Független Budapest, 1934 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1934-12-19 / 51-52. szám
6 Független Budapest Budapest, 1934. december 19. Jogi tanulmányaim második évének elvégzése után, amint az szokásban volt, önkéntes lettem, majd gyakorlati kiképzésre a brassói tüzérezredhez kerültem. A sok inspekció s éjszakán elég időm volt meditálni afölött, merre irányítsam életemet, ha hazakerülök. Egészen megfoghatatlan, ■— talán atavizinus volt, hisz az óbudai városházán születtem — hogy arra az elhatározásra jutottam, ha az egyetemen közigazgatási jogi pályadíj van kitűzve, azt megpályázom és ha a pályadijat megnyerem, közigazgatási pá- Harrer Ferenc dr. ltjára megyek. Akkor közigazgatasi jogot még nem is hallgattam, mert ez a harmad-, illetve negyedévesek tárgya volt. Abban az évben, 1894-ben, a nagygyakorlatok miatt csak október közepén szabadultunk a katonaságtól. Első utam az egyetemre vezetett és a hirdetőtáblán megláttam, hogy pun köz- igazgatási jogi pályadij, még pedig a kisajátítás jogintézményének kifejtésére. Rögtön nekifogtam a munkának és bár félannyi időm volt, mint pályázótársamnak, — a pályázatot már májusban írták ki egy évre — a pályadíját megnyertem és munkám további átdolgozás után 1896- ban könyvalakban is megjelent. Ekkorra már letettem a. doktorátust és fogalmazó gyakornoknak pályáztam a fővároshoz. Az állást el is nyertem. Á polgármester könyvem alapján a Ili., akkor magánépítésinek nevezett ügyosztályba osztott be, ahova a város- rendezés egész tárgyköre .tartozott. Az itt való fogadtatás azt a büszkeséget, amely a könyvkirakatokban látható művem szemléletétől eltöltött, alaposan leszállította. Az öreg Peskó fogalmazó, mint bizottsági tag fiát ellenszenvvel fogadott (később legbensőbb barátja lettem), Mátyus Arisztid fülem hallatára fakadt ki az intézkedés ellen, mert nézete szerint elődömnek (a valóban nagyon tehetséges Lekoesniszky fogalmazónak) elhelyezése a kisajátítási reszortot csődbe fogja juttatni, főnököm a rettegett Kun Gyula pedig azt mondotta, hogy »maga a kisajátításról már könyvet írt, ez azt jelenti, hogy nem tud belőle semmit«, amiben a gyakorlatot tekintve, igaza is volt. Mindazonáltal reám bízta az ügyosztálynak ezt a legjelentősebbnek elismert reszortját. E lap hasábjain már egyszer megírtam, milyen értéket jelentett egy kezdő tisztviselőnek Kun Gyula egyénisége, most csak három rövid mondatban foglalom össze : az önálló' gondolkozás lehetőségét, az opportunizmus magvetésének szemléletét és az általános műveltség légkörét. Tíz évre terjedt városi pályafutásom ezen első szaka, amelyben városrendezési tevékenységem két munkában csúcsosodott ki : a város- rendezési szabályrendelet megalkotásában (a Közmunkatanáccsal való hatásköri nézeteltérés miatt nem nyert jóváhagyást) és a közmunkatanáccsal éveken át folyt hatásköri harcokban. Bárczy István polgármesterségével indult meg városi pályafutásom második szaka, most már vezető állásban, szintén városrendezési hatáskörben.^ Nevezetesebb mozzanatai : A régi tabáni házak kisajátítása, a Tabán újjáépítésének és az Erzsébet sugárútnak előmunkálatai, a gyárépítkezésnek érdekeit a főváros telekpolitikai érdekeivel összeegyeztető elvi határozat, a fővárosi telekszerzései számára az illetékmentességet biztosító 33. sz. közigazgatási bírósági pénzügyi döntvény kivívása (ezt a kedvezményt az 1920 : XXXIV. t.-c. megsemmisítette) és a közreműködés az 1914. évi Építésügyi Szabályzat megalkotásában. Főcélként azonban az egész városépítési feladatkör szerves megoldását tűztem ki magamnak, amely törekvésem megvalósításának azonban a háború gátat vetett. Egy véletlen, Gyöngyös városnak 1917. évi tűzkatasztrófája, új városrendezési feladat elé állított. Bárczy István ajánlatára Ugrón Gábor belügyminiszter bizalma a leégett város újjáépítési kormánybiztosává telt meg. E minőségemben elkészítettem a város újjáépítésének az 1918. évi XX III. t.-c.