Független Budapest, 1934 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1934-12-19 / 51-52. szám
Budapest, 1934 december 19. Független Budapest 11 KÉT KORTÁRS Irta: Gliicksthal Samu dr. Mindössze egy évvel öregebb az ón törvényhatósági bizottsági tagságom, mint a Független Budapest. Engem 1903-ban választottak meg először, a. Független Budapest pedig 1904-ben született. Azóta elgyütt szolgáljuk hűségesen a fővárost, jóban és rosszban egyaránt. Szívesen emlékezem vissza az indulásra. Az atmoszféra telítve volt szabadelvűséggel, mindenki tehetsége szerint érvényesülhetett és ennek eredményeképp ein a főváros — mint mondani szokták — amerikai stílű fejlődést látott. Csodálatot érdemel a főváros lakossága, mely pusztán saját erejéből tudta felemelni a fővárost a kultúra és a fejlődésnek legmagasabb fokára. És csodálatot érdemel a főváros lakossága azért is, hogy a 30 éves ciklus végén fenn tudta tartani a főváros nagy jelentőségét, dacára a válságok sorozatainak és dacára a megváltozott légkörnek, mely már nem táplálkozik régi eszmék fejlesztő erejéből, hanem csak a nagy idők tartalékjaiból és a korábbi nagy alkotásoknak kisugárzásaiból él. Az időszakok különbsége felidéz lelkemben még egy kultúrtöTténetileg is jelentős összehasonlítást. A régi időket a törzsfőnök irányította, a. mát a pártvezér. A törzs főnök jelzést a közönség szatirizáló kedve szülte, jelezni óhajtva azt a fölényes erőt és hajthatatlan hatalmat, mellyel a 'fővárosi kerületek vezetői bírtak. Ez a hatalom a 1872-es törvényből fakadt, amely 200 virilista és 200 szabadon választott bizottsági tagot ismert. A 200 virilistát az egész főváros választotta, egy egységes szavazólappal és ez a választás a törzs- főnökök valóságos kinevezésévé alakult, mert lehetetlenségnek bizonyult az összes kerületek törzsAzt a megbízást kaptam a »Független Budapest« igen tisztelt főszerkesztőjétől, B. Vi- rágh Gézától, hogy írjam meg visszaemlékezés formájában bizottsági tagsági működésem legjelentősebb és legemlékezetesebb eseményét. Ennek a megbízásnak az alapján — visszagondolva az elmúlt majdnem tizenöt év eseményeire — úgy találtam, hogy igénytelen város- politikai működésemnek legérdekesebb eseménye az volt, amikor a főváros által kiküldött bizottság körében résztvehettem az 1925. évben a főváros külföldi hitelezőivel lefolytatott ostendei tárgyalásokban. Ha most visszagondolok ezekre a tárgyalásokra, úgy mindenekelőtt az a mozzanat maradt meg élénk emlékezetemben, hogy a főváros kölcsöniigyi bizottságának az a delegációja, amely künt a hitelezőkkel tárgyalt, a legélesebb pártpolitikai ellentétek dacára is teljes harmóniában tudott működni és bár a bizottságban Wolff Károlytól Peidl Gyuláig minden elképzelhető világnézeti és politikai árnyalat képviselve volt, mégis a kiküldött bizottságnak egymásközti tárgyalásai a legobjektivebb' légkörben folytak le és mindannyiszor egymás között való teljes megegyezésre vezettek. Ha már most arra tekintek vissza, hogy miért tudtunk aránylag csak igen csekély eredményt elérni Ostende-ben és az 1925. évi megállapodás miért nem biztosított nagyobb előnyöket a fővárosnak, úgy — emlékeim szerint — két momentumban találom meg a magyarázatot: Először is azt hiszem, hogy taktikailag az előzetes tárgyalások