Független Budapest, 1934 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1934-11-14 / 46. szám

Budapest, 1934 november 14. Független Budapest 3 M HÉT A beteg főpolgármester Borvendég főpolgármester betegágija körül osz­tatlan részvéttel áll Budapest népe. Mélyen fájdal­mas és megrendítő a főpolgármester váratlan beteg­sége: nem annyira súlyosságá­nál fogva, — mert, mint ér­tesülünk, hamarosan kiheveri a bajt Borvendég — hanem a helyzetnél fogva, amely a fő­polgármester személyéi szinte tragikus magasságokba emeli. Óriási munkát végzett a főpolgármester, hogy előké­szítse a szanálást. Félesztendő ótat áll a főváros' élén, olyan jogkörrel, amire még nem volt példa és e félév alatt éjt nap­pallá tett, hogy megvesse az alapját a két esztendős terv­nek. amelyet Sipőcz polgár­mester nevezett el így, költség- vetési beszédében. A közvéle- Borvendég Ferenc. mény (;s a városháza óriási érdeklődései, feszült figyelemmel fordult a meg­induló munka elé és most, amikor vég re elindíthatta volna a nagy gépezetet, amelynek minden egyes Qrnfiáf ismeri és beállította erre a munkai a a I polgármesteri: a reátörő betegség meg akadályozta 4 főpolgármester meg fog gyógyulni es elvégzi majd a feladatot, amelyet a bizalom reáruhazott. A tragikus momentum el fog múlni: mégis mélységes emberi megértéssel érezzük a fájdalmas pillanatot, amely most Borvendégei körüllengi. A fáradhatatlan munkaerő, az önmagával szemben kíméletét nem ismerő munkavezető most pihenni kénytelen: pihen, amit már évek óta nem tett meg. Pihen, mert a fizikának és a fizikumnak is megvannak a maga törvényei és aki ezek ellen fellázad, alulmcu ad. Borvendég Ferenc főpolgármestertől több kímé­letét kérünk — Borvendég Ferenc, az ember részére. És akkor happy end-del fog végződni a tragikus pillanat, amely remélhetőleg epizód lesz csupán a főpolgármester pályáján. Toperczer Ahosné Nem azért gyújtják meg a mécsest, hogy véka alá rejtsék, hanem, hogy világítson, — mondja a Szentírás. . , Ezt a gyönyörű igazságot az élet kivételes pillanataiban érezzük. Vannak alkotások, amelyek előtt múzeumokban, vagy kiállítási helyiségekben rádöbben az emberre valami különös érzés: a nagyság, a rendkívüliség jelenléte bor- zong rajtunk végig, a remek­mű monumentális ihlető ereje szót hozzánk. Toperczer Ákosné költség- vetési beszéde lázba ejtette a közgyűlést. Amikor felállt, Toperczer Ákosné hogy beszéljen, époly közöm­bösen, vagy — mondjuk — ép- annyi érdeklődéssel néztek beszéde elé, mint amennyi a közgyűlés jobb szónokainak jár ki. Tudták róla, hogy értékes asszony, akit érdemes lesz meghall­gatni, de ... nincs tovább. És aztán elkezdett beszélni. Néhány perc és ki­virágzott a közgyűlési terem. Megszínesedett, szebb lett, jobb lett. Megtelt valami meleg asszonyisággal, szívvel, szellemmel, szeretettel. Ezt a beszédet csak asszony mondhatta, el, de az asszonyok közt is csak a kivételes, a sugárzó: Toperczer Ákosné. Az ész és a szív gyönyörű harmóniába olvadt. A közgyűlési teremben jobban csillogtak a szemek, mint akár a csillárok és a lelkekben kigyulladt a fény, amelyet egy nemes asszonyszív láthatatlan, drótnélküli fiúi,duma lobbant fel. Az.ész: egy maga- sabbrendű asszony szónoki tehetsége, páratlan tu­dása, nagy koncepciója és természetes, tévedhetetlen logikája; a szív: amelyet a finomlelkű úriasszony női ösztöne hajt a jóság és .szeretet felé. A zseni suhant át a közgyűlési termen, halk, reb­benő szárnyakon. Megihletett; megérintett minden­kit, aki ott volt. Elcsitította a szenvedélyeket, meg­szüntette a politikai és világnézeti különbségeket, legyőzött, lenyűgözött mindenkit. Ajándék, gyönyörű ajándék volt Toperczerné be­széde. Ajándék mindazoknak, akik ott voltak. Aján­dék Budapestnek, minden egyes lakosának, de főkép­pen ajándék a szegényeknél:, nyomorultaknak és szenvedőknek, akik legközelebb állnak Toperczer Ákosné szívéhez. Az a mécses, amelyet az ő tiszta lelke gyújtott lángra, fényeskedik és világít: meg­mutatja a szebb és igazabb utal, amelyen