Független Budapest, 1932 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1932-11-23 / 47. szám
HUSZONHETEDIK évfolyam 1932 november 23 47. szám Független Budapest Várospolitikai és közgazdasági lap Megjelenik minden héten Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő — Fél évre 12 pengő Egyes szám ára 50 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Báthory ucca 3. Telefon : 19-9-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 Derengés? Beszélgetés Eiber Endre Az agyonredukált költségvetést újabb redukció fenyegeti amiatt a bárom milliós hiány miatt, amelyet a borfogyasztási adó 50 százalékos csökkentése okoz. A kormány segített a szőlősgazdákon és Budapest belevérzik ebbe a segítésbe. Mint mindig, most is a főváros népe fizeti a számlát, a nemzeti ajándékból fővárosi ajándék lett. Így volt ez eddig is, megszoktuk már, akár bolettának, akár másnak nevezték azt az agrárkönnyítést, amelynek egyenlegét Budapestnek, a városi polgárságnak kell fizetnie. A történelem örökké megismétli magát: amint az elmúlt századok során is a királyok főjövedelme — akkor a király jelentette az államot pénzügyi téren — a városok adójából került ki, úgy most is a városok tartják el az államot. És a városok közt természetesen elsősorban Budapest, a mai csonka ország egyetlen igazi városa. Hogy miből, hogyan pótolja ezt a három millió pengőt a főváros, az rövidesen eldől. Egyelőre még avval kísérleteznek, hogy az államtól kérnek segítséget, de nem hisszük, hogy akadna a városházán olyan naiv ember, aki bízik abban, hogy a kormány segít majd a főváros baján. Nem segít, mert nem tud: elég a kormánynak a vidék ezer gondja-baja, a főváros intézze el saját maga az egyensúly kérdését. Az állam 700 millióra akarja leszállítani a maga budgetjét, nem vállalhat tehát magára olyan terhet, amelyet a még mindig 170 milliós költségvetésű Budapest akar rá áthárítani, akármilyen igazságos és jogos is a főváros követelése. A költség-vetés tárgyalásának során ott lebeg* a közgyűlés felett a bizonytalanság érzése. Légüres térben mozog a vita, ott vannak a számoszlopok, a tételek, a leredukált összeg-ek, de mindenki érzi, hogy nem véglegesek ezek a számok. Ma még 170 millió, holnap esetleg már csak 16ú: olyan esztendő előtt állunk, amikor bizonytalan minden kalkuláció, amikor nincsenek pozitívumok, megszűntek a bizonyosságok, amikor előretudni semmit sem lehet, legfeljebb hinni és remélni. Hit és reménység azonban metafizikai fogalmak, a költségvetéshez viszont az illik, hogy durván és materialisztikusah reális legyen, földönjáró, megingathatatlan konkrétum. Az év első háromnegyedéről megjelent statisztikai számok azt mutatják, hogy az évek óta csökkenő számok még mindig lefelé tendálnak. Az a bizonyos mélypont, amelyről annyiszor mondták, hogy már túljutottunk rajta, még ismeretlen távolságban tátong, de haladunk, egyre közeledünk feléje. Talán már itt is van, csak még nem tudjuk, mert hiszen vannak szimptómák, amelyek mintha előrevetnék egy szebb közeljövő képét. Igen, legyünk optimisták és bízzunk sorsunk jobbrafordulásában . . . Vasárnapi beszédében mondta a miniszterelnök, bogy ne várjunk csodákat, már pedig, aki optimista ma, 1932 végén, az mégis csak csodaváró. De ha lemondunk a reménységről, akkor az oxigénről mondunk le, amely nélkül nincs élet. Ezért hiszünk a csodákban és hiszünk, mert egyebünk nincs, mint a hitünk, amely az új kormánnyal újjáéledt, vagy legalább is most kezd ébredezni. Az olaszországi út eredménye és a magyarosztrák kereskedelmi szerződés új