Független Budapest, 1934 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1934-01-31 / 5. szám
HUSZONKILENCEDIK évfolyam 4 január 31 5. szám Független Budapest Városi, politikai és közgazdasági lap Megjelenik minden héten Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő — Fél évre 12 pengő Egyes szám ára 50 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Báthory ucca 3. I. Telefon: 19-9-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 Három beszéd Az elmúlt héten a főváros autonómiájának sorsa példátlan izgalommal töltötte el az egész ország közvéleményét. Ha visszagondolunk az alig félmult időkre, amikor a Független Budapest volt az egyetlen orgánum, amely állandóan nyilvántartotta — szinte személyes ügyének tekintve — az önkormányzat sorsát, azt hihetnők, hogy példátlan karriert futott meg néhány nap alatt a mi akciónk, ha nem állnának ezzel szemben azok a közismert tények, amelyek nem a mi javunkra, hanem ellenkező irányban befolyásolták az autonómia sorsát. Azok a riasztó hírek, amelyek a lapunkban ma már nyilvánosságra hozott új törvényjavaslat reakciós és diktatórikus rendelkezéseiről villámgyorsasággal terjedtek: egy kalap alá toborozták a főváros törvényhatósági bizottságának valamennyi pártját —• a kormánypártot sem kivéve. Sőt: éppen az Egységes Községi Párt vezérkara volt a legíharciasább a társaságban, ők követelték legliangosabhau rendkívüli közgyűlés összehívását ebben az ügyben. A rendkívüli közgyűlést közvetlenül megelőző napok és órák csökkentették a törvényhatóság harcának hevességét, a tervbevett bizalmatlansági indítvány tiltakozássá diminuálódott. Zsúfolt ülésterem és zsúfolt karzatok, a nagy eseményeket jellemző felcsigázott hangulat mellett nyitotta meg még így is a főpolgármester az ülést és nagy érdeklődés előzte meg a pártok szónokait, akiknek az volt a feladatuk, hogy Budapest tiltakozását fejezzék ki a benyújtott törvényjavaslat ellen. Az ünnepi szónok Wolff Károly volt. Mint a legnagyobb községi párt vezérének, neki kellett volna kifejeznie a törvényhatóság forrongó érzéseit. Wolff azonban elsősorban politikus, akit nem ragad magával szónoki lendülete még az ilyen szubjektív erejű kérdésnél sem. Az a gyér taps, amely beszéde végez tével hangzott el, azt bizonyította, hogy nem tudta átvinni hallgatóságára azt, ami benne él, pedig érdekes volt Wolff Károly beszéde: érdekesebb, mint talán ő maga hiszi. Tragikus összeütközés volt Wolff Ivárolynak az autonómia védelmében elmondott beszéde az ő egész lelki világával, politikai pályájával. Az önkormányzati szabadság, mint általában a szabadság princípiuma. szöges ellentétben áll azzal a retrogád világ- felfogássai, amelyet Wolff Károly képvisel mintegy tizenöt esztendeje a főváros közéletében. Szinte groteszk jelenség, hogy Wolff Károly, aki az egyén és a társadalom autonómiája ellen vezette állandóan harcba a mögötte álló tábort, most egy közület ön- kormányzatáért száll síkra és csak az teszi magya- rázhatóvá ezt a jelenséget, hogy önkormányzat alatt -- a saját hatalmi erejét érti. Az autonómia a liberalizmust jelenti, Wolff Károly pedig mitől sem áll távolabb, mint ettől a »szörnyűségtől«, amelynek önkéntelenül és akarata ellenére is védőjéül szegődött. Tragikus ellentmondás ez egy politikus Pályáján ... Éppen ez az inkonzekvencia tette erőtlenné Wolff Károly apológiáját. Az az érzése "volt mindenki nek, hogy az autonómiát a szónok önmagával és pártjával azonosítja: nem a szábadság fölkent bajnoka, hanem csak azért küzd a diktatúra ellen, mert saját diktátori hatalmát félti. Más volt