Független Budapest, 1934 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1934-07-18 / 29. szám
1 VÁROSPOLITIKAI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24.—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 19-9-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 „Nye pozvolim/y Budapest fürdőügyi és gyógyforrás problémái A „Független Budapest“ részére írta: BECSEY ANTAL Szendy Károlyt Budapest székesfőváros törvény- hatóságának közgyűlése alpolgármesterré választotta és ezúttal elsőízben történt meg, hogy a megválasztott főtisztviselő nem tette le nyomban a közgyűlés előtt a hivatali esküt, minthogy az új fővárosi törvény az államfő megerősítését is megkívánja ahhoz, hogy a választás ereje teljessé legyen. Szendy Károly tehát e pillanatban alpolgármester is, nem is, — de ez ellen neki se, másnak se lehet kifogása, így van ez Európa sok államában, másutt is. A törvénynek ez az intézkedése jogos: az autonómia tévedhet, helyes tehát, ha megvan a lehetősége a korrektívum- nak. De egyébként is, az államfő olyan tényezője a nemzeti akaratnak, hogy nem szabad mellőzni személyét a nagy pozíciók betöltésénél. Kell, hogy az autonómiának az idők hangulatától függő, esetleg politikai érzelmektől vezetett akaratnyilvánulása felett vétót mondhasson az a konzerváló erő, amlyet az idők és politikai hangulatok felett álló alkotmányos tényező jelent. Eddig tehát rendben van, hogy az alpolgármester még nem tehette le az esküt, nem foglalhatta el hivatalát. De ami ezután történt, az már nincs rendben. Az történt ugyanis, hogy valaki, — mindegy, hölgy ki —• megfellebbezte a választást, amely most ennek folytán a közigazgatási bíróság elé került. Bosszúból,- vagy valamely más okból egyszerűen okve tétlenkedni akart és ez módjában volt. És nemcsak ennek az egyetlen fellebbezőnek, hanem akárhánynak is, ami a jövőben annál veszedelmesebbé válha- tik, mert, jöhetnek idők, amikor nagy viharok, elkeseredett politikai küzdelmek közt folyik le a választás, melynek eredményeképpen az elbukott fél, vagy a köréje tömörült és kisebbségben maradt pártok minden elképzelhető erővel azon lesznek, hogy meghiúsítsák, illuzióriussá tegyék a többségi akaratot. A kormányzónak, — illetve a mindenkori államfőnek — akaratmegnyilvánulását, — hozzájárulását, vagy megtagadást — félretolhatja akárki, Nagy Péter, Kiss János. Magyarország legfőbb urának várnia kell a választáshoz való hozzájárulással, mert »egy hang a tömegből« vétót kiált feléje. Nem bántó ez? Nem tekintélyromboló? Nem felháborító-e, hegy az autonómia-többség akaratának döntése után ez a méltatlan hang me gakadályozza a legfelsőbb kezet is abban, hogy tollat ragadjon és szankcionálja a közgyűlés döntését? Szerintünk lehetetlen ez az állapot. Destruáló és megszégyenítő, hogy a polgármester, vagy az alpolgármesterek választása ne lehessen teljessé, amíg az államfő tekintélyén kívül x vagy y nevű senki vagy valaki is hozzá nem járult. És túlságosan nagy is az ugrás az eddigi állapottal szemben, amikor is a megválasztott főtisztviselő nyomban a közgyűlés elé járult és ott, az eskütétellel nyomban és visszavonhatatlanul teljessé lett új hivatalában, mert — mint mondtuk -— már az is nagy változást jelent, hogy kormányzói megerősítés szükséges ehhez A hibákat legjobb, ha nyomban korrigáljuk, amint észrevettük azokat. A törvénymódosításnak erre a hibájára most felhívta a közfigyelmet egy ok- vetetlenkedő fellebbező: talán helyesen is tette, mert ezzel megadta az intelmet, amely szükséges volt. Az autonómia akarata és a kormányzó közé ne ékelődhessék be senki se. Amilyen megnyugvással fogadta az egész magyar közvélemény a törvénynek azt az intézkedését, hogy az államfő bölcsesége felülbírálhassa az önkormányzat döntését, ép ely kevéssé lehet belenyugodni abba, hogy harmadik személyek szankciója is szükséges legyen