rosz- szul, illetve hiányosan voltak vezetve és az ostendei döntő tárgyalások ennélfogva nem voltak előkészítve olyan megelőző, bizalmas, négyszemközti tanácskozások és alkudozások által, amelyek a hivatalos tárgyalások számára kellő atmoszférát létesítettek volna. Emlékezem, hogy az ostendei tárgyalások során a főváros érdekeivel szemben talán a legkevésbé barátságosak voltak az angol Neumann, Luebeck & Cie bankház és az Amster- damsehe Bank, holott a tárgyalások idején a Neumann, Luebeck & Cie Bankház már alig főnökei által tartott frontot áttörni. És mert a többi bizottsági tag- választására is túlnyomó befolyást tudtak gyakorolni, alakult ki az ő csaknem teljesen szuverén hatalmuk. Nem puszta véletlen, hogy a törzsfőnökök uralmának idejével összeesett a főváros nagy virágzása. Kétségtelen, hogy ezt az eredtményt elsősorban a nagy nemzeti felbuzdulásnak kell köszönni, de döntő jelentősége volt annak a természetszerű folyamatnak is, liog-y minden egyes törzsfőnök a maga kerületének fejlődését propagálta és így az összes kerületnek törzsfőnökei, együttesen, elérték az egész főváros hatalmas fejlődését. Ez a korlátlan hatalom a század első éveiben a maró kritikát és az ellenállást kezdte kiváltani. A Független Budapest is azért keletkezett ebben az időben, hogy segítse megtörni a kiskirályok hatalmát. Pártok keletkeztek, de az átalakulás folyamata csak lassan indult és csak a lajstromos szavazás meghonosítása tudta a pártokat a törzsfőnöki rendszer helyébe állítani. Ez az átalakulás a politikai fejlődésnek természetes útja. Egyidejűleg megszületett a pártvezér fogalma, aki voltaképpen alig más, mint a törzsfőnök fogalmának modern köntösbe öltöztetett variációja. A Független Budapest csak úgy harcol a pártvezér ellen, mint azelőtt a törzsfőnök ellen. Ez már a címében viselt függetlenségiből is folyik. Pártpolitikai eltéréseink dacára is párhuzamos az én utam a Független Budapest útjával abban a nagy munkában, amely a fővárosi lakosság jólétének van szentelve. Hiszek ennek a. munkának sikerében és a Függetleni ! Budapest további fejlődésében. létezett, fővárosi kötvény birtoka bizonyára semmi sem volt és az Amsterdamsche Bank is aránylag egészen jelentéktelen kötvénypakett felett rendelkezett. Megfelelő előzetes diplomáciai előkészítés mellett a fővárosnak igen kis áldozatába került volna ezt a két bankházat a maga pártjára hozni és ezáltal lényeges befolyást gyakorolni a hitelezői oldalon a megegyezésre. Ezt elmulasztottuk, bevonultunk az ostendei gyönyörű tanácsterembe úgy, ^ hogy a tanácsterem egyik oldalán a hitelezők, másik oldalán az adósok ültek, a két oldal között semmi néven nevezendő kontaktus nem. volt és ebben a hideg légkörben kellett a tanácskozásokat végigfolytatni. A másik hátrányos mozzanat az én emlékezésem szerint az volt, hogy azt a vizsgálatot, amelyet a külföldi hitelezők a főváros nagy üzemeiben folytattak, közvetlenül megelőzte az a Ripka-féle vizsgálat, amely szintén a főváros üzemei körül folytatódott. Mármost az üzemvezetők a Ripka-féle vizsgálat során hozzászoktak ahhoz, hogy az üzemeknek minden kedvező és jó oldalát kell a vizsgáló szakközegek előtt feltárni és amikor röviddel ezután a külföldiek jöttek, benne voltak már ebben a hangulatban és ahelyett, hogy a főváros szegénységét