Friedrich István beszéde, éppen ezért hatott közvetlenebb erővel. Bár formában és terjedelemben elmaradt Wolff beszédétől: a meggyőződés ereje szólt belőle, ami mindig hat, mindig diadalmas. Kapszódikus szónok Friedrich: képek, hasonlatok, sziporkázó ötletek uralkodnak el rajta; a gúny fegyverével gyilkol, nem érvekkel, nem a meggyőzés objektív erejével győz. De aki igazán, minden benső fenntartás nélkül hisz abban, amit mond, az a maga szubjektív erejét át tudja plántálni hallgatóságába is. Rassay Károly, a rendkívüli közgyűlés harmadik szónoka egyesítette magában a formát és a meggyőződés ellenállhatatlan erejét. Beszédében klasszikus magaslatra emelkedett, amikor a nemzet és az autonómia fogalmát definiálta, olyan jogászi tökéletességgel, olyan tömör precizitással, amelyben egyaránt gyönyörködtek hívei és ellenfelei. Rassay beszéde egyesítette magában a hagyományos szónoki iskola szépségeit az átérzés lenyűgöző erejével, a klasszikus külső és belső formát a magávalragadó igazság nemes szépségével. A liberalizmust nem erre az alkalomra vette bérbe, a liberalizmus az ő lényege, melyet még ha akarná, se tudna levetni. A közgyűlés fénypontja volt ez az aránylag rövid beszéd, Rassay szónoki pályájának egyik legszebb sikere. Teljes harmóniában folyt le a tiltakozó közgyűlés. Nagy dolognak kellett történnie, bogy jobb- és baloldal egymásra talált és mi nem akarjuk itt megzavarni ezt a harmóniát. Antit elmondtunk, nem bírálat, csak néhány széljegyzet bárom beszéd margójára. megállapítás, amely regisztrál egy eseményt, amely döntő jelentőségű volt a főváros életében. Február 7-én kezdődik a Házban a fővárost reformtörvény vttdfa Négy napon át négy ónás, azután 8, esetleg 12 órás üléseken tárgy alfa a képviselőftáz a törvényjavaslatot — Érdekes változások a tisztviselőállások betöltésénél és az űj közgyűlés összetételében “ Csak a pénzügyi bizottság tárgyal nyilvánosan Huszár Mlaűár főpolgármester kap megbízást a kormány szanálási tervének végrehajtására? Kozma Jenő nyilatkozik a városházi adminisztráció ellen intézett támadásáról és a várható további módosításokról Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter csütörtökön délután beterjesztette a Budapest székesfőváros közigazgatásáról szóló 1930. évi XV111. t. c. egyes rendelkezéseinek módosításáról készített törvényjavaslatot. A javaslat — mint azt a Független Budapest elsőnek hírül adta — lényegesen enyhébb, mint az eredeti tervezet volt. Lényeges rendelkezései a reformjavaslatnak, hogy a főpolgármesteri állást az államfő kinevezés útján tölti be, a törvényhatósági tanács megszűnik és hatásköre megoszlik a törvény hatósági bizottság és a polgár- mester között. A törvényhatósági bizottság választott tagjainak a számát a törvényjavaslat 150-ről 108-ra szállítja le, az örökös tagokét pedig 32-ről 22-re, egyben pedig megszünteti azoknak a szavazati jogát, akik eddig szakszerűség címén (mint az ÜTI vagy a Közmunkatanács stb. képviselői) ■ voltat• tagjai a törvényhatósági bizottságnak. A polgármestert és a két alpolgármestert a törvényhatósági bizottság fogja ugyan megválasztani, de a választás érvényességéhez államfői megerősítés szükséges. A közgyűlés választja továbbá a tanácsnokokat, az árvaszéki elnököt,, a tiszti főügyészt, a tiszti főorvost, a statisztikai hivatal igazgatóját, a főlevéltárost, a főszámvevőt és a könyvtárigazgatót, a többi állást- a főpolgármester, részben pedig a polgármester tölti be kinevezés útján. A polgármester, az alpolgármester és a tiszti főügyész megbízatása hat évre szól, a többi tisztviselő megbízatása