Független Budapest, 1933 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1933-01-18 / 3. szám
HUSZONNYOLCADIK évfolyam 3. szám 1933 január 18 Függőién Budapest Várospolitikai és közgazdasági lap Megjelenik minden héten EI6f1zetéel ára a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő — Fél évre 12 pengő Egyes szám ára 60 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Báthory ucca 3. Telefon : 19-9-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 Beszélgetés Budapest pénzügyminiszterévet Iramot te Károly dr„ pénzügyi tanácsnok nyilatkozik a Független Budapestnek a főváros sűtyos háztartási heiyz tér öl, a ,,rideg'* takarékosságról, a bevételek állandó csökkenéséről és a pénzügyi egyensúly biztosításáról M fövő héten úf tárgyalásokat kezd a főváros a kormánnyal a bevételi hiányok pótlásárát és az Mi költségvetés jóváhagy hsáról Fair play-f az üzenni kérdésben Az ipar és kereskedelem vasárnap felvonult a közüzemek ellen, hogy egységesen tiltakozzék a hatósági konkurrencia ellen. Az impozáns tiltakozás hangja messze hallatszott és bizonyára siettetni fogja a megkezdett foganatot: a káros, jogosulatlanul működő üzemek megszüntetését. A legnagyobb szeretette], minden jóakaratunkkal szeretnénk a sínylődő ipar és kereskedelem — legelsősorban is j kisipar és kiskereskedelem — segítségére sietni: mégis, amikor a gyűlésről szóló tudósításokat ol- I vassuk és az elhangzott beszédeknek bennünk való | rezonanciáját figyeljük, úgy érezzük, nem érthetünk j mindenben egyet az ott elhangzottakkal. Beteg az ipar és a kereskedelem, sietni kell a 1 segítséggel. A betegség komplikált, sok mindenféle componensből tevődik össze. Ezek közül az egyik, \ talán nem is a legjelentékenyebb tényező, a köz- [ üzemi konkurrencia. Kétségtelen, hogy ez a kérdés } is figyelembe veendő a bajok diagnózisának megái- | lapításánál, de nem első- és nem is másodsorban: ! a vasárnapi nagygyűlésen azonban ezen a kérdésen ! volt a hangsúly, mintha a közüzemek megszűnteié- j sével vége lenne minden bajnak és nyomorúságnak. > Hát ez nincs így és végzetes lenne, ha azt akar- ] nók elhitetni a kétségbeesett kereskedő- és ipartár- j sádalommal, hogy az üzemek lerombolása jólétet és megelégedést hozna egy csapásra. Azok a szónokok, akik ezt a látszatot igyekeztek felkelteni, súlyos hibába estek és már-már a demagógia határán jártak csak azért, hogy népszerűségüket fokozzák. Már -pedig a közüzemi ■ kérdésből nem szabad jelszót csinálni, a korteskedésnek meg kell állnia ott, ahol a köz komoly, nagy értékeiről van szó. Az üzemi kérdést igenis, rendezni kell. Kíméletlenül kell eljárni a káros és jogosulatlan, a magán- és közérdeket sértő üzemekkel szemben. De ostobaság lenne, ha a házat akarnók felgyújtani, hogy a férgek elpusztuljanak. A kisipari és kereskedői körök ámítása lenne, elhitetni velük, hogy bármelyik üzem megszüntetése is egyszeriben boldogságot és megelégedést hozna. Még nagyobb megtévesztés, azt a látszatot kelteni, mintha a főváros politikája ipar és kereskedelem ellenes lenne. Már pedig a vasárnapi nagygyűlésnek ez a látszatkeltés adta meg az alaphangját. A tűzzel játszottak ott egyesek, a tűzzel, amely éltet, de ha nem vigyázunk nagyon, elhamvaszthat min- I dent. Ez ellen a veszedelmes játék ellen tiltakoznia kell mindenkinek, aki félti a köz nagy értékeit, amelyekbe csóvát akarnak elhelyezni. A támadások pergőtüzében elsősorban az élelmiszerüzem állott. Különös hévvel támadták ezt az üzemet. Arról egyetlen szónok nem beszélt, hogy a közönség rendkívüli szeretettel és bizalommal viseltetik a kitűnően