Független Budapest, 1934 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1934-05-16 / 20. szám
HUSZONKILENCEDIK évfolyam 1934 május 16 20. szám Független Budapest VÁROSPOLITIKAI, POLITIKAI ÉS KÖZGÁZDASÁGI LAP Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24.—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 19-9-80 Postatakarékpénztár! csekkszámla: 45476 I Bódy Tivadar Hétfőn délelőtt megszűnt dobogni egy érző szív, amely Budapesté volt. Meghalt Bódy Tivadar és a magyar főváros szegényebb lett, elvesztett egy nagy értéket, amely az övé volt, egészen az övé, szívének minden dobbanásával. Korán távozott el, mert bár 65 esztendőt ért el, munkaképessége és ereje teljességében ragadta el a kérlelhetetlen halál. Bódy Tivadar élete nyitott könyv veit. Itt élt és működött a legteljesebb nyilvánosság reflektor- fényében, munkáját mindenki látta és mindenki élvezte. Egy nagyszerű elme, luoidus ész, párosulva munkakedvvel és tehetséggel, szív, Dr. Bódy Tivadar felvilágosultság, szeretet és tudás: ez volt Bódy Tivadar, akit ma mélységes bánattal sirat Budapest. Egyaránt kiváló rolt mint pénzügyi szakértő a pénzügyi ügyosztály élén, később mint alpolgármester, — közel egy évtizedig — majd négy esztendeig Budapest polgár méstere, olyan esztendőkben, amelyeknél nehezebbet még nem ért meg ez a város, majd, amikor a város- vezetéstől visszavonult, mint közlekedési szakértő a HÉV vezetőségében. Egy elmúlt kornak embere volt. Kern a mai idők szülték. A nagy, ragyogó‘Magyarország fia volt, a -zabád és szabadságszerető Budapesté, amely Bárczy Istvánokat és Bódy Tivadarokat tudott nevelni. Mert csak a szabadság termelhet ki és nevelhet ilyen egyéniségeket. A liberalizmus szülte Bódy Tivadart és ő megmaradt utolsó lehelletéig annak, akinek született. Lepattantak róla az'új jelszavak, éppen ezért mondtuk, hogy egy elmúlt kor fia volt. Ma, amikor úton- útíélen azt halljuk, hogy a szabadelvűség idejét múlt ócskaság, amikor a politikai divat járás fölényes mosollyal intézi el a XIX. századnak ezt a hatalmas uralkodó eszméjét, az a paradoxon állt elő, hogy csak az liberális, aki konzervatív. Ilyen konzervatív ember volt Bódy Tivadar: lényege volt a szabadelvűség és nem adhatott mást, csak mi lényege volt. Póznélküli, egyszerű, derűs magyar úr volt. Tagja annak a nagyszerű városalapító gárdának, amely Budapestet Európa egyik legszebb világvárosává emelte. Nem volt véletlen, hogy Bárczy István mellett és együtt működött; egymásra találtak, megértették és kiegészítették egymást a nagyszerű mun kában. Bárczynak szüksége volt Bódy Tivadarra és Bódy Tivadarnak szüksége volt Bárczyra, Budapestnek pedig mindkettőjükre. Óriásnak induló gyermek volt Budapest, amikor ’Bódy Tivadar a főváros szolgálatába lépett. Gyermek, amelynek minden lépésére ügyelni kell, vigyázni kell egészségére, fejlődésére. Félig balkáni város volt még, félig pedig német, csak éppen magyar nem volt és európai se nagyon. Európát kellett csinálni Budapestből, modern kultúrvárost, a ma gyár lélek büszke hirdetőjét, a magyar tudás, műveltség és munka gyönyörű empóriumát. Ma már könnyű munka — legalábbis aránylag könnyű — folytatni, amit ők kezdtek, de az áttörés nehéz volt. Ezer akadály gördült a pionírok elé: a tudatlanság, maradiság és kicsinyes konzervativizmus minden mesterkedése gátolta a munkát, de mégis sikerült. Bódyék