Független Budapest, 1933 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1933-09-27 / 39. szám
Budapest, szeptember 27. *> Független Budapest jának központi vezetősége továbbra is külön utakon jár, Tabódy Tibort pedig’ nem sikerült visszavonulásra bírni. Mindezekből megállapítható, hogy az ellentétek ismét kiéleződtek a Nemzeti Egység Pártjának központja és a Kozma—Payr-frakció között. A nyári fegyverszünet után iijra fellángol a harc a két szembenálló kormánypárti tábor között.. Huszár Aladár főpolgármester, akit ezeknek az ellentéteknek az elsimítása érdekében akartak a kormánypárt fővárosi szervezkedésének élére állítani, maga is belátja, hogy népszerűtlen feladatra vállalkoznék. Éppen ezért megbízatását visszaadta, a szervezkedés irányításának átvételére nem vállalkozik és ezt a felfogását közölte Gömbös Gyula miniszterelnökkel is. Huszár Aladár főpolgármestert ennél az elhatározásánál az említett szempontokon kívül az a meggondolás is vezette, hogy a főpolgármesteri székben — bár a kormány exponense — meg akarja őrizni azt a népszerűséget, amit eddigi működése során szerzett és amely népszerűségre éppen a kormánynak lehet szüksége azokon a viharos közgyűléseken, amelyekre az ősz folyamán minden bizonnyal sor kerül. A kerületi főjegyzők sérelmei — Mi lesz a harmadik alpolgármesteri és új ügyosztályvezetői állásokkal A városházán izgatottan várják az esedékes nyugdíjazásokat, melyekről a Független Budapest egyik legutóbbi Számában hírt adtunk. Értesülésünk szerint időközben annyiban változott a helyzet, hogy novemberben nem két, hanem egyszerre három kerületi elöljáró vonul nyugdíjba, tehát a megüresedő állások száma növekszik. Ennek megfelelően nagyonb reménnyel, több eshetőséggel startolhatnak a tanácsnokválasztás'ra a főjegyzői kar kiváló tagjai. Ezzel kapcsolatban olyan hírek szállingóznak a városházán, hogy a kerületi elöljárók nyugdíjazása után a polgármester a központból fog tanácsnokokat kirendelni a megüresedő kerületek vezetésére és az újonnan megválasztandó tanácsnokok maradnak benn a központi városházán az ügyosztályok élén. Már neveket is kolportálnak a kerületekbe kerülő tanácsnokokat illetően. Ilyenformán a három elöljáró nyugdíjba vonulása ellenére ismét kimaradnának az előlépésből a kerületben működő főjegyzők, akiket elkeserít az a tény, hogy az utóbbi időben csaknem kivétel nélkül a városházáról megválasztott tanácsnokok töltik be a kerületi elöljárói állásokat. Most pedig, hogy a közigazgatási kerületek szaporítása gyakorlatilag is kezdetét veszi és legelőször a XI. kerület kezdi meg működését, újból feléledt ez az akció, amely a tanácsnoki állások szaporítását célozza. A városházán az ügyosztályok száma hárommal, a kerületekben az elöljáróságok száma néggyel szaporodott, ellenben a megfelelő vezetői állásokban nem történt szaporítás. A közgyűlés pedig annakidején elhatározta a harmadik polgármesteri állás szervezését és a tanácsnoki állások megfelelő szaporítását. Ennek a közgyűlési határozatnak jóváhagyását annakidején a belügyminiszter függőben tartotta és közölte a fővárossal, hogy később dönt a jóváhagyás, vagy a visszautasítás tekintetében. Illetékes körök most elérkezettnek látják az időt, hogy a belügyminisztert döntésre, még pedig kedvező, jóváhagyó döntésre felkérjék. Ezért, mint értesülünk, a főváros újabb felirattal fordul a közeljövőben a miniszterhez és kéri, hogy engedélyezze az említett közgyűlési határozatban megjelölt új állások megszervezését és betöltését. A főváros feliratát a pártvezérek személyes közbenjárássá! is támogatni fogják. Kiaknázatlan munkalehetőségek írta: MAGYAR MIKLÓS, főv. biz. tag ‘ A főváros polgármesterének jelentése szerint Budapesten több mint 250.000 közsegélyre szorult s ennek megfelelően legalább 100.000 munkanélküli van. Be nemcsak azok, éheznek és nélkülöznek, akik már a szegénygondozás nyilvántartásába kerültek: legalább további százezerre rúg a rokonok kegyelemkenyerén tengődök száma is. Ez a szomorú tömeg a székesfőváros uraira veti tekintetét, hogy a kéthónapi létminimummal felérő, de tizenkét hónapra elosztott közsegély