vezetett üzem iránt, hogy gyártmányai és árui a legkifogástalanabbak, olcsók, és megbízhatóak. A milliós lakosságú főváros lakosságából 995.000 ember — legalább ennyi — ragaszkodik ennek a nagyszerű üzemnek fenntartásához, érzi, hogy szükség van fentartására. A nagygyűlés szónokai ellenben a «delendam esse» hangoztatással halálra ítélték. A csütörtöki tanácsülésen «sikerült» elérni azt a vívmányt, hogy a kórházak közszállításainál versenytárgyalás lesz. Emlékezzünk. Mi, akik mint újságírók évtizedek óta szolgáljuk a közt, egyes dolgokra talán jobban emlékszünk, mint azok, akik most mindent felejteni akarnak. Nem felejtettük el azt a keserves sajtóhadjáratot, melyet folytatnunk kellet a romlott, büdös hús, a zsizsikes lencse és rothadt káposzta ellen, amellyel a betegeket táplálták, mielőtt az élelmiszerüzem vette át a kórházak ellátását. És minthogy emlékezőtehetségünk nem hagyott el, egyáltalán nem vagyunk elragadtatva attól a lehetőségtől, hogy ezek az idők esetleg újból feltámadhatnak. Mert a magánszállítók nem altruisták: keresni akarnak. Keresni a betegeken is, a halottakon is. Ez csak egyetlen példa. De talán ez az egy is elég. Nem alkalmas a hely arra, hogy a szónokok minden egyes érvelésével szembeszálljunk itten. De egy tanulságot, egy gondolatot le kell szögeznünk: nem szabad felelőtlenül, meggondolatlanul folytatni az üzemellenes harcot. Komolyságot, elmélyedést, józan elfogulatlanságot kérünk: éppen elég teendőt találunk az üzemi kérdésben, akad lenyesegetni való akkor is, ha megfontolt alapossággal tekintünk körül ezen a síkon. Mérséklet és higgadtság jöjjön a ,szenvedélyesség és demagógia helyébe, mert építeni és használni csak józan bölcseséggel lehet. Már pedig nem a rombolás a cél, hanem a segítés, az építés... a következőket felelte a Független Budapest munkatársának : — Ami a tizennégymillió pengős adóbevételi csökkenésnek a konzekvenciáit illeti, ebben a tekintetben csak az 1932. évi háztartási zárszámadásai tudnak majd felvilágosítást adni. A zárszámadások csak hónapok múltán készülnek el és iffy most nem lehet még jóslásokba bocsátkozni abban a tekintetben, hogy a, főváros 1932. évi háztartása, deficittel zárul-e, vagy sem. Maga az a körülmény, hogy az adóbevételek 14 millió pengővel tettek ki kevesebbet, mint anieny- Lamotte Károly nyit az 1932. évi költségvetés bevételi oldalán előirányoztunk, még nein jelenti azt, hogy a múlt évi gazdálkodás deficittel zárul. Mi ugyanis az elmúlt év folyamán állandóan ellen— Mind az, amit az elmúlt évre nézve mondottam, áll a most kezdődött új esztendőre is. A főváros vezetősége éber figyelemmel kíséri a bevételek alakulását és az előirányzott kiadásokat csak olyan mértékben engedi elkölteni, amint azokra a csökkenő tendenciái mutató bevételek fedezetet nyújtanak. Itt küzbevetően megjegyeztük a beszélgetés során, hogy ez a fokozott óvatosság egyben sok munkáit is jelent és rendkívül nagy felelősséget. Lamotte Károly dr. pénzügyi tanácsnok a tőle megszokott szerénységgel felelte: — Ami pénzügyi politikánk tulajdonképpen nagyon egyszerű. Nem költünk többet, mint amennyi a bevételünk. Ugyanolyan a főváros helyzete is, mint a magánháztartásé. Akinek csökkennek a jövedelmei, az redukálja kiadásait. Legfeljebb annyiban van különbség, hogy a magánember a jobb jövő reményében' adósságot ad osságra halmoz, ha ugyan erre lehetősége nyílik, de a főváros nem csinálhat semmiféle adósságot, mert a fövő évi és későbbi költségvetéseket nem terhelhetjük meg újabb kölcsönök kamataival és új törlesztési terhekkel. Kölcsönök felvételének az eszközéhez