Független Budapest, 1933 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1933-11-22 / 47. szám
HUSZONNYOLCADIK évfolyam 47. szám 1933 november 22 Várospolitikai és közgazdasági lap —»■■un1 Ti' »um mi1 ni iw "nr^---Me gjelenik minden héten Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő — Fél évre 12 pengő Egyes szám ára 50 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Báthory ucca 3. I. Telefon: 19-9-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45478 Költségvetési vita Megkezdte a közgyűlés is a költségvetés tárgyalását, még pedig galoppban, hozzá egy olyan költségvetését, amelynek bevallott, szemmellátható deficitje több mint 10 millió pengő, be nem vallott, de | nem tagadott hiánya ennél jóval több. Hiszen, hogy j egyebet nem említsünk,' & múlt esztendőről áthozott ) 2 millió pengőről nem gondoskodik a költségvetés, i mintahogy hallgatással mellőz el egyéb, ehhez ha- j sonlóan kellemetlen, itt is, ott is fel-felbukkanó | problémákat is. A deficiten kívül egyéb újság is van ebben a ! költségvetésben. így. például az isi új dolog benne, j hogy megkezdjük a háború előtti adósságok töri esz- J tését, amire fedezetet kellett találni és — nem égé- I szén újság ugyan, de mint azt a polgármester na- I gyón helyesen megjegyezte és amit nem lehet elég I sokszor hangsúlyozni — a főváros költségvetése egyre szűkebb és szőkébb keretek közé zsugorodik, de a fővárosi ember adója egyetlen fillérrel se lett kevesebb, sőt ellenkezőleg. A mai jövedelmi és kereseti viszonyok közt is ugyanakkora adókat kell kiizzadnia a még megmaradt, egyre fogyatkozó -ési gyérülő adóalanyoknak: mint évek előtt, amikor j ezek az alanyok még többen voltak, jövedelmük pe- | dig háromszor annyit tett ki, mint 1933-ban és j amennyit — sajnos — 1934-ben fog kitenni. Amikor a törvényhatósági bizottság megkezdte | a jövő évi költségvetését, önkénytelenül is felvető- j dik bennünk az a pesti újévi köszöntés, amellyel a j most búcsiúzófélben lévő esztendőt üdvözölték az év j elején. «Sokkal boldogabb új évet kívánok — mondta J a pesti ember — mint amilyen — lesz». Ma már ' keserűen gondolunk erre a kívánságra, különösen, f amikor az 1934 évi költségvetés adatait nézzük, 1 Ezeknél már akasztófahumornak sincsi helye. Nincs más hátra, mint bölcs rezignációval tudomásul venni, hogy «majd csak megleszünk, mert úgy még sohase volt, hogy valahogyan ne lett volna». Programnak és jövőnek ugyan kissé vigasztalan, de i sajnos nem áll rendelkezésünkre egyéb perspektíva j ennél a reménytelen, a nirvánába belenyugvó, keleti J pszichéből fakadó, régi magjai- igazságnál. Nem hisszük, hogy akadna, aki örömét találná ebben a költségvetésben. A polgármester reménykedése, hogy lesz ez még jobban isi, ugyancsak nem vigasz. De szerencsére Sipőcz Jenő megtalálja azokat a momentumokat is, amelyek elvonják a figyelmet a büdzsé lehangoló sivárságától és szebb vidékek felé iránjútják azt. Ha nem is telik közmunkákra és beruházásiokra, mégis lesznek tervek és munkák. Az élet nem szám- oszlopok vállán nyugszik. A Tabán, az Erzsébet sugárút, az Andrássy út meghossizabbítása — hogy csak a legnagyobbakat említsük — no meg a Margitszigeten tervezett többmilliós beruházás, a Ru- 1 da,«fürdőnél és Gellértfürdő'b.en meginduló építkezések és egyéb nagyszabású városépítészeti reménységek elkergetik a pesszimizmusnak azt a mindenfelől előtolakodó rémét, amely a költségvetés nyomán vetődik elénk. Lesz munka, kezdődik újból az élet és bármit mondanak is a számok, a karaván halad: Budapest a jövő felé -tekint, ,a napba, nem