Független Budapest, 1934 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1934-12-19 / 51-52. szám
12 Független Budapest Budapest, 1934 december 19. A főváros pénzügyi helyzete Anno 1904. Irtó: Lamotte Károly dr. pénzügyi tanácsnok Budapest 19Ö5. évi költségelőirányzatában deficit mutatkozott. Ennek egymagában nem lett volna 11 a- gyobb jelentősége, mert a deficit elenyésző kis összeg volt a 41 millió koronás költségvetéshez képest. Jelentősége inkább abban volt, hogy ez az aránylag kisösszegű hiány jóval nagyobb deficitet takart a valóságban, amire a főváros vezetősége nyílt őszinteséggel rámutatott az előterjesztésben. Ennek alapján az a vélemény alakult ki, hogy elkerülhetetlen a főváros pénzügyeinek rendezése. Lamotte Károly A bajok oka a főváros különleges körülményeiben rejlett. Gazdasági válság nem pusztított, sőt a századforduló erőteljes gazdasági Lelien- diilést hozott, aminek hatása alatt különösen az ipar és kereskedelem virágzott. A közgazdasági viszonyok alakulása tehát nem okozhatott bajokat. A pénzügyi nehézségek az ifjú főváros gyorsütemű, lendületes fejlődése nyomán mutatkoztak. A fejlődő világváros szükségletei rohamosan jelentkeztek, amelyekkel nem tudtak lépést tartani a főváros bevételei. Budapest adóbevételei ugyanis kezdettől fogva nem bizonyultak eléggé fejlődésképeseknek. A főváros lakossága rohamosan növekedett, de a világvárosi fejlődéssel párhuzamosan növekvő szükségletekkel nem nőtt egyenlő arányban a város lakosságának keresete és jövedelme. Budapest lakossága főképen bevándorlással növekedett, a bevándoroltak pedig jórészt vagyontalanok voltak, akik a fővárosban alkalmazást és elhelyezkedést kerestek. Másrészt Budapest adóztatási joga mindig csak szűk keretek között mozgott, úgyhogy lakosságának adózóképességét a főváros sohasem vehette a maga részére kellő mértékben igénybe. A főváros háztartása így időközönkint nyílt, vagy lappangó deficittel küzdött. Az 1905. évi költségvetésben is, mint már évek óta, csak úgy sikerült a nagyobb deficitet elkerülni, hogy nem gondoskodtak kellőképen az összes szükségletekről, hanem a budget- hól kiszorult halaszthatatlan kiadások fedezésére kölcsönpénzt vettek igénybe. A költségvetés elbírálásánál azért sokat vitatott kérdés volt, hogy melyek azok a szükségletek, amelyeket költségvetésen kívül, kölcsönpénzből lehet fedezni. Az útburkolásokra vonatkozóan eldöntötték a kérdést azzal, hogy 1904-ben a főváros 20 millió koronás úgynevezett burkolókőié sönt vett fel PA %-os kamatozás mellett, a főútvonalak elsőrendű anyaggal való végleges burkolása és a meglévő gyöngébb- minőségű burkolatoknak végleges burkolatokkal való kicserélése céljából. Másik kérdés volt, hogy helyes-e az iskolaépítésekéi kölcsönpénzből fedezni? Ennek a kérdésnek nagy volt a jelentősége, mert akkoriban nagyon sok iskola épült a fővárosban. Elvben az az álláspont alakult ki, hogy az iskolaépítés állandó szükséglet, aminek fedezetéről a költségvetésben kell gondoskodni és ezért elhatározták, bőgj7' évenkint állandóan 1,240.000 koronát fognak erre a célra a költségvetésben előirányozni. De a gyakorlatban ezt nem lehetett betartani. A költségvetés még kedvező pénzügyi viszonyok között sem bírta el az iskola- építés rendes költségeit. A gyakorlatban kezdettől fogva a kölcsönpénzek terhére utalták az iskolaépítéseket; az 1897. évi 100 millió koronás kölcsön programjába is 15 millió koronát vettek fel erre a célra. A kölcsönpénzeket máskülönben is sokszor felhasználtak kisegítésképen. A fővárosnak nem volt forgótőkéje és így forgótőke hiányában szükség eseteiben a kölcsönpénzeket kellett »visszatérítés kötelezettsége mellett, előlegképen« átmenetien igénybevenni, amikor nagyobb kiadások ■ vádiak esedékessé, a bevételek