Független Budapest, 1934 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1934-10-24 / 43. szám

Budapest, 1934 október 24. Független Budapest 5 A reformátusok és a főváros Irta: Dr. RÁTKAI KÁROLY Mészáros János érseki helyű ők legutóbb a kato­likus egyházközségek központi tanácsának az ülésén felszólítást intézett a főváros vezetőségéhez olyan ér­telemben, hogy ne tekintse befejezettnek a templom- építési akciót, hanem további templomépítésekkel tegyen eleget annak a kötelezettseg'ének, amellyel a főváros katolikus lakosságának tartozik. Ez a kijelen­tés református egyházi körökben, de azoknak a refor­mátus valláséi fővárosi lakosoknak a körében is, akik egyházuk gondjaival törődnek, mélységes meglepetést kellett. Nincs a fővárosnak egyetlen olyan hívő refor­mátus lakosa sem, aki bele akarna avatkozni Buda­pest székesfőváros és a római katolikus egyház viszo­nyába. Tíz esztendőn keresztül az új templomok egész sorát építette meg a katolikus hívők számára Budapest székesfőváros közönsége. Azt a pénzt, amit katolikus templomok építésére és általában katolikus egyházi célokra fordítanak, köz­adókból teremtik elő és ezeket az adókat egyformán fizeti minden katolikus, református, evangélikus, zsidó és egyéb felekezetű budapesti polgár. Tíz éven át hétmillió pengőt költött a főváros katolikus templo­mok építésére. Ezt nem kifogásolta senki, legfeljebb a szociáldemokrata párt, amely az egyes költségveté­sek tárgyalása során az egyházi célokra szánt költsé­geket kórházak építésére, vagy inségenyhítésre kí­vánta fordítani. Az összes polgári pártok, még az ellenzékiek is, minden egyes esetben szembehelyezked­tek a szociáldemokratákkal, vagyis a polgári front pártállásra és fel ekezet is égre való tekintet nélkül minden egyes esetben ellentmondás nélkül szavazta meg a katolikus célokra szánt összegeket. A reformá­tusok mindvégig szerényen viselkedtek. Megelégedtek azokkal az alamizsna-fillérekkel, amelyeket évről-évre segély címén kaptak. Tíz esztendő alatt soha egyetlenegy komolyabb református célra sem jutott fővárosi pénz. Amikor a budapesti református gyülekezetek legele­mibb szükségleteiket sem voltak már képesek a ma­guk erejéből fedezni, amikor a főváros terjedése és a református lakosság szaporodása következtében újabb és újabb feladatok támadtak, Szabó Imre református esperes irányítása mellett öt évre szóló munkaprogramot dolgoztak ki, amelynek végrehajtásához a főváros segítségét kér­ték. Az a memorandum, amelyet Szabó Imre a fővá­ros vezetősége elé terjesztett, 5 éven át évenként 225— 225 000 pengő segélyt kért. Erre a memorandumra, amelyet Szabó Imre református esperes, mint a ke­resztény községi párt programjával megválasztott tör­vényhatósági bizottsági tag a főváros vezetősége elé terjesztett, az volt a válasz, hogy szeg, amit a székesfőváros a legutolsó tíz eszten­dőben római katolikus templomok építésére fordí­tott. Nem veheti senki sem rossznéven tőlünk, ha ebből az alkalomból felpanaszoljuk sérelmeinket és iparkodunk a főváros vezetőinek figyelmét fel­hívni azokra az ígéretekre, amelyeket, előttünk tettek. Most is arra kérem a főváros vezetőit, hogy — mielőtt a katolikus templomépítések má­sodik turnusába belekezdenek, ne feledkezzenek el a protestáns egyházak jogos kívánságairól és azokról az ígéretek­ről, amelyeket nekünk tettek s amelyekben bízva, éveken keresztül szerény, várakozó álláspontra helyezkedtünk. Szívesen lát­juk, ha új templomok épülnek Budapest területén. Örömmel vesszük tudomásul, valahányszor egy- egy új katolikus templomot szentelnek fel, de még szívesebben látnánk, ha ugyanakkor nem mellőz­nék az összes illetékes városházi tényezők a pro­testáns egyházakat. És itt nem hallgathatom el, bármennyire fáj is a nyilvánosságnak ilyen irá­nyú informálása, — hogy a mostani segélyezési rendszerrel a főváros vezetőségbe mélységes felekezeti elégedet­lenségnek hintette el a magvait. Az érseki helytartó úr beszédében egyébként igen kellemes hang lepte meg a szívemet, amikor azt mondotta, hogy a templomépítések terén még mindig nem tett eleget a főváros annak a kötele­zettségének, amellyel a katolikus híveknek tarto­zik. Azért örültem ennek a kijelentésnek, mert abban az