-ben és végrehajtási rendeletében eletrekclt tervét és elvégeztem az összes elő- munkálatokat, nagy fájdalmamra azonban a háború után bekövetkezett politikai események, amelyek fővárosi szolgálatomnak is véget vetettek. megakasztották, hogy terveimet végre is hajthassam. Elégtételemül szolgál azonban, hogy ma már elismertnek tekinthető, hogy elgondolásom helyes volt és hogy a városrendezési jog problémáját tárgyaló 1929. évi sevillai nemzetközi városi kongresszus, amelynek magyar előadója lehettem, a gyöngyösi törvényt a városrendezési kodifikáció élén álló alkotásnak ismerte el. Amidőn 1925-ben, mint bizottsági tag, visszakerültem a városházára, érdeklődésem és a törvényhatósági bizottság bizalma most már természetszerűleg ismét a városrendezési feladatok felé terelt. Mint a városrendezési bizottság tagja, az 1.930 : XVIII. t.-c. vonatkozó rendelkezésének oki. mérnök I út, vasút, csatorna- és magasépítési vállalkozó Budapest, II., Margit körút 43. Telefoni 51-4-06 hatálya idejében, 1931 1933-ig, elnöke es mint a fővárosi közmunkák tanácsának tagja igyekeztem és igyekszem a sors által számomra kijelölt köztevékenységi körben ismereteimet a köz javára értékesíteni. Legnagyobb örömöm azonban az, hogy a törvényhatóság bizalma még módot nvujtott arra, hogy a városfejlesztési bizottságban helyet- foglaló kiváló szakértő tagtársaimmal együtt Budapestnek annyira szükséges városfejlesztési programján dolgozhatom. Minden jel arra mulat, hogy ezt a programot, amely a főváros jövő fejlődésének irányt fog szabni, a bizottság legkésőbb másfél év alatt el fogja készíteni. Számomra ez a program a hattyúdal, amellyel a szinte csodásán alakult városrendezői pályafutásomat boldogan fogom befejezni. Friedrich István: \ komoly munka sikere elmaradhatatlan Friedrich István, a Keresztény Ellenzék vezére a harmincéves jubileum alkalmával a következőkben nyilatkozott a Független Budapestről: — Én a főváros közönségéért folytatott munkának a sikerét látom a Független Budapest harmincéves jubileumában. Akármilyen hullámzás rázza is meg időnként a magyar közéletet, akármilyen fordulatok következnek is be a politikai életben, a komoly munkának a sikere elmaradhatatlan. A komoly munkának az eredménye nem tűnik el füstfeilegként, nihil egy-egy politikai szónoklat, hanem maradandó nyomokat hagy. Ilyen maradandó nyomokat hagyott Budapest naggyáfejlesztésében a Független Budapest is, amely most lép harmincadik Friedrich István évfolyamába. — Három évtizeden át dolgozni a közügyekért 1— olyan nagy teljesítmény, amelyről csak a legnagyobb elismerés hangján lehet nyilatkozni. Emeli e jubileum jelentőségét, hogy a Független Budapest mindig tárgyilagosan, a napi pártpolitika légköréből kiemelkedve foglalkozott Budapest székesfőváros közügyeivel és mindig ott nyúlt be a közélet folyamatába, ahol produktív munkának az alapjait kellett megvetni. — Aki tisztában van az alkotó munkának az értékével, — szemben az üres frázisok értéktelen puffogtatásával — őszinte elismeréssel rázza meg a kezét azoknak, akik most ennek a harmincéves küzdelemnek jelentős állomásán visszatekintenek a becsületes kitartással és őszinte meggyőződéssel végzett alkotó munkának az eredményeire. — Abban a tudatban, hogy a Független Budapest ezen az úton halad a jövőben is, sok sikert kívánok a további küzdelemhez. Megértési o független Budapest iráni! irta: Pefrovácz GtjuSa A Független Budapest harminc esztendeje szolgába a fővárost. Én még csak félannyi idő óta. Ezért csak a lap második félidejének korszakából meríthetek egy gondolatot a jubiláris szám részére. Mióta a magyar közéletben teljes mellel állok szemben a főváros ellenfeleivel, arra a sajátszerű jelenségre jöttem rá, hogy a fővárosi védelmezni nem a városházán, nem a törvény- hatósági bizottságban, nem is a lársadcdom különböző rétegeiben kell, hanem leggyakrabban és legállhatalosabban a parlament üléstermében, egyes a fővárossal szemben igazságtalan kormányférfiak és elfogult vidéki kénviseAines olt olyan javaslat, melynek tárgyalása alkalmából a fővárost támadás nem érné, sokszor egészen kicsinyes szempontokból, sokszor hozzá nem értésből, sokszor tudatos ártani akarásból. Ezen