Független Budapest, 1932 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1932-03-02 / 9. szám
HUSZONHETEDIK évfolyam \ / 1932 március 2 9. szám Függellen Budapest Várospolitikai és közgazdasági lap Megjelenik minden héten Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő — Fél évre 12 pengő Egyes szám ára 50 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség ucca 22 Telefon: József 34-5-82 Postatakarékpénztári csekkszámla: ^5470 Hazug jelszavak, gyilkos cselekedetek Irta: PAKOTS JÓZSEF országgyűlési képviselő Az eljövendő historikusoknak épületes adatokat fog- szolgáltatni ez a kor a maga szellemi és lelki hazugságairól. Jelszavak, jelszavak és jelszavak hangzavara, kakofóniája tette itt elviselhetetlenné a levegőt az ép, egészséges eszű emberek számára. Jelszavak rikoltottak végig közéleten, tudományon, művészeteken, irodalmon s a mindennapi életen keresztül. Csak úgy találomra csavarjuk meg a rádió gombját és fogjuk vele az össze-vissza hangokat. Fascizmus, mussolinizmus, hitlerizmus, nacionalizmus, neonacionalizmus, keresztény renaissance, történelmi átértékelés, neoimpresszionizmus, expresszio- hizmus, aktivizmus, autárkia, intervencionizmus paj- fásházasság, szekszepil stb. stb. Szegény kései historikus, tessék neki mindebből megkonstruálni egy történelmi korszakot, egy XX-ik századbeli civilizál ciót, amikor rádió, repülőgép, stratoszférai kirándulás adják reális kontúrjait a technikai és tudományos fejlettségnek. íme e realitásokon belül csupa lelki diszharmónia, szellemi elfajulás, az emberi lélek hangjainak hazug zöreje. Mindenütt a világon és nálunk is. Nálunk, Bal1 kán, Balkán, Balkán! — kiabálja a józan ész az agyvelő boltozata mögött. Mi van itt? . Mivé süllyedtünk? A politikában rémségek. A jámbor polgárnak Vasárnaponként ugyan nem ío tyiik a fazekában, de naponta megkapja a maga kis jól kisütött botránypecsenyéjét panama-mártással. A tisztesség ma kivételes erény lett s a magyar politika felelős irányítójának ma az a legnagyobb értéke, hogy — puritán. Kova jutottunk? És hazugságok az élet minden terén. A korszak címere: zöld mezőben áll egy ember és hazudik. Mert hazudunk mindnyájan, hazudik a Népszövtség, a genfi konferencia, a diplomaták, politikusok, or- szágvezetó'k, a közéleti vezérek, az uccán járókelő polgár. Hol kegyes, hol otromba hazugságokkal zsongítjuk, vagy mérgezzük egymást. Gazdasági világválság- van! — ordítjuk tele a világot keserűen, panaszkodva, öklöt rázva, mintha valamely ismeretlen hatalmat kívánnánk felelőssé tenni miatta. Pedig mi vagyunk a felelősek, mi emberek, én, te, ő, mindenki. Gazdasági világválság. Hát vájjon nem mi zárjuk el egymástól határainkat, piacainkat, nem mi éheztetjük ki egymást, országok országokat, népek népeket, egyesek egyeseket? Sodródunk e válságban. Pusztulunk, elveszünk. Itt is, e csonka országban is. És nem akarjuk tudomásul venni, hogy mi magunk is kiépítjük a magunk válságát, mélyebbé, örvénylőbbé tesszük. A lelki- 1 ismeretlenség, felelőtlenség könnyelmű hazardériájá- val vállaljuk az ország vezetését, amikor nem értünk hozzá. Hazudjak, hogy cselekszünk, amikor tétlenül nézzük az ár sodrát. Programokat- adunk, ígéreteket teszünk, amikor nincs se program, se teljesítőképesség. Figyelni kell azt a kapkodó tehetségtelenséget és tehetetlenséget, ahogy ma e tragikusan történelmi időben intézik e nemzet, e nép sorsát. Mit keresnek azok az urak azokon a helyeken, amelyekbe belecsöppentek, ha nem tudnak cselekedni! A jelszavakból, a szólamokból elég volt. — Minden a mezőgazdaság helyzetétől függ, hisz agrárország vagyunk! — mondják. És aztán? Semmi. Kimondták a szentenciát s ezzel vége. — De az ipar is fontos, a kereskedelem is! — hangzik az új megállapítás és ismét semmi! — Az intelligens középosztályt meg kell menteni! — Az ifjúságnak jövőt kell biztosítani! Tovább, tovább ... Csupa jelszó, harci kiáltás, töprengő honfi bú és utána légüres tér, vagy csak némi levegőmozgás, amit az öblös szájak hang- tölcsére támaszt. Nézzük csak! Jellemző adat az eljövendő historikus számára. Kicsi adat, vízcsöpp-adat, amelyben azonban megtükröződik az egész univerzum. Ipart, kereskedelmet talpra kell állítani! 