lehetőségeket nyitnak meg a magyar gazdasági élet előtt. A fojtogató bilincsen rés támadt. Ha nem is tárult még ki minden kapu, megnyíltak az ablakok és éltető levegő áramlik felénk. Megkezdődött valami. Gömbös Gyula friss energiája betörte az érckaput, amely mögött eddig raboskodtunk és fellélekzik az ország, egyelőre még félénken, bátortalanul, de kezdi visszakapni elvesztett önbizalmát, meri hinni, hogy nem felesleges itt, a Duna medencéjében, hogy tényező, melyre szükség van, amelyet nem lehet kihagyni semmiféle számításból. A mezőgazdasági kivitel az alapja egész gazdasági berendezkedésünknek.. Ez a kivitel eddig lehetetlen volt, ezentúl, legalább részben, lehetséges lesz. A jég megtört és lassankint zajlani kezd a gazdasági lehetőségek jéggé dermedt vize. Az osztrák megegyezés könnyebbé teszi helyzetünket a csehek irányában: megindult a folyamat, amelynek végét még nem látjuk, nem is láthatjuk, de hisszük, hogy egy jobb, szebb jövő vár ott reánk. Amikor ennél az 1933-ik évi, kétségbeesett költségvetésnél megállunk, amikor látjuk az egyre fogyó számokat, amikor a bizonytalanság ködén keresztül nézzük az eljövendő esztendőt: az utolsó hetek eseményei vigaszt csepegtetnek belénk. Az a derengés, amely a távoli látóhatáron csalogat, talán nem délibáb játékos hitegetése, hanem valóság. És a jövő esztendőben ilyenkor, amikor az új költségvetés készül majd, talán felszakadnak a homályos ködök és új horizontok fénylőnek felénk, és ami ma csak bit és remény, az reális valósággá válik. i i alpolgármesterrel a főváros súlyos téli gondfairól M téli ínség akciók, fedezete biztosítva van, jövőre nagyobb redukciót kell végrehajtani — Sipőcz polgármester magának tartja fenn. a döntés jogát a szellemi sziikségmunkák megindításánál Nem lesznek többé selyemharisnyás és bundás szükségmunkások A főváros jövő évi költségvetésébe eredetileg 12 millió pengőt állítottak be ínség akciók fedezésére. A főváros vezetősége arra számított ugyanis, hogy a költségvetésileg nem fedezhető kiadások legnagyobb részét megkapja a kormánytól állami hozzájárulásként. A kormánytól várható pénzsegély összegét a jövőévi költségvetés tervezetében 9,600.000 pengőben irányozták elő, meglepetésként hatott tehát az a döntés, amely szerint a kormány nem ad pénzsegélyt, hanem ínség járulék kivetésére ad felhatalmazást a fővárosnak. Az. inségjárulékból várható bevétel lényegesen kisebb Összeget tesz ki, mint amennyit a főváros kormány segítség címén irányzott elő a költségvetés eredeti tervezetében. A főváros szociálpolitikai ügyosztálya Sipőcz polgármester utasítására kénytelen volt tehát átdolgozni az egész jövőévi költségvetési tervezetet. Az átdolgozás folytán a költségvetés szűkebb keretek közé szorult, úgyhogy a jövő év folyamán a főváros szociálpolitikai tevékenységében zavarok bekövetkezésétől lehet tartani. A fővárosnak ezekről a súlyos téli szociális gondjairól Eiber Endre alpolgármester a következőket mondotta a Független Budapest munkatársának: — A főváros szociálpolitikai, ügyosztálya a' légAtóböi napokban teljesen átdolgozta jövő évi költség- vetési előír ányzat át, amire azért volt szükség, mórt a kormány új fedezetet jelölt ki az inségakciók céljaira. A kormány ugyanis rendeletileg inségj árulék kivetését en- | gedélyezte a főváros'részére és pedig úgy, hogy a jövedelmi adót és a társulati adót húsz százalékkal, a kereseti adóalapot pedig két százalékkal pót- lékolják. Az eredeti kötségvetésben több, mint 9 millió pengő szerepelt ^ kormánysegítség címén, mivel pedig az inségjárulék kivetéséből várható jövedelem lényegesen kevesebb, a költségvetést teljesen át kellett dolgozni. Az új előterjesztés, szerint november és december havában összesen 1,266.000 pengő áll rendelkezésre, a jövő évben pedig a pénzügyi osztály számítása szerint az inségjárulék kivetéséből várható jövedelem 7.5 millió pengőre tehető. Ehhez járul a jövő év folyamán várható térítésekből befolyó közel 500.000 pengő, úgyhogy a jövő évben a főváros 8 millió pengőt költ ny omorenyhítési célokra. Az eredeti költségvetésben 10.835.000 pengő szerepelt, így tehát a kiadásokat lényegesen csökkenteni kellett. November és december havában az iiigyenebédakeió kereteit felemeljük. Az anyát, és csecsemők között kiosztásra kerülő napi 7000 félliteres fejadagot ugyancsak fokozatosan napi S000 adagra szaporítjuk. December havában naponként tízezer darab félkilós kenyeret osztunk ki. Jelenleg hetenként 86.000 darab különféle jótékonysági utalványt osztanak ki az elöljáróságon. Ezeknek a számát heti 45.000 darabra emeljük fel. Ugyan csak kiterjesztjük a gyermekfelruházási akció kereteit is: 0000 gyermek kap ruhát; és 18.000 pár gyermekcipőt talpalhat meg a főváros, 5000 pengőt fordítunk melegedő szobái; berendezésére, húszezer pengőt szükséglakások kibérlésére, 0000 pengőt a Szabolcs uecai menhely folyó kiadásaira és népszálló fülkék bérletére. Megállapítható, hogy a téll.i időjárást a főváros nagy fed készültséggel várja. Bár a szociális kiadások fedezésére szolgáló összeg kevesebb, mint tavaly volt, a tavalyi mértéket a szükségletek, emelkedésére való tekintettel fenntartjuk. A jövő évi költségvetésben már kénytelen a főváros az egész vonalon redukciót végrehajtani. Inségmunkára 2,300.000 pengőt fordítunk. Itt nem redukáltuk a végösszeget. Az ingyenebédakció költségeit az eredetileg előirányzott# 5,888.000 pengőről 3,648.0011 pengőre szállítjuk le. Ugyancsak leszállítjuk a fejkiosztás költségeit 447.000 pengőről 352.000 pengőre, az ingyen- keny ér akciók költségeit 705.00Ö pengőről 360.000 pengőre. Teljesen töröltük az élelmiszercsomagok kiosztására felvett 500.000 pengőt és ehelyett 300.000 pengős új tételt vettünk fel élelmiszerutalványok kiosztásának fedezésére. A gyermegfelruházási akció 120.000 pengős tételét változatlanul meghagytuk, ellenben a felnőttek felruházására eredetileg kontemplált 140.000 pengős tételt töröltük. A gyermekcipőtalpalási akció 60.000 pengős tételét 80.000 pengőre emeltük fel, a csecsemőkelengyék beszerzése■ cíI mén szereplő 40.000 pengős tételt viszont törölni kellett. Felemeltük a lakbérsegélyek címén szereplő összeget 70.000 pengőről 165.000 pengőre és ugyancsak emeltük a szellemi, szüségmunkaakciók céljaira előirányzott 490.000 pengőt 588.000 pengőre. Végeredményben tehát az eredet: szociálpolitikai költségvetés végösszege 11 millió pengőről 8,200.000 pengőre szállt le, vagyis a nyomor enyhítés céljaira, szánt összeg 2.800.000 pengővel csökkent. Végeredményben — fejezte be nyilatkozatát Liber Endre alpolgármester — nem látok okot semmiféle aggodalomra. Nehéz tét előtt állunk és súlyos gondokkal kell meg’küzdenünk. Eg yelőre azonban megfelelő fedezetről gondoskodás történi és így a tél folyamán fennakadás nem lesz. Az ingyenebéd számát la jelentkező szükséglethez képest nem fogjuk em élni. M szellemi szükségmunka Megkérdeztük Liber Endre alpolgármestertől, hogy a szellemi szübsógmuukaakciók megindítására vonatkozóan tűikor történik végleges döntés és aziránt is érdeklődtünk, hogy milyen szempontok szeriül választják ki a jelentkezők közül azt a szeren-