semmi esetre sem nyúlhatunk. Bele kell nyugodni: csak annyit fogunk költeni, amennyit bevételezünk. A legridegebben j rosi adóbevételek végeredményükben lí millió pen- j gővel tettek ki kisebb összeget, mint amekkora össze- I get a főváros multévi költségvetésének bevételi ol- i dalán előirányoztak. Ezzel kapcsolatosan egy másik kérdés is felmerül, és pedig- az, bogy nem fog-e na- gyobbarányú deficit mutatkozni a főváros 1932. évi háztartásának zárószjmadásaiban? Ezeket a kérdéseket tettük fel Lamotte Károly tanácsnok, a főváros pénzügyi ügyosztályának a vezetője e’őtt, akit meg-- kértiink arra, hogy ismertesse a nyilvánosság gal a főváros pénzügyi és háztartási ■helyzetét. súlyozni igyekeztünk a bevételek esését. A kiadásokat csak olyan mértékben engedélyeztük, amilyen mértékben azok a bevételek esésének leszámítása, mellett rendelkezésre állottak. A fővárosnak ismeretlen rezervái nincsenek. Nekünk tehát védekezni kelleit és ez a védekezés a kiadásoknak ugyanolyan arányéi redukálásában állott, mint amilyen arányban a bevételek csökkentek. Ebből az következik, hogy a költségvetést tavaly is csak keretnek tekintettük, mert a kiadási oldalt egyáltalán nem úgy hajtottuk végre, amint azt eredetileg terveztük és előirányoztuk. Ha mi az elmúlt év folyamán állandóan igénybe vettünk volna minden hitelt, vagyis a kiadásokat az eredeti előirányzáshoz képest folyósítottuk volna, az év utolsó hónapjában, vagyis decemberben nem tudtunk volna eleget tenni törvényes kötelezettségeinknek, ami magyarul azt jelenti, hogy nem tudtunk, volna fizetést adni. töröljük az összes fölöslegeseknek látszó kiadásokat, sőt olyan természetű kiadásokat is redukálni fogunk, amelyek normális időkben csökkenthetők nem volnának. A mi pénzügyi politikánk: a kérlelhetetlen takarékosság, vagyis a kiadásoknak olyan méretű csökkentése, amiig méretű visszaesés a bevételeknél jelentkezik. Ha ez a, kultúrális igények leszállításával jár, ám legyen, mi vállalni fogjuk azt az ódiumot is, ami emiatt reánk, hárul. Inkább ezt az ódiumot vállaljuk, sem hogy hozzányúljunk olyan eszközhöz, amely végeredményben a főváros polgárságának vállaira új terheket rakna. Az elmondottak alapján felvetjük a kérdést Lamotte Károly dr. pénzügyi tanácsnok előtt: bizonyosra veszi-e, hogy a, főváros háztartásának az egyensúlyát ilyen súlyos viszonyok között is megóvja? Lamotte tanácsnok válasza így hangzik : — Nem tartok semmiféle pénzügyi zavarnak a. bekövetkezésétől. Annyi bizonyos, hogy a. közeli jövőben a gazdasági helyzet javulását nem remélhetjük, sőt némi rosszabbodás is tapasztalható, de ez a rosszabbodás nem olyan nagymértékű, hogy ne tudnánk azt megfelelő óvintézkedésekkel ellensúlyozni. Lesznek nehézségeink, de meg vagyok győződve arról, hogy a főváros háztartásának egyensúlya nem fog felborulni és — ha nehezen is — cleJMem hefl-e félni az egyensúly i elhárulásától ? Lamotte Károly dr. pénzügyi tanácsnok Sipöcz Jenő polgármester a közigazgatási bízott- j I ság legutóbbi ülésén azt a kijelentést tette, hogy a j j főváros adóbevételei 14 millió pengővel estek vissza | j a múlt év folyamán. Ez a visszaesés — mondotta j ! Sipöcz Jenő polgármester — előre veti árnyékát az i ! új költségvetési évre is. Tekintettel arra a körül- j j ményre, hogy a főváros vezetősége az idén is szá- j I mit az adóbevételek és a különböző fővárosi jőve- I i delinek esésére, felmerül a kérdés: nem kell-e komo- | j lyabb zavarok bekövetkezésétől tartani a. főváros ! I ezévi háztartásában? Az e’inult évre vonatkozó 14 j millió nensrős visszaesés azt. ielenti. hoa’v a fővá- !