pedig még nem folytak be a kellő mértekben. A forgótőke hiányán ilyenképen igyekeztek segíteni. Nagy segítségül szolgált azért a 100 millió koronás, beli öleli törlesztéses kölcsön, amelyet még 1897- ben vett fül a főváros. Ez a kölcsön beruházási cé- lokra szolgait, igénybevétele azonban nem egyszerre hofv^tmha"iCni a •sz,í^séglethez k6Pest részletekben y k el a megfeleld összegű kötvényeket, úgy megkívánta1 beruházópr°81'am végrehajtása időn kint Az 1897. évi 100 millió koronás kölcsön így még 1904-ben sem fogyott el teljesen. Ilyen viszonyok között került előtérbe a pénz- ugyi helyzet rendezésének szüksége. A szanálás ér? dekeben a pénzügyi ügyosztály többirányú javaslatot készített, azonban kevés eredménnyel. A javasla- tok egy részé a törvényhatósági bizottság ellenállásán, a másik része pedig a kormányhatósági jóváhagyáson szenvedett hajótörést. A tanács a ovaros pénzügyeinek rendezését csak újabb l.evéte- e utján hitta elérhetőnek, a törvényhatóság vi- szont a rendelkezésre álló bevételi, forrásokkal kivonta a iovaros háztartását egyensúlyban tartani és nem járult hozza a közterhek emeléséhez. Ennél- lógva a kin (lások visszaszorításával igyekeztek a költségvetést tehermentesíteni. A takarékosság volt ■lehat az irányadó szempont. Csakhogy a fejlődő világváros szükségleted olyan erővel jelentkeztek, •hogy a szükségleteket visszaszorítani nem nagyon lehetett, hanem fedezetükről a költségvetésen kívül kellett gondoskodni. Sokkal kedvezőbb volt a helyzet a költségvetési bevételeknél. A gazdasági fellendülés a bevételi előirányzatok emelését tette lehetővé. A fejlődő gazdasági élet nagyobb bevételekkel biztatott. Az üres lakások száma csökkent, sőt csaknem teljesen elenyészett, a lakásbérek az egész fővárosban általánosan emelkedtek, mind fokozottabb mértékben fellendült az építkezés. Mindezek a jelenségek a bevételek emelését indokolták, bár a pénzügyi ügyosztály őszintén rámutatott arra, hogy a bevételi előirányzatok emelésénél a deficit lehető csökkentése érdekében elmentek addig a határig-, amelyet csak a várható közgazdasági fellendülés optimista megítélésével lehet indokolni. Ez volt a helyzet 1904-ben, harminc évvel ezelőtt, A bevételek nem voltak elegendők és a gazdasági fellendülés ellenére súlyos gondokat okozott a főváros háztartásának rendezése. Azóta a viszonyok változtak, visszatértek, újabb problémák merültek fel, régiek elmúltak. A világvárosi fejlődés azonban újabb és újabb szükségleteket vet fel állandóan, amelyeknek kielégítése mindig probléma lesz, mert jó és rossz gazdasági viszonyok között egyaránt nehéz feladata a Pénzügyi politikának megtalálni a fejlődéshez szükséges újabb anyagi eszközöket. És ha visszatekintünk a múltba, a változó körülmények arra mutatnak, hogy a székesfővárosnak fejlődése során nagyon sok nehézséggel kellett megbirkóznia, a múltban csak úgy, mint napjainkban. „Mint a törvényhatóság legrégibb tagja.»“ Sümegi Vilmos levele a|szerkesziőhöz Ismerem a Független Budapest várospolitikai lapot sziül-etésie óta. Nagy figyelemmel kísértem egész életét; hisz városatya voltam éveikkel előbb, mielőtt e lap megindult. Akkor még jó ideig eggedül volt, mint várospolitikai újság. Engem közel hozott e laphoz, hogy .alapítója és főszerkesztője, Virágh Géza barátom mindig a függetlenségi és 48-as párt elveit vallotta, szolgálta és hirdette. Magam is mindenkor Kossuth Lajos katonája voltam, vagyok ma is, sőt a síromban.1 is az maradok. Több mint 40 évvel ezelőtt rész tvettem egy várospolitikai párt, a Terézvárosi polgári párt alapításában. Az első alkalommal a törvényhatósági választásoknál a Radocza—Puchei—Tencer vezérlete alatti kormánypárt ellen igen szép eredményt értünk eh A megválasztottak, Schober Albert a máv. h.