Független Budapest, 1934 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1934-12-19 / 51-52. szám
26 Független Budapest Budapest, 1934. december 19. Három évtized a főváros közjótékonysági és szociálpolitikai igazgatásának történetéből Irta: Dr. Schuler Dezső tanácsnok Ha a székesfővárosnak az elmúlt három évtizedben kifejtett közjótékonysági és szociálpolitikai tevékenységéről grafikont készítenénk, akkor a szociálpolitikai tevékenység emelkedő vonala a háborús évektől kezdődően először stagnálást, majd esést mutatna a közjótékonysági tevékenység vonalával szemben. Ez a grafikon szemléltetné azt a lendületet. amellyel a háborúelőtti években a szociális eszmék térhódítása és a hatóság szociálpolitikai irányú tevékenysége megindult, de egyben megrögzítené azt a szomorú tényállást is, hogy a ránk zúdult nagy nemzeti és világgazdasági katasztrófa egyik kísérő jelenségeképpen miként szorult háttérbe a megelőzést szolgáló szociálpolitika ugyanak- Schnler Dezső kor, amikor a szociális problémák egész tömege fokozott intenzitással jelentkezett és miként került túlsúlyba a már bajbajutott embe rek megsegítése : a közjótékonyság. Az alábbiakban röviden vázoljuk ezt a folyamatot. Az 1885-ben létesült közjótékonysági ügyosztály mellé a székesfőváros 1911-ben szervezte meg a közművelődési és szociálpolitikai ügyosztályt. 1925-ben, a közigazgatás egyszerűsítéséről szóló törvény végrehajtásakor a két ügyosztályt összevonták és a tanácsi IX. közjótékonysági, szociálpolitikai és közművelődési ügyosztály elnevezést kapta. Amikor 1931-ben a közgyűlés az ügyosztályok számát 12-ről 15-re emelte, a közművelődési ügyek kivétettek hatásköréből. Amint az előbbi felsorolás is mutatja, a fővárosnak már több mint két évtizeddel ezelőtt széles arányokban kidolgozott szociálpolitikai programmja volt, de a világháború kitörése a közigazgatás egész szervezetét olyan új és súlyos problémák elé állította, amelyek a nemzet kulturális haladása és anyagi jóléte által determinált szociálpolitikai működését jóformán teljesen megbénították. A hatóságnak a világháború kitörése óta mind a mai napig' egyre nagyobb számban kellett olyan egyénekről is gondoskodnia, akik normális körülmények között nem szorultak volna támogatására. A háború befejezése után rövid ideig a külföldi misz- sziók siettek a főváros nélkülöző lakosságának segítségére, majd amidőn 1921-ben ez a segítség csökkenni kezdett, dr. Sipőcz Jenő polgármester a társadalom bevonásával mozgalmat indított az akkor már egyre fokozódó nyomor leküzdésére. Megindult közjótékonysági tevékenység előnyomó Iása és 1923-ban még az állam támogatásával, majd az inség- adó rendszeresítése után 1926-tól kezdődően a maga erejéből folytejta a főváros azt az inségenyhítő munkát, amelynek arányai évről-évre nőttek és amely ma már átlag 50.000, túlnyomó részben a munkanélküliség következtében segélyre utalt családot (közel másfélszázezer lelket) igyekszik majdnem 30 különböző segélynem igénybevételével a pusztulástól megmenteni. Ennek az inségenyhítésnek, amely az ínséges felnőttek és gyermekek segélyezésén kívül a hajléktalanok elhelyezését, a háziipari foglalkoztatást és a szükségmunkákat is felöleli és amely több mint 9,000.000 pengős költségvetéssel dolgozik, — hatalmas arányai talán világosabban bontakoznak ki előttünk, ha meggondoljuk, hogy a három évtizeddel ezelőtt, 1904-ben, a nyilvántartott szegények száma a székesfőváros egész területén 5600 lélek volt és a közjótékonyságra fordított összes rendes