élethossziglan tart. Intézkedik az új törvényjavaslat a székes- fővárosi számszék óit szervezéséről is. A számszék személyzetét a belügyminiszter nevezi ki. A kormány az új törvény alapján az üzemekhez kormánybiztost küldhet ki, a gazdálkodás »fokozottabb ellenőrzése céljából«. A törvényjavaslat legjelentősebb rendelkezése úgy szól, hogy a belügyminiszter a törvény életbeléptetésével egyidejűén nnmkatervezetet bocsát ki, amelynek célja: 1. a székesfőváros költségvetési egyensúly óinak b iztosítása, 2. a. székesfőváros háztartáséiban és üzemi gazdálkodásóiban fokozott takarékossóig érvényesítése, 3. a közigazgatás vitelének célszerű és gazdaságos irányban való szabályozása. Ezt a tervezetet az új törvény szerint a főpolgármester hajtja végre, »lehetőleg« egy év alatt. Á főpolgármestert e feladat ellátásánál a törvényhatósági bizottság által megválasztott tizenegytagú bizottság fogja véleményével és javaslataival támogatni, illetőleg ellenőrizni. Kimondja ugyanakkor az új törvény hogy ezt a tervezetet a főpolgármester hajtja végre éspedig tekintet nélkül arra, hogy a szükséges eljárás vagy intézkedés foganatosítása a törvényhatóság melyik hatóságának vagy szervének a hatáskörébe tartozik. A 11 tagú ellenőrző-bizottság, amelyet a közgyűlés a választott bizottsági tagok sorából választ, kizárólag véleményét nyilváníthatja, a főpolgármester azonban a tervezet végrehajtásánál a tárnics véleményének a figyelembevételét mellőzheti. Külön hangsúlyozza a törvénytervezet, hogy a tizenegyes bizottság tárgyalása vagy határozata nem akadályozhatja meg azt, hogy a főpolgármester a tervbevett rendelkezéseket életbeléptethesse, vagy a szükségesnek ítélt intézkedéseket megtegye. A törvényhatósági bizottságot a kormány nem oszlatja föl, de a tervezet végrehajtásának ideje alatt a közgyűlés egyáltalán nem tárgyalhat olyan kérdéseket vagy ügyeket, amelyek ezzel a tervezettel, vagy az ennek alapján tett rendelkezésekkel állanak kapcsolatban. Hogy valamely fölvetett kérdés vagy ügy kapcsolatban áll-e a tervezettel, azt a főpolgármester állapítja meg. Csak a pénzügyi bizottság ülése nyilvános Ezek a főbb rendelkezései az új fővárosi törvénytervezetnek. Az új törvény szerint a, kormány nem oszlatja fel a törvényhatósági bizottságot, de elveszi eddigi hatáskörének nagyrészét. Az új törvénytervezetnek az az intézkedése ugyanis, amely a pénzügyi és gazdasági »rendcsinálásra« vonatkozik: határozottan megállapítja, hogy ezt. a tervezetet a főpolgár mester hajtja végre éspedig a törvényhatósági bizottság megkérdezése nélkül. Az alatt az idő alatt tehát, amíg a főpolgármester ezt a tervezetet végrehajtja, a törvényhatósági bizottság közgyűlésének komoly napirendje nem igen le bet. Ez természetesen csak az egyéves rendcsinálás időszakára vonatkozik. A 11-es bizottság, amely tanácsadó szervként fog működni a kormány szanálási tervezetét végrehajtó főpolgármester mellett, az országos 33-as bizottság szerepét kapja. Jelentősége nem sok lesz, mert hiszen a főpolgármester nem tartozik a 11-es bizottság állásfoglalását respektálni. A bizottság tanácskozásai zári ajtók mögött zajlanak le. Nem látunk a törvénytervezetben semmiféle intézkedést a most még érvényben- lévő fővárosi törvény hiányainak a pótlására és hibáinak a kiküszöbölésére. Megmarad változatlanul az eddigi ajánlási rendszer, amelynél tarthatatlanságát bírói ítéletek állapítják meg. Megmarad a kerületi beosztás, ami sok igazságtalanságot tartalmaz. így például a Bel városban ezer szavazat sem kell egy bizottsági tagnak a meg választásához, de a Józsefváros-
