Független Budapest, 1934 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1934-05-16 / 20. szám
Független Budapest Budapest, 1934 május 16. Nyilatkoznak a pártvezérek a 15 millió pengős tartalék körül keletkezett kavarodásról A 15 millió pengős tartaléknak a zárószámadások publikálása révén történt bejelentése példátlanul nagyarányú mozgolódást idézett elő a városházi pártok vezetői körében. Sorozatos tanácskozások indultak meg, amelyek ennek a kérdésnek kizárólag politikai részével foglalkoztak. A városházi pártok vezetői a szélső jobboldaltól a szélső baloldalig egyértelműen azt a megállapítást tették, hogy gém, hogy számoszlopokat vizsgáljak. Az a baj, hogy megbíztunk bizonyos tényezők jóhiszeműségében, ami hiányzott... Rassay Károly a kormánynak nem lett volna ürügye a fővárosi törvény megalkotására, és a városháza megrendszabályozására, ha idejekorán felhívták volna a figyelmet arra a tényre, hogy a fővárosnak a községi takarékpénztárnál 15 millió pengője van tartalékban. Lehetséges, hogy ez a 15 millió pengő fel volt tüntetve a megelőző évi költségvetésekben, de mégis úgy szerepelt, mint bizonyos megindítandó beim húzásoknak a fedezete. Egyetlen várospolitikus sem gondolta, hogy a nagyüzemek beruházásainak a tervét egyáltalán el lehet ejteni és ez a 15 millió pengő felszabadul. Különben is érthető, ha a tanácstagok, akik nem hivatásszerűen foglalkoznak a pénzügyi szakkérdésekkel, időközben erről a tételről megfeledkeztek. Az említett politikusok szándékos elhallgatással vádolják az érdekelt városházi tényezőket, akiknek a felvilágosításait most mindenki nagy érdeklődéssel várja. A városházi pártok vezetőinek a felfogását az alábbi nyilatkozatok juttatják kifejezésre. Kozma Jenő a kormány városházi pártjának az elnöke, a következőket mondotta a Független Budapest munkatársának: — Mindenekelőtt meg' kell állapítanom, liogy ennek a 15 millió pengős tartaléknak a létezéséről tudomásom sem volt. Azért tartom szükségesnek ezt a tényt hangsúlyozni, mert hivatalos városházi körökben valóságos vádat kovácsoltak — amiatt, hogy smegfeledkeztünk« erről a 15 millió pengőről. Ilyen vádat emelni nem lehet. Nekem nem kötelesséa következőkben nyilatkozott a Független Budapest munkatársának: — Mi nem tehetünk egyebet, mint megvárjuk azt, hogy az illetékes tényezők milyen magyarázattal szolgálnál'. Ha ezt a tartalékolást tudatosan hallgatták el egyesek az illetékes tényezők előtt, úgy ezért felelniük kell. A törvényhatósági tanács mindenesetre nem tudott erről a tartalékról. Ügy tudom, hogy a belügyminiszternél' sem jelentették, különben nem állította volna azt, hogy a főváros anyagi helyzete miatt szül'séges a főváros életébe való politikai beavatkozás. Azok ellen, akik eltitkolták ezt a tartalékot, a fe- Rassay Károly gyelmi eljárást meg kell indítani. A főváros közönsége előtt mindinkább világossá válik az a gyanú, hogy egyesek az új fővárosi törvényt politikai célok takargatására hívták életre Anyagi célok rendezése érdekében nem volt szükség’ a kormány erőszakos beavatkozására, mert 1 S millió pengős hiány nem lehet ok kormánybeavatkozásra. Mindenesetre nagy hiba volt erre a 15 millió pengős tartalékra idejekorán fel nem hívni a figyelmet, — még akkor, amikor a deficit eltüntetésének az eszközeit kerestük. Ebben az esetben ugyanis nem lett volna ürügye a kormánynak arra, iiogy az új fővárosi törvényt tető alá hozza és kivételes felhatalmazást kérjen a városháza pénzügyi és politikai megrendszabályozására. Wolff Károly nagy leleplezésre készül a képviselőháziban A Keresztény Községi