Független Budapest, 1934 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1934-01-10 / 2. szám

Városi, politikai és közgazdasági lap Megjelenik minden héten Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő — Fél évre !2 pengő Egyes szám ára 50 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, V., Báthory ucca 3. Telefon : 19-9-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A szégyenparagrafus C'j állomáshoz érkezett a Független Budapest- nek a fővárosi törvény revíziójáért indított nagy harca: az első nagy és komoly eredményhez. A fő­városi rovatvezetők szindikátusának újévi üdvözlő küldöttsége előtt Huszár Aladár dr. főpolgármester és Sipo ez Jenő dr. polgármester kijelentette,, hogy a törvénynek azt az intézkedését, amely cl sajtó nyil­vánosságát kizárja az autonómia egyes szerveinek üléseiről, helytelennek és fenntarthatatlannak érzik. Ezeket a kijelentéseket hétfőn már tett követte: a közigazgatási bizottság elhatározta, hogy felír a kormányhoz a sajtó nyilvánosságának visszaállítá­sára a bizottságokban és a törvényhatósági tanács­ban. Kétségtelen, hogy ez siker. Nem elöntő, nem szárnyaló, százszázalékos győzelem, csak részlet­eredmény. De tudjuk, hogy csupán az . első lépés nehéz, a második és a harmadik már könnyebb. A sajtónyilvánosság kizárása elsősorban a sajtó munkásai részére teremtett tűrhetetlen és lealázó helyzetet, de károsan befolyásolta; az autonómia munkáját is, amely hiányát érezte a nyilvánosság ellenőrzésének. A főváros vezetői állandóan hang­súlyozták, hogy nincs rejtegetni valójuk, minden egyes alkalmat megragadtak, hogy védekezzenek a titkolózás vádja ellen, mert nem az ő akaratuk volt az, hogy ez a szégyenletes intézkedés helyet kapott a törvény paragrafusai közt. Érezték és élénken ér­zik, hogy a sajtó megszégyenítése elsősorban a fő­város erkölcsi intaktságát sérti és éppen ez vezeti a főpolgármestert, a polgármestert és a közigazga­tási bizottságot arra, hogy megtegyék az első döntő lépést a fővárosi törvény revíziójának megkezdésére. * Nem szívesen mutogatjuk sebeinkét. De az a helyzet, hogy tanácskozások és egyez' bizottsági ülő sek alkalmával az egész magyar sajtó, tehát a ma gyár közvélemény teljes képviselete az előszobába szorul, ott kénytelen lesni a kiszivárgó híreket, olyan kirívó, bántó és lealacsonyító, hogy abba nem nyu­godhatott bele — a főváros. Nem nyugodhatott bele, mert — hogy csak egyetlen példát említsünk -— a Vásárpénztár ügye sohasem fajulhatott volna idáig, ha a sajtó jelen lett volna azokon az üléseken, me­lyeken ezt az ominózus kérdést tárgyalták és elin­tézték. Abban, hogy a Vásárpénztár szomorú ügye évekig húzódott, mégpedig eg3n-e veszedelmesebb és veszedelmesebb irányban, nagy része volt annak, hogy nem vetíthettük a nyilvánosság reflektorát erre a problémára, nem tekinthettünk a rejtett zu­gokba, amelyekben ennélfogva briján tenyészhettek a kórokozó miazmák és fertőző bacillusok. Ha egyéb nyomós elvi okok nem is követelnék a sajtópara­grafus eltörlését, a Vásárpénztár égbekiáltó esemé­nyei is eléggé megokolnák azt. A fővárost súlyos anyagi és még súlyosabb er- kölcsi károsodás érte ebben az esetben azzal, hogy nem volt ott a sajtó, ahol lennie kellett volna, a maga jogos helyén. De mi nem csupán praktikus okokból követeljük ennek a szégyenparagrafusnak az eltörlését, hanem elvi és etikai alapon. Elvi alapon: mert hagyományainknál, egész gondolkozásunknál fogva rendületlenül hiszünk a sajtószabadság szent­ségében; etikai okokból pedig: mert sokkal jobban szeretjük a fővárost, semhogy