Független Budapest, 1934 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1934-07-18 / 29. szám
Független Budapest Budapest, 1934 július 18. O nagyobb liőfok (48° C) alatta van a szükségesnek. I Nyertünk azonban a fúrások révén ebben az irány- | ban is rendkívül értékes támpontokat; ma már csaknem bizonyosra vehető, hogy találni is fogunk kellő hőfokú és mennyiségű forró vizet. Erre a célra 15— 20.000 pengő költségre lenne szükség; viszont eredményes fúrás esetén évente ennek az összegnek legalább kétszerese lehetne tüzelőanyagban megtakarítható. Ez a terv is a bürokrácia útvesztőjében vergődik. Joggal állíthatom már e példák alapján is, — pedig’ van még egy tucat ilyen példám hogy nincs kellő érzék ás megértés gyógyvizeink felismerése, illetve felkutatása iránt. De hogyan is lehetne akkor, amikor ennek a hatalmas nagyvárosnak sokezernyi közigazgatási tisztviselője között nem jutott se hely, se szerep egyetlen egy szakértő hydro geológusnak sem. Ahol annyi az ivóvízkérdéstől egészen a gyógyvizekig. a forróvizekben rejlő energiáktól a földgázenergiáig az aktuális probléma, mint fővárosunkban és közvetlen környékén, ott már régen kellene a köz- igazgatás keretében oly szervezetnek lennie, amely tudományos készültséggel, inieiatívával és felelősség mellett fejti ki programszerű tevékenységét. Tübb mint 100.000 albérlő Cs 38.000 oóvrajáro van Budapesten HHiefalvu I iajos remeh jubiláns ftiativaiiija ßudopesi utolsó 60 esztendeiéneh Safóásviszouyairöl Illyefalvy I. Lajos dr., ,u Statisztikai Hivatal kitűnő vezetőjének most megjelent gyönyörű albumával lapunk más helyén foglalkozunk. A rendkívül érdekes jubiláris dísz- mű adataiból ragadtuk ki a főváros^ lakbér- viszonyainak alakulására vonatkozó részt, melyet a következőkben ismertetünk: Kétszáz esztendővel ezelőtt, a pragmatica szanc- tio korában a mai főváros helyén 1í45 épület állott, melyből a budai oldalra 1379. a pestire pedig 366 épület esett. A város akkori kiterjedése — ezek alapján ítélve — alig haladta meg egy nagyobb falú méreteit. II. József népszámlálása 1790-ben körülbelül ötezer épületei talált a mai Budapest területén, abban az időben pedig, amikor a mai Budapest megszületett, vagyis 1873-ban az épületek száma kilencezer volt. Ezeket a távoli múltba visszatekintő adatokat most különösen atuális magunk elé idézni, midőn a székesfőváros fejlődése fontos évfordulóhoz jutott el. Az 1933. év őszén volt 60 esztendeje annak, hogy a három dunamenti város, Pest, Buda és Öbuda egyesítése által a mai magyar főváros megalakult. Ebből az alkalomból adta ki a székesfőváros statisztikai hivatala dr. Illyefalvy I. Lajos igazgató kiváló szerkesztésében azt a díszes kötetet, amely Budapest múltját és fejlődésének menetét bemutatja. Ez a kötet szürke számadatok és fárasztó leírások helyett -érdekes diagrammokkal és térképekkel mutatja be o 60 éves fejlődés minden részletét. A munka első oldalait az épület- és lakásviszonyok színes rajzai és térképed foglalják el. Ezek a kérdések kétségkívül a leghelyesebb kiinduló pontot szolgáltatják a 60 éves fejlődés elbírálásához, mert hiszen a város külső képe az épületekben jut kifejezésre. Az egyesítés idején Budapesten állott kilencezer épület helyett a legutóbbi, 1930. évi népszámlálás már 25.868 épületet írt össze. hogy az elmúlt évtizedek folyamán az egyszobás tálcások száma csekélyebb mért étiben emelkedett, mint. a többi lakáskategóriáké. Egészséges fejlődési tünetnek tekinthető az is, hogy nem a nagylakások, hanem a középnagyságú lakások töltenek be egyre nagyobb szerepet Budapest népességének elhelyezése terén. Érdekes azonban, hogy a legutóbbi évtized nehéz gazdasági viszonyai folytán ismét az egyszobás lakások léptek jobban előtérbe. Egészségügyi és szociális szempontból kiváltképpen a lakások felszerelésére vonatkozó adatok érdemelnek figyelmet. Szomorú tény, hogy Budapest lakásviszonyai ebből a szempontból is igen sok kívánni valót hagynak hátra. Fürdőszobái mindössze a lakások 33 százalékában találunk. A eselédszobás lakások teremészetesen még ritkábbak, úgyhogy csak minden negyedik budapesti lakáshoz tartozik cselédszoba. A közművekkel való felszerelés szempontjából megemlíthetjük, hogy villanyvezeték a lakások 79ó7 százalékában, vízvezeték 77 százalékában, gázvezeték pedig 37.3 százalékában fordul elő. Különösen hátrányos