Független Budapest, 1931 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1931-07-01 / 26. szám
HUSZONHATODIK évfolyam 1931 július 1 jw* "■ V jí rY' j 26. szám Várospolitikai és közgazdasági lap Megjelenik minden héten Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő — Fél évre 12 pengő Egyes szám ára 60 fillér Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Felelős szerkesztő: LSPPAY GYULA Dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség ucca 22 Telefon: József 345-82 Postatakarékpénztári csekkszámla: 46470 Budapest választ Választ Budapest, titkosan, lajstromo- san, kedve szerint, ha ugyan azokra szavaz, akikre szeretne. Mert nem egészen bizonyos, hogy a nép, az istenadta nép azokra adhatja-e szavazatát, akikre szeretné. A listákat nem a nép szeretete állítja össze, hanem a pártok kulisszatologatói és a kulisszákat nem az érdemek, hanem az érdekek mozgatják. Ismeretlen erők eléd tesznek részben ismeretlen nevekből álló lajstromokat és Budapest választ, mert különben rendőri büntetéssel sújtják. Választ azok közül a listák közül, amelyeket meghagytak részére az előzetes selejtezésnél. Bágyadt, álmos hangulatban folyik a választás, gyéren szállingóznak az urnákhoz Budapest választói, nincs lelkesedés, nincs lobogó nekilendülés, nem érzik, hogy az ország sorsáról van szó: kényszerű munka a szavazás, nem lelki szükséglet. Miért? Hogy van az, hogy az ország esze és szíve nem érzi át ennek a szavazásnak történeti fontosságát. Miért nen\vonul ujjongó szívvel, elhatározó lelkesedéssel szavazni a budapesti polgár? Nagyon egyszerű ennek a magyarázata. Tudja, hogy nem változtathat semmin sem, nem rajta, nem az ő szavazatán múlik az ország jövője, eldőlt az már tegnap és tegnapelőtt és ha rifa ő leszavaz, akkor csak polgári lelkiismeretét elégíti ki, amely mégis odakényszeríti az urnák elé, hogy hallassa hangját, legyen egy-két szószólója neki is a parlamentben, az ellenzéknek. Tudja, hogy képviselőinek szava pusztába kiáltott szó, tudja, hogy a nagy többség mosolyogva szavazza le őt, a budapesti polgárt, de az is valami, ha legalább kibeszélheti magát, elmondhatja, mi fáj neki és elmondhatja, hogyan kellene lennie annak, ami nincs úgy, ahogy szeretné. Elfásult, letargiába esett Budapest szabadelvű és demokratikus polgársága. Tudomásul kellett vennie, hogy se nem oszt, se nem szoroz, quantité negligeable lett belőle, I melyre senki sem hallgat, senki sem kíváncsi. Nem érzi és nem érti a történelmi feladatot, amelyet neki tartott fenn a sors: hallatni a kultúra, a huszadik század hangját a törvényhozásban, a modern idők modern szellemét, amelyet ő képvisel ebben a nyilt- szavazásos parlamentben. Európát jelenti Budapest hangja és ennek a hangnak ott kell lennie a magyarság képviseletében. Az a néhány liberális és demokrata képviselő, akit ma választ Budapest népe, jelenti a háború utáni Európát minden vágyával, akarásával. Ez Budapest képviselőinek szerepe és ezért nem szabad fásult közönnyel hirdetni azt, hogy nem érdemes lelkesedni, nem érdemes küzdeni. Érdemes. Érdemes és kell. Régi politikai igazság, hogy amit elvettek tőlünk, az még nem veszett el, de ha lemondunk róla, akkor egyszersmindenkorra elvesztettük, soha többé vissza nem kapjuk. Ezt az igazságot hangoztatni szokták, amikor az ország területi integritásáról van szó, de ép olyan valóság akkor is, amikor a liberalizmusról és demokráciáról kell dönteni: nem szabad csüggedni, elfásulni, mert ha a hit elveszett, elveszett minden. Szeretet, lelkesedés, hűség és kitartás, ez illeti meg az ellenzéket, amely tartja a lobogót. A lobogót, amely ma még csak Budapesté, de valamikor újra az egész országé lesz. Ma még kevesen vagyunk és mosolyogva néznek el fejünk fölött. De hisszük, tudjuk, j meggyőződésünk minden erejével hirdetjük, hogy nem mondunk le hitünkről, melynek győznie kell, mint minden igazságnak. Budapest népe, amikor az urnák elé járul, erre a jövőre szavaz. Az eljövendő, boldog, felszabadult Magyarország mellett tesz vallomást, melyet ma néhány nem csüggedő férfiú képvisel csupán az ország törvény- hozásában. Ma még így van ez, de holnap talán már máskép lesz . . . Ma még csak a zászlótartó áll a lobogóval, holnap már hadserege is lesz. Budapest dicsősége, hogy a zászló nem hanyatlott alá, Budapesté, amely ma még egymagára hagyatva kiáltja a pusztába a magyarság igazát, a jobb és szebb jövő kiáltó hangját. Választások után — új választás előtt Friedriche hD a keresztény szocialisták és a frontharcosok megpeticionáiják a választást — Pászti, Hűvös, Bárczy és Schiachta nem peticionálnah Folyik a leadott szavazatok számlálása Két napon át járult a főváros közönsége vi urnákhoz, hogy megválassza az elkövetkező jí esztendőre a maga képviselőit. Tegnap, kertien este 9 és 10 óra között fejeződött be a szavazás az egyes körzetekben. Most, amikor ezeket a sorokat írjuk, javában folyik a szavazatok összeszámlálása. Még nem alakult ki vég- eges kép a mandátumok megoszlásáról, de vagy meglepetések nem várnak reánk. A vá- asztást azonban — sajnos — oly események dőzték meg, amelyek még sok bonyodalomnak ehetnek előidézői. Választás után vagyunk és régis úgy érezzük, hogy a szavazás nyomában nem jár az a megnyugvás, amit legalább egy időre minden választásnak hoznia kell. Választás után vagyunk — és új választás előtt. Nem kétségei ugyanis, hogy az ajánlások elbírálása körül lezajlott események következtében, amely események egész sereg pártot zártak ki a választásokban való részvétel lehetőségétől, — az érdekelt pártok és frakciók a választást panasszal támadják meg a közigazgatási bíróságnál. Kikre lehetett szavazni Budapesten ? 3. Keresztény Szocialista Párt: Szabó József. Tömösváry Tivadar, Piazza Győző. 4. Egységes Párt: Kállay Miklós, Éber Antal, fíésy Géza, báró Madar assy -Beck Gyula. 5. Szociáldemokrata Párt: Peyer Károly, Wcltner Jakab. Györki Imre. 6. Vázsonyi - Párt: Váizsonyi János, Gál Jenő, Magyar Miklós. 7. Szabadelvű és Demokratikus Ellenzék: Rassay Károly, Sándor Pál, Bar ács Marcell, Balkányi Kálmán. III. DÉLI VÁLASZTÓKERÜLET 1. Egységes Párt: Usetty Béla, Payr Hugó, Hatolkay Kázmér. 2. Szociáldemokrata Párt: Farkas István, Buchinßcr Manó, Kabók Lajos, Horovitz Gábor. 3. Szabadelvű és Demokratikus Ellenzék: Rassay Károly, Bródy Ernő, Magyar Pál. 4. Keresztény Gazdasági és Szociális Párt: BudaijDezsö, Petrovácz Gyula, Müller Antal. A budai kerületiben 5, az északi kerületben 7, a déli kerületben 4 lista futott. Minden egyes választási bizottság1 működése ellen panaszt emelnek azok az érdekeltek, akik nem jutottak be a elöntő küzdelembe, a legkirívóbb volt azonban a döntés a déli kerületben, ahol a választási kétségkívül meg fogja semmisíteni a közigazgatási bíróság. A Független Budapest munkatársa beszélt ugyanis azokkal a pártvezérekkel, akik nem tudtak eljutni a starthoz. Legnagyobb részük el van szánva arra, hogy a választást megpeticionálja. Szokatlanul későn, három nappal a választás előtt alakult ki vécjlea a helyzet Budapest három választókerületében. Napokon át vizsgálták a választási bizottságok az eléjük került rengeteg aláírást. Csütörtökön, a késő esti órákban hirdette ki elöntését a budai választási bizottság, amely utolsónak készült el a pótajánlások átvizsgálásával. Pénteken reggel ragasztották ki a starthoz kerülő pártok „keresztes“ plakátjaikat, amelyeken közölték a főváros közönségével, hogy az egyes kerületekben melyik kockába kell tenni a keresztet. A választásokon résztvevő pártok és jelöltjeik a következők voltak: I. BUDAI VÁLASZTÓKERÜLET 1. Egységes Párt: Kozma Jenő, Petracsck Lajos, Andréka Károly. "~ 2. Szabadelvű és Demokratikus Ellenzék: Rassay_Kkro\y, Pakots József, Boros László, Pfeifer Ignác. 3. Keresztény Ellenzék: Friedrich István, herceg Odescalchy Károlyné, Sárm?zeyr Endre. 4. Keresztény Gazdasági és Szociális Párt: Wolff.. Károly. Kossalka János, Csillérv András. 5. Szociáldemokrata Párt: Kéthly Anna, Büchler József, Bárdos Ferenc. II. ÉSZAKI VÁLASZTÓKERÜLET 1. Keresztény Gazdasági és Szociális Párt: Ernszt Sándor, Homonnay Tivadar, Tabódy Tibor. 2. Keresztény Ellenzék: Friedrich István, Tauffer Gábor, Repold Károly.
