Független Budapest, 1934 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1934-05-09 / 19. szám
Független Budapest Budapest, 1934 május 9. itatásának és az üzemi gazdáikodásnak az ellenőrzéséi. Nem lehetetlen, hogy most már egészen rövid időn helül megtörténik a végleges döntés a főpolgármesteri állás betöltésére nézve és ebben az esetben életbelép a fővárosi reformtörvény és nyilvánosságra kerül a kormány szanálási tervezete. Ezt a tervezeti t a belügyminisztériumban készítették ugyan, de liléi ékes helyen kikérték Borvendég Ferenc alpolgármesternek a véleményéi is, hogy a szanálási tervezet egyes rendelkezéseinek megállapítására nézve tanácsokkal és felvilágosításokkal szolgáljon. A városházi adminisztráció vezetői és a városházi pártok is egyaránt megnyugvással és megelégedéssel vennék tudomásul, ha akár Huszár Aladár. akár Borvendég Ferenc kapna megbízás.! a szanálási program végrehajtására. Kozma Jenő nyilatkozik, az új fővárosi törvény életbeléptetésének igazi céljairól A városházi pártok vezetői attól tartanak, hogy i az új törvény életbeléptetése esetén — ha külső po- j lUikust ültét a kormány a iopolgánn'esteri székbe —■ j az autonómia akaratának az érvényesülése súlyos. | nehézségekkel fog járni és a pártvezéreknek a város- | házi ügyvitel irányítására gyakorolt befolyása meg- j szűnik. Főként ebből a szempontból várják nagy ag- j godalommal a városházi pártvezérek a kormány , döntését. Kozma Jenő, az Egységes Községi Polgári Párt elnöke, akit ebben az ügyben megkérdeztünk, a következőket mondotta a Független Budapest munkatársának: — Az új fővárosi törvény életbeléptetésének kezdettől fogva az volt a magyarázata, hogy a városházán pénzügyileg rendet kell csinálni. Amikor az autonómia védelmében megindított küzdelmet feladtuk, ezt abban a meggyőződésben tettük, hogy az új törvény mögött nem húzódnak meg politikai tendenciák, hanem kizárólag olyan törekvések, amelyek a pénzügyi helyzet szanálásál célozzák. Ilyen értelemben megnyugtató kijelentéseket kaptunk és nem is iátok okot arra, hogy aggodalmakat táplálják bármilyen irányban.- Hangsúlyozni kívánom egyébként, hogy a főpolgármesteri problémának a megoldásába én semmiféle vonatkozásban sem folytam be és nem is szándékozom befolyást gyakorolni az illetékes tényezőkre. libcr Endre alpolgárme§ter ntülofhozih a FüggeHeo Budapestnek az inségaitcíófr zavartalan ioiutafásánah bizfosilásáröl, a téli nyomor megdöbbentő adatairól és a lift-ügyben iolyó miniszteriális iárgyalásohrói, amelyekre a főváros vezetői! nem Hívták meg M inségakció egy évi költsége 9 és félmillió pengő, ebbői a féli nyomor enybifésére négymillió pengői költőit a főváros Azok a tervek, amelyek a főváros pénzügyi helyzetének a kormány által tervezett szanálásával kapcsolatosak. közelről érintik a főváros szociális akcióit. A szanálási tervezet k i d olgozásával kapcsolatosan ugyanis olyan hírek terjedlek el, hogy a kormány a szociális akciók kereteinek a szűkítését követeli, meri azt tartja, hogy a székesfőváros túlzott bőkezűséggel gondoskodik a nyomor enyhítéséről. Ezt. a kérdést vetettük fel Liber Endre alpolgármester előtt, aki tudvalévőén esztendők óta élén áll minden ínségenyhítő mozgalomnak és hivatalból is legfőbb irányítója a székesfőváros ínségenyhítő tevékenységének. Ober Endre «aipolgáraesSer a következőket mondotta a Független Budapest munkatársának: — A főváros területén egyáltalán nem csökkennek a nyomor méretei. Az egyes polgármesteri havi .jelentésekben mindig feltüntetjük az ínségenyhítő akciókra vonatkozó adatokat, amelyekből bárki megállapíthatja, hogy mennyiben esőteken vagy terjed a nyomor a főváros területén és milyen méretű eszközöle! kell a főváros vezetőségének 'igénybevennie, hogy az ínségét enyhítse. Én azt tartom, hogy a iegnagypbbfokú áldozatkészséget