elvégezték azt a hivatást, ami rájuk várt, megteremtették a kultúrmagyarság kultúrfővárosát és hogy Budapest azzá lett, ami, az az ő érdemük. Alkotásai? Nem lehet felsorolni. Elég, ha egybefoglalva mondjuk; a mai Budapest. Ahogy él, lélekzik, gondolkozik és alkot, mind Bódy Tivadar és társainak a műve. Övék és azé a liberalizmusé, amely vezette őket. Egy Hitler-uraloin idején Bódy Tivadar elképzelhetetlen. Nem tudott volna parancs szóra dolgozni és diktandóra alkotni, mintahogy az igazi géniusz mindig elpusztul, ha lemetszik szárnyait és nem repülhet fel a magasba, ahová való. A demokráciát és a liberalizmust állandóan ócsárolják nálunk is, másutt is, holott mindakettő eleven életet él ma is. Wolff Károly vasárnap a túlzott állami beavatkozás sorvasztó erejéről, az egyéniséget és jellemet pusztító hatalmáról beszélt egy gyűlésen. »Szabadság nélkül nem teremhetnek gerinces férfiak«, Mi ez, ha nem hitvallás a liberal íz* mus mellett? 1 Bódy Tivadar ravatalánál mi, a régi Magyar- ország gyermekei, akik együtt küzdöttünk, lelkesedtünk és dolgoztunk vele, könnyes meghatottsággal hajtjuk meg fejünket. Elvesztettük a legkiválóbbak egyikét, múltúnknak, lelkűnknek egy részét. A maSebő Béla székesfővárosi főszámvevőnek az 1933. évi zárszámadásáról készített jelentése nagy kavarodást idézett elő nemcsak a városházi adminisztráció, h a. i en i a városházi pártok vezetőinek a körében is. A zárószámadásokról szóló jelentésnek az a része, amely ezt a kavarodást keltette, azzal a megállapítással kezdődik, hogy a főváros háztartása az 1933. évet hiánnyal zárta. Ez a hiány, amelyet az összes cselekvő és szenvedő tételek figyelembevételével állapítottak meg, az 1932. évről áthozott 2,118.655 pengőn felül 5,897.396. A főszámvevő jelentése rámutat arra, hogy ezekkel a hiányokkal együtt ez alkalommal kellene véglegesen rendezni azokat a kötelezettségeket, amelyekről a közgyűlés csak átmenetileg gondoskodott, nevezetesen ebből az alkalomból kellene végleges fedezethez juttatni a függőkölcsönből a vásárpénztár 1929. évi üzleti veszteségének megtérítésére fordított 3,605.968 pengőt és ezen kívül ugyanezen a címen 124.890 pengőt, valamint a részvénytársaság felszámolása során elvállalt 5,535.000 pengőt. Az 1932. és az 1933. évi hiány, valamint a vásárpénztári veszteségek együttes végösszege 17,281.849 pengő 96 fillér. Végeredményben tehát ez az az összeg, ami a városházán mint hiány jelentkezik és amelynek a pótlásáról gondoskodni kell. Ennek a 17,281.849 pengő és 86 fillért kitevő hiánynak a pótlására Sebő Béla főszám,vevő — nyilván a főváros pénzügyi vezetőinek a tudtával és hozzájárulásával — konkrét javaslatot tesz zárszámadási jelentésében. Elz a javaslat, amely ezúttal a múltra nézve feltűnést keltő felvilágosításokkal is szolgál, volt az oka annak a rettentő kavarodásnak, amely a városházi pártok vezetői körében keletkezett pártkülönbségre való tekintet nélkül. Sebő< Béla főszámvevő ugyanis nemcsak javaslatot tesz ennek a 17 millió pengős hiánynak a fedezésére, hanem meg is jelöli azt a rendelkezésre álló összeget, amellyel a 17 millió pengős hiánynak legnagyobb része azonnal fedezhető. Sebő Béla főszámvevő nem kisebb szenzációt jelent be, mint azt, hogy 15 millió pengős tartalékolt ösz- szeget emel ki meglepetésszerűen a homályból és jelenti, hogy ez a titkos tartalékolt összeg most a 17 millió