esetben, ha a katolikus egyház vezetői szerint a főváros vezetőségét velük szemben még kötelezettség terheli, mennyivel óriásibb mérték­ben áll fenn a fővárosnak ez a kötelezettsége a többi felekezetekkel szemben, akik eddig még mindig csak kértek és sohasem követeltek. Hinni akarom, hogy a székesfőváros vezetősége végre az igazsá­gosság' és a méltányosság útjára lépve vég- rehatjja a budapessti református egyházme­gyének azt a programját, amelyet Buda­pest székesfőváros közgyűlése már elfoga­dott. Ebben a reményben nagy várakozással tekintek a főváros költségvetésének most kezdődő közgyű­lési vitája elé. Szabó Imre tehát várakozással tekint a költség- vetési vita elé. Aligha csalódunk, amikor Szabó Imrének megjósoljuk: ne számítson semmiféle ered­ményre. Ha a főváros közönségét képviselő pártok vezetői akarták volna, már a pénzügyi bizottság költségvetési vitájában mód és lehetőség kínálkozott volna arra, hogy ezekre a református egyházi célokra valamelyes összeg felvétessék. Ez azonban nem tör­tént meg. Miért? Egyszerűen azért, mert a pénzügyi bizottságnak az a tagja, aki a református közéletben főgondnoki minőségben vezető szerepet játszik, még arra sem érde­mesítette egyházát, hogy hosszúra nyúlt beszé­dében egyetlen szóval is komoly támogatást kért volna számára. Az evangélikus Ilovszky János határozati javaslatá­ban 30 ezer pengővel kérte fölemelni a felekezeti segé­lyek végösszegét, ami azt jelenti, hogy a református egyháznak 15 ezer pengő jut a fölemelésből, ha ugyan ezt az indítványt a közgyűlés is magáévá teszi. Azokat a komoly célokat, amelyeket a memorandum­ban foglaltak szerint a református egyház szolgálni kíván, ilyen alamizsnaszerű segélyekkel elérni nem lehet. És ez az a pont, ahol a lelkesedésnek, az egy­házával való együttérzésnek, az egyháza céljaiért való harcikészségnek és erélyességnek teljes hiányát kell szemükre vetnünk azoknak a vezető református tényezőnek, akik a főváros törvényhatósági bizottsá­gában helyet foglalnak. Ezek az urak, akik büszkén viselik a református egyházi életben a főgondnoki, vagy presbiteri tisztséget, a törvényhatósági bizott­ság közgyűlésén református meggyőződésüket áldo­zatául dobták a politikai érvényesülésnek. Amilyen megértéssel vesszük tudomásul, hogy a Keresztény Községi Párt, amelynek szavazói túlnyomó többség­ben a főváros római katolikus lakosságából rekrutá- lódnak, — teljes mellel szolgálták több, mint tíz éven keresztül a római katolikus egyház érdekeit, ugyan­olyan keserűséggel szögezhetjük le, hogy azok a református vezető egyéniségek, akik ugyanebben a Keresztény Községi Pártban foglalnak helyet, a maguk egyháza számára a legminimálisabb eredményeket sem produ­kálták. Ha nem volna olyan szomorú jelenség, nevetni kel­lene azon, hogy Csilléry András, az óbudai gyüleke­zet főgondnoka, a zene támogatására 20.000 pengős kiadási tételt szavaztatott meg, de a református egy­ház legégetőbb szükségleteinek még a felemlítésére sem vállalkozott a pénzügyi bizottságban. A vallásos meggyőződés és a politikai felfogás két különböző dolog. Nem tartozunk azok közé, akik a református pártnak a megalakítását tartják szükségesnek, mert az a véleményünk, hogy a jó református tarlozhatik bármzűyik párthoz, mindenütt és mindig jó református marad. Az a vád tehát, ame­lyet a református egyházi érdekek elhanyagolása miatt emelünk azok ellen, akiket illet, nem vonatko­zik kifejezetten egyik párt ellen sem. Azt szeretnők, ha a közgyűlés református tagjai végre öntudatra éb­rednének és a városházán fölemelnék a református egyházat az alamizsna sorból, — ahol ma reménytele­nül vergődik — arra a helyre, amely történelménél, fővárosi híveinek számarányánál és erejénél fogva megilleti. akkor lehet csak szó a reformátusok kívánsá­gainak a meghallgatásáról, ha a katolikus egy­ház tcmplomépítési akciója már befejeződött. Tíz év alatt 17-ről 40-re szaporodott a főváros terüle­tén a római katolikus plébániáknak a száma. Az ríj templomok megépítésére hétmillió pengőt költött a főváros. Általános volt tehát az a vélemény, hogy a katolikus egyház templomépítési akciója — legalább is egyelőre — már befejeződött és most végre meg­hallgatásra találhat a reformátusok szerény