Független Budapest, 1934 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1934-12-19 / 51-52. szám
Budapest, 1934. december 19. Független Budapest 23 A főváros közoktatásügyének 3 évtizede Irta: báró Babarczy István dr. tanácsnok A főváros közoktatásügye az utolsó 30 év alatt eredményekben és megpróbáltatásokban egyaránt páratlanul gazdag és mozgalmas időket élt át. 1808 előtt a három testvérváros a kegyúri jog alapján — egy rajziskolát és a belvárosi reáliskolát nem számítva — csupán néhány r. k. elemi népiskolát tartott fenn. A báró Eötvös-féle népoktatási törvény folyományaként 1873- ban, az egyesítés alkalmával már 36 elemi-, 38 ismétlő-, 6 polgári- és és 2 reáliskolával, összesen tehát 82 iskolával és ezekben 385 osztállyal dicsekszik az ifjú főváros, amelynek vezetősége ezután évről-évre növekvő gonddal, szeretettel és megértő áldozatkészséggel karolta fel a főváros oktatásügyét. báró Babarczy István ür A századforduló az 1900—1901 tanévben már 182 iskolát talált, amelyekben 1627 osztály működött, de a gyors fejlődésnek legmagasabbra ívelő vonalát az utolsó 30 év legelső tizede, az 1901—1914 közötti évek mutatják. Budapest ekkor már világvárossá emelkedett és oktatásügye minden tekintetben lépést tart a nyugati metropolisok oktatásügyével. Az 1901—1911 közötti évtized a székesfőváros közoktatásügyének egyik legjelentékenyebb korszaka volt. Ezidőben egymást érik a jelentősnél-jelentősebb alkotások. Nagyszabású építkezési tevékenység indul meg, amelynek eredmények épen a modern higiéné követelményeinek megfelelő, egészséges, tágas, tetszetős külsejű iskolapaloták emelekednek. Az 1900—1918. évek között 66 új iskolaépületet emelt a székesfőváros. 1911-ben, a világháború kitörésének esztendejében 126 közoktatási intézet 3600 osztálya ad hajlékot a tanulnivágyó ifjúságnak. Szociális szempontokat szem előtt tartó új tandíjszabályzat készül, amely a szegénysorsú, de tehetséges és szorgalmas tanuló- ifjúságnak nyújt lehetőséget a magasabbfokú iskolák látogatására. Új iskolatípusok alakulnak; a női kereskedelmi szaktanfolyamokat, amelyek eddig- magánjellegűek voltak, a főváros veszi át; az iparos- és kereskedő- tanonciskolai oktatás szakirányúvá válik és megnyílnak a háztartási, valamivel később az ipari irányú ismétlő népiskolák. A figyelem a művészeti oktatás felé fordul; zenetanfolyamokat és magasabbfokú önálló zeneiskolát szervez a főváros. Az idegen nyelvek, főleg a német nyelv eredményesebb oktatása érdekében, a közép- és polgári iskolák osztályaiból csoportok alakulnak, amelyekbe a tudás foka szerint kerülnek a tanulók. A testnevelési tanárok szorgalmasan látogatják a korszerű svéd, dán és egyéb külföldi magasabbfokú szakiskolákat, hogy a látottak és tapasztaltak alapján lendületet és friss vérkeringést vigyenek a székesfőváros testnevelési oktatásába. A gyengébb szellemi képességű elemi iskolai tanulók oktatására kisegítő osztályok alakulnak. Az 1912. évben létesült a székesfőváros legszebb célú, legideálisabban elgondolt tanintézete, a fővárosi oktatói kar rendszeres tavábbképzésére szolgáló Pedagógiai Szeminárium. A Pedagógiai Szeminárium épületében ugyanekkor nyílik meg a továbbképzés másik hatalmas eszköze: a ma már nagyszerűen felszerelt és nagy látogatottságnak örvendő Pedagógiai Könyvtár is. Az iskolák támogatására mintegy kisegítő szervül tanszerkészítőintézetet, iskolai növénykertet és központi anyagszertárt szei’vez a főváros. De a különböző iskolai szervező munkán kívül megindul egy másik, eddig ismeretlen iskolai tevékenység is: MAGYAR NEMZETI BANK BUDAPEST, V., SZABADSÁG TÉR 8-9 TELEFON: *25-2-88, *27-3-57 a szociális gyermekgondozás munkája. Az 1904—1914. évek között létesülnek az első gyermekotthonok, napközi otthonok, játszóterek és ekkor veszi kezdetét a tanulók nyári üdültetése és az iskolai étkeztetés. Az iskola belső élete kimélyül, a tanítás korszerűbbé és intenzívebbé válik. 