1— hangzik a kormányzati nemzetgazdasági bölcsesség szava. És a pénzügyminiszter kiad rá egy rendeletet, hogy hatósági közületek részóro történt magánmunkálatok díja semmiféle közpénztárból ne fizettessék ki addig, amíg a munkavállaló nem igazoljá, hogy adóhátraléka nincs. Mi ez? így segítik az ipart, a kereskedelmet. A, szegény kisiparos hiába nyer el valamely munkát a városnál, hatósági közüzemnél, államnál, hiába végzi e-J a munkát, amelyen 100—200 pengőt keres, mert mohén pénzéért nyúl az adóhatóság: „Tartozol az államnak, varosnak, elvesszük a pénzedet!“ És leinek nincs ma adóhátraléka? Melyik iparosnak, kereskedőnek? Mit gondol az ipar és kereskedelem iránt szerelmi ömlengéseket zsolozsmázó kormányzat, ezzel a rendelkezéssel mit ér el? Még az utolsó falat kenyeret is elveszi így a szájuk elől. Miért törje -magát, miére dolgozzék az iparos, a kereskedő, aki kapott hátralékos adójára részletfizetési kedvezményt, amikor ez a kedvezmény is egyszerre semmis, a fináucpolitikái bak egész keresetére van szüksége. Balkán! Balkán! Balkán! Romániában, Szerbiában csinálják így. Útlevelet, vízumot csak úgy adnak a hatóságok, ha a delikvens igazolja hiteles adóokmányokkal, hogy nem tartozik az államnak egyetlen leivel, vagy dinárral. Hagyjuk ezt a rendszert nekik. Hiszen nem ágálunk az adófizetés ellen. Sőt. Az állam mai krízisében különös erőfeszítést is kell tanusítaniok az ország névtelen hőseinek, az adófizetőknek, de ez a balkáni módszer már túlmegy azon a határon, amelyet a józan ész megvon. Végeredményben: íme a közéleti jelszavak hazugsága. Segítést ígérünk s ehelyett még jobban víz alá nyomjuk a fuldoklót. És így megy ez minden téren. Hazug a kor, a szellem, hazug az erkölcs. Az életküzdelem vad, kíméletlen, tébolyult vérköde lepte el az emberi szemeket. Egy apokaliptikus szörny tápod szét a civilizáció, az emberiesség eszméin s ez a szörny: az ember. Hegbcnííja és tönkreteszi az ipart es vállalkozást az adólevonási rendelet Szómba! ófa a lői/áros pénztárai már nem fizetnek adóbizonySai nélkül Óriási izgalom a rendelet folytán ipari és vállalkozói körökben Széles körökben keltett feltűnést a Független Budapest legutóbbi cikke, melyben megírtuk, hogy a pénzügyminiszter és a pén/.ügyigazgatóságok váratlan intézkedéssel felhívtál az összes közhivatalok figyelmét az 1927. évi 6(10. P. M. számú H. ü. 53. §-ának 12. pontjára, amely úgy rendelkezik, hogy közpénztárak csak akkor fizethetik ki a magánfelek követeléseit, ha a jelentkező fél hiteles bizonylattal igazolja, hogy nincs adóhátraléka. Amennyiben pedig a bizonylat adóhátralék fennállását tüntetné fel, úgy az illető részére .esedékes járandóságból az adóhátralék teljes összegét le kell vonni. Ezt, annak ellenére, hogy a törvényerejű intézkedés 1927. óta érvényben volt, egyetlen közpénztár sem hajtotta végre és mindenkinek kifizette követelését anélkül, hogy adótartozása iránt érdeklődött volna, A mostani nehéz viszonyok közt azonban a kincstár a legerélyesebb eszközökkel kíván gondoskodni az állam pénzügyi egyensúlyának fenntartásáról és mivel ezt elsősorban a kivetett adók befizetése tudja biztosítani, minden lehetőt elkövet, hogy az állam adókövetelései tényleg hiánytalanul be is folyjanak. Tekintve, hogy az adóellenőrzés az összes adókra kiterjed, a rendelet így a fővárosra nézve is kedvező, mert a hátralékos adóalanytól a fővárost illető teljes adóösszeget is levonásba hozzák a járandóságok kifizetésekor. Jelentettük azt is, hogy a főváros, amikor a pénzügyminiszter és a pénzügyigazgatóság erről szóló rendelkezését kézliezvette, aggodalommal fogadta a rendeletet, mert annak végrehajtásával kapcsolatban súlyos nehézségektől tart. A főváros feliratban kérte a pénzügyminisztert, álljon el a rendelet életbeléptetésétől, de az intervenció nem járt eredménnyel. Egyes állami hivatalok már a múlt hét elején életbeléptették