keil tanúsítanunk, mert az a sole költség, amit az ínség a kelők lebonyolítására fordítunk, megsokszorozódva térül meg. Ha a főváros nem teljesítette volna az elmúlt esztendőkben is azt a kötelezettségét, amely az ínség enyhítése tekintetében reá há- rnl, akkor olyan szociális veszedelmeket idézeti volna, elő, amelyek könnyen katasztrofális helyzetbe sorod-hattak volna a főváros egész polgár sag át. Hogy milyen nagyméretű volt az elmúlt télén is a főváros területén a. nyomor, erre vonatkozóan Liber Endre kimerítő képet nyújtanak azok az adatok, amelyeket éppen a legutóbbi napokban állítottam össze. H téli igyenebéd-aleció méretei a következőképpen alakultak: szeptemberben .............................. 33 ok tóberben .................................... 40 000 no vemberben .............................. 50 OOP de cemberben .....................................5(1000 ja nuárban .................................... 30 fe bruárban ................................. 05.000 má rciusban ................................. 05 000 áp rilisban .................................... 05.0,1(1 vo lt átlagban a napi ingyenebédeknek a száma ugyanakkor I kiosztottunk naponként 5—8000 félliter tejet, 12—25.000 félkilós kenyéradagot, hetenként 15.000 hentesáru-utalványt. Napközi gondozásban részesítettünk naponként 250 csecsemőt, 350 kisgyermeket, 1100 óvódást, felruháztunk az elmúlt télen 15.200 felnőttet, 43.500 gyermeket. A hajléktalanok menhelyein naponként közel kétezer hajléktalant gondoztunk, akiknek ágyhelyen kívül ebédet, tejet és hentesáru-jegyeket is adtunk. Megtalpaltuk 20.000 gyermeknek a cipőjét. Ha ezeket a költségeket összeadjuk, kiderül, hogy az elmúlt télen kereken négymillió pengőt költött a főváros az ínség enyhítésére, ha pedig az egész évi költségvetést nézzük, akkor a székesfővárosi ínségenyhítő tevékenység költségei a szellemi szükségmunkások fizetésével együtt 9 és félmillió pengőt tesznek fel. ’Amennyire sajnálatos körülmény, hogy a nyomor nem enyhül, annyira. büszkeséggel kell megállapítanunk, hogy a főváros mindezideig eleget tudott tenni ínség-enyhítő kötelezettségének. Kernelem, hogy továbbra is megadják nekünk a módot és lehetőséget ínségakcióinknak változatlan keretek között való lebonyolítására. Ezt közérdek követeli és éppen ezért nem is tudom elhinni, hogy azok a hírek, amelyek a szanálással kapcsolatosan az ínségenyhítő tevékenység körénél: megszorítására 'vonatkoznál:, megfelelhetnének a valóságnak. Megemlítettük Libcr Endre alpolgármester előtt azokat a híreket, amelyek szerint a kormány nem hajlandó megengedni a liftpénz eltörlését, ami! ;i főváros közgyűlése által megszavazott új lakbérszabályzat I srvbevett Liber Endre alpolgármester a következő felvilágosítást adta a Független Buda pest m unkatársának:- Ebben az ügyben pozitív értesülésem nincsen. Magam is <1 napilapokból szereztem tudomás/ arról az állítólagos döntésről, amely Székesfővárosi Pavillon Weingruber Városliget Naponta katonazene szerint a 1:ormány a liftpénz eltörlését nem engedélyezi. Határozott an ki kell jelentenem, hogy a főváros vezetősége nem kapott semmiféle ilyenértelmű leiratot, sőt a főváros vezetői előtt ilyen értelemben még kijelentések sem hangzottak el. Az a hír, hogy a főváros vezetői a lakbérszabályzat m iniszter iális tárgyalásaiban részt vettél: volna, tévedésen alapmhat, mert ilyen tárgyalásra a székesfőváros részéről senki sem kapott meghívót, sőt nem is tudok egyáltalán arról, hogy a belügyminisztérium és az igazságügyminisztérium között ebben az ügyben tárgyalások volnának folyamatban. Arról sem tudok, hogy a belügy- illetve az i gazsá gü gym i n i sz tó rí um m i lyen vád t ozásokat eszközölt a székesfőváros által felterjesztett tervezeten, tehát sem hivatalos, sem magánul on nem kaptam olyan