helyzetben vannak itt is természetesen a kislakások. A diagrammok azonban szembeállítják egymással a régebben épült és az utolsó 10 év folyamán keletkezett lakások adatait. Utóbbiak a felszerelés szempontjából is örvendetes haladás tanujelét szolgáltatják, pedig a legutóbbi években az építkezések túlnyomórészt a külterületekre estek, ami a fővárosra a közmüvek kiépítése kapcsán ig'eii súlyos feladatokat és nehéz terheket rótt. A statisztikai hivatal grafikus munkája a város különböző részéinek lakásjóléti viszonyairól is igen : értékes anyagot mutat be. Színes térképeken szemlélteti kerületenkint és azon belül kisebb területi egységek szerint a lakásviszonyok alakulását. Látjuk ebből, hogy a lakásoknak egyre emelkedő hányadrésze esik a város központjától távoleső részekre. A budai oldalon az I. kerület külterülete, a Lágymányos és a Délivasút mögötti területrészek fejlődése a legnayyobb. Hatalmas arányban szerepelnek az új lakások a pesti oldal külső részein is. így a Zuglóban a lakások 29 százaléka, sőt a Rákosrendező 'pályaudvar és Erzsébet kiráyné útja közötti területrészen 44 százaléka az utolsó tíz évben keletkezett. A nagyközönség által kevésbbé ismert kérdés a laksűrűség problémája, pedig az egész lakásstatiszti- kának ez az egyik legérdekesebb fejezete. Laksű- ruseg alatt egy-egy szobára vagy helyiségre jutó a.vok szamát szokás érteni. Az ábrák tanúsága szerint rendkívül sok Budapesten az igen sűrűn lakott lakos. így nem kevesebb, mint 2604 lakásban talál- tunk szobankint hat lakót, míg további 1487 lakásban szobánkint hét, 802-ben szobánkint nyolc, 401-ben i" öbh^J T,éS+t421,;be szobánkint tíz vagy ennél . . e,&^en: takott. Mennyi nyomor, betegség és erkölcsi hátrány húzódik meg ezek mögött a beszédes adatok mögött! Mindamellett a rajzok itt is ál- lando javulásnak jelét adják, melynek erőteljességére jellemző, hogy még a háború utáni nehéz gazdasági viszonyok sem tudták megakadályozni. Az is örven detes, hogy éppen a legkedvezőtlenebb lakástípusnál az egyszobás lakásoknál következett be a legnagyobb javulás. Ideje is volt, hiszen az egyszobás lakásoknál 1880- ba,n ^tlag 4.5 lakó és közvetlen a háborút megelőzőleg is 4.3 lakó jutott átlag eg'y-eg'y szobára. Ma az átlagos laksűrűség egyszobás lakásoknál szobánkint 3.5 lakó. A rajzok azt is nyilvánvalóvá teszik, hogy a lak- sűiűség és az egyéb kedvezőtlen tünetek nagyrészt az albérleti — különösen pedig az ágybérleti — rendszer kinövéseiből származnak. Igen szomorú tünet, bogy a háború előtt lakásainknak csaknem egyhar- mad része (30.6 százalék) és ma is közel egyötöd része (19.6 százalék) albérlős, vagy ágybérlős lakás. A budapesti népességnek ily nagyrésze kényszerül tehát arra, hogy családi otthonát idegenekkel megossza és ezzel házbérterhén valamelyest könnyítsen. Ma is több, mint 100.000 ember lakik albérletben és közülük is 38 ezer ember a saját otthon helyett csak egy bérelt fekhelyet mondhat magáénak. Ezek az adatok figyelmeztetnek arra is, hogy nehéz feladatokat kell még megoldanunk az ágyraj ár ás megszüntetésére, amely annyi szociális, morális és egészségügyi hátrányt rejt magában. Az elmúlt évekkel és különösen a háború előtti idővel való ősz- szehasonlításbau azonban ezek az adatok is a fokozatos javulás képét mutatják. Budapest össznépességének 1910-ben még 14 százaléka, ma pedig csak 11 százaléka albérlő vagy ágyrajáró. A lakásstatisztika, mint a szociális kérdések egyike legfontosabb részlete, számos kedvezőtlen tünetre hívta fel a figyelmet, de egyúttal a segítség útját is kijelölte és igazolta, hogy a nehéz viszonyok között végzett nagy szociális munka nem volt hiábavaló, hanem számokkal igazolt eredményeket hozott. A nagyváros kialakulását azonban nem az épületek puszta számának diagrammjai jellemzik legjobban, hanem azok az ábrák, melyek a sokemeletes épületek térfoglalását ■mutálják a földszintes házak rovására. A házak szaporulatával és befogadóképességének emelkedésével természetesen a lakásállomány növekedése is együtt járt. 1880 óta a lakások száma 71.638-ról, 2M.251-re szaporodott. Különösen érdekes kérdés azonban, hogy Jó eredménnyel jár a főváros szigorú házbérpolitikája Végre mégis megtörténik az arányosítás a régi és új fővárosi bérházaK laKásbérei Közt Budapest lakásviszonyai kvalitatív szempontból, hogyan változtak meg ez idő alatt. Vájjon