ehhez. Sürgősen ki kell küszöbölni a hibát: ne legyen ez a választás olyan egyszerű közgyűlési határozat, mini a többi, amelyek ellen bárki fellebbezhet, hanem bízza ezt a kérdést a törvény a törvényhatósági bizottságra és az államfőre: ép eléggé megnyugtató, ha ez a két alkotmányos tényező egyetért. És még valami: Ne tessék itt a demokratikus elvekre hivatkozni, mert a demokrácia nem jelentheti az okvetetlenkedés diadalát. Lengyelország egykori tragédiájának oka a »nyc pozvolim« volt, az, hogy a lengyel alkotmány szerint minden egyes nemes- ember a többségi akarat útját megállíthatta. A magyar törvényhozásból haladéktalanul el kell távolítani ezt a magyar »nye pozvolim«-ot: a tragédiák hói nekünk már elég volt, nincs szükségünk arra, hogy éretlen emberek játéka legyen a főváros alkotmányos /élete. Tudományos és társadalmi közületek, sőt közhatóságaink is egyre növekvő érdeklődéssel fordulnak a főváros fürdőügyi problémái felé. Megértem, hogy gazdasági nyomorúságunknak, devízauehézségeinknek nem kis része van ebben. A belföldi nem igen tud külföldi fürdőhelyekre menni, mert nem telik reá; és ha telne is, nehezen jtut devizához; észre kellett vennie, hogy gyógyulás és üdülés kedvéért nem is kell messzire menni, idehaza a magyar föld kincseiből jut neki minőségben és árban jobb és olcsóbb. És ráeszmél arra is, hogy okosabb és hasz- Beesev Antal nosabb, ha a külföldi jön hozzánk. Balneológiái és idegenforgalmi szervezeteink propagandája támogatva a székesfőváros és állam hivatalos szerveivel, idegenforgalmunkat az utolsó években valóban oly szintre emelte, hogy gyakorlati eredményeit elfogultság nélkül lekicsinyelni nem lehet. És én mindezek dacára azt állítom, hogy a székesfőváros ezirányú tevéi.onysége tekintetében sok a tennivaló, a legnagyobb hibának tartom, hogy nincs kellő érzékünk az idegenforgalom, illetve fürdőügyi problémák bázisát képező gyógyvizeink felismerése és feltárása iránt. Elég, hacsak egy példára hivatkozom. Néhai Zsigmondy Vilmos hírneves magyar mérnök »A városligeti artézi kút Budapesten« címen 1878-ban tanulmányt adott ki abból az alkalomból, hogy 10 és fél évi fáradságos munka után a városligeti artézi kút elkészült. Ez a tanulmány nemcsak a szakember szempontjából, értékes, hanem kortörténeti dokumentuma annak, hogy mily nehézségeket és ellenszenvet kell leküzdenie nálunk az alkotó gondolatnak, amíg érvényesülni tud. De 1878 óta 55 esztendő telt el anélkül, hogy számottevő lépés történt volna thermális vizeink további feltárása iránt; hacsak a Szent Lukács fürdőnek kb. 26 méter mély fúrását és a Rudas-fürdő múlt évben készült néhány 40—50 méteres fúrását nem említem. Persze minden alkotó gondolatnak ott áll útjában a tilalomfa: nincs pénz. Úgylátszik azonban, ez a beállítás nem tudta megakadályozni például Debrecen városát abban, hogy az elmúlt évben két, egyenként 1000 méter mély artézi kutat építsen, amelynek melegvize nemcsak a Nagyerdő európai nívón álló strandfürdőjét látja el, hanem a vízzel feltörő methan-gáz tehermentesítette Debrecen gázgyárát a külföldi szén importjától is. Vagy talán éppen csak nekünk Budapestieknek nincs pénzünk? Hát, aki a Rácz-fürdő megvételével kapcsolatos bizottsági és közgyűlési vitákat végighallgatta, az meggyőződhetett arról, hogy igenis akad pénz nálunk is, ha kell. Pedig a fürdőügy szempontjából sorsdöntő fontosságú problémákat aránytalanul csekély költséggel, sőt áldozatok nélkül is meg lehet oldani. Két esetet kívánok a közvélemény és adminisztráció védelmébe ajánlani. Az egyik: a második városligeti artézi kút ügye. A gondolat nem az enyém és nem is új, hiszen már I960 január havában geológusokból és közgazdasági szakemberekből álló nagybizottság foglalkozott az üggyel, sőt az új fúrás helyét is kijelölték. Kérdezhetném azonban, hogy van-e szükség a második artézi fúrásra, és nem csökkenti-e a