és rendkívüli kiadások teljes összege még a két és félmillió pengőt sem érte el. A »köznyomor« enyhítésére a főváros 1904-ben 44.194 pengőt fordított. De a háború után felmerült nagy pénzügyi nehézségek dacára is mindent megtett a főváros a múltban már megindított szociálpolitikai tevékenysége egyes ágazatainak MAGYAR ALTALANOS HITELBANK Budapest V., József tér 2-4 Telefon i és már megalapozott szociális intézményeinek továbbfejlesztése érdekében. Ennek a törekvésnek egyik legszem- léltctőbb bizonyítéka szociális lakáspolitikája. A főváros rendszeres és intézményes lakáspolitikai tevékenysége 1909-ben kezdődött. 1909 tavaszán megindultak az építkezések, amelyek még a háború elején is folytatódtak. A szociális építkezések második korszaka — néhány évi szünet után — 1926-bctn kezdődött. Két évtized alatt '<(! kislakásom kórház és 21 földszintes vagy emeletes kislakásom telep létesült. Az 1912-ben megnyílt Népszállóban és az egy évvel előbb felépült Népházban lévő szobák, illetőleg fülkék száma 1690. 1929-ben a szociális építkezés folyamán létesített lakások száma 10.800 volt, az összes fővárosi lakások 4.2 %-a. A főváros összes lakásügyi intézményeiben a lakások száma jelenleg 11.825. Ebből a szükséglakások száma 2033, a bérelt lakásokkal együtt 2875. A főváros egyik legújabb szociális építkezése már nemcsak olcsó és egészséges lakást kíván biztosítani a szegény fővárosi családoknak. hanem telepítéssé fejlődve a megélhetésüket megköny- nvítő és kertgazdálkodásra alkalmas területet is juttat nekik. A főváros első városszéli telepén jelenleg 176 család lakik. Ugyancsak a nehéz gazdasági helyzettel dacolva dolgozott a főváros hatósága " preventió, a megelőzés irányában az anya- és csecsemővédelem, általában a gyermek- védelem terén. 1908-ban közgyűlési határozat alapján a kerületi elöljáróságok a közjótékonysági bizottságot »közjótékonysági és gyermekvédelmi« bizottságokká szervezik át azzal az indokolással, hogy a gyermekvédelem ügyei iránt érdeklődőket be akarják vonni a gyermekvédelmi munkába, amely nagyarányú fejlődésével máris sok és szerteágazó munkát ad az elöljáróságoknak. A társadalom hathatós közreműködésével (1. Gyermekvédő Liga, Szünidei Gyermektelep stb.) megindult gyermekvédelmi tevékenységnek egy tekintélyes részét a háború utáni években még sokkal nagyobb arányokban a hatóságnak kellett magára vállalnia. 1923-ban egy a nyugateurópai városokban is példátlanul álló tejcdcció megindításával kezdett harcot a csecsemőhalandóság ellen. 1927-ben az épülő új városi házakban a törvényhatósági tanács több szociális intézményt kívánt elhelyezni, még pedig hét házban anya- és csecsemővédő intézetet, napközi otthont és bölcsődet. A népjóléti minisztérium még 1925-ben felkérte a törvény- hatóságokat, hogy anyagi erejűkhez mérten támogassák az Országos Stefánia Szövetség anya- és csecsemővédő munkáját. A főváros szociális tevékenységének ezt az ágazatát tehát az Országos Stefánia Szövetséggel együtt bonyolítja le és a főváros ellenőrzése mellett végzett szakmunka költségeinek legnagyobb részét a székesfőváros viseli. A város területén szétszórva jelenleg 20 védőintézet működik. Nagy fejlődést ért el az óvodás és iskolás gyermekek gondozása is az iskolanővéri intézmény közreműködésével, a teljes ellátást biztosító napközi otthonok állandó fej iesztésével és a tanoncokra is kiterjedő különböző természetbeni segélyezéssel, az iskolás gyermekek egészségügyi védelmét szolgáló iskolaorvosi intézménnyel és végül a