Független Budapest, 1933 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1933-09-27 / 39. szám
< ___> \JC— HU SZONNYOLCADIK évfolyam 39. szám 1933 szeptember 27 Független Budapest Vá irospolitikai és közgazdasági 1 a P Megjelenik minden héten Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő — Fél évre 12 pengő Egyes szám ára 50 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Báthory ucca 3. 1. Telefon: 19-9-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 Kiújult a a Sztvanyavszky— és a Kozma-frakciók között Huszár Miadár főpolgármester közölte Gömbös miniszteretnÖfokét, hogy nem vállalja. a kormánypárt fővárosi szervezésének irányítását Végteg megbukott a városházi pártszövetség terve Bíró vagy vádlott? Amikor Íretekkel ezelőtt éleshangon a városháza mai vezetőit akarta felelőssé tenni egy orgánum a Vásárpénztár dolgaiért és pereat-ot kiáltott Sipőcz Jenőtől kezdve mindenkire, aki csak látható volt, akkor mindenki, akiben csak egy csepp temperamentum volt, fellázadt a gyanúsító hangok ellen, erélyes választ követelve. Az indulatok vezették az embereket, csupán egyetlen nyugodt, józan fő maradt a városházán, éppen azé, aki ellen a támadások elsősorban irányultak, Sipőcz Jenőé. Nem a szenvedély' beszélt belőle, nem tört ki belőle a méltatlanul megvádolt ember: higgadtan, bölcsen, csupán néhány szava volt a,z egész nagy lármához: — Az ügy az illetékes vizsgálóbizottság előtt van, a vizsgálat befejezéséig nem nyilatkozom. Objektív, férfias, egyedül helyes és lehetséges volt ez a válasz: «Most be van fejezve a vizsgálat» — mondják erre azok, akik politikai sikert, vagy egyéb eredményt szeretnének lecsapolni a vásárpénztári botrányból. Erre pedig mi csak azt felelhetjük: nem, a vizsgálat koránt sincs befejezve, mert idáig csak az egyik fél mondta el a magáét: a vádló. Nem akarjuk ezzel védelmezni a bűnösöket. Nagy bűnök és nagy bűnösök vannak a Vásárpénztár körül, ha talán nem is akkorák, mint azt a mostani első, lázas kép mutatja. A mi dolgunk azonban nem a szenzációhajhászás, hanem az a hűvös, becsületes objektivitás, amelynek éppen Sipőcz Jenő adta ragyogó példáját, a legnehezebb pillanatokban. Mint mondtuk, vannak a Vásár- : pénztár körül bűnök, nehéz és sötét események, ame- J lyek alighanem bíró és ügyész után kiáltanak. De | mivel kötelezőnek tartjuk magunkra nézve a józan tisztánlátást és nem ítélkezünk csupán a vád alapján, a felkorbácsolt, mesterségesen teremtett tömeghangulat alatt, mi is csak azt mondhatjuk, amit a polgármester: a nagy per az igazságos bírák előtt fekszik, várjuk meg a végét. A pert le kell folytatni, a bűnösöket kegyetlenül megfenyíteni, akár nagyok, akár kicsinyek. De előbb meg kell hallgatni őket is. * Akár 20 millió, akár csak egymillió, vagy ha csupán 100 pengő is elherdált vagyon, alapjában véve mindegy: a bűn akkor is bűn marad, erkölcsi szempontból véve nem az összeg nagysága kvalifikálja azt i a kriment, amelyet a főváros ellen elkövettek bűnös vagy könnyelmű emberek. Ítélőbíró azonban csak egy lehet: maga a főváros önkormányzata. Az autonómiának kell rendet teremtenie a maga háza körül és vissza kell utasítani azokat a rejtett, vagy deklarált uszításokat, amelyek a főváros önkormányzatát akarják a vádlottak padjára ültetni és kivégezni. Nem szabad megengedni, hogy politika legyen a j Vásárpénztár dolgából. Ha bűncselekmények és mu- j lasztások történtek, •— amiben most már kételkedni i nem lehet — a főváros meg fogja találni azokat a fórumokat, amelyek megbántott erkölcsi integritását helyreállítják és anyagi érdekeinek igazságot szolgáltatnak. De minden erővel, Budapest székesfőváros önérzetének] és máj osztásának teljes súlyával gátat kell vetni a politikai mesterkedéseknek, amelyek e főváros egyetemét akarják felelőssé tenni haszontalan emberek bűneiért. A kár a fővárost érte, a bűnt csak a főváros torolhatja meg: nem lehet a bíróból vádlottat csinálni. A fővárosnak nincs elleplezni, vagy takargatni valója. Még az egyoldalú vizsgálóbizottsági jelentés is lerögzíti azt az örvendetes, megállapítást, — amihez egyébként se fért kétely — hogy a főváros adminisztrációja teljesen tisztán, makulátlanul kerül ki az egész nagy kavarodásból. Büszkén és boldogan konstatáljuk ezt, bár a városházi vezetés ismeretében egy pillanatig se vártunk egyebet. Ha mégis vannak, akik a nyilvánosság és az alkotmányos fórumok mellőzésével akarnák elintézni a Vásárpénztárt, azok szemben fogják találni magukat elsősorban az egész városi ügyvezetéssel és politikával, de szemben találják magukat a kormánnyal is. Gömbös G-ynla miniszterelnök alkotmányos érzéke vissza fogja utasítani az «orvhalászokat». Nem lehet a Vásárpénztár ügyét hajánál előránci- gált ürügynek felhasználni rejtett politikai ambíciók kielégítéséra: ebből a keretből már kilépett ez a nagy kérdés. Világosságot és megtorlást követel a közvélemény és a megbántott erkölcsi jogrend, elsősorban azonban maga a főváros, amelynek erkölcsi integritása forog kockán ebben a kérdésben. Ezt pedig ne védjék ■ mások, bízzák magára a fővárosra, amely egyedül hivatott arra, hogy lemossa azt a piszkét, amellyel be akarják mocskolni egyes könly- nyelmű, vagy bűnös emberek. A kormánypárt központi vezetősége és az egységes községi polgári párt fővárosi szervezetei között támadt ellentétek ismét kiéleződtek. Legutóbb demonstrációs vacsorát rendezett a Kozma—Payr-frak- ció a Polgári Egység Clubjában az Akadémia uccá- ban, amely a nyári fegyverszünet után a harc újabb megindítását jelenti. E demonstrációs vacsora megrendezésének rendkívül érdekes előzményei voltak. Az elmúlt héten két nagy tanácskozás volt Gömbös Gyula miniszterelnöknél. Az egyik tanácskozáson Huszár Aladár főpolgármester informálta Gömbös miniszterelnököt a városházi helyzetről és egyben direktívákat kért tőle a további városházi vonalvezetésre nézve. Másnap Ta- bódy Tibor jelent meg a miniszterelnöknél és a tanácskozás után azt a kijelentést tette, hogy nem vonul vissza a kormánypárt fővárosi szervezésének irányításától, hanem ellenkezőleg, még az eddiginél is nagyobb eréllyel folytatja a megkezdett munkát. Ez a két látogatás magyarázatul szolgálhat azokra | a harci készülődésekre, amelyek a Kozma-párti vacsorán megindultak. Tabódy nem vonul vissza Kozma Jenő és párthívei, köztük elsősorban Payr Hug’ó, az Egységes Községi Polgári Párt igazgatója, úgy a nemzeti egység pártján belül, mint azon kívül is a kormány fővárosi politikájának letéteményeseiként jelentkeznek és feleslegesnek ítélnek minden olyan fővárosi koi'mánypárti szervezkedést, amely nem az ő szervezeteiket veszi alapul. Sztranyavszky Sándor, a nemzeti egység pártjának elnöke és Tabódy Tibor, a fővárosi szervezkedések irányítója a legélesebben szembehelyezkedik a Kozma—Payr-frakció törekvéseivel, aminek legfőbb bizonyítéka, hogy Tabódy Tibor a kormánypárt Eszterházy-uccai helyiségében külön szervezőirodát tart fenn, amely Kozmáéktól teljesen függetlenül, sőt Kozmáék ellenére folytatja munkáját. Maga Kozma Jenő is szükségesnek tartotta, hogy a helyzet tisztázása érdekében érintkezést keressen Gömbös Gyula miniszterelnökkel. A helyzet azonban egyáltalán nem tisztázódott, mert Gömbös Gyula miniszterelnök egyelőre nem avatkozik bele a két szembenálló kormány- párti frakciónak konkurrens csatározásaiba, hanem engedi menni mind a kettőt a maga útján. Ilyen körülmények között merült fel az a gondolat, hogy a kormánypárt fővárosi szervezésének élére Huszár Aladár főpolgármestert kellene állítani, kinek az volna a legfőbb feladata, hogy a két szembenálló kormánypárti frakció között békét hozzon létre. Huszár Aladár minden irányban puliatolód- zott, de kiderült, hogy az ellentéteket nem tudja elsimítani. i Tapasztalatait közölte Gömbös Gyula miniszterelnökkel és ez a magyarázata Huszár főpolgármester kijelentésének, amely szerint «egyelőre korai» még arról beszélni, hogy élére állana a kormánypárt fővárosi szervezkedésének, Kozmáék úgy látják, hogy offenzívába. kell lépniük, mert különben kicsúszik lábuk alól a talaj, Tudják azt is, hogy a Vásárpénztár-botrány likvidálása sem kedvez a mai városházi rezsimnek. Ez a helyzetkép szülte azt a már megfeneklett ideát, hogy a mai pártok fogjanak össze olyformán, hogy városházi pártszövetséget alakítsanak, amelybe be akarták vonni a kereszténypárti elégedetleneket is. Bednárz Róbert nyilatkozata Annyi bizonyos, hogy a keresztény községi párt vezetősége is súlyos válságba került. Ennek a válságnak látható jelei mutatkoznak abban az afférben, amely Bednárz Róbert, a keresztény községi párt ügyvezető alelnöke és Nagy Ferenc, valamint Csilléry András alelnök között támadtak. Még a nyári szünet idején terjedt el a hír, hogy Bednárz Bobért átadja az ügyek vezetését Csilléry Andrásnak. E mögött az affér mögött különböző személyi természetű konfliktusok húzódnak meg, annyi azonban bizonyos, hogy a keresztény községi párt vezetésében a legrövidebb időn belül lényeges változások következnek be. Ezzel kapcsolatosan híre terjedt, hogy Bednárz Bobért és 18—20 társa kilép a Keresztény Községi Pártból és csatlakozik ahhoz a pártszövetséghez, amelyet Kozma Jenő és Payr Hugó terveznek. Bednárz Róbert ebben az ügyben a következőket mondotta a Független Budapest munkatársának: — Csak hallomásból tudok arról, hogy valamilyen pártszövetségnek a terve merült fel a Városházán. A leghatározottabban kijelenthetem, hogy eszem ágában sincs semmiféle ilyen alakulathoz csatlakozni. Változatlanul híve vagyok Wolff Károlynak és azoknak az eszméknek, amelyeket a Keresztény Községi Párt zászlójára írt. Fölösleges tehát hangsúlyoznom, hogy nem lépek ki a kereszténypártból és nem csatlakozom semmiféle más párthoz. Wolff Károllyal teljes egyetértésben veszek részt a Keresztény Községi Párt ügyeinek az irányításában és így ezeket a híreszteléseket rosszindulatú, tendenciózus koholmányoknak vagyok kénytelen minősíteni. M pártszövetség gondolata megbukott Bednárz Róbertnek ez a nyilatkozata n,em hagy kétséget afelől, hogy ha lesznek is személyes termé- lyes természetű változások a Keresztény Községi Párt vezetőségében, ezek egyáltalán nincsenek semmiféle összeköttetésben a Kozma és Payr által inau- gurált pártszövetségi gondolattal. Ezzel kapcsolatosan; egyébként azt a hírt is kolportálták, hogy a Nemzeti Szabadelvű Pált, sőt a Demokrata Párt egyes tagjai is hajlandóságot mutatnak ilyen párt- szövetségbe való belépésre. Ügy Rassay Károly, mint Láng Lajos a leghatározottabban elutasították maguktól egy ilyen pártszövetségbe való belépés gondolatának még a lehetőségét is. Ugyanezt a választ kapták Kozmáék a keresztény ellenzéki oldalról is, úgyhogy ma már minden kétséget kizáróan megállapíthatjuk, hogy a pártszövetség megalakításának a terve teljesen megbukott. Legutóbb a. Kozma-párt vacsoráján feltűnt egyrészt Ugrón Gábor távolmaradása, másrészt az a körülmény, hogy erről a pártszövetségi gondolatról egyetlen szó sem esett. A helyzet tehát ma ugyanaz, mint júniusban a nyári szünetet megelőzően volt. A Kozma—Payr-frakció ma még erősen tartja magát, ezzel szemben a Nemzeti Egység Párt-