második kút az első vízhozamát. Néhány évvel ezelőtt egy balneológiái kongresz- szus banketjén holland szomszédom elragadtatással beszélt fővárosunk szépségeiről; csak azt nem értette, hogy miért van szükségünk arra, hogy megtévesszük a világot thermális vizeink lényege felől. És csodálkozással kellett hallanom, hogy ő nagyon Alól tudja, mert meggyőződött róla, hogy mi vizeinket mesterségesen melegítjük és így nyilván megtévesztjük a külföldet thermális vizeinket illetőleg. Megdöbbenve hallottam a súlyos állításokat és együtt mentünk ki a Városligetbe, hogy bebizonyítsa nekem a hihetetlent. A Széchenyi-fürdő kazánházában valóban egész nyáron át azért égetünk el 45.000 pengő értékű szenet, hogy betűstől ve a Városliget parkját, vizet melegítsünk a Széchenyi- strandfürdő részére, mert a Zsigmondy-féle mélyflírás vize már nem elegendő arra, hogy a strandfürdő által felfokozott igényeket is kielégítse. Bevallom, mélyen megszégyenülve vettem tudomásul ezt a képtelen állapotot, amely rontja balneológiái hitelünket, rontja a Városliget levegőjét és terheli a főváros budgetjét De kell, hogy velem együtt azok is szégyenkezzenek, akiket ebben az ügyben a mulasztás vádja illethet. Pedig a kérdés pénzügyi megoldása is egyszerű. Ha a jelenlegi kb. 45.000 pengő önköltséget meg tudjuk takarítani azáltal, hogy a mesterségesen melegített kútvizet a balneológiailag értékes thermális vízzel pótoljuk, úgy ez az évi megtakarítás elegendő arra, hogy vele a kb. 400.000 pengős beruházó költséget 5—6 év alatt letörlesssilk. A szükséges beruházó tőkét a MABI készséggel fel is ajánlotta, úgyhogy az rendelkezésre is áll. Csak egy kérdés marad fenn: mi történik akkor, ha a fúrás negatív eredményű lesz? Elvégre ezzel valóban számolni kell, mert a mélyfúrások eredményeit garantálni senki sem tudja. Hát erre is megvan a válasz. Ha a fúrás eredménytelen lenne, úgy a legnagyobb költséget képviselő csövezést el lehet távolítani és bizonyos leírással újból értékesíteni. Mindössze 70—80.000 pengőre értékelhetők azok a vissza nem térülő költségek, amelyekkel teljes eredménytelenség esetén számolni kell. Ezt a kockázatot kétségtelenül el kell viselni, ha néhány évre elosztva is; de hát kockázat nélkül nincs üzleti vállalkozás. Avagy nem jár-e kockázattal a Tabán szabályozásánál a telkek értékesítése; és nem jelent-e bizonyos rizikót a Rácz-fiirdő közel 2 millió pengős költsége? Viszont nem érik-e meg a második mélyfúrástól várható nagy balneológiái és energiagazdasági értékek azt a kockázatot, amelyet a legrosszabb esetben, de csakis a teljesen negatív eredmény után várni lehet? Ezzel kapcsolatban még egy igen figyelemreméltó lehetőségre kívánom a figyelmet felhívni. Azok a geológiai vizsgálatok, amelyek a Székesfővárosi Gázművek támogatásával Budapesten és környékén a földgázkutatás érdekében folynak, kétségtelenül beigazolták, hogy a kiscelli agyag felett (a Városliget táján kb. 400—500 méter mélységben) igen erős koncentrációjú konyhasós víz van; egy ilyen fúrás vizében Pestszentlőrincen 13 kg a sótartalom 1 m3 vízben. Micsoda perspektívája ez a fürdőügyi lehetőségeknek, ha a gyógytényezők közé a tiszta konyhasós vizet is besorozhatjuk! Pótolhatjuk vele Reichenhall sós inhalációját is. A másik terv. amelyre rámutatni akarok. a Rudas-fürdő melletti fúrások folytatása, illetve legalább még egy 150—20Ö méter mély fúrás létesítése. A múlt évben készült fúrások tulajdonképpeni célja az volt, hogy a lebontandó kazánházat, mint a fürdő fűtésének melegforrását forró thermális vízzel pótoljuk. Amennyiben ugyanis sikerült volna 60—65 fokos vizet feltárni, úgy a fürdő fűtését tüzelő anyagok helyei t ezzel pólóikat tűk volna; úgy, amint az a Szent Lukács-fürdőnél már 12 év óta történik. Igaz, hogy az eddigi néhány fúrás (Attila, Juventus stb.) rendkívül értékes vizo.ket tárt fel, de az elért leg-