halad­nunk kell a jóság, szépség és igazság felé. Tisztán lobog, megremegteti a lelket: Toperczer Ákosné meg­nyilatkozása a szellemi és lelki nagyság csodálatos érzését ontotta széjjel a törvényhatósági bizottság­ban. Éreztük, hogy remekművel állunk szemben: re­mekmű a beszéd, amelyet hallottunk és remekmű az asszony, akinek suhanó szárnyalása megérintette és elvarázsolta a fáradt, közönyös lelkeket. Öt új református templom A »Független Budapest« egyik cikke erős hullá­mokat indított cl. A budapesti református egyházak | támogatásáról írtunk és kifogásoltuk, hogy a fővá­ros mostohán bánik a református egyházzal. Cikkünknek meglepően erős visszhangja támadt, ami azt mutatja, hogy fájó pontot érintettüld:, Nem volt egyéb célunk, mint segíteni. Távol állott tőlünk a legcsekélyebb gondolata is annak, hogy megboly­gassuk a felekezetek közötti békét. Szerencsére, ez nem is történt; viszont őszinte örömmel állapíthat­juk meg, hogy célunkat elértük: Szabó Imre esperes gyönyörű beszéde és Csilléry Andrásnak a reformá­tusok egyit: világi vezetőjének indítványa alapján a főváros lehetővé tette, hogy az egyház Hz éven belül öt templomot építsen és rendezze leromlott pénzügyeit. Nem szoktunk felekezeti kérdésekkel foglalkozni: must is csal: azért, tettük, mert úgy éreztük, hogy igazságos ügyet képviselünk és igazságtalanságot kell reparállni. Ez megtörtént; Örülünk, hogy szerény erőnkkel támogathattuk a. budapesti reformátusok ügyét, amelyet egyébként Szabó Imre és Csilléry András nagyszerűen reprezentáltak és örömünket fokozza, hogy elsimult, minden félreértés, amely cikkünk nyomán támadt. Nem sérteni, érzékenysége­ket érinteni akartunk, hanem segíteni. Segíteni nem­csak az egyháznak; hanem kitűnő vezetőinek is, Szabó Imrénél: és Csilléry Andrásnak, akik nemcsak kimagasló tagjai a törvényhatóságnak, hanem hűsé­ges fiai és buzgó szolgái egyházuknak is. Beszélgetés Kassai Károllyal a szanálásról cs az új városházi Helyzetről Éles Kritika a szanálásról, amely hat Hónap alatt semmiféle eredményt nem ért el — Dicséret illeti a polgármestert a haríelek ellen folytatott küzdelméért i Rassay Károly, a városházi polgári ellenzék vedére nem szólalt fel a költségvetés közgyűlési vitájában. xY Nemzeti 'Szabadelvű Párt álláspont­ját a költségvetés általános vitája során Pfeifer Ignác mű­egyetemi tanár fejtette ki a köz­gyűlés minden egyes tagjának általános érdeklődése mellett. Nemcsak a főváros vezetősége, hanem az egész városházi admi­nisztráció és a nagyközönség is érdeklődéssel tekint Rassay Ká- rolynak minden megnyilatko­zása elé, éppen ezért szükséges­nek tartottuk, hogy megkérdez­zük véleményét a szanálásról és általában a városházi helyzet­ről. Rassay Károly Rassay Károly a következőket mondotta a Független Budapest munkatár­sának: — x\z új törvény életbeléptetését és a sza­nálás elrendelését azzal indokolták, hogy a fő­városnál rendet kell teremteni, Racionalizálni kell, a szakszerűség- és a takarékosság- szem­pontjait kell uralomra juttatni, véget kell vetni a pártok felelőtlen gazdálkodásának. Nem ke­vesebb, mint 30—40 milliós deficitről beszéltek, meg- a polgárság- súlyos terhei ről, melyeket a »pártok« tékozlása okoz. Meg kell szüntetni a budapesti vámhatárokat, melyek a fővárosi polgár életét megdrágítják, — mondogatták és azt követelték, hogy olcsóbbá kell tenni a gázt és a villanyt. Az akcióhoz csatlakozott a mi­niszterelnök, csatlakozott a belügyminiszter, mire a »takarékosság és szakszerűség« jegyé­ben megszületett az aüíonómia-csonkító tör­vény, mely ellen hiába, tiltakozott a közvéle­mény és hiába küzdött az alkotmány védő blokkba tömörült polgári ellenzék, A »szanáló« rezsimváltozás kezdete óta hét hónap telt el. Most mar lemérhetünk bizonyos tényeket és feltehetjük a kérdést, hogy mit csinált ez az új »szanáló« rezsim? Miért volt rá szükség? Elő­ször megjelent és nem csinált semmit. Szanálási programot nem adott, komoly megtakarítást nem eszközölt. Ellenben, ahogy a hónapok múltak, valóban megörvendeztette