és az üzemek elmaradottságát és nehéz helyzetét ecsetelték volna, szintén minden jót és előnyöset elmondtak az üzemekről; ezeket persze a szakértők azután miellenünk használtak fel. Amikor Ostende-ben néhai Deutsch Lajosnak, az Elektromosművek kitűnő vezérigazgatójának keserű szemrehányásokat tettem azért, hogy optimisztikus képet festett a külföldiek szakértőjének az Elektromosművekről, akkor ő volt az, aki erre a sajátszerű lelki beállítottságra hivatkozva, mentette ki eljárásukat. Tény az, hogy ennek tetemes része volt abban, hogy kevesebb eredményt tudtunk elérni. Arról nem akarok bővebben megemlékezni, Kérjen ajánlatot, mert 1935. évi meglepően olcsó áraink már érvényben vannak MercedesBenz Automobil Rt. VI.,Csata u. 29 Belvárosi lerakata: Mária Valéria ucca 10 mert azt mindenki természetesnek fogja találni, hogy Belgiumban levő diplomáciai képviseletünk a legkevesebbet sem törődött az ostendei tárgyalásokkal, ott akkreditált követünk teljes désintéresse- ment-ban volt az egész tárgyalással szemben, holott ha valahol, itt némi diplomáciai intervenció egészen jól jöhetett volna. Mindezeket nem az ostendei tárgyalóbizottság mentségére hozom fel, mert ma is azt hiszem, hogy azt a megegyezést akkor, úgy, ahogy megkötöttük, meg kellett kötni, csak éppen mint visszaemlékezéseket adom elő ezeket, talán valamikor a későbbi időkben lehet ebből valamelyes hasznos következtetéseket a köz javára levonni. Sajnos, ott állunk, hogy elöbb-utóbb újból valamely ostendei tárgyalásra lesz szükség, hiszen a transzfer-kérdés lelikvidálása megint a hitelezőkkel való hosz- szas és gyökeres tárgyalásokat fog szükségessé tenni. Jó lesz, ha a főváros vezetősége már most gondol ezekre és jobban készíti elő ezeket az eljövendő tárgyalásokat, mint ahogy az ostendeiek elő voltak készítve. „Együtt dolgoztunk a törzsíőnök rendszer ellen“ Irta: Lázár Ferenc dr. A Független Budapest főszerkesztőjéhez, B. Vi- rágh Gézához való kapcsolatom most lett harmincéves. Emlékezetem visszavezet a múltba, amikor mint ügyvédjelölt szolgáltam principálisomat, Somogyi Lajost, a VII. kerületi függetlenségi és 48-as pártkor elnökét, akinek egyik oszlopa a segítő munkában B. Virágh Géza volt. Somogyi Lajos hűséges L'amulusával, Virágh Gézával együtt dolgoztunk 29 évvel ezelőtt Erlich G. Gusztáv törzsfőnöki rendszere ellen. Nagy öröm volt tehát részemre, amikor 10—14 évi szünet után bizottsági tag lettem és összetalálkozhattam a főváros par- lamenjében B. Virágh Gézával, a lap főszerkesztőjével, akinek egyénisége és a. független politikáihoz való hűsége legszebb fiatalságom éveiben vésődött emlékembe. Amikor most kitűnően szerkesztett lapja 30 éves jubileumát ünnepli, a meleg szívvel üdvözlők sorából én sem akarok hiányozni és őszinte jókívánságokkal szorítom meg annak a férfiúnak a kezét, aki az én kedves, régi barátomnak és volt principálisomnak olyan hűséges és alázatos munkatársa volt és aki a magyar függetlenségi eszme gyönyörű lobogóját azóta is hűséggel szolgálja. Dr. Gliicksthal Samu Emlékeim az ostendei tárgyalásokról írta: ÉBER ANTAL Gyár: VII., Thököly út 33 Telefonszám: *97-2-05, 96-6-90 Telefonhívásra minden tételért elküldünk Tisztit szárazon — Fest minta szerint Impregnál eső ellen — Fénytelenít fényes öltönyöket FELD OLY
