Független Budapest, 1934 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1934-12-19 / 51-52. szám

‘>9 Független Budapest Budapest, 1934. december 19. 240diszpenzáció egy nap alatt Emlékezés 1914 augusztus elsejére Irta: Édes Endre ny. tanácsnok Édes Endre Házasságkötési ostrom. Ilyen is volt. Még pedig min­gy árt a világháború legelején. 1914 augusztus hó 1-én, az általános mozgósítás elrendelésének napján, Budapesten, a központig városházán. Ezen a napon már a kora reggeli, illetve délelőtti órákban tömegek szállottáik meg a városháza Il ik eme­letének 119. szánni ajtaja előtt a fo­lyóséit. Ez volt az én hivatali szobámnak ajtaja. Itt intéztük a polgármesternek, mint anyakönyvi felügyelő hatóságnak nevé­ben a házassági ügyeket. Többszáz ember tolongott a folyosón. Házasulandók voltak ezek, de álta­lánosságban nagyon különböztek az itt rendszerint jelentkezőktől. Kérge*s tenyerű, gondok barázdáitól átszántott arcú, közepes korú nők és fér­fiak vártak most aggódva, szorongva azért, vájjon reájuk kerülhet-e a sor ebben a tumultusban? Megkaphatják-e a házassági kihirdetés alól a felmentést, mehetnek-e a leg­rövidebb időn belül az állami anyakönyvvezetőségbez há­zasságot kötni? Nagyobb részben olyan férfiak és asszonyok jelentek meg, akik ezideig vadházasságban éltek egymással; együtt­élésükből gyermekek is születtek. Törvénytelen szárma­zású ak. • A háború viharának első szélsüvöltése felébresztette a harctérre induló férfiak lelkiismeretét. Reáébredtek köte­lességeikre gyermekeik és azok anyja iránt. Rendezni akar­ták a rendezetlen családi viszonyaikat, törvényesíteni a törvénytelen gyermekeiket. A lelkiismeret ilyen ébresztgetésébe próza is vegyült. Az a körülmény, hogy a rendelkezések szerint a hadba- vonult után csak a törvényes feleség és törvényes gyer­mekek kaphatnak hadisegélyt. A folyosón tolongó tömegben a »vőlegények« nagy részének még aznap este be kellett vonulniok csapataik­hoz s indulniuk kellett a harctérre. Hárman voltunk központi anyakönyvi referensek. Én és mellettem két fogalmazó. Teljesen átéreztük a hely­zet rendkívüli voltát. Dolgoztunk olyan gyorsan, amint csak lehetett. Mindent elkövettünk, hogy a házassági ügye­ket minél gyorsabban elintézhessük. Nem volt a mi mun­kánkban bürokrácia, hanem csupa szív és az emberek iránti részvétteljes jóakarat. Csak szenvedő embereket lát­tunk és segíteni törekedtünk rajtuk. Hiába ! A házassági kihirdetés alól való felmentésnél a kötendő házasság ügyét (okmányokat, iratokat stb.) ép­pen úgy át kell vizsgálni, amint a házasságkötésnél közre­működő anyakönyvvezetőnek kötelessége megtenni. Ez minden egyes ügynél időbe került. Akármilyen gyorsan dolgoztunk is, az természetesen lassúnak tűnt fel az izgatottan várakozók között. Minden talpalatnyi előmozdulásra féltékenyen ügyeltek. Ha vé­letlenül aláíratás vagy más ok miatt a folyosóra kiléptem, abban a pillanatban síró asszonyok, türelmetlenkedő fér­fiak vettek körül. Asszonyok térdre vetették magukat előttem, hogy az ő ügyüket intézzem el soronkívül, mert az ő ügyük sürgős. Délelőtt 11 óra tájban kezdett a helyzet veszélyes lenni. Százszámra tolongtak az emberek és asszonyok a fo­lyosón. Később a »bájos menyasszonyok« összeverekedtek. \ rendőrőrszobáról rendőröket kértem és a folyo­sót lezárattam. Csak csoportokban engedtük be a párokat. Mindig any- nyit, amennyi dolgavégezetten távozott. Egyidejűleg telefonon kértem az elnöki- és személy- ügyosztály vezetőjét, hogy az általam bemondott névsor szerint, mindazokat a fogalmazási munkaerőket, akik valamikor házassági ügyekben dolgoztak, azonnal ren­delje hozzám, hogy az óriási diszpenzáció-igénylést ki tud­Magyar­Olasz Danh Részvénglörsaság Budapest V., Nádor ucca 16 Telelőn: *15-2­juk elégíteni. Az elnöki ügyosztály vezetője kérésemet a köz érdekében, haladék nélkül teljesítette. Az ügyosztályban levő minden asztalnál rövid idő múlva csak házassági ügyet intéztek. Magam három fogalmazóval ültem zsúfolva a szo­bámban, akik nem voltak ugyan házassági ügyekben jára­tosak, de a házasulok szükséges adatait okmányaikból a diszpenzáció rovataiba be tudták írni. Én tehát átnéztem a házassági ügyeket és lia valamelyiket rendben levőnek találtam, az iratokat átadtam az egyik vagy másik fogal­mazónak, aki ezután a szükséges iratokat (kérvényt, a házasulok nyilatkozatát arról, hogy tudomásuk szerint nincs közöttük házassági akadály stb.) és a diszpenzáeiót elkészítette. Valóságos gyári üzem volt már a munka akkor. Egyórai ebédszünetet tartottunk. A házasulandók természetesen ez alatt az idő alatt is ott maradtak a folyo­són. Elfoglalt helyeikből a világért sem engedtek volna egy talpalatnyi előnyt sem másnak. Ebéd után újra nekiestünk a munkának. A déli lapok már hasábokat írtak erről a szokatlan népmozgalomról. Délután 3 órakor megjelent nálam az »Az Est«-nek, akkor neves, purifikátor szerepet játszott munkatársa. Személyesen kívánt a helyszínén adatokat gyűjteni. Éppen jókor. A menyasszonyok az előszobámban megint egymás hajába ragadtak nagjr sivalkodás közben Ugyanakkor a várakozók az ajtóhoz állított altisztet félre­lökték, az ajtót benyomták és a várakozók tömege zsúfolásig megtöltötte szobámat. Igv azután igazán nem lehetett dol­gozni. Az újságíró — népszerűségében bízva — kiment az előszobába, csillapító beszédet tartott a »népnek«. Kicsi híja volt, hogy megverjék. Lehurrogták. Megriadva vo­nult vissza a szobámba. Én még csak rendőrért sem küldtem. Csak letettem a tollat és kijelentettem, hogy amíg ki nem mennek a szo­bából, addig egyetlen ügyhöz nem nyúlunk hozzá. Csend lett. Farkasszemet néztem a tömeggel, ciga­rettára gyújtottam. Viccelődtem, mondván, hogy még jól is esik ez a kis pihenés. Tulajdonképpen meg kellene köszönnöm a rendetlenkedőknek. Az emberek egy ideig nézték, vájjon állom-e szava­mat és amikor látták, hogy igen, akkor egymást kezdték mérlegelni, hogy ki menjen ki hamarább a szobából. Végül is lassan, egyenkint, kisompolyogtak. Addig ügyosztályunk legnagyobb diszpenzációs ügyforgalma a Bosznia annektálása idején fennállott háborús feszültség alatt volt, amikor egy hónap alatt 212 (Kétszázlizenkettő) diszpenzáció készült itt, 1914. alig. 1-én pedig egyetlen egv nap alatt 240. A jelentkező házasulok több mint felének azonban annyira hiányosak voltak irataik és adataik, hogy ügyü­ket a legnagyobb jóakarattal sem lehetett kedvezőért elintézni. Ha mind összeszámítjuk, megállapíthatjuk, hogy cirea 1000 embernek ügyét intéztük ezen a napon. Kétségbeesett, izgatott, a jelent és jövőt a legsötétebben látó emberek ügyét. Este s/t8 óra volt, mire a folyosó kiürült és a 240-ik diszpenzációval is elindultak az anyakönyvvezetőségbez. Egyes nagyobb any akönyvvezetőség éknél még éjfélután 1 órakor is házasságokat kötöttek. Éppen kinyújtóztattuk agyonfáradt tagjainkat és a köz érdekében jól végzett munka édes öntudatával gon­doltunk agyonhajszolt idegeinknek majdan elkövetke­zendő pihentetésére, amikor hivatali asztalomon meg­csendült a telefon. Dr. Bárczy István polgármester telefonált, hogy azonnal menjek le hozzá az I-ső emeleten levő hivatalos helyiségébe. Ott egy előkelő mágnás házasulandó-párt, fiatal vőlegényt és menyasszonyt, no meg a menyasszony édesanyját találtam. A polgármester dolgozószobájába hivott be és azt mondotta, hogy a fiatal pár azonnal kíván házasságot kötni és főpolgármesteri felhatalmazás alapján ő fog a házasságkötésnél mint anyakönyvvezető közreműködni. A fiataloknak együttesen sincs ugyan több okmányuk kéznél, mint a tartalékos huszárzászlós vőlegénynek katonai menetlevele, amellyel még aznap este indulnia kell a harctérre, de ő (a polgármester) ismeri a házasulok j életkörülményeit és a házasulok a szükséges okmányokat 8—10 nap alatt be fogják szolgáltatni. Aggályoskodásra tehát nincsen ok. Felrohantam hivatali helyiségembe és a még ott levő fogalmazók segítségével hirtelen elkészítve a sok mindenféle iratot, egy negyed óra múlva lesiettem a polgármester úrhoz, A következő 5 perc alatt a házasságkötés megtörtént. Rendkívüli idők, rendkívüli dolgokat vetnek fel. Ilyen rendkívüli és nekem, hosszú közigazgatási szolgála­tomból mindig emlékezetes dolog volt a fent leírt házas­ságkötési ostrom. Azt hiszem, hogy nem fog ilyesmi hamarosan előfordulni, de ne is forduljon elő hasonló körülmények között. A legrégibb és legnagyobb magyar világcég vezére: Dr. Buday-Goldberger Leó Közel száz esztendeje, hogy Kossuth Lajos ipari riadója elhangzott. Hogy a magyar jövendő e nagy harcosa és prófétája az iparosodás rend­kívül fontosságát a nemzet boldogulása szempont­jából az ország elé tárta. Azt a nagy -mozgalmat, mely ezt a riadót nyomon követte, csaknem hatvan esztendővel megelőzte egy kitűnő, nagytehetségű kereskedő, aki már akkor, 1784-ben felismerve annak rendkívüli nemzetgazdasági jelentőségét, hogy csak olyan árucikket szabad külföldről behozni, melyet idehaza, nem tudunk előállítani. Textilgyárat ala­pított, melynek kiváló minőségű gyártmányai csak­hamar közkedveltséget értek el. Ebből a cégből, Magyarország egyik legrégibb ipari alapításából fejlődött az idők folyamán világviszonylatban is naggyá a Goldberger Sám. F. és Fiai Rt Százötven esztendő még népek életében is szá­mottevő idő. Mennyivel nagyobb a gazdasági élet­ben, melynek viharai, válságai sodrában másfél évszázad alatt mindenfelé rendszerek omlottak ösz- sze s tízezrével tűntek el nyomtalanul megingatha­tatlannak vélt ipari és kereskedelmi alapítások. De a legnagyobb megrázkódtatások, legsúlyo­sabb gazdasági viharok közepette is szikla- szilánlan állt a Goldberger-gyár. Négy gene­ráción át. Majd jött az ötödik generáció. Egy név, mely mindenkor aranybetűkkel fog ragyogni a magyar ipar történetében: dr. Buday-Goldberger Leó s vele a virágzás soha nem álmodott kora a Goldberger- gyár addig is sikerekkel teljes életében. Dr. Buday- Goldberger Leó, akinek munkássága nyomán egy világégés után is tömérdek új füstölgő gyárké­mény támadt s éhező munkások ezrei kaptak ismét csaiád jukka L együtt kenyeret. Általános, nagy műveltség, páratlan szaktudás, tomboló alkotni vágyás, minden akadályt legyőző vasakarat, időhatárokat nem ismerő munkabírás, szolidsággal párosult nagy koncepció, a lehetősége­ket gyors elhatározással valóraváltó energia és mindenek felett ember, végtelenül jószívű ember, aki két kézzel ad ott, ahol a szenvedő emberiségnél: szüksége van rá. Ez dr. Buday-Goldberger Leó. Ezek a páratlan erények állították dr. Buday- Goldberger Leót a. magyar ipar nagyjainak élso- -'4ba s ezek szerezték meg a Goldberger-konszeru­nek a magyar textiliparban ma'már elvitathatatlan első helyét. Azt is, hogy a Goldberger-konszern ma már fogalom: nemcsak idebenn, de messze a hatá­rokon túl is, a világ minden táján, ahol megbecsü­lést s dicsőséget szerzett a magyar iparnak. Fogalom, mely a szolidságot, a nagystílűsé- get, az olcsó és mégis legkitűnőbb minőségű árut jelenti. Hogy dr. Buday-Goldberger Leó és a Goldber­ger-konszern mit jelent a magyar gazdasági élet­ben, azt legfényesebben a Goldberger-konszern ez- idén megünnepelt százötvenéves jubileuma bizo­nyítja, melyet a magyar ipar valósággal nemzeti ünnepévé avatott és amelyen dr. Buday-Goldberger Leó egyik legnagyobb érdeméül azt tudta be az egész magyar nemzet, hogy gyáraiban sok ezer al­kalmazottat foglalkoztat, ami ugyanannyi család boldogulását jelenti. Ennél nagyobb érdemet pedig Magyarország mai válságos napjaiban aligha sze­rezhet magyar ember. KOVÁCS A. ÖDÖN mérnök központi fűtés, vízvezetés, csatornázás Budapest, Vili., Bezerédi ucca 8. sz. TELEFON: 38-2-93 Pénzintézeti Központ Budapest, IV., Deák Ferenc u. I Telefon: *81-9-20

Next

/
Oldalképek
Tartalom