Független Budapest, 1934 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1934-02-28 / 9. szám
HUSZONKILENCEDIK évfolyam \33A~ fete-rtfa r 28 9. szám Független Budapest Városi, politikai és közgazdasági lap Megjelenik minden héten Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő — Fél évre 12 pengő Egyes szám ára 50 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ: B. VIRÁQH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Báthory ucca 3. I. Telefon: 19-9-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A nagy titok Keresztes-Fischer Ferenc Szeles mederben folyik a képviselőim/ plénuma előtt a fővárosi törvényjavaslat vitája. Ami magát a felszólalások nívóját illeti, meg’ kell állapítani, hogy az — csekély leivé teli el — megfelel annak a nagyjelentőségű eseménynek, amit ez a törvénymódosítás a főváros és az ország szempontjából jelent. Sajnálatos, hogy a kormánypárt nem éppen a legelsősorbeli szónokokat küldi a vitába és hogy nem egy olyan felszólalásban kell »gyönyörködnünk«, amely csak azért hangzott el, hogy a dilettantizmus és hozzá nem értés is helyet kapjon a vita során. Nem nagyon reménykedünk, hogy jelentősebb változások eshetnének még a javaslaton. Mint Kozma Jenő a Független Budapest más helyén tett nyilatkozatában elmondja, a döntő módosításokat akkor ejtették meg, amikor a javaslat még a parlament elé sem került: azóta csak kisebb részletváltoztatásokat hajtottak végre, olyanokat, amelyek nem érintik az elvi alapot, a lényeget. Éppen ezért — bármilyen érdeklődés kíséri is a vita folyását —• bizonyos, bogy a javaslat intézkedései már véglegesek, újabb eredményeket, döntő fordulatokat várni már nem lehet. De érdekességek — azok vannak. Ilyen volt többek közt Gáspár dg Elemér nagy felvonulása. Hiába,: a derék nem fél az idők mohától, a koporsóból kitör és eget kér. Gáspárdy azonban nem ért rá várni az idők mohára, sürgősnek tartotta a dolgot és már most kitört és eget kért, a törvénymódosítás dicső- . ségét magának vindikálva. »Eszméim diadala ez a javaslat!« — vetette oda büszkén az ámuló közvéleménynek, amely eddig mitsem tudott Gáspárdy eszméiről, sőt — őszintén szólva — nem is hitt ilyen eszmék létezésében. Gáspárdy Elemér jupiteri hangja <a fővárossal szemben .sem újkeletű. Tanúságot tett erről többízben is. De csak most derült ki, mi füti valójában ezt .a derék honatyát. A képviselőházi trágyalástól, bármilyen hosszúra is nyúlik, nem várunk már komolyabb eredményeket, és így önkéntelenül is arrafelé tekintünk, amikor ez a mostani javaslat már törvény lesz. A végső következményeit persze most még nem láthatjuk, nem tudhatjuk azt sem, miket fog csinálni a főpolgármesteri cím alatt másfél vagy két esztendeig kor- 1 át lan hatáskörrel működő kormánybiztos és milyen lesz a helyzet, ha az úgynevezett »tiszta helyzetet« sikerült megteremtenie a városházán. Annál kevésbé, mert teljes homály fedi a szanálási tervezetet, amely szfinszként mered felénk. Ez a »tervezet« eddig alig szerepelt és komoly formában nem is fog szerepelni, amíg- a javaslat életbe nem lép. Akkor fogjuk csak megtudni, milyen alapon kívánja szaüálni a kormány a fővárost milyen reformokat követel megbízottjától, a főpolgármestertől, a főváros életében. Pedig — most már nyilvánvaló — nem a fővárosi törvénymódosításon áll vagy bukik Budapest élete, mert ez a mostani javaslat nem sokkal szebb az 1930. évi XVIII. t. c.