értesülést, amely szerint a minisztériumok a liftpénz eltörlésére nézve határozatot hoztak volna. Liber Endre alpolgármesternek ez a nyilatkozata egyrészt kimerítő képet nyújt a főváros szociális akcióiról, másrészt egészen új megvilágításba helyezi a lift-probléma megoldása körül folyó harcol. Az nem kétséges, hogy a, belügyminisztériumban a háztulajdonosok álláspontja győzött és a kormány a liftpénz eltörlését nem hajlandó engedélyezni. Liber alpolgármester nyilatkozatából viszont az derül ki, hogy ezekre a megbeszélésekre, amelyeken a lift- pénz további fenntartása mellett foglaltak állást, egyáltalán nem hívták meg a főváros vezetőségét. Ami Liber alpolgármesternek a szociális akciók zavartalan folytatására nézve tett kijelentéseit illeti, ezeket csak a legnagyobb megnyugvással lehet tudomásul venni, már csal: azért is, mert nincs kétség afelől, hogy Liber Endre alpolgármester a maga álláspontját még a legsúlyosabb viszonyok között is képes lesz érvényesíteni. Liber Endre alpolgármester személyében melegszívű emberbarát áll a nyomor- enyhítő akciók élén és már ez a tény is garancia arra, hogy a főváros szociális akcióiónak a folytatása révén sikerül a társadalmi rendet fenyegető veszedelmeket továbbra is elhárítani. Budapest árvízvédelmének hiányosságai Farkas Árpád műszaki főtanácsos előadása az árvédeíem sürgős feladatairól Farkas Árpád műszaki főtanácsos, az árvíz- védelmi ügyek intézője, érdekes előadást tartott Budapest árvízvédelmi helyzetéről. Az előadás bevezetőjében vázolta a folyammenti nagyvárosok ár- vízvédelmének fontosságát és azt a. nagy felelősséget, amely a városi lakosság és a felhalmozott vagyonérték védelme tekintetében a műszaki igazgatásra hárul. Ismertette a főváros árvízvédelmi berendezéseinek fokozatos fejlődését, amire az 1838-as, az 1876-os és az 1923. évi árvizek igen serkentőleg hatottak. A közeljövőben megoldandó fontosabb feladatok közül kiemelte a Római dűlő végleges árvízvédelmi biztosítását, a Víziváros biztonságát veszélyeztető kezdetleges átemelőgát kiküszöbölését és az evégből, tervezett főgyűjtő- és szivattyútelep építését. A Boráros téri lúd építésével kapcsolatban a kelenföldi védővonalat a mai 8.25 méter magasságról 9 méterre kell emelni a vízszíiit fölé. Sürgős feladat annak a legnagyobb víztömegnek számszerű megállapítása, amely a budapesti Dunu- szakaszon lefolyhat és a fővárost veszélyeztetheti. Becs városa az árvízvédelmi biztonság érdekében már régebben végzett hivatalos számításokat az ottan i Duna,szakasz vízhozamát illetően és megállapította, hogy a víz szállítóképessége mintegy 30%-kal emel- kediretik. Becs nagy biztonságban érezte magát mindaddig, amíg az 1899. évi árvíz lezajlása után végzett számítások alapján megállapították, hogy az árvíz alkalmával csupán kedvező körülmények találkozása mentette meg a városi a katasztrófától. Erre újabb számításokat végeztek és kitűnt, hogy egy hasonló árvíz másodpercenként 14.000 köbméteres víztömeg-évei Bécs védőmüveinek magasságát nagymértékben túlhaladná. Budapestre vonatkozóan is többszáz évre visszamenően kellene megállapítani az árvizeket. csakhogy ilyen hosszú időre nem állanak hiteles adatok rendelkezésre. Már pedig csak bosszú idők tapasztalataiból lobot megbízható következtetesckel levonni. Példa erre Párizs 1910. évi katasztrófája is, amelyet az okozott,- hogy a francia főváros védőműveit tervező mérnökök csupán az utóbbi évszázad legnagyobb vizeivel számoltak, már pedig a párizsi árvíz magassága ezeket több mint két méterrel meghaladta. Budapest a háború óla sokat tett az ár víz veszedelem elkerülésére. Óbuda külső részeit árínontesítették, az aranyhegyi patakot szabályozták és áthelyezték, megjavították Kelenföld biztonságát, új védőműveket építettek a Nádorkertnél és fokozták Angyalföld árvédelmét is.