a kultúra emelkedésével kapcsolatban a nagy tömegek lakásjóléti viszonyaiban következett-e be időközben javulás, vagy pedig a nehéz gazdasági viszonyok megakadályozták-e azt, hogy a lakások egészségügyi és kényelmi szempontjai javulást mutassanak? Már pusztán az a tény, hogy a lakások számának fent idézett emelkedése a lélekszám szaporodását is felülmúlta, a népesség kedvezőbb elhelyezkedését igazolja. Az egy-egy lakásra eső átlagos lélekszám, mely 1880-ban még 5 főben állapítható meg, 1930-ig 3.8 lakóra csökkent. A fejlődésnek ez az általános irányzata azonban nem zárja ki, hogy időközönkint — mint például a háborút követő években — lakásínség be ne következzék. Természetesen vannak ennek a körülménynek más okai is, mint például a bevándorlás mértékének csökkenése, és a családok gyermeklétszámá- nak megkissebbedése, amelyek szintén a lakások be- népesültségének visszaesését eredményezték. A népesség szociális, gazdasági és jóléti viszonyainak a lakások nagysága egyik legjobb ismertető- jelét adja, Budapesten, épp úgy, mint a többi nagy- valósban, a szerényebb gazdasági viszonyok között elő néposztályok alkotják a lakosság túlnyomó többségét és ezért a lakásoknak több mint fele (legutóbb 53 százalék) egy szobából állott. Kétszobás lakás már csak körülbelül feleannyi van mmt egyszobás, míg a háromszobás lakásokra 12 százalék, a négy és többszobás lakásokra pedig m százalék jut. Igen érdekes tanúsága a rajzoknak, Régóta készül a főváros a városi bérházak lakbéreinek, úgynevezett arányosítására, de ez a kísérlete eddig minden alkalommal meghiúsult. Az arányosítás a tervezet szerint olykép történnék, hogy a háború után épült házak lakbéreit mérsékelik, ugyanakkor azonban a régi építkezésű városi lakások béreit bizonyos arányban emelik. Ezzel a nivellálással a fővárosnak az lenne a célja, hogy az aránylag drága és nagyszámban üresen álló új városi lakásokat elfogadható bérrel újból benépesítse olymódon, hogy az egyik oldalon történő bérleszállítás jövedelemveszteséget ne okozzon. Ez az ügy többször került tárgyalás alá', de mindannyiszor elmaradt a kivitele. Az illetékes bizottságok ugyanis hozzájárultak volna az újabb építkezésű házak lakbéreinek csökkentéséhez, de nem akarták beleegyezésüket adni a végi, olcsóbb lakások drágításához. A lakbérek tehát az egész vonalon változatlanok maradtak, ami nagy kárt okoz a fővárosnak, mert az aránylag magas bérű új lakásokból egyre nagyobb tömegben költözködnek el a lakók és az ecldigi bérek alapján a megüresedett lakások kiadása csaknem lehetetlen. A költségvetési előirányzóitól szemben sok százezer pengős veszteség éri a főváros! emiatt a házbérbevételeknél, amit semmivel sem lehet ellensúlyozni. Most tehát újból kísérleteznek a bérarányosítással és miután ezt a polgármester már saját hatáskörében elrendelheti, a legközelebbi lakbérnegyednél az új béreket meg is állapítják. Remélik, hogy ezáltal ismét kiadhatók lesznek a városi házak lakásai, mert igénylő van elég, csak a mai bérek nem felelnek meg a lakástkeresőknek. A főváros különben az utóbbi időben nagyon szigorúan intézi a házbérhehajtásokat. Közel félmilliós bérhátralékok álltak fenn a kislakásoknál és a további adósságszaporodás megakadályozása végett a polgármester a házgondnokokat személyileg és anyagilag tette felelőssé a lakbérek pontos behajtásáért. A rendeletnek meg is volt a kívánt hatása és a gondnokok a legnagyobb szigorúsággal ügyelnek a házbér megfizetésére. Az a lakó, aki egy-két havi házbérrel adós marad, azonnal megkapja a felmondólevelet es nem történhetik meg többé, hogy a házbérliátralékos lakók nagy adósságok hátrahagyásával úgyszólván megszöknek a városi házakból. A gondnokok kötelesek ügyelni arra, hogy kifizetetlen hátralékok esetén a főváros követelésének kielégítése biztosítva legyen. Ennek meg is van az eredménye, mert a bérhátralékok tíjabban nemcsak hogy nem szaporodnak, hanem ellenkezőleg csökkennek. Itt említjük meg, hogy sikerrel jár a főváros akciója a magánépiiletekben elhelyezett közhivatalok és üzemi helyiségek bérletének leszállítására is. A város- gazdasági ügyosztály egymásután szólítja fel bérmérséklésre a háztulajdonosokat, akik, látva a helyzet komolyságát, nem is zárkóznak el a bérleszállítástól. A Községi Élelmiszerárusítóüzem is leszállít tat la ösz- szes fióküzleteinek házbérét.