kérése is. Amit a református egyház-egy évtized elmúltával kér: az tizedrésze. annak, amit a római katolikus egyház már megkapott. És ime: Mészáros János érseki hely- nök bejelenti a templomépítési akciók folytatásának a szükségességét, ami azt jelenti, hogy a reformátu­sok ismét várhatnak . .. Hyen körülmények között érthető az az elkesere­dett hang, amit Szabó Imre megüt abban a nyilatko­zatában, amelyben Mészáros János érseki helvnök ki­jelentéseivel foglalkozik. Szabó Imre nyilatkozata így szól: — Nagy érdeklődéssel olvastam az érseki hely­tartó úrnak az új katolikus templomok építése ér­dekében történt felszólalását. Annál is inkább ér­dekel ez a kérdés, mert új református templomok építését szorgal­mazó kéréseinkre megnyugtatásul mindig azt felelték illetékes városházi helyeken, hogy a mi jogos kéréseink teljesítésére ak­kor kerülhet sor, ha a katolikus templom- építések programja már lezárult. Állandóan a fedezet hiányát emlegették előttünk és azt hangoztatták, hogy a katolikus templom­építési program megvalósítása után felszabaduló összegeket protestáns egyházi célok szolgálatára juttatják. Úgy tudom, hogy a katolikus templom- építési program első része befejezést nyert. Tíz év alatt 17-ről 40-re ugrott fel a kegyúri plébániák száma és közel hétmillió pengőt tesz ki az az ősz­Beér Sándor I vósnökmester V., Gr. Tisza István ucca 5. Telefon : 82-4-29 sxivacsaiátétes bélyegzője tartós, szép és tiszta ! Véglegesen elintézik a komtnün után elbocsátott alkalmazottak ügyét Kegydíjat kapnak az igazolt és arra méltó elbocsátottak A kommün alatti magatartásuk miatt elbocsátott alkalmazottak ügyének revíziója még mindig nem nyert elintézést. A törvényhatósági .tanács műkö­dése idején két alkalommal is napirenden volt ez a kérdés', de mindig eltolták a döntést. A polgármes- ter legutóbb megígérte, bogy új javaslatot tesz és igyekezni fog kielégítő megoldást teremteni a régen húzódó kényes ügyben. A javaslat előterjesztése azonban ismét késett. Az érdekeltek egyre türelmet­lenebbek lettek, folyton keresték a pártok interven­cióját és úgylátszik, végre eredménye lesz a kitartó küzdelemnek. Illetékes helyen szerzett információnk szerint a kommün alatti magatartásukért elbocsá­tott alkalmazottak ügye befejezés előtt áll. A vártok hozzájárulásával a polgármester kegy- díjat fog folyósítani azoknak az elbocsátott alkal­mazottaknak, akiknek ügyét most, az idők távlatá­ból, sokkal enyhébben lehet elbírálni, akik azóta kifogástalan magatartást tanúsítanak és a hatósá­gok megállapítása szerint, anyagi szempontból is rá vannak utalva a főváros méltányosságára. 37 volt alkalmazottal szemben tanúsítja ezt a kegyet a fő­város éis a részükre folyósítandó kegydíj évi összege körülbelül 35.000 pengőt tesz ki. A maximális havi kegydíj 100 pengő. Ügy tervezik, hogy január 1-től kezdve folyósítják ezeket az összegeket és addigra a belügyminiszter jóváhagyását is megszerzik a határozathoz. Ezzel az intézkedéssel végleg lekerül a napirendről a kom­mün utáni elbocsátások ügye. A tanügyi alkalmazottak hasonló ügyei már ko­rábban befejeződtek, a volt alkalmazottak közül többen szívesen lemondanának a kegydíjról és reaktiváláfiukat kérik. Erre kevés a kilátásúik, mert hiszen új alkalmaztatások a fővárosnál ezidőszerint nincsenek és akkor is, ha új felvételek lennének, nem nagyon valószínű, hogy a főváros régi alkal­mazottait veszi újra szolgálatba. Még a B-listás volt alkalmazottakat sem vették fel áll ás íir es edésak al­kalmával, pedig a törvény világosan úgy rendelke­zik, hogy a B-listásokat állásüresedés, illetve betöl­tés esetén más pályázókkal szemben előnyben kell részesíteni. Az érdekelteknek meg kell elégedni az­zal a rehabilitációval, hogy sokéves küzdelem után végre szerény kegydíjhoz jutnak. HULLER ÉS LUKÁCS Kövező, útépítő és vasútépítő vállalat Budapest, III., Bécsi-űft 88. szám. Telefon s 62—5—66. Gabay Sándor szobrász — síromlóktelepe Budapest, Vili., Fiumei út 9. szám. Telefon: 31-4-34. KOVÁCS A. ÖDÖN mérnök központi tütós, vízvezetós, csatornázás Budapest, Vili., Bezerédi ucca 8. sz. TELEFON: 38-2-93 Sziits Jenő építőmester Budapest, IV., Muzeum körút 41. sz. Telefon: 85—0—58.

Next

/
Oldalképek
Tartalom