a főváros polgárságát néhány intézkedéssel, mely a szál:szerűség és takarékos­ság irányában tett fogadkozásokat nem nagyon erősíti meg. A Talbot és^ a HÉV átvételén kí­vül, ami még régebbi lépések következménye volt, megvásárolták a Rácfürdőt, amit sem a rentabilitás, sem a szociális gondosko­dás szempontjai nem indokoltak és meg­vásárolták a szigetmonostori birtokot. A vámhatárok lebontása helyett megtörtént a, vámhatárokat jelentő fogyasztási illetékek fel­emelése. A közszolgáltatások árát nem szállí­tottak le, de új vezérigazgatókat szerződtetnek, akiknek megyálögatása a pártközötti osztoz­kodás szellemében történik. — Az egyszerű polgár csodálkozva kérdez­heti ezek után, hogy mi szükség volt a főváros autonómiájá­nak megcsonkítására? Mi szükség van ilyen körülmények, között »sza­nálására? A kérdés majdnem megoldhatatlan­nak látszik. De félreérthetetlen választ adott a kormánypártnak a hivatalos körök által kiren­delt fővárosi vezére, Tabódy Tivadar, akinek illetékességét ez ügyben igazán, nem lehet két­ségbevonni, ö váratlanul kijelentette, hogy »szanálásra semmi szükség nincs!« Csak »erkölcsi« szanálásra van szükség, a »bizalmi válság« elsimítására, amely célra a drága vásárlások és az állásosztogafások, úgy- l át szik. rendkívül alkalmasaknak látszanak! De a polgárság közterheit nem kell leszállítani, hiszen az »adófizetési készség-« megvan. Hogy azután e készség jóvoltából milyen rettentő gondoljál kénytelen vállalni, a polgárság, az már az erkölcsi szanádókat nem érdekli. Miután tehát a teher-lefaragás állítólagos érdekében kiskor ásították a fővárost, nyájas arccal beje­lentik, hogy teherlefaragásról szó sincs. Az embernél: végül lehetetlenség meg nem kérdez­nie: meddig akarják még ezt a komédiát já­ratni a, főváros jóhiszemű polgárságával? Szóbahoztuk Rassay Károly előtt azokat az erő­feszítéseket, amelyeket Sipőcz Jenő polgármester tesz az élelmiszerek további drágításának megaka­dályozása ellen. Bármilyen erőteljesen küzd azonban 1 Sipőcz polgármester a főváros élelmezésének olcsób- bításáért, minden egyes akciója hajótörést szenved a kartelek, ellenállásán. Ez a felfogás jutott kifeje­zésre a legutóbbi rendkívüli közgyűlésen, amely a törvényhatóság valamennyi pártjának hozzájárulása alapján meglehetősen éleshangú határozatot hozott. Rassay Károly ebben az ügyben a következőket je­lentette ki: — Csak dicséret illeti Budapest polgármesterét, hogy minden alkalommal a legerélye­sebben és valóban nem törődve azzal, hogy érinti-e érzékenységükben a hata­lom szempontjait vagy sem — síkra száll az adófizető polgárság érdekeiért. De a főváros polgármestere is elégtétellel álla­píthatja meg, hogy mindig ott láthatja maga mellett a főváros pártjait, amelyek ezekben a kérdésekben — valóban átérzik annak, az egy­ségnek szükségét és jelentőségét, amelyről ma annyi hivatalos szó esik és amely körül lénye­gében hivatalos részről oly kevés cselekedet történik. Az lígynevezett világnézeti különbsé­gek jelentéktelenekké mosódnak, mikor ezek­ben a kérdésekben kell dönteni és éppen ez mutatja, hogy a jó szándék, a tisztesség, a po­litikai őszinteség és igazság mennyire meg­találja a követendő utat és hogy ez a, követendő út mennyire egy, ha más szempontok nem be­folyásolják, csak az igazi polgári, érdeké. Hogy mi hatása lesz a rendkívüli közgyűlés feliratának a sok panasznak és bizonyítéknak, érvnek és kérésnek, azt természetesen tudnunk nem lehet. A hatalom megy a maga útján és ez az út úgylátszik egyre ritkábban találko­zik a, közóhajjal, az egyszerű és szürke adó­fizető polgár vágyaival,-------ILKOVITSI. kö zponti fűtés- és 1 vízvezetéki vállalata | V., JÓZSEF TÉR 11 «IffJ idslfflCSUI'áBc Gusztáv rézműves mester Budapest, IX., Ferenc u. 39. Tel.: 30-8-47 Főzőedények : vörösrézből vagy vasból. Gőzüzemű' főző* készüléken, Hütök, karbantartások, ónozasok a leg­jobban és legolcsóbban végeztetnek. ■ S |T7 LAKK- ÉS FESTÉKGYÁR R.-T. K HO BUDAPEST, VII. KÉR., ÖRNAOY-UTCA 4. SZilL

Next

/
Oldalképek
Tartalom