gyermeknyara Itatás kiépítésével. A főváros szociális intézményei közül az árvák és öregek védelmét szolgáló árvaházak és szegényházak (ma szeretet otthonok) tekintenek vissza a legrégibb múltra. Egy leány- és három fiúárvaház még a múlt század második felében kezdte meg működését. A Bernfeld Mór budapesti polgár által alapított Községi Árvaház 1912-ben nyílt meg. A főváros egy ideig csak a meglévő árvaházak férőhelyeinek szaporítására törekedhetett és arra, hogy az árvaházak, pedagógiai, egészségügyi és szociális színvonalát állandóan emelje. Ezért helyezte az »Erzsébet« leányárvaházat Budára, ezért lette lehetővé a Mayer fiúárvaházban — Európa összes más árvaházait meg előzve — hogy az ipari pályára menő növendékek az inté zetben maradhassanak mindaddig, amíg munkakönyvei két megkapják, ezért fejleszti állandóan az árvaházak balatonmelletti üdülőtelepeit és végül azért igyekezett a 3—6 éves árva gyermekek elhelyezéséről gondoskodni. 1929 december 3-án nyíltak meg a Hidegkúti úti és a bicskei Horthy Mildósné-árvaház és gyermekotthonok. Az előbbiben 3—6 éves árvákat nevelnek, az utóbbiban 18 éves korig leányok és 6 éves korig fiúk nyernek átmenetileg elhelyezést. A főváros évtizedek óta nagy gondot fordít a munka és keresetképtelen szegények elhelyezésére is. A háború óta különösen nagy tömegben jelentkező öregek megfelelő elhelyezését a szeretetotthonok bővítésével, modernizálásával igyekszik biztosítani. A múlt században épült Erzsébet szeretetotthon első fiókintézetét 1902-ben, a második számút 1919-ben és a harmadikat — a volt Erzsébet leányárvaház épületében — 1932-ben nyitotta meg. A jobbparti szeretetotthon főintézetét a megszűnt régi Szent .János kórház épületeiben 1932 júliusában rendezte be. Most ismét újabb szeretetotthon létesítésén fáradozik a Lövőház uccában. A háború után nagy jelentőséget nyert a hajléktalanok elhelyezésének megoldása is. A hajléktalan családok részére épített szükséglakások és a részükre magánházakban kibérelt lakások költségein kívül nagy anyagi áldozatok árán igyekszik a magános hajléktalanoknak is fedelet biztosítani. 1919-ben három éjjeli menedékhelyet vett át saját kezelésbe a fenntartásukra képtelen »Hajléktalanok Menhelye Egylete«-tői. Röviddel ezelőtt a Kerepesiéit 29-a szám alatt vásárolt meg felépítményeket a főváros, hogy ott egy új, több száz személyes menedékhelyet létesítsen. A főváros természetesen nem tudja kizárólag a maga erejéből az összes súlyos szociális problémákat kielégítően megoldani. A munkanélküliség kérdése, annak erkölcsi és gazdasági következményei állandóan foglalkoztatják és — ahogyan azt a múltban is tette, ha fontos közérdekű kérdésekről volt szó — munkaalkalmak teremtése, a munkaidő és munkabérek törvényes és országos szabályozásának érdekében ismételten felterjesztéssel fordult a kormányhoz, bízva abban, hogy mint már többször, ismét támaszra és megértésre fog találni a kormányzatnál. Igyekszik a társadalom ellankadt erőit is összefogni és megszervezni, hogy megerősítse az évtizedek óta fennálló és jelenleg rendkívül fontos ösgzműködést hatóság és társadalom között. A főváros bizalommal tekint a jövőbe és hiszi, hogy ha sok nehéz küzdelem árán is, de sikerülni fog a szociálpolitikai tevékenységnek egyre szélesebb utat törni, nemcsak a főváros lakosságának, hanem az ország egész népének érdekében. Budapest utainak fejlődése Irta: Király Kálmán tanácsnok Király Kálmán A háború utáni gazdasági fellendülés a székesfővárost nehéz feladatok elé állította