helyett munkát és ezzel együtt emberhez méltó életlehetőséget kérjen a maga számára. A társadalombiztosítás intézményénél állandóan csökkenő irányzatot mutat a bejelentett munkások száma. De vannak hivatalos körök, amelyeknek jobban esik a munkanélküliség arányait a munkaközvetítőknél nyilvántartott munkakeresők számával mérni és nem mulasztják el rámutatni, hogy a nyilvántartott munkanélküliek arányszámában csökkenő a tendencia. Vájjon számolnak-e ezek az urak azzal, hogy ez nem a munkaalkalmak szaporodását bizonyítja, hanem azt, hogy a munkanélküli emberek türelme végétért, mert rájöttek arra, hogy akkor sem jutnak keresethez, ha a munkaközvetítőknél hónapokon keresztül nyilvántartják is őket. Pedig vannak munkalehetőségek és kizárólag csak a kormány és a város vezetőin múlik, hogy tízezrekkel kevesebb legyen az éhezők száma. Még a mai gazdasági és pénzügyi viszonyok között is keresztülvihető munkaalkalmak közül a következőkre hívom fel az illetékes körök figyelmét: Az óbudai bid felállítása már 30 óv óta törvénybe van iktatva, de pártpolitikai vngy más egyéb szempontból a Boráros téri híd építése vált sürgősebbé. Pedig szemmel látható, hogy a Margithíd már képtelen lebonyolítani a felső városrészek forgalmát. Ám nem haj, kössék össze először a Ferenc körutat a Lágymányossal, de haladéktalanul kezdjék meg az óbudai híd munkálatait is. Ennél a két hídépítkozés- nél legalább 2000 ember bárom éven keresztül kapna munkát. A ceglédi vasútvonal kihelyezése a körvasúira. MOIRET F. ÖDÖN RT.I PAPÍRNEMŰGYÁR udapest, IX., Közraktár u. 24 | Ennek a munkaalkalomnak keresztülvitele pénzügyileg sem az államot, sem a fővárost nem terhelné meg, mert a betterment alkalmazásával, a telekérték emelkedésének egy részével fedezni lehet a költségeket. Itt 1500 ember munkaerejének lekötéséről van szó. A budapesti öv-gyorsvasút kiépítése a körnlyéket kapcsolná szervesebben a fővároshoz és a belvárost mentesítené az átvonuló forgalomtól. Ehhez a munkához újból legalább 2000 emberre volna szükség. A terv pénzügyi részét is a telekérték emelkedése biztosítaná. Az Erzsébet sugárút. A leghatalmasabb munka- lehetőségek egyike, amelynél nagyobbszabású csak a Tabán átépítése lehetne. Ennél a szintén égetően szükséges munkánál nem kevesebb, mint 20.000 munkaerő találhatna elhelyezkedést. A Podmaniezky ucea meghosszabbítása a Városligeten keresztül egészen a Hungária körútig. Az Erzsébet királyné út átvágása a Városligeten, összekötve a Király uceával és meghosszabbítva Pestújhely határáig. A Vágány ucea és a Szabolcs ucea niegliosszabí- tása a Berlini térig, amely munkákra nézve fedezetet lehetne találni a Nyugati pályaudvar felszabadult raktárterületéinek értékesítéséből. Ezeknek az útvonalaknak megteremtése a súg árúi,trendszert varázsolná be a székesfőváros térképébe, amelyre mindén metropolisnak szüksége van. De a terveknek ez a csoportja különösein abból a szempontból fontos, hogy 34, az építésben érdekelt iparon keresztül tulajdonképpen közvetve vagy közvetlenül a főváros egész gazdasági életére felfrissítően hatna. Tekintve, hogy az utolsó pontokban megjelölt munkaalkalmak szintén 4—5000 munkást kötnének le, megállapítható, hogy ha csak egy kissé tekintünk is körül a fővárosban, máris rá lehet mutatni olyan munkalehetőségekre, amelyek 30.000 embernek keresethez való juttatásával legalább 00.000 emberrel csökkentenék a közsegélyre szorult és végsőkig’ elkeseredett emberek tömegét. Hogy elgondolásaink mennyire aktuálisak, azt Harrer Ferenc dr. legutóbb megjelent cikke is igazolja, amely találóan állapítja meg, hogy elérkezett az utolsó órája annak, hogy a főváros megállapítsa racionális telepítési és közlekedési programmját. Csak helyeselni lehet Harrer Ferenc dr.