Független Budapest, 1934 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1934-12-19 / 51-52. szám
‘>9 Független Budapest Budapest, 1934. december 19. 240diszpenzáció egy nap alatt Emlékezés 1914 augusztus elsejére Irta: Édes Endre ny. tanácsnok Édes Endre Házasságkötési ostrom. Ilyen is volt. Még pedig mingy árt a világháború legelején. 1914 augusztus hó 1-én, az általános mozgósítás elrendelésének napján, Budapesten, a központig városházán. Ezen a napon már a kora reggeli, illetve délelőtti órákban tömegek szállottáik meg a városháza Il ik emeletének 119. szánni ajtaja előtt a folyóséit. Ez volt az én hivatali szobámnak ajtaja. Itt intéztük a polgármesternek, mint anyakönyvi felügyelő hatóságnak nevében a házassági ügyeket. Többszáz ember tolongott a folyosón. Házasulandók voltak ezek, de általánosságban nagyon különböztek az itt rendszerint jelentkezőktől. Kérge*s tenyerű, gondok barázdáitól átszántott arcú, közepes korú nők és férfiak vártak most aggódva, szorongva azért, vájjon reájuk kerülhet-e a sor ebben a tumultusban? Megkaphatják-e a házassági kihirdetés alól a felmentést, mehetnek-e a legrövidebb időn belül az állami anyakönyvvezetőségbez házasságot kötni? Nagyobb részben olyan férfiak és asszonyok jelentek meg, akik ezideig vadházasságban éltek egymással; együttélésükből gyermekek is születtek. Törvénytelen származású ak. • A háború viharának első szélsüvöltése felébresztette a harctérre induló férfiak lelkiismeretét. Reáébredtek kötelességeikre gyermekeik és azok anyja iránt. Rendezni akarták a rendezetlen családi viszonyaikat, törvényesíteni a törvénytelen gyermekeiket. A lelkiismeret ilyen ébresztgetésébe próza is vegyült. Az a körülmény, hogy a rendelkezések szerint a hadba- vonult után csak a törvényes feleség és törvényes gyermekek kaphatnak hadisegélyt. A folyosón tolongó tömegben a »vőlegények« nagy részének még aznap este be kellett vonulniok csapataikhoz s indulniuk kellett a harctérre. Hárman voltunk központi anyakönyvi referensek. Én és mellettem két fogalmazó. Teljesen átéreztük a helyzet rendkívüli voltát. Dolgoztunk olyan gyorsan, amint csak lehetett. Mindent elkövettünk, hogy a házassági ügyeket minél gyorsabban elintézhessük. Nem volt a mi munkánkban bürokrácia, hanem csupa szív és az emberek iránti részvétteljes jóakarat. Csak szenvedő embereket láttunk és segíteni törekedtünk rajtuk. Hiába ! A házassági kihirdetés alól való felmentésnél a kötendő házasság ügyét (okmányokat, iratokat stb.) éppen úgy át kell vizsgálni, amint a házasságkötésnél közreműködő anyakönyvvezetőnek kötelessége megtenni. Ez minden egyes ügynél időbe került. Akármilyen gyorsan dolgoztunk is, az természetesen lassúnak tűnt fel az izgatottan várakozók között. Minden talpalatnyi előmozdulásra féltékenyen ügyeltek. Ha véletlenül aláíratás vagy más ok miatt a folyosóra kiléptem, abban a pillanatban síró asszonyok, türelmetlenkedő férfiak vettek körül. Asszonyok térdre vetették magukat előttem, hogy az ő ügyüket intézzem el soronkívül, mert az ő ügyük sürgős. Délelőtt 11 óra tájban kezdett a helyzet veszélyes lenni. Százszámra tolongtak az emberek és asszonyok a folyosón. Később a »bájos menyasszonyok« összeverekedtek. \ rendőrőrszobáról rendőröket kértem és a folyosót lezárattam. Csak csoportokban engedtük be a párokat. Mindig any- nyit, amennyi dolgavégezetten távozott. Egyidejűleg telefonon kértem az elnöki- és személy- ügyosztály vezetőjét, hogy az általam bemondott névsor szerint, mindazokat a fogalmazási munkaerőket, akik valamikor házassági ügyekben dolgoztak, azonnal rendelje hozzám, hogy az óriási diszpenzáció-igénylést ki tudMagyarOlasz Danh Részvénglörsaság Budapest V., Nádor ucca 16 Telelőn: *15-2juk elégíteni. Az elnöki ügyosztály vezetője kérésemet a köz érdekében, haladék nélkül teljesítette. Az ügyosztályban levő minden asztalnál rövid