a porondon valóságos priigelknabe lett Budapest székesfőváros. Az a szolgabírómentalitás, mely ott a fővárossal szemben gyakran úrrá lesz, nem tudja megérteni, vagy megbocsátani a főváros magasabb kultúráját, ebből folyó magasabb igényeit, nem akarja mérlegelni a főváros különleges szempontjait és vezető szerepének természetes követelményeit. * ’“á Bántja az, hogy a sajtó a fővárosi ügyeket szélesebben tárgyalja mint a vidék kisebb kört érdeklő ügyeit, hogy az irodalom és művészetek, az ipar és kereskedelem, a sportok és színházak vezető és nevelő hatása a fővárosból áramlik az egész országba és politikai téren is érezniök kell a főváros vezető szerepét. Államot emlegetnek az államban, amikor a székesfőváros jogai és érdekei szembekerülnek az övékkel és tűrhetetlennek tartják, mikor országos kérdésekben mi a fővárosiak speciális önálló felfogását előadni merjük és nem osztjuk azt a felfogást, melyet magas polcra emelkedett és mégis falusi szűk látókörben mozgó hatalmasaik ex cathedra hirdetnek. Nejn bírják el a független Budapestet, melyet mi jelképezünk és amelyet e lap címébe írt és programjának tekint. Kellemesebb volna egy függő Budapest, melynek a mindenkori hatalom a feltétlen ura. Nekünk azonban bizonyos függetlenséget biztosít, nyugodt és határozott öntudatot kölcsönöz a becsületes és titkos választásból eredő mandátumunk, mely nem függ a hatalom kegyétől és nem kötelez le annak, mint a nyiltszava- zásos vidéki kerületeknél igen gyakran. Ezt a függetlenségünket nagyra értékeljük és őszintén óhajtjuk, hogy a magyar parlament minden tagja megszerezhesse magának egy bevezetendő becsületes titkos lajstromos választási rendszer révén. Ettől várjuk a főváros megértését és megbecsülését is, mert ez a választási rendszer a kvalitások G'parlamentjét van hivatva visszaállítani, amelyben természetszerűen változik meg a főváros helyzete is. Be fog bizonyosodni, hogy ezt a várost igen is meghódíthatja a szellemi kvalitás, a kifogástalan közéleti morál, a jellemes gerinc, a megbecsülést parancsoló szellemi nagyság, de soha pusztán csak a hatalom, a fondorlat vagy pláne az erőszak. Utóbbiak mindig szemben fogják magukkal találni a független Budapestet, „Nekem, öreg embernek oly lapot adtál a kezembe... Pompéry Elemér levele a szerkesztőhöz Petrovácz Gyula lökkel szemben. Kedves Barátovi! Amikor el »Független Budapest« harmincadik évfolyamába lop, lehetetlen, hogy azok, akik e lapot olvassák, Neked őszinte szerencsekivánataimat ne tolmácsolják. Én, sajnos, csak 10 éve olvasom rendszeresen, lelkiismeretesen lapodat. Dr. Ripka Ferenc főpolgármestersége idejében, amikor még a székesfővároson kívüli magasabb hatóságok több megértéssel és nagyobb tájékozottsággal viseltettek városunk iránt, (ismertem meg lapodnak akikor még derűsebb, de mindenkor megbízható hasábjait. A Te nyílt, rokonszenves egyéniséged, városunk rezeiöilicz közel tudott férni és így megelőzve maisokat, adhattál megbízható híreket. Aki csak egyszer is olyasba lapodat, annak g. jövőben hiányzott az. Ezek közöl I vagyok én is, mert. tudom, hogy híreid és rc- ferátumaid nem a szerkesztőségi szobában születtek, úgynevezett »drótnélküli közlések« gyanánt. Nem vagyok barátja a szószaporításnak és ezért röviden csak arra kérlek, fogadd őszinte szerencsekívánat aimat, de egyúttal köszünetemet is, hogy nekem, öreg embernek egy oly lapot adtál kezembe, amely hétről-hétre ébren tartja bennem, a város ösz- szes ügyei iránti érdeklődést. Kérem a.1 Mindenhatót, tartsa meg Benned derűs, egészséges, őszinte lelkedet még évtizedeken keresztül, hogy fővárosunk és így egész Nemzetünk javára a »Független Budapestjét továbbra is az eddigi szellemben és az eddigi modorban szerkeszthesd. Erős a szándékom, hogy lapod 50 éves jubileumán fokozott hálával ismét tolmácsolhassam Neked Szerencsek!rá- nataimat. Szeretettel köszönt igaz, öreg híved és barátod: Pompéry Elemér. Ersching János szobafestő és mázoló-mester Budapest, I., Márvány ucca 29 Telefon : 55—1—41 Hogyan lettem városrendező Irta: Harrer Ferenc dr.