ne találnánk tűrhe­tetleneknek azokat a gyanúsításokat és kifakadásó- kat, amelyek éppen azért váltak lehetségesekké, mert a fővárosi törvény elvonta a • nyilvánosság ellenőrzése elől a főváros ügyeinek intézését. * Ha feltesszük a kérdést a mérlegre: kinek árt jobban a sajtóparagrafus, a sajtónak és a nyilvá­nosságnak-e, vagy pedig a fővárosnak, nem lehet vitás a felelet. A sajtó és a közvélemény megvan és megvolt anélkül is egészen jól, hogy közvetlenül belepillanthatott a főváros ügyvezetésébe. Nem szí­vesen nyugodott bele az új helyzetbe, de kénytelen volt vele. A főváros szempontjából azonban már sok­kal nagyobb az érdek, amely megkívánja ezt az első revíziós lépést. Nincs talán köziilet a világon, amely tisztábban, nemesebben állhatna ki a, napfényre, mint a magyar főváros, de elvonták előle a napfényt és sötétben kell szégyenkeznie akkor, amikor nincs mit szégyelnie. A városvezetők és a közigazgatási bizottság sajtóakcióját örömmel és bálával üdvözlik a magyar sajtó városházi munkásai. Átérzik azt az elismerést, amely abban a tényben rejlik, hogy a fővárosi tör­vény revízióját éppen ott akarja a városvezetőség megkezdeni, ahol a sajtót érte méltatlanság. Buzdí­tást és erőt jelent a városházi újságírásnak ez az új - évi nyilatkozás, ösztönzést a további munkára, de arra is, hogy a törvénynek további revíziójáért is lankadatlanul folytassák küzdelmüket, amíg el nem tűnik belőle minden, ami káros az autonómiára, a főváros egész életére. ! Huszár Miadár fi polgármester nyilatkozik a Független Budapestnek a fővárosi torvéi y esetleges revíziójáról, a sajtónyilvánosság fielyreálíitásáról és a közmunkátervek megvalósításához szük­séges fedezet előteremtéséről Huszár Míadár kijelenti, hogy erőteljesen támogat minden olyan akciót, amely a sajtónyilvánosság biztosítását célozza Haszár Aladár főpolgármester lekötötte magát a sajtó nyilvánossága mellett. Az újévi üdvözlés al­kalmából — amelyről külön cikkben számolunk be — Huszár főpolgármester a leghatározottabban kijelentet­te, hogy híve a legteljesebb nyilvánosságnak. Ezek után fölmerül a kérdés, hogy. mi- lyen módok és lehetőségek . kí­nálkoznak a tanács ülésezésé­nek nyilvánossá tételére. .A Független Budapest esztendők óta harcot hirdet az új fővá­rosi törvény revíziójáért. Meg­győződésünk ugyanis, hogy a fővárosi törvény revízióra szo- rul és ezt a meggyőződésünket támöfiatja nemcsak várospoli­tikusoknak, nemem magúnak Huszár f ő polgár mesternek és Sipőcz Jenő polgármesternek louü nyuacKozaia is. Aktuális-e az új fővárosi törvény revíziója? — ezt a kérdést vetettük fel Huszár Aladár főpol­gármester előtt, akivel alkalmunk volt hosszabb be­szélgetést folytatni. Az iránt érdeklődtünk, hogy nem lát-e lehetőséget a nyilvánosság hely re állít ci- I sára a fővárosi törvény revíziója nélkül is és azt a | kérdést is fölvetettük, hogy nem érzi-e szükségét a maga részéről is konkrét akció megindításának. Kuszái* Miadár* főpolgármester a következőket mondotta a Független Budapest munkatársának: — Ismételten kijelentettem, hogy a leg­teljesebb nyilvánosságnak vagyok a híve. Ez azt jelenti, hogy i támogatok minden olyan akciót, amely a bizottsági ülések nyilvá­nosságának helyreállítását és a ta­nács ülésezésének nyilvánossá téte­lét célozza. Meg kell azonban állapítanom, hogy törvé­nyes rendelkezésekkel állok szemközt, ame­lyek lehetetlenné teszik számomra azt, hogy a magam hatáskörében intézkedh essem ilyen értelemben. A mai helyzeten csak a törvény re­víziójával, vagyis törvényhozási úton lehet változtatni. Ezek