idő múlva csak házassági ügyet intéztek. Magam három fogalmazóval ültem zsúfolva a szobámban, akik nem voltak ugyan házassági ügyekben járatosak, de a házasulok szükséges adatait okmányaikból a diszpenzáció rovataiba be tudták írni. Én tehát átnéztem a házassági ügyeket és lia valamelyiket rendben levőnek találtam, az iratokat átadtam az egyik vagy másik fogalmazónak, aki ezután a szükséges iratokat (kérvényt, a házasulok nyilatkozatát arról, hogy tudomásuk szerint nincs közöttük házassági akadály stb.) és a diszpenzáeiót elkészítette. Valóságos gyári üzem volt már a munka akkor. Egyórai ebédszünetet tartottunk. A házasulandók természetesen ez alatt az idő alatt is ott maradtak a folyosón. Elfoglalt helyeikből a világért sem engedtek volna egy talpalatnyi előnyt sem másnak. Ebéd után újra nekiestünk a munkának. A déli lapok már hasábokat írtak erről a szokatlan népmozgalomról. Délután 3 órakor megjelent nálam az »Az Est«-nek, akkor neves, purifikátor szerepet játszott munkatársa. Személyesen kívánt a helyszínén adatokat gyűjteni. Éppen jókor. A menyasszonyok az előszobámban megint egymás hajába ragadtak nagjr sivalkodás közben Ugyanakkor a várakozók az ajtóhoz állított altisztet félrelökték, az ajtót benyomták és a várakozók tömege zsúfolásig megtöltötte szobámat. Igv azután igazán nem lehetett dolgozni. Az újságíró — népszerűségében bízva — kiment az előszobába, csillapító beszédet tartott a »népnek«. Kicsi híja volt, hogy megverjék. Lehurrogták. Megriadva vonult vissza a szobámba. Én még csak rendőrért sem küldtem. Csak letettem a tollat és kijelentettem, hogy amíg ki nem mennek a szobából, addig egyetlen ügyhöz nem nyúlunk hozzá. Csend lett. Farkasszemet néztem a tömeggel, cigarettára gyújtottam. Viccelődtem, mondván, hogy még jól is esik ez a kis pihenés. Tulajdonképpen meg kellene köszönnöm a rendetlenkedőknek. Az emberek egy ideig nézték, vájjon állom-e szavamat és amikor látták, hogy igen, akkor egymást kezdték mérlegelni, hogy ki menjen ki hamarább a szobából. Végül is lassan, egyenkint, kisompolyogtak. Addig ügyosztályunk legnagyobb diszpenzációs ügyforgalma a Bosznia annektálása idején fennállott háborús feszültség alatt volt, amikor egy hónap alatt 212 (Kétszázlizenkettő) diszpenzáció készült itt, 1914. alig. 1-én pedig egyetlen egv nap alatt 240. A jelentkező házasulok több mint felének azonban annyira hiányosak voltak irataik és adataik, hogy ügyüket a legnagyobb jóakarattal sem lehetett kedvezőért elintézni. Ha mind összeszámítjuk, megállapíthatjuk, hogy cirea 1000 embernek ügyét intéztük ezen a napon. Kétségbeesett, izgatott, a jelent és jövőt a legsötétebben látó emberek ügyét. Este s/t8 óra volt, mire a folyosó kiürült és a 240-ik diszpenzációval is elindultak az anyakönyvvezetőségbez. Egyes nagyobb any akönyvvezetőség éknél még éjfélután 1 órakor is házasságokat kötöttek. Éppen kinyújtóztattuk agyonfáradt tagjainkat és a köz érdekében jól végzett munka édes öntudatával gondoltunk agyonhajszolt idegeinknek majdan elkövetkezendő pihentetésére, amikor hivatali asztalomon megcsendült a telefon. Dr. Bárczy István polgármester telefonált, hogy azonnal menjek le hozzá az I-ső emeleten levő hivatalos helyiségébe. Ott egy előkelő mágnás házasulandó-párt, fiatal vőlegényt és menyasszonyt, no meg a menyasszony édesanyját találtam. A polgármester dolgozószobájába hivott be és azt mondotta, hogy a fiatal pár azonnal kíván házasságot kötni és főpolgármesteri felhatalmazás alapján ő fog a házasságkötésnél mint anyakönyvvezető közreműködni. A fiataloknak együttesen sincs ugyan több okmányuk kéznél, mint a tartalékos huszárzászlós vőlegénynek katonai menetlevele, amellyel még aznap este indulnia kell a harctérre, de ő (a polgármester) ismeri a házasulok j életkörülményeit és a házasulok a szükséges okmányokat 8—10 nap alatt be fogják szolgáltatni. Aggályoskodásra