pedig a sötétségbe. Igaza van a polgármesternek, ha a méla akkord helyett ezeket a lehetőségeket csillogtatja a főváros népe ,elé: a mai idők olyanok, hogy csak injekciókkal lehet operálni és megmaradni. A most megindult költségvetési vitában bizonyára sok okos és megszívlelendő dolgot fogunk hallani. Ötleteket, melyet elvetélésre ítélt már jó előre a ninosjtelenjség, kritikákat és támadásokat, már ahogy ez már ilyenkor szokás: a mostani fővárosi törvény mellett igen ritkán nyilik mód és alkalom a nyilvánosság előtt való szereplésre, hogy aki csak teheti, sietni fog, hogy elmondhassa mindazt, amiről azt hiszi, hogy el kell mondania, mert ezzel elősegíti a gyógyulási folyamatot. Az egyre kisebb és kisebb végösszegű költség- I vetés, úgy érezzük, eljutott odáig, hogy már nincs I mit lefaragni belőle. A végsőkig való takarékos- / kodásnak is van határa. Elértük ezt a határt, j éppen ezért állt elő a deficit, amely — ha valami csoda nem történik a világban — a jövő évre még nagyobb lesz, mint idén. Amikor elbocsátjuk szomorú útjára a főváros 1934. évi költségvetését, reméljük — mint mindenki —■ hogy hamarosan lesz ez jobban is. Nem látjuk ugyan, miképpen, miért és hogyan, de bízunk a főváros életerejében, tehetségében és legközelebbi .jövőjében is, nem szólva a távoli jövőről, .amelyet elvitatni lölünk nem lehet, bármit mondjanak is a mostani panaszos, szomorú számok. M Wotff-Kozma koalíció kormányozza a városházát — 1936-ig fi városházi triumvirátus — Huszár, Kozma és Wolff — végleges megállapodást kötött — Már csak a Wolff párti alvezérek hangoskodnak — Miken állapodott meg Wolff Károly Gömbös miniszterelnökkel ? A várospolitikai helyzet végleg tisztázódott. Heteken át folyt a csatározás egyrészt a kormánypárt két frakciója, másrészt a kereszténypárt és a kormány között, amíg végül is a legkevésbé várt megoldás következett be: a városházán a helyzet változatlan maradt. Legfeljebb annyiban változtak meg a városházi viszonyok, hogy a Wolff-pártnak tudomásul kell vennie a hadállásait bomlasztó Gömbös- párti szervezkedést, Kozmáéknak viszont meg kell osztdn'iok a hatalmat a városházára bevonulni készülő S ztvanyavszky-frakcióval. A megállapodás, amely tehát lényegében azt jelenti, hogy a városházi helyzet változatlan marad, már a múlt hét végén létrejött azon a vacsorán, amely Huszár Aladár főpolgármesternél zajlott le rendkívül izgalmas keretek között. A főpolgármesteri vacsorán megbeszélték az ös'szes várospolitikai és városházi aktuális kérdéseket, valósággal triumvirátus alakult Huszár Aladár, Wolff Károly és Kozma Jenő egymásközti megállapodásának folyományaként. Ez a triumvirátus intézi Budapest székesfőváros ügyeit az eddigi pártkeretek változatlan fenntartásával — 1936-ig, amikor tudvalévőén a törvényhatósági bizottság mandátuma lejár. Wolff Károly és Kozma Jenő koalíciója továbbra is kezében tartja a városházi uralmat és e koalíció mellett áll a harmadik legfőbb tényező, Huszár Aladár főpolgármester személye, aki Gömbös Gyula miniszterelnök bizalmasa és egyben a kormánypárt fővárosi szervezte désének legfőbb irányítója. Várospolitikai körökben feltűnést keltett, hogy míg Wolff Károly és Gömbös miniszterelnök között békés megállapodás jött létre, addig Wolff Károly alvezérei éspedig úgy Csli- léry András, mint Petrovácz Gyula, a legélesebb harcot folytatják a kormánypárt fővárosi Szervezkedésével szemben. Ezt bizonyítja az az éleshangú kirohanás is, amelyet a közigazgatási bizottság legutóbbi ülésén intézett Csilléig András és Petrovácz Gyula Gömbös miniszter- elnök, a .munkahetet rendező TESz és általában az új szervezkedés ellen. Eles támadás hangzott el a Wolff-párti alvezérek részéről Gömbös Gyula miniszterelnöknek egyik kijelentése miatt is, amelyik úgy szólt, hogy a felekezeti kérdéseknek a politikai életbe való bekeverése nem más, mint házalás. Ezt .a kijelentést Wolf fék magukra vonatkoztatták, amíg azután néhány nappal később illetékes helyről származó közlést publikálták, amely szerint a j házalás kifejezés egyáltalán nem vonatkozott I sem Wolff Károlyra, sem környezetére, sem I általában a Keresztény Községi Párt tagjaira, hanem kizárólag annak az általános elvnek a lerögzítésére szolgáló kifejezés volt, amely elvet Gömbös miniszterelnök felekezeti kérdésekben vall. Végleges megállapodás jött létre Wolff Károly és Gömbös miniszterelnök között Híre jár egyébként a városházán, hogy nemcsak ez a miniszterelnökségi hivatalos közlés keltett megnyugvást Wolfféknál. hanem az az öt órán át tartó tanácskozás is, melyet Gömbös miniszterelnök Wolff Károllyal folytatott. Ezzel a tanácskozással Wolff Károly és Gömbös Gyula között — mint a városházán a Független Budapest munkatársával közölték — végleges megállapodás jött létre éspedig olyan értelemben, hogy a ciklus végéig, vagyis 1936-ig a törvény hatósági bizottság mai összetételében változatlanul fennmarad. Wolff Károly ennek ellenében ígéretet tett Gömbös Gyula miniszterelnöknek arra, hogy a városházán, vagyis a tanácsban és a közgyűlésen egyaránt biztosítja a nyugodt munkálkodás lehetőségét éspedig olyan politikai elgondolásban, amely nem ellentétes az általános kormányzati elvekkel. Ha ezt a magyarázatot közelebbről megvizsgáljuk, arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy Wolff Károly feladta az ellenzékbe vonulás tervét és országos vonatkozásban koncessziókat tesz annak az engedménynek ellenében, amelyet viszont Gömbös Gyula miniszterelnök adott Wolff Ká- rolynak és Koznia Jenőnek azzal, hogy a közgyűlés feloszlatásának a tervét végleg elejtette. Hivatalosan tehát eloszlattak minden ellentétel, amivel nyugvópontra jutott a várospolitikai helyzet. Ez azonban távolról sem jelenti azt, hogy már a legközelebbi jövőben nem fognak komplikációk bekövetkezni. Nem kétséges ugyanis, hogy az a szervezkedési mozgalom, amelyet Sztranyavszkyék irányítanak, a főváros területén mindenütt összeütközésbe jut a Keresztény Községi Párt szervezeteivel. Ez a magyarázata annak, hogy Csilléry András és Petrovácz Gyula Wolff- párti alvezérek, akik a szervezkedési munkálatok során állandóan összeütközésbe jutnak a kormánypárt fővárosi szervezkedését irányító tényezőkkel, a nagy nyilvánosság előtt nem hajlandók tudomásul venni és Wolff és Gömbös miniszterelnök közt létrejött megállapodást. Másrészt azonban egészen érthetetlen, hogy amikor Wolff és Gömbös miniszterelnök békejobbot nyújtottak egymásnak, másrészt a Keresztény Községi Párt kebelében is állítólag mér helyreállt a béke és ott most a legteljesebb harmónia uralkodik: miért támadja Csilléry sajtója még mindig meglehetős szenvedélyességgel Gömbös Gyulának zászlóbontó beszédét? Hiszen Csilléi'y Wolff Károlynak leghűségesebb és legmegbízhatóbb katonája, akit vezérének és pártjának megtámadása késztetett ellentámadásra. Hát ha Wolff és Gömbös megbékítitek, miért haragszik még mindig Csilléry Gömbösre? Ha a vezér cselekszik, azt az alvezérnek — ha fegyelmezett katona — tudomásul kell vennie. Hőköljenek meg tehát Csilléry—Petrováczék is Gömbössel és 1 akkor helyreáll az igazi béke a városházé,n. helyesebben: minden marad a régiben.
