Független Budapest, 1934 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1934-01-24 / 4. szám

HUSZONKILENCEDIK évfolya I934január 24 4. szám Megjelenik minden Előfizetési ára a Nagy Budapest Egész évre 24 pengő — Egyes szám ára 50 héten melléklettel együtt Fél évre 12 pengő fillér FELELŐS SZERKESZTŐ: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Báthory ucca 3. 1. Telefon: 19-9-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 Mi lesz? Rolianó gyorsasággal peregtek le az események az elmúlt héten: akkora változást hirdetve a főváros legközelebbi életéhen, amilyenre még nem volt példa, mióta Budapest törvényhatósági élete megindult. A múlt hét végén megindult expozíció után ma már el­érkeztünk a nagy dráma teljes bonyodalmához, melynek hogy milyien lesz a kifejlődése, aggódó szemmel figyeli a. főváros és az ország közönsége. Az elmúlt hét eseményei után ezen a héten rendkívül izgalmassá fejlődött a játék, amely — sajnos — halálosan komoly. A főváros pártjai szinte teljesen egységesen állnak az autonómia érintetlen­sége mellett és ha az egységes községi polgári párt még egyelőre várakozó állásponton van is és re­méli, hogy sikerül a kormánnyal kompromisszumos megállapodást kötnie, nagyjában véve bizonyos, hogy a szerdai közgyűlés bizalmatlanságot szavaz a kormánynak. Kedden megalakult az alkotmány védő szövetség, melyben a közgyűlés túlnyomó többsége máris elhatá­rozta a legélesebb harcot a kormány javaslata ellen. Ez a javaslat kemény, kíméletlen. A kormány ténykedése olyan, váratlanul és akkora erővel érkezett, hogy vé­dekezni ellene a törvényhatóság úgyszólván nem is tud: egyetlen fegyvere a tiltakozás és a bizalmatlan­sági határozat, amelyről a miniszterelnök már előre kijelentette, hogy »nem érdekli«. Mindamellett két­ségtelen, hogy erős morális hatása lesz az ellenzék Parcának és ha pozitív ‘eredményt nem is tud elérni a főváros, deffenzívája ugyanolyan erős, mint a kor­mány offenzíválja. Ha az elmúlt hetek eseményeit szemléljük, való.- színűuek kell vennünk, hogy a kormány eljárását elsősorban a vásárpénztári botrány irányította. Mi egyetlen pillanatig se lelkesedtünk azokért a »szenzá­ciókért«, amelyekkel derűre-borúra trafctáiták a kö­zönséget, hogy a végién aztán kiderüljön, hogy a szörnyű szenzáció méretei sokkal kisebbek, mint a konzekvenciái. A vásárpénztári ügy túlhajtói és úr- lovasai nem látták, hogy működésük közben neki- lovagolnak az autonómiának, amelyet az 1930. évi fővárosi törvény olyan gyengére faragott, hogy a legkisebb nekirugaszkodás feldöntheti. Most megtör­tént és megkérdezhetik önmagoktól: érdemes volt-e szelet vetni, bogy vihart arassanak? A kompromisszumra való kilátások vajmi cseké­lyek. Ezen a héten végképen cldől a főváros sorsa, a kormány elhatározottan és kíméletlenül törvény­erőm emelteti a javaslatot, azután feloszlatják a törvényhatósági bizottságot: jön a kormánybiztos. 1 Ezt megakadályozni most már aligha lehet és mi nem vagyunk annyira naiv optimisták, hogy csodák­ban tudnánk még reménykedni. De ha kormánybiztos kerül is a főváros élére, még akkor is lehetséges a mentés. El tudjuk kép­zelni, hogy a kormánybiztos olyan férfiú lesz, aki nem fogja magának a törvényhatósági bizottság jog­körét arrogálni, nem fog erőszakot erőszakra hal­mozni, hanem csak a kormány adminisztratív és financiális szándékait hajtja végre. El tudunk kép­zelni olyan kormánybiztost, aki a főváros népének osztatlan bizalmát bírja, emellett érvényt tudna sze­rezni a kormány .jog’os kívánságainak és célkitűzé­seinek. Hiszen akár Huszár Aladár főpolgármester vagy a poly armes terek valamelyike, akár g pártok vezérei -közül valaki — Ugrón, Kozma, Friedrich Ist­ván, Rasta» vagy Wolff Károly — kerülne a fővá­rosi ügyek élére kormánybiztosként: egyiktől sem kell félteni a főváros autonómiája jogkörének ép­ségét,. A legközelebbi napokban mindenre választ ka­punk. A bare, a döntő küzdelem megkezdődött és ha győzelmet már nem is remélhet a főváros közönsége, hisszük, hogy az ördög nem lesz olyan fekete, mint amilyennek most, első szempillantásra látszik. M kom vány lényegesen módi ttja a fővárosi rei ormtörvényt Két év helyett csak egy éves lesz az interregnum, a kormány­biztos pedig nem nevezhet ki új tisztviselőket és nem vethet ki űj adókat - Január 31-én kezdődik a reformtörvény vitája a képviselöházban Huszár Hiadár főpolgármester nyilatkozik a Független Budapestnek az ellentétek várható elsimításáról Wolff Károly terjeszti elő a bizalmatlansági indítványt a rendkívüli közgyűlésen A várospolitikai életnek rendkívül moz­galmas napjai vannak. A kormány fővárosi reformtörvénye elten megindított harc minden más politikai és városházi kérdést háttérbe szorít. Amire esztendők óta nem volt példa: tömői’ egységbe olvadt össze a törvény- hatóság! bizottság