-elnök- igazga.tója, Ráth Péter a Ksod vezérigazgatója, Rózsavölgyi Manó ügyvéd, Wolfner József a Singer és Woffner hírneves könyvkiadó cég társtulajdonosa a legrövidebb idő alatt paktumra léptek a 'kormánypárttal és ezléx-t sokan elhagy tűk e pártot és Vázsonyi Vilmos barátommal most 40 esztendeje megalakítottuk a Községi demokrata ellenzéki pártot. Az első választásnál sikerült a párt tüneményesen nagy tehetségű vezérét, Vázsonyi Vilmost megválasztani a törvényhatóságiba. Meggyőződéssel hirdetem és állítom, hogy Vázsonyi jelenléte új életet teremtett, új korszakot jelentett a főváros életében. Pártja nőttön-nőtt és mikor Bárczy István került a polgár-mesteri székbe, ez a két nagy ember Bárczy és Vázsonyi tették világvárossá Budapestet. Vázsonyi kezdeményezte a Trieszti légszesztársulat megváltását és e nagy reformnak megnyerte a kormánypárt zseniális képességű szakemberét: Heltai Ferencet is, aki később főpolgármestere lett Budapestnek. A különböző villamos vállalatok megváltását is a Vázsonyi—Bárczy rezsimnek köszönheti a főváros népei. Vázsonyi hirdette elsőnek a közlekedési vállalatok megváltását és a »bankokrácia« hatalma helyéibe a Községi Takarékpénztár megalapítását. Ebbe az időbe esett a főváros népoktatásának óriási fejlődése is. Bárczy európai színvonalra emelte a magyar nemzeti szellemű tanításit Budapesten. Lehet, hogy ennek a Vázsonyi—Bárczy rendszernek is voltak fogyatékosságai, de azért vitatbatlan, hogy mindaz, ami Budapestet naggyá, széppé, magyarrá és világvárossá, tette, ennek a két zseniális férfiú dicsőséges rezsimjének köszönhető. Leglelkesebb tábora akkor Vázsonyinajk volt. Magával ragadta a többi pártok vezetőit is, akik szinte valamennyien behódoltak Vázsonyi nagy széliemének. Tehetségénél talán csak puritánizmusa volt nagyobb. A főváros hálája jeléül egyhangúlag díszpolgárává választotta, de halála után annyi idővel még uccát nem neveztek el róla. Alig élünk már néliányan, kik e dicsőséges korszakban lelkes munkatársai voltunk Vázsonyinak, Bárczynak. Nekünk kötelességünk, hogy e mulasztást pótolják az illetékesek. Vázsonyi—Bárczy válogatták össze akkor a városi tisztviselők szukreszceneiáját, kiknek sorából kerültek k;i szinte valamennyien a mostani városvezető férfiak. Mi öregek siratjuk most is az elbánt,olt »Tekintetes tanács«-ot és vágyakozunk, várjuk feltámadását. Kevés metropolis van a föld kerekén, melynek tehetségesebb és puritánabb tisztikara lenne, mint Budapestnek. A pártok vezetői is tisztakezüek, de azért a sok szóbeszéd ellen mégis jónak tartanám, ha a városi össze férhetlenséget szigorítanánk. Vannak talán egyesek mégis, akik szinte naponta meg-járják a városháza különböző osztályait. Lehet, hogy önzetlenül, ingyen végzik e kijárásokat, die szerintem nem ártana, ha eitekintetben is tenne valamit a főváros új garnitúrája. A most megválasztandó új polgármesternek legyen erre is gondja.. Teremtsen, alkosson a főváros népének üdvére, javára, de az anyagiakon kívül az erkölcsi javakat is gyomlálja, ápolja. Még valamit szeretnék megérni, mint a törvény- hatóság legrégibb tagja. Nocsak érzelmekben, hanem külsőleg is, nevében is legyen magyar Budapest minden tisztviselője, minden városatyája. Ha Kárpátoktól az Adriáig minden polgára a Nagy-Magyaror- szágnak érzelmében, nevében magyar lett volna, nem darabolhatták volna fel országunkat. Pótoljuk most az elmulasztottakat, hogy visszakaphassuk ezeréves szent földünket. Budapest az ország szíve, vezessen bennünket .e nemes, erkölcsös úton és mutasson példát a vidéknek. Kedves Virágh barátom, szívből gratulálok 30 esztendős fenséges munkájához lés a jövendőre Isten áldását kívánom. Sümegi Vilmos. TUNGSRAM RADIO CSŐVEL NINCS TÁVOLSÁG KaMcÁonufa, Müze£&íóőa #£feé&züéeÁéé!