az útépítés terén. Mindenekelőtt a háború alatt leromlott utak re konstrukciójával kellett foglalkozni. Ezt a modernizálás követte, amit az automobilizmus nagymérvű fejlődése tett szükségessé. Míg régebben a külvárosi és a belső városi részek forgalma között a különbség — mondhatnék — csupán a járókelők számában volt, addig az újabb idők forgalma a különböző városrészek, sőt ugyanazon városrész egyes uccái között is lényegesen megváltozott. A teher- és személy- kocsi-, az autó- és autobuszforgalom nem várt mértékben megnőtt. Uj főforgalmi irányok keletkeztek. Az eddig alig lakott városrészek hirtelen beépültek. Ezeknek burkolatlan uccáit. ki kellclt építeni. Emellett az új városrészeket a meglévőkkel megfelelő utakkal is kellett összekötni. A vidék és a főváros közötti közlekedés minősége is lényegesen megváltozott. A távolsági forgalom azelőtt szinte teljes egészében a vasútra szorítkozott. A gépkocsi megjelenése és elterjedése óta a forgalom jelentékeny része autón bonyolódik le. Ezért az eddig elhanyagol! országútoknak a fővárosba eső szakaszai! is modernizálni kellett. \/. Misik modernizálása és rekonstrukciója 1921! óla tervszerűen, a mindenkori fedezetnek megfelelően megy végbe. Az autóforgalom az útburkolatokkal szemben két irányban támaszt követelményt : elsősorban a teherbiró- ság, másodsorban (a gumiabroncsozás és a nagy sebesség okozta szívó hatás ellensúlyozására) a hézagmentesség tekintetében. Az útépítési technikának az utolsó évtizedben tapasz- laiható nagymérvű fejlődése megkönnyítette a kettős igénynek műszaki és pénzügyi szempontból egyaránt előnyös kielégítését. A leromlott kőburkolatoknak teherbíróbb anyaggal való kicserélésekor a hézagokat olyan anyaggal öntjük ki, melyet az autó nem tud kiszívni. A leromlott aszfaltburkolatok kicserélésekor a betonalapot a nagyobb igénybevételnek megfelelően megerősítettük. A próbaburkolatoknak, az ú. n. hengerelt aszfaltoknak egész sorozatát alkalmazhatjuk. A legsürgősebb átalakításokat a makadámútokon kelleti eszközölni. Vizes makadámutakon nagy autóforgalom el sem képzelhető. Ezen különféle felületi kezelések, új zúzottkő beágyazással kapcsolatos átitató stb. eljárásokkal igyekezett a főváros útügyi vezetősége segíteni. Ahol pedig a forgalom igen nagy, a makadámutak helyett kő-, beton- vagy aszfaltburkolatról gondoskodunk. Az utóbbi években végzett útépítések, főként a 9 millió pengős út- és csatornaépítési szükségmunka-pro- gram révén a fővárosnak ma már nincsenek olyan utai, amelyeken a makadámburkolatnak karbantartása pénzügyileg a kicserélést indokolná. Ennek dacára folytatni kell a megkezdett munkát és arra kell törekedni, hogy a zúzottkőburkolatú utak évről-évre csökkentessenek. A még átépítendő utak túlnyomó része kisforgalmú. Ezeken tehát olcsóbb eljárásokkal is megelégedhetünk. A kövezett gyalogútoknak aszfalttal való fokozatos kicserélése révén a kültelki gyalogutak burkolására még alkalmas anyagot nyerünk. Igj^ lehetővé válik a külső város részek jogos igényeit is kielégíteni. Az utolsó években Budapest útjai alapos változáson mentek keresztül. A főváros vezetősége megmutatta, hogy átérzi a jó úthálózat fontosságát. Ezért minden remény megvan arra, hogy a feladatnak még hátralévő része is nemsokára megoldást nyer. Modern szigeteléseket, aszfaltútépíréseket, színes aszfalt- burkolatokat ós e szakmába vágó mindennemű munkálatokat a legelőnyösebben végzi: Csató Pát Budapest, I., Budaörsi út 18. Tel.: 56-6-31 „Csatfalt“ hidegaszfalt törv. védve I