minden tagja a szélsőjobboldaltól a szélsőbaloldalig. Általános az a vélemény, bogy a reformtör­vény életbeléptetése Budapest székesfőváros autonómiájának teljes elkobzását jelenti. A Független Budapest legutóbbi számában elsőnek ismertettük a reformtörvény legfon­tosabb rendelkezéseit. A reformtörvény lénye­ges változásokat eszközöl a városházi admi­nisztrációban, az autonómia sorsára nézve azonban sokkal kiemelkedőbb jelentőségük van azoknak a rendelkezéseknek, amelyek felhatal­mazást. adnak a kormánynak a törvényható­sági bizottság feloszlatására és bizonytalan időre szóló kormány biztos kinevezésére. Fő­ként ez a két utóbbi rendelkezés váltotta ki a városházi pártok ellenállását. Kezdetben úgy látszott, hogy a kormány minden ellenállást megsemmisítő erővel és gyorsasággal fog cse­lekedni és a fővárosi reformtörvényt napokon belül a képviselőház elé terjeszti. A Keresztény Községi Párttal és az Egységes Községi Polgári Párttal egyesült városházi ellenzék ellenállá­sán azonban megtört a kormány első rohama. Gömbös Gyula miniszterelnök a reformtör­vény benyújtását elhalasztotta és hajlandósá­got mutatott egyes részletkérdéseknek a fővá­rosi pártok vezetőivel való megvitatására. A városházi ellenzék — a Wolff-párttal és a Kozma-párttal szövetkezve — kétirányú akciót indított. Az egyik akció volt a főváros rendkí­vüli közgyűlésének egybehívása azzal a céllal, hogy Budapest székesfőváros törvényhalósági bizottsága egyhangúlag sza­vazzon bizalmatlanságot a kormánynak a re­formtörvény benyújtásai miatt. E rendkívüli közgyűlés összehívását kérő íveket pártkü- lönbség nélkül aláírták a_ törvényhatósági bi­zottság- tagjai. Elsőnek Csilléry András, a Ke­resztény Községi Párt vezető tagja adta át a rendkívüli közgyűlés összehívását kérő ívet Huszár Aladár főpolgármesternek, közben a Friedrich István által kibocsátott íveken i,s gyűltek az aláírások. Összesen több mint 100 aláírás kérte a rendkívüli közgyűlés össze­hívását. Mz alkotmány védő szövetség A másik akció, amit a, városházi pártok a kormány reformtörvényének el buktatása érde­kében megindítottak. az alkotmány védő szövetség megalakítása volt. Csütörtökön délelőtt zajlott le ez a nagy- jelentőségű esemény. A főváros tanácsának a tagjait nem érdekelte a napirend, hanem a ki­sebb jelentősége előterjesztések megszavazása után áttértek a politikai helyzet megvitatására. Azok között a tanácstagok között, akik éveken keresztül nehéz ellenfelekként állottak egy­mással szemben, lehullottak a válaszfalak. Minden tanácstag — kereszténypárti épúgy, mint kormánypárti vagy ellenzéki — egyaránt érezte állásfoglalásának rendkívüli jelentősé­gét. Az első felszólaló Petrovácz Gyula volt, aki az autonómiát védő blokknak a megalakí­tását indítványozta. Később felszólalt Rassay Károly, aki példaadó önzetlenséggel jelentette ki, hogy az ellenzéki pártoknak igen sok sérel­met kellett a kormánypártok részéről az elmúlt évek során elviselniök, ezeket a kérdéseket ózonban a végveszély órájában nem akarja fe­szegetni. Rassay Károly felszólalása egészen új irányba terelte a megindított akciót. Azt a javaslatot tette ugyanis, hogy ne korlá­tozzák a harcot egyedül a\ székesfőváros kere­tei közé, hanem alakítsanak a törvényhatósági tanács tagjai alkotmányvédő szövetséget és szólítsák fel belépésre a parlamenti pártok tagjait is. A törvényhatósági tanács Rassay Károly indítványát egyhangúlag elfogadta és elhatározta, hogy a kormány fővárosi reformterveivel szemben való küzdelmet nem tekinti kizáróan fővárosi kérdésnek, hanem a magyar alkotmány védelmének. Azok a tanácstagok, akik ennek a határozat­nak d meghozatalában résztvettek és az alkot­mányvédő szövetség megalakítását elsőnek ír­ták alá, a következők: Becsey Antal, Bródy Ernő, Büchler József, Csilléry András, Fried­rich István. Glücksthal Samu, Harrer Ferenc, Homonnay Tivadar, Ilovszky János, Kossalka János, Lang Lajos, Lázár Ferenc, Müller An­tal, Nagy Ferenc, Payr Hugó, Peyer Károly, Petracsek Lajos. Petrovácz Gyula, Bcissay Ká­roly, Révész Mihály, Scheuer Róbert, Ugrón Gábor, Usetty Béla és Wolff Károly. Mii határozott a kormánypárt Mialatt a törvényhatósági tanács ezt a his­tóriai jelentőségű határozatot hozta, a kor­mánypárt értekezletet tartott, amely elfogadta a fővárosi reformtörvényt, ellenben Gömbös Gyula miniszterelnök közölte, hogy a részlet­kérdések tekintetében tárgyalni fog elsősorban Kozma Jenővel, a kormány városházi pártjá­nak vezérével. A kormány valóban hajlandóságot mu­tat bizonyos részletkérdésekben enged­ményekre, az alkotmány védő szövetségben tömörült pár­tok vezetői azonban azt tartják, hogy a reformtörvénynek a lényege a köz­gyűlés feloszlatása és a kormánybiztos­nak hosszabb időre való kiküldése. Ez a törvényjavaslat lényege és az alkotmány-

Next

/
Oldalképek
Tartalom