnak tekinteni az egységes közlekedési rendnek a megteremtését és a tavaszi közmunkák megindításának az előkészítését. Valljuk meg őszintén: egyetlen­egy olyan területünk van, ahol számottevő új munkaalkalmakat lehet teremteni és ez az újjá­építendő Tabán. I A Tabán újjáépítésének a megindítása

Next

/
Oldalképek
Tartalom