- iiél, vagy ha mégis vannak benne olyan intézkedések, amelyek fájdalmasak, ezek csak folytatásai, logikus következményei annak a rombolásnak, amelyet a ma érvényben lévő törvény indított meg. Az autonómia alapfalait már négy évvel ezelőtt lerombolták: az, hogy most a rabitzfalakra is sor kerül, már kevésbé izgalmas esemény. Egyedül az a másfél-kétéves interregnum az izgató, amelynek csak tartamát ismerjük, de tartalmát nem és amelyről úgyszólván alig esik szó, sem a parlamenti vitában, sem pedig a közélet egyéb fórumain. Ismételjük, nem a most készülő törvényen dől el a főváros sorsa, hanem a »tervezeten«. A törvény, amikorra életbelép, •— az .interregnum után, mert hiszen az alatt fel van függesztve a törvényhatósági élet — már letarolt mezőket talál és, mint Edwárd király, walesi király, csendes és néma. tartományon- fog végiglépkedni. Mire a törvény ideje elérkezik, már »szanálták« a fővárost és könnyen lehetséges, hogy a mostani módosítás már idejétmúlt régiség lesz, amely esetleg életbe se lép, mert a kormány újabb módosításoknak látja addigra szükségét. A képviselőházi vitát csupán az a jelző determinálja, hogy érdekes. A tervezetet azonban már most is, amikor még- nem ismerjük, az, hogy — végzetes. Minél tovább tart a képviselőházi tárgyalás, a vita érdekessége annál inkább csökken, míg a tervezeté, minél közelebb érkezünk eljöveteléhez, egyre nagyobbodik, egyre félelmetesebbé válik. És a belügyminiszter — aki egy kijelentéssel véget vethetne minden izgalomnak és aggodalmas- kodásnak — mélységesen hallgat és semmiképpen sem hajlandó elárulni, miket forgat a fejében. A nyilatkozattétel elől még legbizalmasabb párthívei elől is elzárkózik és nem tartjuk kizártnak, hogy éppen azoknak van igazuk, akik azt tartják, hogy még a belügyminiszter maga sem tudja, miket tervezzen —• a tervezetbe. belügyminiszter nyilatkozik a Független Budapestnek a reformjavaslat parlamenti vitájáról 71 képviselőházi vita során már kevés további módosításra van kilátás — Csak május végén kerülhet sor az új törvény kihirdetésére és a szanálási terv publikálására Ha Huszár /Hadár kapna megbízást a szanálási terv végrehajtására, elsimulnának a kormány és a főváros között támadt ellentétek Egy hete folyik , a képviselőházban a fővárosi reformjavaslat vitája. A vitával kapcsolatosan két megállapítást lehet tenni. Az egyik megállapítás az, hogy a vita nívóját az ellenzéki felszólalások emelik, mert kormánypárti oldalról igen gyenge erők keltek a javaslat védelmére, a másik megállapítás szerint az ellenzéki és kereszté nypárli oldalról elhangzó felszólalásokat az anyag ismerete, a főváros ügyei iránt megnyilatkozó szeretet és tárgyilagosság, a kormánypárti padsorokból elhangzó beszédeket viszont igen nagyfokú tájé- iíozailaiisag jellemzi, A kormánypárti szónokoktól sem lehet megtagadni a jóhiszeműséget, annyi azonban kétségtelen, hogy információik tévesek, a városházi adminisztráció belső életét és a nagyközönséggel való kaxicsolatuak a szorosságát egyáltalán nem ismerik, ügy az ellenzék, mint a keresztény- párt is, amelynek vezérszónoka Petrovácz Gyula volt, teljes harci vérteseiben indultak küzdelembe. A kormány városházi pártjának képviselő- tagjai — úgy látszik — befejezettnek tekintik a küzdelmet, azoknak az eredményeknek a kiharcolásával, amelyeket a bizottsági vita során értek el. Keresztes- Fischer Ferenc belügyminiszter ugyanis az egyesített közjogi és közigazgatási bizottság tárgyalásai során Kozma Jenőnek igen sok módosító indítványát fogadta el és ezek az elfogadott módosítások most már mint az egyesített bizottság javaslatai szerepelnek a plénum elölt, ami azt jelenti, hogy ezeket az indítványokat most már nem kell újból benyújtani. Felszólal a vitában természetesen a Kozma-frakciónak több tagja is, esetleg maga Kozma Jenő. Ilyen körülmények között föl lebet tenni a kérdést, várható-e valamiben lényegesebb változás a képviselőházi vita .során. Ezt a kérdést vetettük föl Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter előtt, akivel a bizottsági vita eredményeiről és a most folyó képviselőházi tárgyalás várható alakulásáról alkalmunk volt beszélni. Her eszi es-Wischer Ferenc belügyminiszter a következőket mondotta a Független Budapest munkatársának: — A bizottsági tárgyalás rendkívül széles keretek között folyt. Úgyszólván minden egyes szakasznál mélyreható vita alakult ki, amelynek során tisztázódtak az egymással szemben álló felfogások. Ubből az következik, hogy a képviselőházi tár- j gyalus során már kevés módosítási lehetőség nyílik, tekintettel arra a körülményre, hogy a bizottsági vitában igen sok módosító indítványt magamévá tettem. Ez természetesen. nem jelenti azt, hogy ne nyíljék a plénumban is alkalom további módosításokra. A lényeget illetően engedményeket nem tehetünk, mert nem téveszthetjük, el szem elől azt a célt, amit a reformjavaslat benyújtásával akartunk szolgálni. Kitűzött célunk nem más, mint a főváros pénzügyi helyzetének a szanálása cs e szanálási terv végrehajtóisóihoz szükséges eszközöknek, elsősorban <f törvényhozási fölhatalmazásnak a megszerzése. Milyen további módosítások várhatók a képviselőházi vita során Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter nyilatkozata szerint tehát kevés újabb módosításra van kilátás a parlamenti vita során. Ez ma már természetes is, mert hiszen a belügyminiszter valóban igen sok módosító indítványt fogadott el és így a reformjavaslat eredeti intencióinak érintése nélkül további változtatásokra már nincsen lehetőség. Felmerül azonban a kérdés: nem fog-e a képviselő- ház többsége visszatérni az eredeti javaslatban foglalt rendelkezésekhez. Számolni kell ugyanis egy olyan hangulattal, amely a kormánypárt intrazi- gens fővárosellenes elemeinél tapasztalható és amely hangulat állásloglalást jelenthet az eredeti tervezet mellett — szemben a bizottsági módosításokkal. Mint a Független Budapest munkatársa értesült Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter kitart a bizottságban kifejezésre juttatott felfogása mellett. Tlussay Károly ilyen irányban konkrét kérdést intézett a bizottsági vita során Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszterhez, aki megnyugtató kijelentéseket tett. A bizottságban elfogadott és a plénumban is elfogadásra váró módosítások közül a leglényegesebbek, amelyek az autonómia gondolatának megmentését célozzák, a következők: A főváron összes . főlisztviselöit a, kijelölő választmány jelöltjei közül választja a lörvényhaln- ■{ sági bizottság közgyűlése, illetve nevezi ki a pol- 1 gármester. Ez az intézkedés már magában is garantálja, hogy a városházi adminisztráció vezetőinek a kiszemelésénél az autonómiát képviselő pártok többségi akarata fog érvényesülni. Nagy eredményt jelent az a módosítás' is, amely az eredeti elgondolással szem,ben nyilvánossá teszi a szakbizottságok ülésezését és ugyanakkor a polgármester számára kötelezővé teszi a szakbizottságok véleményének a meghallgatását még abban az esetben is, ha a kérdés eldöntése nem a közgyűlés, hanem közvetlenül a polgármester hatáskörébe tartozik. Ugyancsak, jelentős módosításnak tekinthető az üzemi választmányok összeállítására vonatkozó rendelkezéseknek a megváltoztatása, • Az üzemi választmány elnökét a polgármester nevezi ki, de csak az üsenii választmány tagjai köztit választhat külső cmUert nem, hozhat, A főpolgármestert a jövőben az állam fizeti, tekintve, hogy többet nem esik választás alá, hanem mindenkor a kormány fogja kinevezni. A legjelentősebb eredmény, amit az ellenzéki oldalról és a városházi kormánypárt részéről megindult küzdelem elért, az autonómia felfüggesztésére és a kormánybiztos kiküldésére vonatkozó tervnek az elejtése,
