Független Budapest, 1934 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1934-12-19 / 51-52. szám
Budapest, 1934 december 19. Független Budapest I ° o Emlékezés egy régi szanálásról Irta : Déri Ferenc, ny. alpolgármester Levél a szerkesztőhöz Kedves Barátom! Abból az alkalomból, hogy lapod, a Független Budapest várospolitikai újság fennállásának harmincadik évfolyamába lép, amely alkalomból kcileidosz- kopszerűen fel akarod idézni Budapest harmincéves történetének egyes részleteit, voltüli szíves felszólítani ai ra, hogy hivatali működésemnek egyik legjelentősebb és legemlékezetesebb eseményéről közöljek veled valamit. A Függ ellen Budapest jubileumának a ténye s az ezzel kapcsolatos visszaemlékezés az elmúlt időkre azonban annyi sok ilyen eseményt tol az emlékezetbe, hogy nagyon nehéz kiválasztani azt az egyet, amelyről írni szabad. A képek kiselejtezésénél először is azokat teszem félre, amelyek rám nézve, hogy úgy mondjam, egyénileg voltak jelentősek és maradnak emlékezetesek. Félreteszem tehát azt a kis képet, amely azt ábrázolja, amikor 1896-ban mint kezdő tisztviselő és fogalmazó-gyakornok először képviseltem a közgyűlés előtt egy nagyobb és nehezebb ügyet s az előadói pódiumról lelépve, megütötte a fülemet Bellái Ferencnek, a fővárosi ügyek egyik legalaposabb ismerőjének és a közgyűlés egyik legtekintélyesebb tagjának a szomszédaihoz intézett, de elér; hangos kérdése.- ki ez a fiatalember? S mivel senki sem tudott neki választ adni, odamentem hozzá és bemutatkoztam, amire ő a. közgyűlés előtt gratulált és avatott fel valakivé, akinek reménye lehetett, hogy talán boldogulni fog a közpályán, ahol akkor még teljesen egyedül állt, ismerősök és barátok nélkül. És mellőzöm azt a másik képet is. amikor 1916-ban Dr. Déri Ferenc a közgyűlés egyhangúlag emelt a pajzsára és ülletell az alpolgármesteri székbe s amikor azok a kerületek lelkesedlek a legjobban mellettem, amelyek, hogy úgy fejezzem ki magamat, a »vallásfelekezetre való tekintet nélkül« álltak mellém. Ezeket és a hasonló képeket félretéve, a sok egyéb közül azt fogom választani, amely a pénzügyi bizottságnak egyik ülését ábrázolja 1906-ban. A régiek még tudják, mi volt akkor a pénzügyi bizottság. Tárgyalásra került azon az egyik emlékezetes ülésen a pénzügyi osztálynak a főváros szanálása érdekében készített javaslata, amelyet mint tanácsjegyző és a pénzügyi osztály helyettes vezetője dolgoztam ki. Szanálásra akkor is rászorult a főváros. A javaslatnak két része volt, egyik a főváros által, a másik az állam által foganatosítandó intézkedéseket foglalta magában- Az előterjesztés az egész vonalon megnyerte a pénzügyi bizottság tetszését és hozzájárulását, a bizottság jegyzőkönyvi köszönetéi szavazott a műn káért az ügyosztálynak és Feleki Béla egyebek közt a második részre nézve megjegyezte, hogy nlgy látszik, amikor igazunk van, meg tudjuk találni a meggyőzésnek a hangját és érveit«. Meg is találtuk, mert Wekerle Sándor akkori miniszterelnök és pénzügyminiszter ennek a felterjesztésnek az alapján nyújtotta be azt a törvényjavaslatot, amely törvénnyé I válva megteremtette a főváros szanálásának az alap- I fait hosszú időre. S ennek a szanálásnak az alapján | indulhatott meg a főváros fejlődésének évtizedes korszaka. | Üdvözlöm jubileuma alkalmából a Független Bu- { dapestet. Harmincéves fennállása alatt becsülettel szolgált minden közérdekű törekvést, úgy hogy mi, tisztviselők, mindig segítő munkatársnak tekinthettük a Független Budapestet, az átélt időt pedig közös munkában eltöltött időnek. Fogadd Te is, ennek a Független Budapestnek a főszerkesztője, baráti üdvözletemet. MEINL ''A AJÁNDÉKKOSARAK Mindig ott voltál, ahol segítségre volt ... Magyar Miklós levele a szerkesztőhöz Magyar Miklós Annak idején, Igen tisztelt Barátom! A Független Budapest harmincadik évfordulóján megragadom az alkailtmat arra, hogy Téged, mint ennek a legrégibb, a legkitűnőbben szerkesztett és mindenkor a magyar ügyet s Budapest székesfőváros érdekét