a kérdések a legilletékesebb helyeken is szóbakerültek. A belügyminiszter úrral is alkalmam volt ebben az ügyben beszélni és én kijelentettem, hogy nem tartom indokoltnak a sajtó ki­zárását sem a bizottsági ülésekről, sem a tanácsüíésrőh Én mindenesetre azon vagyok, hogy a sajtónyilvánosság helyreállítása érdekében indított akció sikerrel járjon. A magyar sajtónak minden ilyen törekvését a leg­melegebben támogatom. Egyelőre többet ebben az ügyben nem mondhatok. Huszár Aladár főpolgármesternek ez a nyilat- kozata eseményszámba megy, amennyiben újabb lé­pést jelent azon az ütem, amelyen a Független Buda­pest a fővárosi törvény revíziójának kiharcolása érdekében elindult. Nem kétséges ugyanis, hogy azokon a helyeken, ahol a törvény revíziójának I szükségességéről dönteni fognak, megfelelő súllyal \ esik latba a kormány fővárosi exponensének, Hu- | szár Aladár főpolgármesternek az állásfoglalása. Dr. Huszár Aladár Húszát* Miadár főpolgármester tervei a tavaszi közmunkák fedezetének előteremtésére Megemlítettük Huszár Aladár főpolgármester előtt a fővárosi rovatvezetők előtt mondott újévi beszédének azt a részét, amelyben optimizmust hir­detett. A főpolgármester az optimizmus hirdetésé­nek szükségességével kapcsolatosan meg is jelölte azt a módot, ahogyan a mai, majdnem temetői han­gúiéitól a munka kellemes Iái mája válthatja föl. Huszár főpolgármester nagy tömegeket foglalkoz­tató közmunkák és beruházások megindításának a szükségességét hangoztatja. A mai súlyos pénzügyi viszonyok között jogged lehel föltenni a kérdést: hogyan képzeli el ilyen közmunkáknak és beruhá­zásoknak a megindítását, amikor az új költségvetés tizmilliópengös deficittel zárult. Huszár Aladár fő­polgármester a következőkben ismertette a közmun­kák és a beruházások megindítására vonatkozó ter­veit a Független Budapest munkatársával: M Tabán —Költségvetési úton természetesen nem tu­dunk nagy óbb szabású beruházási munkálato­kat lebonyolítani. Nem ilyen közmunkákra gondolok, hanem olyan beruházási terveknek a megvalósítására, amelyeknek a fedezetéi köl­csön útján lehet — kedvező feltételek mellell előteremteni. Elsősorban a Tabán újjáépítésének a megkezdéséről lehet szó. A zsűri már döntött a beérkezett tervekről, amelyek figyelem bevétel ével készül most az illetékes ügyosztály előterjesztése a tanács sza­mára. Ez az ügyosztályi előterjesztés a kivite­lezésre nézve kéri a törvényhatósági tanács döntését. A pályatervek kevés űj ötletet ver­nek föl. A városrendezési ügyosztály minden­esetre kiszedi minden díjazott vagy megvásárolt pályatervből azokat az ötleteket, amelyek a hivatalos város­házi koncepcióba beilleszthetők és ilyen értelemben felhasználhatók. Úgy gon­dolom, hogy a törvényhatósági tanácsnak azt az ülését, amely a kivitelezésre nézve dönteni fog, a József műegyetemen fogjuk megtartani, ahol a tabáni tervpályázatra beérkezett műve­ket kiállították. A helyszínen ugyanis minden tanácstag megfelelő felvilágosításokat és ma­gyarázatokat kaphat, ami lehetővé teszi a leg­előnyösebb elhatározásnak a kialakítását. M föudasfüvdö. — A másik beruházási terv, ami szintén költségvetésen kívül valósítható meg, a Rudas- fürdőnek magánszanatóriummá való átépítése. H ül ti Dezsőnek és Pogány Móricnak négyhetes terminust adunk tervpályázatuk elkészítésére. Ez csak vázlat lesz és nem részletes tértA ki- I vitelről a tanács fog véglegesen dönteni. Mz Er*isébet-sugáv*űt ■— A megvalósítható beruházási tervek közé számítom az Erzsébet sugárút megnyitó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom