Független Budapest, 1934 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1934-03-07 / 10. szám
HUSZONKILENCEDIK évfolyam ~f934-március 7 10. szám Független Budapcsl Városi, politikai és közgazdasági lap Vár ■ősi, politikai és közgazdasági lap Megjelenik minden héten Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő — Fél évre 12 pengő Egyes szám ára 50 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Báthory ucca 3. 1. Telefon: 19-9-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 Politikus vagy lesz-e az új főpolgármester9 ? Gömbös miniszterelnök csak a fővárosi törvény életbeléptetése után dönt a szanálási tervet végrehajtó új főpolgármester kinevezéséről — Gömbös politikust» Keresztes-Fischer belügyminiszter hivatalnokot akar a főváros élére állítani — Érdekes kombinációk a főpolgármesteri állás betöltése körül Még mindig titok, hogy milyen intézkedésekkel akarja a kormány szanálni a főváros háztartását A képviisejőház még tárgyalja a fővárosi reformról szóló törvényjavaslatot, de ma már nem kétséges, hogy a javaslatból a legrövidebb időn belül törvény lesz. A képviselőház előreláthatóan néhány napon belül részleteiben is letárgyalja. a reformjavaslatot, amely még március havában a felsőház elé kerül. A felsőház- ban is nagyobb vita lesz a képviselőház által letárgyalt fővárosi reformjavaslat körül, de komoly ellenállással a felsőházban sem lehet számolni. Ha a kormány akarja, még husvét előtt törvényerőre emelkedhet ik a fővárosi reform, nem valószínű azonban, hogy a kormány ezzel a gyorsított tempóval még jobban fel akarná izgatni az amúgy is túlfűtött kedélyeketv Ilyen körülmények között minden valószínűség szerint úgy alakul a helyzet, hogy a fővárosi reform legkorábban április végén, vagy május elején fog életbe- Sépni, mert még a szanálási terv kidolgozására is legalább négy hetet kell számítani. A belügyminiszter ugyanis a fővárosi törvény életbeléptetésével egyidejűén hozza nyilvánosságra szanálási tervezetét, amelynek végrehajtásával az új főpolgármestert bízzák meg. Érdekes kombinációk az 1if főpolgármesteri állás betöltése körül A tetszhalott főváros Befagyott az élet a városházán. Megállították a motort, mely a lendítőkerekeket hajtja, pihen minden: várja a nagy változást, amely új helyzetet fog teremteni. A fővárosi törvény és az ennek nyomán előálló bizonytalanság dermedt révületben tartja a budapesti városházát. Amíg nincs itt a törvény, az új állapot, addig semmi sem történik. Különös »stillhalte« ez, psziehikailag érthető és magyarázható, fizikailag azonban tarthatatlan és lehetetlen. —• Majd, — mondják a városházán. Majd ha itt lesz már az ríj főpolgármester, majd, ha már tudjuk' mi lesz, majd, ha más bizonyosság lép a mostani bizonytalanság helyébe. Senki se cselekszik, mindenki vár. Az élet azonban nem ismeri a megállást, mert az életben a megállást ezzel a .szóval szokták kifejezni: Halál. Az a dermesztő várakozás, az a némaság, amely most a budapesti városházát jellemzi, olyan, mintha a temetőkre felügyelő ügyosztály vette volna birtokba a népek egész adminisztrációját, a többiek pedig abbahagyták volna a munkát. Az ügyvezetés kínosan forog a maga tengelyén tovább, úgy tesz, mintha élő, eleven szervet szolgálna, aki azonban közelebbről vizsgálja a dolgokat, látja, hogy csupán reflexmozgás az egész: az az eleven erő, amely fűti és táplálja az igazi város- igazgatást, már nem működik. Szép sorjában kiterítve fekszenek azok a város- fejlesztő tervek, amelyek néhány hónap előtt még hangosan hirdették, hogy Budapest él, lélegzik és a jövő felé halad. Megszűntek, nincsenek sehol se. Kern hallunk a Tabánról, a távfűtésről, az Erzsébet sugárútról, befagyott minden. Senki se akar elébe vágni a készülő eseményeknek, megálltak az alkotó kezek, a tél lehellete csapta meg a városházát. A képviselőházban még 'a javaslat általános vitája folyik, hetekig- is eltarthat, amíg- a javaslattal végeznek és az átmehet a felsőházba, ott is idő kell, amíg végeznek a törvénymódosítással; igen köny- nyen lehetséges, hogy változtatnak is a képviselőházban elfogadott szövegen, mire az ismét a képviselőház elé kerül, az újabb tárgyalás után hátra van még a törvény életbeléptetésével járó sok mindenféle intézkedés, * személyi és egyéb változás, amihez mind idő kell. Hónapokig is eltarthat a mostani állapot és ez azt jelenti, hogy a városháza holttá merevedése megbénítja az egész életet, elpusztítja azt a gyönyörű .vetést, amelynek kicsirázott sarjad- , zását a főváros és ország egész közgazdasági élete oly sok reménykedéssel figyelte. Néhány év előtt is új törvényt vártunk, akkor is nagy változás köszöntött a városházára. Mégsem állt meg az élet, pedig- az akkori események sem voltak jelentéktelenebbek, mint a mostaniak. Az lí>30. évi XVIII. te. születését megelőző vajúdás lázas alkotó munkában találta a fővárost, az volt a jelszó, hogy meg kell sürgősen csinálni mindent, amit csak lehet, hogy mire az új törvény életbelép, kész helyzetet teremtsenek, hogy létrehozzanak alkotásokat, amelyeknek esetleg akadálya lehetne az akkori törvénymódosítás. Ez helyes volt, természetes volt, mert az életösztönből fakadt. Most ellenkező részletbe csapott át a főváros: világért se nyúlni semmihez, várni és várni, semmit meg nem kezdeni, semmit be nem fejezni. A vezető tisztviselők részéről érthető és menthető ez a gondolkozás. Ügy érzik, hogy nem illik elébe vágniok az eljövendő új akaratnak, amely esetleg más lesz, mint az övék. Lojalitásból fakad ez az ösztönös tartózkodás, személyes önmegadásból. De nem értjük az autonómia fórumainak, az önkormányzati szerveknek ezt az időelőtti behódolását. A kormány aligha kívánja, vagy várja tőlük ezt, hiszen úgyszólván kivétel nélkül ellenzéki állásponton van az egész törvényhatósági bizottság: miért ez a nagy rezervaltság? Mért állt meg a törvényhatósági élet az egész vonalon, amikor éppen az ellenkezője lenne a természetes. A mostani helyzetben ez az, ami igazán tragikus. Ez az egyetlen megdöbbentő momentum. A lemondás az életről és a halál idő előtt való tudomásulvétele. Mert az, hogy a törvényhatóság tiltakozó rendkívüli közgyűlést hívott össze, hogy az orosz szovjet-szerződést megbélyegezze — negatívum. Nem az élet jele. Az életet a munka jelenti. Az, hogy kenyeret j adunk, alkotunk, hogy az izmok közt kering a vér, tágul a tüdő, megfeszülnek az inak és vibrálnak az idegek. Itt a tavasz, melyet oly sok reménykedéssel váriunk. Nagy tervek izzattak a főváros kohóiban, melyek most semmivé lesznek, ha tovább agonizálunk és nem akarjuk tudomásul venni, hogy élünk. A fővárosnak fel kell ébrednie tetszhalálából és bizonyságát adni: hogy é] és alkot és munkálkodik, tekintet nélkül arra, mit rejteget tarsolyában az ismeretlen jövő. Politikai körökben természetesen sok szó esik a reform életbeléptetésével kapcsolatosan a főpolgármesteri állásban várható