tehát nincsen ok. Felrohantam hivatali helyiségembe és a még ott levő fogalmazók segítségével hirtelen elkészítve a sok mindenféle iratot, egy negyed óra múlva lesiettem a polgármester úrhoz, A következő 5 perc alatt a házasságkötés megtörtént. Rendkívüli idők, rendkívüli dolgokat vetnek fel. Ilyen rendkívüli és nekem, hosszú közigazgatási szolgálatomból mindig emlékezetes dolog volt a fent leírt házasságkötési ostrom. Azt hiszem, hogy nem fog ilyesmi hamarosan előfordulni, de ne is forduljon elő hasonló körülmények között. A legrégibb és legnagyobb magyar világcég vezére: Dr. Buday-Goldberger Leó Közel száz esztendeje, hogy Kossuth Lajos ipari riadója elhangzott. Hogy a magyar jövendő e nagy harcosa és prófétája az iparosodás rendkívül fontosságát a nemzet boldogulása szempontjából az ország elé tárta. Azt a nagy -mozgalmat, mely ezt a riadót nyomon követte, csaknem hatvan esztendővel megelőzte egy kitűnő, nagytehetségű kereskedő, aki már akkor, 1784-ben felismerve annak rendkívüli nemzetgazdasági jelentőségét, hogy csak olyan árucikket szabad külföldről behozni, melyet idehaza, nem tudunk előállítani. Textilgyárat alapított, melynek kiváló minőségű gyártmányai csakhamar közkedveltséget értek el. Ebből a cégből, Magyarország egyik legrégibb ipari alapításából fejlődött az idők folyamán világviszonylatban is naggyá a Goldberger Sám. F. és Fiai Rt Százötven esztendő még népek életében is számottevő idő. Mennyivel nagyobb a gazdasági életben, melynek viharai, válságai sodrában másfél évszázad alatt mindenfelé rendszerek omlottak ösz- sze s tízezrével tűntek el nyomtalanul megingathatatlannak vélt ipari és kereskedelmi alapítások. De a legnagyobb megrázkódtatások, legsúlyosabb gazdasági viharok közepette is szikla- szilánlan állt a Goldberger-gyár. Négy generáción át. Majd jött az ötödik generáció. Egy név, mely mindenkor aranybetűkkel fog ragyogni a magyar ipar történetében: dr. Buday-Goldberger Leó s vele a virágzás soha nem álmodott kora a Goldberger- gyár addig is sikerekkel teljes életében. Dr. Buday- Goldberger Leó, akinek munkássága nyomán egy világégés után is tömérdek új füstölgő gyárkémény támadt s éhező munkások ezrei kaptak ismét csaiád jukka L együtt kenyeret. Általános, nagy műveltség, páratlan szaktudás, tomboló alkotni vágyás, minden akadályt legyőző vasakarat, időhatárokat nem ismerő munkabírás, szolidsággal párosult nagy koncepció, a lehetőségeket gyors elhatározással valóraváltó energia és mindenek felett ember, végtelenül jószívű ember, aki két kézzel ad ott, ahol a szenvedő emberiségnél: szüksége van rá. Ez dr. Buday-Goldberger Leó. Ezek a páratlan erények állították dr. Buday- Goldberger Leót a. magyar ipar nagyjainak élso- -'4ba s ezek szerezték meg a Goldberger-konszerunek a magyar textiliparban ma'már elvitathatatlan első helyét. Azt is, hogy a Goldberger-konszern ma már fogalom: nemcsak idebenn, de messze a határokon túl is, a világ minden táján, ahol megbecsülést s dicsőséget szerzett a magyar iparnak. Fogalom, mely a szolidságot, a nagystílűsé- get, az olcsó és mégis legkitűnőbb minőségű árut jelenti. Hogy dr. Buday-Goldberger Leó és a Goldberger-konszern mit jelent a magyar gazdasági életben, azt legfényesebben a Goldberger-konszern ez- idén megünnepelt százötvenéves jubileuma bizonyítja, melyet a magyar ipar valósággal nemzeti ünnepévé avatott és amelyen dr. Buday-Goldberger Leó egyik legnagyobb érdeméül azt tudta be az egész magyar nemzet, hogy gyáraiban sok ezer alkalmazottat foglalkoztat, ami ugyanannyi család boldogulását jelenti. Ennél nagyobb érdemet pedig Magyarország mai válságos napjaiban aligha szerezhet magyar ember. KOVÁCS A. ÖDÖN mérnök központi fűtés, vízvezetés, csatornázás Budapest, Vili., Bezerédi ucca 8. sz. TELEFON: 38-2-93 Pénzintézeti Központ Budapest, IV., Deák Ferenc u. I Telefon: *81-9-20