Párt álláspontját WoiSS Károly a következőkben fejtette ki: — Ennek a 15 millió pengős titokban tartott összegnek az ügyét olyan nagy jelentőségűnek tartom, hogy a legnagyobb nyilvánosság előtt akarom kritikámat érvényesíteni. Az az eljárás, ami itt történt, kellő színben világítja meg azt az akciót, amelyet a székesfőváros autonómiájának a megsemmisítése érdekében indítottak meg. Még csak annyit akarok mondani, hogy to- vábbmenő információim is vannak, ezeket azonban nyilvános ülésen akarom föl fedni. Ügy tudjuk, hogy Wolff Károly nagy leleplezésre készül és adatait a képviselőházban fogja feltárni. A keresztény ellenzék álláspontjáról Friedrich István így nyilatkozott: — A városházán pontosan az ellenkezője következett be annak, ami az államnál történt, amikor Bethlen István megbukott és Wekerle Sándor távozott a pénzügyminiszteri székből. Áz államnál kiderült, hogy több százmillió pengős hiánnyal kell számolni, sőt ez a hiány vizsgálódásaink hatása alatt napról-napra emelkedett, — ezzel szemben a városházán kiderült, hogy lényegében nincs hiány és pedig azért, mert 15 millió pengőt tartalékoltak. A kormány a fővárosi reform- törvényt azzal az indokolással hozta sürgősen tető alá, , hogy rendkívüli eszközökre van szükségé, mert csak így tud pénzügyileg rendet teremteni a városházán. Ebből a 'szempontból igen nagy jelentőségűnek tartom ennek a titokban tartalékolt 15 millió pengős összegnek a szerepet. Ebben a pillanatban nem tudom, hogy ez a tartalékolás miként egyeztethető össze a zárszámadási törvény és a * szanálási törvény előírásával. Nem tudok végleges képet alkotni ebben a kérdésben, mert hallanom kell Sipőcz polgármester felvilágosításait. Minden további állásfoglalásomat ettől teszem függővé. Mindenesetre intézkedni kellene rendkívüli tanácsülésnek azonnali összehívása iránt, hogy meg tudjuk: mi történt a kulisz- szák mögött. Úgy tudom, igen érdekes politikai sakkhúzással állunk szemben— A szocialisták „szörnyű blamázs^-ról beszélnek A szociáldemokrata párt álláspontját Büchlor József a következőkben fejtette ki a Független Budapest munkatársa el ott: — hi agy megdöbbenéssel hallottam a hírt, hogy a városházán 15 millió pengőt tartalékol- legnagyobb titokban. Még feltűnőbb, hogy erről. a. tartalékolásról nem tudóit az autonómiának egyetlen szerve sem, 'sőt — mint informálva vagyok — maga Sipőcz Jenő polgármester sem. Föl kell vetnem a kérdést: hol vannak azok az ellenőrző szervek, amelyeknek tudniok kellett volna ennek a 15 millió pengőnek a létezéséről? Meg kell állapítanom, hogy hallatlan presztizssérelem éri itt a kormányt, mert hisz Ke- resztes-Fischer Ferenc ^ belügyminiszter a bizottságban és a plénumbau egyaránt azzal indokolta a fővárosi törvény életbeléptetésének és rendkívüli szanálási eszközök igénybevételének a szükségességét, hogy el kell tüntetni a def icitet, erre pedig a. mai párturalmi rendszer nem alkalmas, mert a pártvezérek soha sem lesznek hajlandók népszerűtlen intézkedések megtételére. Most, hogy ez a 15 millió pengő rendelkezésre áll, meg kell kérdeznünk a kormányt: mit akar szanálni a városházán? Azt a nem egészen két millió .pengőt kell rendkívüli eszközökkel előteremteni? Szörnyű blamázs ez az egész vonalon. Friedrich István ;ah es pedig a Bücliler József mert napnál világosabban derül ki, hogy az új törvényre semmi szükség nincsen és talán nem is csinálták volna meg ezt a törvényt, ha bizonyos urak kellő időben adták volna meg a szükséges felvilágosításokat... Megszólal a hivatalos városháza Több napon át tartó érthetetlen hallgatás után