változásról. Annyi bizonyos, hogy Huszár Aladár főpolgármester egyelőre helyén marad, de azt is bizonyosra lehet venni, hogy a fővárosi reform törvényerőre emelkedésekor felajánlja lemondását és ezzel szabad kezet ad a kormánynak arra, hogy a szanálási terv végrehajtására esetleg más bizalmi emberének adjon megbízást. Nem tartjuk kizártnak, hogy a kormány ismét Huszár Aladárt nevezi ki főpolgármesternek, bár, — tárgyilagosan meg kell állapítani — hogy más neveket is kombinációba hoznak mértékadó politikai körökben. így például teljesen beavatott kormánykörökből szereztük azt az értesülésünket, hogy Gömbös Gyula miniszter- elnök más, ugyancsak előkelő pozíciót szánt Huszár Aladárnak, aki éppen ezért nem maradhat meg a főpolgármesteri állásban. Olyan híreket is hallottunk, amelyek szerint Gömbös Gyula miniszterelnök nehézményezi, hogy Huszár Aladár a főpolgármesteri székben túlságosan autonómia-párti volt és ahelyett, hogy a kormány intencióinak az érvényesítésére törekedett volna, minden tekintetben tiszteletben tartotta az autonómia jogait és hatáskörét. Ez a vád a székes főváros közönsége szemében természetesen a legnagyobb ^dicséret* Arról is tudunk, hogy úgy Wolff Károly, mint Kozma Jenő is kifejezésre juttatták Gömbös Gyula miniszterelnök előtt azt al felfogásukat, amely szerint Huszár Aladár volna a legalkalmasabb ember a szanálási tervezet végrehajtására, mert ebben a minőségben elejét tudná venni a, kormány és a főváros között amúgy is kiéleződött ellentétek elmérgesedésének. Minden számottevő politikai tényező egyetért ugyanis abban a törekvésben, hogy helyre kell állítani a főváros és a kormány között a régi békés atmoszférát, amire a- mai egyre súlyosbodó gazdasági viszonyok között kétségkívül szükség van. Politikus vagy hivatalnok? Más oldalról azt az információt kaptuk, hogy legfelsőbb helyeken egyelőre még azt a kérdést sem döntötték el. vájjon politikus vagy hivatalnok legyen-e az új fő polgár mester, akire a kormány a szanálási terv végrehajtását bízza. Gömbös Gyula miniszterelnök feltétlenül politikust akar látni a főpolgármesteri székben, tekintve, hogy a főpolgármester nem egyéb, mint a kormány exponense, éppúgy, mint a- vidéki főispánok, akiket szintén politikusoknak és nem hivatalnokoknak tekintenek. Ezzel szemben Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter hivatalnok-főpolgármestert akar, mert ezzel is dokumentálni szándékozik, hogy őt a reformjavaslat benyújtásánál nem, politikai, hanem kizárólag közigazgatási és pénzügyi szempontok vezették. Ebben a vonatkozásban igen sok. név került kombinációba, köztük Horváth Béla és Boór Aladár belügyminisztériumi miniszteri tanácsosok és Lukács Ödön miniszteri tanácsos, a pénzügyminisztérium városi osztályának a vezetője. Beszélnek Borvendég Ferenc alpolgármester esetleges főpolgármesteri kinevezésének a lehetőségéről is. Pozitívum e kérdésben még nincs. Gömbös miniszterehiök ugyanis ezzel a kérdéssel nem akar foglalkozni mindaddig, amíg sor nem kerül a szanálási terv megállapítására. M titokzatos szanálási terv Nemcsak városházi, hanem általában politikai körökben is nagy érdeklődéssel várják a kormány fővárosi szanálási tervének a- publikálását. Ebben a tekintetben egyelőre várakozó álláspontra keli helyezkedni, mert Keresztes- Fischer belügyminiszter a legélesebb ellenzéki rohamot, is visszautasította és fagyos nyugalommal őrzi e szanálási terv titkait„ A fővárosi