pengős hiány fedezésére fordítható. Tlyen körülmények között 1-8 millió pengőre zsugorodik össze a főváros fedezetlenül álló deficitje. Sebő Béla főszámvevő feltűnést keltő jelentésének ez a része a következőképpen szól: »— Ilyen összeget a községi háztartás a mai viszonyok között egy év alatt fedezni nem képes, azért a főszámvevő azt javasolja, hogy gyár főváros méltán siratja benne legkiválóbb fiainak egyikét, mi azonban azt a korszakot is elsiratjuk benne, amit az ő neve és munkája fémjelez Budapest történetében, melybe örökké ragyogó betűkkel van beleírva ez a név: Bódy Tivadar. erre a célra használtassák fel az a készlet, amelyet a községi háztartás az 1928. és 1929. években akkor nélkülözhető fölöslegeiből átmenetileg átengedett a kölcsönpénzek törlesztésére és amely készletre a kölcsönpénzeknek most már szükségük nincsen, mert a vízművek kivételével a programszerű beruházások az egész vonalon befejeződtek, a vízművek beruházásainak befejezésére még szükséges fedezet pedig e pénzkészlet esetében is rendelkezésre áll. így azután a fedezetre szoruló hiány 15,125.570 pengő 2Í fillérrel csökken — mert ennyit tett ki az évek folyamán tartalékolt összeg — amiből az következik, hogy a 17,281.842 pengő hiány legnagyobb része azonnal pótolható és mindössze 1,856.27.9 pengőnek a fedezéséről kell gondoskodni.« A főszámvevő jelentéséből kiderül tehát, hogy több mint 15 millió pengőt tartalékoltak a városházán és érthetetlen, hogy erről a városházi pártok vezetői — kijelentésük szerint — tudomással nem bírtak. De nem került nyilvánosságra ez az adat akkor sem, amikor a kormány a főváros deficites háztartásának szanálása érdekében reform- törvényt készített és rendkívüli eszközök igénybevételére kért felhatalmazást a törvényhozástól abból a célból, hogy a főváros pénzügyi helyzetét szanálhassa. Húszmillió pengős deficitről beszélt a belügyminiszter a fővárosi reformtörvény parlamenti vitájában és most a főszámvevő jelentéséből kiderül, hogy az egész hiány, amelynek fedezéséről gondoskodni kell, 1:8 millió pengő, vagyis a fővárosi törvény meghozatalát és a városháza megrendszabá- lyozását nem egészen 2 miliő pengő miatt határozta el a kormány. Papanek jelentése Ugyancsak most hozta nyilvánosságra Papanek Ernő, a Fővárosi Számszék igazgatója is az 1933. évi zárószámadásokról szóló jelentését. Ez a jelentés pontosan ugyanazokat az adatokat tartalmazza, mint Sebő Béla főszámvevő jelentése. A főváros háztartását terhelő hiánynak a végösszege Papanek Ernő jelentésében is ugyanakkora, mint Sebő Béla zárszámadási jelentésében. Maga Papanek Ernő is megállapítja, hogy ezt a 17 millió pengős hiányt 1*8 millió pengőre lehet leszorítani, ha az 1928. és 1929. évek fölöslegéből a beruházást program végrehajtására fordítani szándékolt ösz- szegeket Sebő Béla főszámvevő javaslata értelmében a községi háztartás javára visszautalják. A 15 millió pengős tartalékolt összeg ténye tehát Papanek Ernő jelentésében ugyanúgy szerepel, mint Sebő főszámvevőnél. Izgat más kavarodás a 15 milliós tartalék körül Nyilatkoznak a pártvezérek a „titkos“ tartalék keletkezéséről, felhasználásáról és a késői felfedezés hátrányos következményeiről Wolff Károly, Kozma Jenő, Rassay Károly, Friedrich István és Büchler József nyilatkozata a Független Budapestnek Csütörtökön dönt a tanács a 15 milliós tartalék ügyében Sebő Béla