szolgáló lapnak megteremtőjét s mindmáig szerkesztőjét a legőszintébb szeretettel üdvözöljelek és a jövőre vonatkozóan Neked is, lapodnak is, legjobb kíváuataimat fejezzem ki. amikor először kerültem be a főváros közgyűlési termébe, a bizottsági tagok között a legfiatalabb voltam. így már magam is idestova három évtized óta állok a közügyek szolgálatában. Ez idő alatt alkalmam volt megfigyelni lapod kitűnő munkáját, amelyben mindig a köz érdekeinek őszinte védelme volt az irányító tényező. Örömmel teszek tanúságot arról és jól esik megállapítanom, hogy Te a nyilvánosság ez orgánumában mindig a gyengék mellé álltái, mindig azt nézted, hogy Te légy az, aki a legönzetlenebtoül szolgálja székesfővárosunk érdekeit. Lapod első évfolyamának számai három évtizeddel ezelőtt hagyták el a nyomdát. Ez a történelmi távolság lehetővé teszi, hogy lemérjük azokat az értékeket, amelyeket ennek az orgánumnak nyilvánossága a közügyek szempontjából jelent. Nem lehet tárgyilagosan gondolkozó ember, aki készséggel nem állapítaná meg, hogy lapod megalapításával igen nagy szolgálatot tettél fővárosunknak. A Független Budapest-nek mindig az volt a vezérlő elve, hogy a fővárost csak az a tisztviselői kar teheti naggyá és széppé s csak az a tisztviselői kar fejlesztheti igazi világvárossá, amelyet megbecsülnek s amelynek a főváros közönsége emberhez méltó megélhetést biztosit. Mindig abból indultál ki, hogy csak egy minden vonatkozásban kiegyensúlyozott tisztviselői kar tud erkölcsi szempontból is, kötelességteljesítésben is arra. a magaslatra emelkedni, amely nélkül Magyarország fővárosának fejlődése elképzelhetetlen lett volna. Nem akarok lapod múltjának értékelésébe párt- politikai szempontokat vegyíteni. Te tudod, hogy az az irány, amelynek szolgálatába szegődtél, az én felfogásomtól nem esik távol, sőt szivemhez, lelkemhez közel áll. Lapoddal, a nyilvánosság fegyverével, mindig ott voltál, ahol a jó ügyekben segítségre volt szükség. Nem kerested a hatalom árnyékát, lapod — nevéhez méltóan — igazán függetlenül küzdötte végig a lezárult háromévtizedes korszakot. ! Arra kérsz, hogy e jubileumi számba reminiszcenciákat írjak. Nem magamról akarok beszélni, hiszen Téged és .lapodat ünnepeljük, azt a lapot, amely bár ellenzéki volt, mégis minden pártban megbecsülést szerzett magának, mert hangjának komolyságával, tartalmának kiválóságával és igaz- '•ágszeretetével minden pártnál a legnagyobb elismerésre talált. De ha egy-két dolog mégis eszembe jut a múltból, ami ezeknek az évtizedeknek nagy közéleti küzdelmeire vonatkozik, azokban is azt látom, hogy egytől-egyig a legszorosabb kapcsolatban variak a Te munkáddal. Jól emlékszem, hogy lapodban indítottuk meg azt a küzdelmet, bogy a székesfőváros váltsa meg a monopóliumokat élvező üzemeket. Követeljük, hogy azoknak termékeit önköltségi áron bocsássák Budapest polgárainak rendelkezésére. Itt jelentek meg az első cikkek annak érdekében, hogy Budapest lakossága jó és olcsó közlekedéshez jrrsson. Nálad írtam az első cikkeket arról, hogy a főváros belsejében a villamosok helyett autóbusz >k bonyolítsál. H n e irgalmat, itt jelentek meg cikkeim, amelyekben azt követeltem, hogy a főváros polgársága ne 51 fillérrel fizesse meg kilo- wattonkint azt az elektromos áramot, amely 3 és fél fillérjébe kerül a. fővárosnak. A Te lapodban hangoztattam, hogy az iparosok és kereskedők részére olcsó közüzemi tarifát kell biztosítani. Itt indítottuk meg azt a mozgalmat, amelynek célja a három nagy fővárosi üzemnek, a Villany-, Gázés Vízmüveknek egyesítése. Itt mutattam rá először arra az abszurdumra, hogy eunek a bárom nagy üzemnek, amelyeknek százszázalékig a főváros volt a gazdája, három egymástól független adminisztrációja van. A Te lapodból ébredt Budapest polgársága annak megdöbbentő voltára, hogy a bárom üzemnek nem lehet bárom különböző óraleolvasója, bárom különböző ellenőre és három különböző ínkasszansa. Az évek bosszú sora múlt el azóta, hogy ebben az hányban első indítványomat előterjesztettem. A gondolatot azóta mások is magukévá tették, ami nagyon, slzép dolog, de kétszeres elismerés illet Téged, hogy a mozgalom nagy jelentőségét már csirájában felismerted. A Te la-' podban sürgettük a BSzKRt tarifájának leszállítását s mi követeltük először az ol'csó szakaszok bevezetését is. A gondolat felvetése egyes bizottsági tagoknál olyan megütközést keltett, hogy az indítvány. miatt erkölcsi és anyagi felelősségem megállapítását követelték. Lapod hasábjain az autobuszforgalom kifejlesztése érdekében is hathatós munkát végeztünk. Itt vitattuk meg az idegenforgalom problémáit, amelynek bölcsőjét annak idején mi ringattuk, amikor Glück Frigyessel, Zilahy Dezsővel és Kovácsházy főjegyzővel együtt ápolgíattuk ezt az eladdig ismeretlen csemetét. A gondolat azóta hatalmasat fejlődött s árnyékában ma már igen sokan élvezik a dicsőséget. Vagy beszéljek-e a halálsorompók kérdéséről, amelyről lapodba szintén számtalan cikket írtam, beszéljek-e azokról az akciókról, amelyeket Budapest levegőjének megtisztítása érdekében indítottunk“? Beszéljek-e az Erzsébet sugárút megnyitásáról, a Tabán felépítéséről, vagy az óbudai hídról? < Mindaz, ami komolj" megmozdulás volt az utolsó bárom évtizedben a székesfőváros életében, mind benne van a Te lapodban. Annak Te mindig úttörője és a gondolatok megvalósításának egyenge- tője voltál. Ha akad ennek a bárom évtizedes feltörekvő korszaknak tárgyilagos történetírója, annak el kell ismernie, hogy becsületesen, nagyszerűbben és önzetlenebbül nem lehetett volna a főváros érdekeit szolgálni, mint ahogy azt Te a lapoddal szolgáltad. Uj alapon Indul meg a státusircndczcs Nem lesz harmadik alpolgármester — Szaporítják a középkategóríáiú állásokat Megszüntetik az ideiglenes hivatalnoki státuszt — Magasabb képesítéshez kötik a rendőri büntetőbíráskodást Borvendég Ferenc főpolgármester halála minden irányban nagy változásokat hozott a városháza életében. A volt főpolgármester egyik nagyszabású elgondolása volt az alkalmazotti- és tisztviselői státuszrendezés, melynek keretében gyökeres változtatásokat óhajtott végrehajtani. A státuszrendezés munkája meg is indult és a legkülönfélébb hírek terjengtek az ezzel kapcsolatos intézkedésekről. A már előrehaladott állapotban lévő tervezetet azonban most teljesen át fogják dolgozni, mert Sipőcz Jenő főpolgármesternek és Szendy Károly polgármesternek teljesen más elgondolásuk vau a. státuszrendezést illetően. A karácsonyi ünnepek után kezdődnek ebben a tárgyban a megbeszélések és az instrukciók megadása után gyors tempóban fog elkészülni a javaslat. Értesülésünk szerint a főváros új vezetőségének az az intenciója, hogy a státuszrendezés során a középkategóriájú állásokat szaporítani kell. Az ideiglenes hivatalnoki státuszt teljesen megszüntetik, szaporítják a fogalmazók, a, tanács jegyzők és h főjegyzők létszámát. A tanácsnoki állások szapor ít ásó ról és a harmadik alpolgármesteri állás megszervezéséről lemondanak. A státuszrendezéssel kapcsolatos az az érdekes elgondolás is, amely a kerületi rendőri büntető- bíráskodás éltszervezésére vonatkozik. A rendőri büntetőbírói tisztet ezidőszerint egészen alacsony rangban lévő tisztviselők, többnyire segédfogalmazók látják el és alacsony képzettségű gépírónők vezetik a jegyzőkönyveket. A rendőri büntetőbíráskodás komolysága, a főváros vezetősége szerint, .megköveteli, hogy ennek a hatósági működésnek a nívóját emeljék. Ezért az átszervezésre vonatkozó tervezet a rendőri büntetőbíráskodás számára külön szervezet létesítését javasolja, amely a tiszti ügyészséghez volna hasonlítható. A rendőri büntetőbírói tisztet ellátó tisztviselőktől legalább is ügyvédi képesítést, fognak megkövetelni és a tisztet tanácsjegyzőnél alacsonyabb rangú tisztviselő nem tölthetné he. Minden kerület rendőri büntetőbíróságának vezetője főjegyző lenne. Itt említjük meg, hogy a főváros vezetősége elhatározta a. kontárbíráskodás tovéibbi decentralizálását, ami az ügyek gyorsabb elintézése végett kívánatos.