-nak azt a gondolatát is, hogy a telepítési Programmot tervszerűen kell végrehajtani. Az a körülmény uiryanis, hogy az emberek a külső perifériákra húzódnak, anarchiát teremteni. Ezeknek a külső területeknek közművekkel való ellátása leküzdhetetlen akadályokba ütközik akkor, amikor közművekkel jól ellátott teriiM eg rendszabályozzák az óbudai téglagyárakat Megtiltják a további anyagbányászást és megakadályozzák Óbuda további pusztítását A Független Budapest számos alkalommal foglalkozott már az óbudai téglagyárak dolgával. Megírtuk, kog*y az óbudai lakosság panaszára a belügyminiszter felhívta a főváros' vezetőségét, hogy a téglagyárak gazdálkodása körül teremtsen rendet. A gyárak üzemvitelét eddig nem ellenőrizték a hatóságok' és ezért történhetett meg, hogy egész uccák és hegyoldalak tűntek el a téglagyárak bányászába nyomán, állandóak e vidéken a talajmélyedések és emiatt nem lehet rendezni Óbudának ezt a részét. A fejlődés teljes lehetetlenülése miatt elértéktelenednek a környék lelkei, ami nagy kárt okoz a telektulajdonosoknak. A felszólalások nyomán a polgármester még ez év tavaszán felhívással fordult az érdekelt négy óbudai téglagyár vezetőségéhez és utasította őket, hogy záros határidőn belül mutassák be azokat a hatósági engedélyeket és egyéb koncessziókat, melyek alapján működésüket folytatják, egyben terjesszék he további iizeongazdá 1 kodási programjukat. A főváros ugyanis a birtokában lévő iratokból nem tudja megállapítani, milyen jogokat szereztek annakidején a téglagyárak és meddig tart még engedélyük. Minthogy azonban a’városi fejlődése érdekében az óbudai téglagyárak további rendszertelen működését tűrni nem lehet, a fővárosnak tudnia kell, meddig és milyen terv alapján szándékoznak a téglagyárak Óbudán üzemben maradni. Október 15-én jár le az enge- I délyezett határidő a kívánt adatok beterjesztésére, azonban a Bohntéglagyár és az Újlaki téglagyár má.r beadványban kérte a fővárost, hogy az adatszolgáltatási határidőt december végéig tolja ki. Hivatkoznak arra, hogy az üzemgazdálkodási tervek elkészítése hosszabb munkát igényel, amivel az eredeti határidőre nem tudnak elkészülni. Valószínű, hogy a másik két gyár is csatlakozik a határidő meghosszabbítási kéréshez és a főváros a kérelemnek kénytelen lesz eleget tenni. Az ügy elintézése azonban mégsem fog sokáig húzódni, mert amint a gyárak adatai beérkeznek, a főváros azonnal tárgyalás alá veszi a koncessziók ügyét és megállapítja meddig és milyeen határok között van joguk a téglagyáraknak üzemüket folytatni? A bemutatandó üzemviteli terveket is revízió alá fogja venni a hatóság és kötelezni fogja a téglagyárakat, hogy a bányászatot záros határidőn belül fejezzék be és a gazdálkodást olyan formában folytassák, hogy annak befejeztével rendezett területek maradjanak hátra, nehogy a fővárosnak sok százezres költséggel kelljen a területet rendbehoznia, amint az a Drasche-telek esetében történt. „CLARIDGE“ Éttermek — Söröző — Tánc Bridge szalon — Kávézó Budapest, H.f Böszörményi út 28 Telefon! 51-0-64 MIKROFARAD RÁDIÓTECHNIKAI ÉS VILLAMOSSÁGI GYÁR Budapest, VI, Berlini tér 3 Telefon; 21-2-81 Wei Budape Készít fi • CfiSlÄB* rézműves, fürdőISZ rUlOP kályhaüzem st, Vili, Gólya ucca 13. Tel.: 46-0-36 Irdőkályhákat vörösrézből. Mindennemű vörösrézmunkát és cinezést vállal. Magyar Miklós leteken ócska, dísztelen házak düledeznek és korszerű beépítésre várnak. Ezt nagyon egyszerűen meg lehetne oldani. Ha azt nézzük, hogyan épült ki Budapest az utóbbi évtizedben, azt a meglepő tényt kell konstatálnunk, bogy a város belsejében, különösen egyes részeken egyáltalán nem volt építkezés. így, hogy csak egy példát mondjunk: a Károly király út, Rákóczi út, Eottenbiller ucca, Király ucca által határolt VII. kerületi belső részben úgyszólván egyetlen új épület sincs. Néhány rozoga épületet lebontottak ugyan, amit plakátokkal teleragasztott palán- kok hirdetnek, de építeni senki sem mert. Rövidesen lejár az építkezési adómentesség határideje, nem kell egyéb, mint az, hogy adjon az állam ezekre és csakis ezekre a belső területekre 30 évi adómentességet. Meggyőződésünk, hogy ezekben a legforgalmasabb és legsűrűbben lakott negyedeikben egész tömeg új, modern ház épülne, uccasorok tűnnének el és épülnének újra, mert ba valahol, itt igazán értékesíthetők lennének az új lakások. Mind szociális, mind gazdaságpolitikai szempontok egyaránt sürgetik tehát, hogy a lehető munka- alkalmak teremtése új vérkeringést hozzon a főváros életébe.