megszólalt a »hivatalos városháza« is. Komüniket adtak ki a helyzet megvilágítására, amelyben a következőket mondják: A főváros 1927-ben, mint ismeretes, egy beruházóprogram végrehajtását határozta' el, amelynek végösszege 116 millió pengőt tett ki. Ennek fedezésére a főváros felvette a húszmillió dolláros kölcsönt, amelynek ellenértéké minthogy a közgyűlés az alacsonyabb kamatozású kötvénytípust fogadba el — mindössze 101 millió pengő volt. Hogy a beruházások ennek dacára végrehajthatók legyenek, a főváros ház fai tási fölöslegeiből több évem keresztül összesen mintegy 15 millió pengőt könyvelt át a beruházási kölcsönökhöz. 19110-ban a főváros újabb beruházásokat határozott el éspedig 18 -millió pengő erejéig a Vízműveknél és 12 millió peng-ő erejéig *az Elektromos Műveknél. Elhatározta továbbá, hogy a Vásárpénztár forgótőkéjének szükségletéről is kölcsön útján gondoskodik és erre a célra mintegy 16 millió pengőt engedélyezett. E célra vette fel a főváros 1930-ban a 8 millió dolláros rövidlejáratú kölcsönt, úgyhogy az 1927. és 1930. évi kölcsönből, valamint a háztartási fölöslegekből együttesen 147 millió pengő állott rendelkezésre beruházások céljára és mintegy 15 millió pengő a Vásárpénztár céljára. Összesen 162 millió pengő. — Időközben a beruházások nagyrészét a főváros végrehajtotta és az 1933. évben megtörtént kifizetések után csaknem minden végleg elszámoltatott. Folyamatban mindössze a Vízművek beruházása van. — Beruházások céljára fordított a főváros 131 millió pengőt, a Vízmüveik folyamatban lévő beruházásaira pedig szükség van még további 10 millió pengőre, úgyhogy az összes beruházások a tervbevett 145 millióval szemben 141 millióval fognak végrehajtatni. A különbözet az eredetileg- engedélyezett összegnek 3%-át teszi ki, amely összeg a munkálatoknak szigorú takarékosság mellett történt végrehajtása után megtakarításként jelentkezett. — A rendelkezésre állott 161 millió pengővel szemben tehát a beruházások előreláthatólag 141 millió pengővel teljes mértékben végre lesznek hajtva, úgyhogy mintegy 20 millió pengő fedezel felszabadul, amely összeg az előbb említett négymilliós megtakarításból és a Vásárpénztár részére felvett 15 millió pengőből adódik. így állott elő az a megtakarítás, amelyre vonatkozólag a főszámvevő azt a javaslatot tette, hogy az 1933. évi zárszámadás hiányát, valamint a Vásárpénztár veszteségét ne a felvett kölcsönök terhére számolják el, hanem erre a célra a kölcsönpénzektől utaltassák vissza az a 15 milliós összeg, amelyet a főváros annakidején háztartási feleslegéből utalt oda a kölcsönpénzekhez. — A főszámvevőnek ez a javaslata tulajdonképpen a válságos helyzetnek a szabályok szerint való elkönyvelését jelenti, mert a vásár- pénztári hiányok a közgyűlés- határozata értelmében átmenetileg úgyis a; kölcsönpénz- számla terhére lettek kiegyenlítve, amely ma- gábanfoglalta a háztartástól átutalt 15 millió pengős háztartási felesleget is. — Minthogy a Vízművek beruházásai még mindig folyamatban vannak, teljes lehetetlenség lett volna a. beruházó kölcsönöket a profóáfiis 19-én délután %3órakor ügetőversenyek MunKaKöper.yeket, ruhákat, valamint ilyennemű sportKabátoKat. tennisz-nadrágokat mérték után Részít Dani Károly SiÄÄS: Telefon : 85-9-91. tőegoícsööSf najjiár>ah Debreceni Gőzfűrész és Faárugyár R.-T. Debrecen. Fiók: Budapest, VII., Rákóczi út 30. Az ország legnagyobb hajlított bútorgyára Modern lakberendezések és kisbútorok 1 Wiesner Vilmos rézmüve«-, fémáru- és gépműhelye Budapest, II., Kacsa u. 14. Tel.: 52-3-43 Mindennemű ónoz fist váííaí