az adótartozások ellenőrzését, de olymódon, hogy csak 1000 pengőn felüli összegek kifizetésénél kérik az adókiegyenlítés igazolását, 1000 pengőn aluli összeget pedig minden igazolás bekérése nélkül teljesítenek. A fővároshoz érkezett pénzügyi rende- letek azonban nem tartalmaztak ilyen értelmű korlátozást és nem említették meg, hogy csak 1000 pengőn felüli kifizetéseknél kell-e az adóbizonylatot kérni, vagy pedig bármily összegű fizetésnél. A főváros ebben az ügyben is sürgős felterjesztéssel fordult a pénzügyminiszterhez és a rendelet olyértelmű szövegezését kérte, hogy csak 1000 pengőn felüli fizetésnél kérhessék be a városi hivatalok az adók kiegyenlítésének igazolását. Erre is megjött a pénzügyminiszter válasza, amely a fővárosnak ezt a kérését is megtagadta, úgyhogy a főváros pénztárai, beleértve az üzemi pénztárakat is, szombattól kezdve már 1 pengő kifizetése esetén is egyéni és vagyoni felelősség terhe mellett kötelesek a jelentkező felektől az ádóbizonylat felmutatását kérni. Borvendég Ferenc alpolgármester a múlt hét végén adta ki erről szóló rendeletét, amely azonnali hatállyal életbelépett. A rendelet hivatkozik a pénzügyminiszter és a pénzügyigazgatóság intézkedéseire .és a következőkép szól: A fővárosi pénzügyigazgatóságnak, valamint a pénzügyminisztériumnak ez ügyben oda intézett fel- terjesztésére érkezett válasz értelmében az adótartozások fejében történő visszatartási jog gyakorlását ezennel azonnali hatállyal elrendelem. Egyúttal tudomásul veszem, hogy a pénzügyminisztérium a fővárosi pénzügyigazgatóságot felhatalmazta arra, hogy az olyan esetben, ha a hátralékos kellőképpen biztosított köztartozása egy félévi előírás összegét meg nem haladja és a fennforgó rendkívüli körülmények azt egyébként is indokolják, a hátralékos fél kérelmére a követelés visszatartásától eltekinthessen, vagy a hátraléknak csak egy részére korlátozhassa. Mindezek folytán felhívom a főváros összes hivatalait, intézményeit, előlegszámadó hivatalait és nem részvénytársasági formában működő összes üzemeit, hogy a rendelet kézhezvételétől kez- dődőleg szállítóknak, vállalkozóknak, továbbá mindazoknak, akiknek a fővárossal szemben követelésük áll fenn, azt csak abban az esetbey. fizessék ki, ha az illető cég vagy fél, úgy a lakás, valamint az üzlethely szerint illetékes adókerületi adószámviteli, továbbá forgalmi adóosztályoktól kapott bizonylattal igazolja, hogy közadótarlozása nincs. Ennek az igazolásnak a szükségességére a vállalkozókat vagy szállítókat a megrendelések, utalványok szövegében és a vállalati feltételekben ezentúl figyelmeztetni kell. Társas vállalkozásnál az igazolást mindegyik vállalkozótól meg kell kívánni. Engedményezés esetén az igazoást az engedményes tartozik bemutatni. Amennyiben a fél, vagy cég az említett bizonylatokat be nem mutatná, részére kifizetést teljesíteni nem szabad. Ha pedig az adószámviteli osztály bizonylata értelmében közadótartozása volna, melyre vonatkozólag a fővárosi pénzügyigazgatóság a visszatartási jog gyakorlását nem korlátozta, a közadótartozásnak megfelelő összeget a fél követeléséből nyugta ellené-, ben vissza kell tartani és azt az illetékes adókerületi adószámviteli osztálynak postatakarékpénztári számlájára kell a szükséges adatok közlése mellett 2d órán belül álutalni. A felek részére kiszolgáltatandó űrlapok kinyomatása iránt az intézkedések rövid úton már megtörténtek. A fentiek értelmében külön is utasítom az összes adóügyi osztályokat, hogy amennyiben a felek tőlük a fentiek céljára bizonylatot kérnek, azt úgy nemleges, mint igénlöges esetben, az utóbbi esetben összegszerű kimutatással és tekintet nélkül a részlet- fizetési engedményre, vagy fizetési halasztásra, anyagi és fegyelpii felelősség mellett soron kívül adják ki. Á’z összes fővárosi hivatalok és üzemek kötelesek a kifizetéseknél az adótartozások tekintetében a legnagyobb gondot fordítani és a rendelet intézkedéseinek mindenben eleget tenni. A polgárinéstéfí rendeletét a múlt hét- végén • ?'v ».fííjüv-iíOT: : > -