1904-ben jelent meg »Az elemi iskolai tanítás terve, a hozzávaló utasítások és a tanítás anyagának felosztása a székesfővárosi elemi iskolák számára« című tanterv, amelynek alapiján a községi elemi iskolák tantestületei 1913-ban elkészítették Budapest székesfő város elemi népiskoláinak helyi tan tervet. Az oktatás eredményességének biztosítása érdekében ekkor lép életbe jelenlegi formájában a szakfelügyelet. A külföld jeles pedagógusai, Kér,kliensiéiner, Seinig és más kiválóságok látogatnak el a magyar fővárosba, a magyar pedagógusok pedig- Jénát, Mannheimot, Hamburgot és más pedagógiai központokat keresnek fel. 'Megkezdődik az új módszeres próbálkozások ideje; a munkaiskola eszméje tért hódít és értékes tanulságokkal gazdagítja a fővárosi oktatói kar pedagógiai gondolkozását. Az iskolák új tankönyveket kapnak, megszűnik a délelőtti és délutáni órákra osztott tanítás és helyébe a. folytatólagos tanítás rendszere lép. Rendelkezés történik az iskolai kirándulásokról. A polgári és magasabbfokú iskolák tanulói elsőízben kezdik meg a vidéki városoknak és a külföldnek látogatását. A fejlődésnek eme páratlanul eredményes korszakában pusztító erővel jelent meg a világháború, amelynek hatásaként és később a proletárdiktatúra szenvedései alatt, elkövetkezik a székesfőváros közoktatására a válságos időknek minden nyomorúsága. 1911-től 1921-ig tart ez az áldatlan korszak. A férfi oktatószemélyzet tekintélyes része, számszerint 496, hadb,avonult és helyettesítésükről sok esetben csak osztályösszevonásokkal lehetett gondoskodni. Az iskolaépületek nagy részét kórházi célokra vagy menekültek elhelyezésére kellett lefoglalni és a hajléktalanná vált ifjúságot szomszédos iskolaépületekbe kellett elhelyezni. Egy-egy iskolaépületbe 3, sőt 5 iskola tanuló- ifjúsága gyűlt össze váltakozó tanításra s legtöbbször reggel 8 órától este 7 óráig megszakítás nélkül vette igénybe a tantermeket. Az oktatói kar itthonmaradt tagjai különféle 'jótékonysági egyesületekben fejtettek ki munkásságot. A háborút követő forradalmak alatt a helyzet még rosszabbodott. Az 1918—19. iskolaév első felében a tanulóifjúságot osztályozni sem lehetett; a proletárdiktatúra. romboló szelleme különösen a, felsőbb iskolákban veszedelmesen megbontotta, az oktatói karnak és a tanulóifjúságnak lelki egyensúlyát. Legjellemzőbb az ekkor uralkodó zavaros viszonyokra, hogj* a különben eddig oly nagy gonddal gyűjtött iskolai statisztikai adatok nagyrészben hiányoznak, sőt az iskolák működéséről évről-évre kiadott évkönyvek sem jelentek meg-. A proletárdiktatúra megszűnése után, az iskolák belső rendje hamarosan helyreáliott ugyan, de a gazdasági élet folytonos rosszabbodása az iskolafent ártó székesfővárosi is a legsúlyosabb problémák elé állították. A lassú javulás jelei az 192®—21. iskolaévben mutatkoznak előszörés ekkor veszi kezdetét az utolsó 30 év közoktatás- ügyének mai harmadik korszaka, amelyet az újjáépítés korszakának lehet nevezni. Mindenekelőtt a romokat kellett eltakarítani. A gyakorlati élet erősen követeli a magáét és a köz- oktatásügytől is azt kívánja, hogy korszerűen gyakorlati életpályákra nevelje az ifjúságot. A főváros tehát elsősorban szakoktatási intézeteket állít fel; 1921-ben megnyitja a középiskolát végzett ifjúság- egyéves kereskedelmi szaktanfolyamát, majd a drogisták továbbképző tanfolyamát. A kereskedelmi szakoktatás kiméiyítése céljából 1923-ban létesült a kereskedelmi szakkönyvtár és a mezőgazdasági pályák iránt érdeklődő ifjúság képzésére megnyílik a III., kiskoronauccai polgári iskola épületében a felső mezőgazdasági iskola. A menekülés, a megszállás és a könnyebb megélhetés reménye a háború után nagymértékben emelte a főváros lakosainak számát. Az ennek követ- kezményeképen több mint 6000-rel megnövekedett létszámú tanulóifjúság részére új iskolákról kellett gondoskodni. A székesfőváros tanácsa ekkor nagyobbszabású iskolaépítési programot dolgoz ki, amelynek célja volt, hogy különösen a perifériákon elhelyezkedett lakosság gyermekeinek iskoláztatása biztosíttassék. Ez a program évenkint két-három új iskolaépület létesítését vette tervbe, több helyen pedig emeletráépítésekkel és barakok emelésével igyekezett a sok helyen már elviselhetetlenné vált zsúfoltságon segíteni. Hogy milyen nagy anyagi és munkabeli megerőltetéssel dolgozott a székesfőváros a közoktatásügy újjáépítésén, azt a következő számadatok mutatják: Az utolsó békeeszteuidő 126 közoktatási intézete 3306 osztályban, illetve csoportban és tanfolyamon 111.562 tanuló oktatásáról gondoskodott. Ezzel szemben Csonkainagyarország fővárosa 1930-ban 454 közoktatási intézetben 3927 osztályban, illetve tanfolyamon helyezi el az ebben az iskolaévben beiratkozott 120.613 tanulót. Ez mutatja, hogy nemzeti életünknek e szomorú és válságos korszakában Budapest 28 újonnan létesített iskolával és ezekben 621 osztállyal sietett a magyar kultúráinak áldozni. Ez a szám az 1933—34. iskolaévben ugyan "újra lecsökkent. Budapest székes- főváros közoktatási hatóságainak és intézeteinek e tanévről beszámoló évkönyve mutatja, hogy 1930 óta 40G-xa szállott le a közoktatási intézetek száma, 3767 osztállyal, aminek részben a gazdasági és kereskedelmi élet teljes pangása, részben pedig az iparos- és kereskedőtanonciskolák célszerű központosítása a magyarázata. Az 1934—35. iskolaévre a kényszerű takarékosság újabb iskolamegszüntetéseket és összevonásokat követelt; ezek az összevonások azonban nem hanyatlást, hanem csupán időleges átcsoportosítást jelentenek. Aki figyelemmel kíséri a székesfőváros közoktatásügyét, könnyen észreveheti a fejlődésnek azt az egyenletes vonalát, amely különösen az iskolák belső életének kiépítésében, a nevelés és módszeres tanítási eljárások kidolgozásában és a szociális gyermekgondozás rendszerében mutatkozik. A mozgóképes előadások, a rendszeres filmoktatás, a Városi Színház és Magyar Királyi Operaház ifjúsági előadásai, elsősorban pedig a munkában lévő és kipróbálás céljából- az elemi iskolai tanítói kar kezébe kibocsátott új helyi tanterv, a polgári iskolák színvonalának emelése érdekében létesített irányító polgári iskola, a helyesen megoldott szakirányú iparostanoncképzés, a legintenzívebb és legcéltudatosabb tanügyi gondoskodásról tanúskodnak. Különös gonddal öleli fel a székesfőváros a tanulóifjúság testnevelési ügyét is. A gyógytornatanfolyamok, az intézményesen rendezett iskolai sportalakulatok, a cserkészet, legfő- képen pedig a modern iskolai torna- és játékoktatás tehetnek erről tanúságot. Mindezek mellett meg kell azonban állapítani, hogy az utolsó tíz esztendőnek legszebb vívmánya a mintaszerűen kiépített iskolaorvosi intézmény, melyet a közeg-észségügy terén fennállott kedvezőtlen viszonyok javítása érdekében 1926-ban szervezett a főváros. Az iskolaorvosi intézménnyel szoros kapcsolatban működik az iskolanővért intézmény, amely az iskolásgyermekek szociális és karitatív védelmét is ellátja. A gyermeknyaraltatási akció, a balatoni üdülőtelep, a Hűvösvölgyben létesített kirándulótelepek, a budai hegyek között működő szabadlevegős és erdei iskola, a napközi otthonok, az iskolai étkeztetés, mind beszélő bizonyítékai annak a körültekintő gondosságnak, amelyet Budapest székesfőváros a szociális gyermekgondozás terén végez. Ha a székesfőváros közoktatásügyének e három utolsó évtizedén végigtekintünk és a fejlődésnek ezt a nagyszerű irányát látjuk, hálás szívvel és jóleső érzéssel kell kiemelnünk a mindenkor hivatásának magaslatán álló oktatószemélyzetnek a jobb jövő reményébe vetett fáradhatatlan munkásságát és Budapest székesfőváros törvényhatóságának és közönségének a magyar főváros kulturális ügyei iránt tanúsított nagy áldozatkészségét. Kétségtelen, hogy ezeknek a nemes törekvéseknek harmonikus együttműködése juttatta elsősorban székesfővárosunkat arra a méltó helyre, amelyet ma már a nagy kultúrájú európai városok sorában elfoglal. Maggar Általános KősztnDánga itt. BUDAPEST. V.. ™ Zoltán u. 2-4. “
