Független Budapest, 1931 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1931-08-19 / 33. szám

Budapest, 1931 augusztus 19. Független Budapest 3 n HÉ jy'Ppv'Tv Úgy látszik, az Egységes Községi i\CUU Párt csak a címében egységes. Ar­ról suttog a fáma, hogy bajok vannak a fegye­lem körül, hogy van a vártnak egy frakciója, amely nagyon elégedetlen azzal, ami történek, illetve — nem történik. Payr Hugó és Becsey Antal a törvényhatósági tanács sürgős össze­hívását kérték a rendkívüli helyzettel kapcso­latban, — Payr és Becsey, nem pedig az ellen­zék! — és a pesti városházán nem szokták meg, hogy a kormányzópárt elégedetlen. Az elége­detlenség az ellenzék dolga, a kormánypárté a megelégedettség. Már most két eset lehet. Az egyik, hogy a kormányzó párton belül ellenzék alakult ki és ez az ellenzék mozog, megelőzve az igazi ellenzéket, — a másik, hogy Payrék- nak ez a lépése a Wolff-pártnak akar kelle­metlenkedni. Akármelyik áll is fenn a kettő közül, a fővárosr csak használt látja a vetél­kedésnek. Úgy látszik, friss vért hoztak Payr ék a városházába és friss vérre nagyon nagy szükség volt. Csak az a kérdés: segíthet-e a, vérátömlesztés azon a törvényhatósági taná­cson, amely születésének pillanatában se volt már életképes? Aligha. CVCDr\ A Tudomásul kell venni: akár tetszik, akár nem, leszállítják a köztisztviselők fizetését, a nyugdíjasok nyug­díjéit, ezzel szemben felemelik a magánalkal­mazottak kereseti adójelt. „Hja, rendkívüli ifflők, rendkívüli eszközök, ebbe belei kell nyugodni“ — mondják. Nem vagyunk csodadoktorok, en­nélfogva nem, is ajánlunk eirkánumokat a gaz­dasági szanálásra. De túlságosan egyszerűnek találjuk a megoldást: felemelni az adókéit és járulékokat, ezzel szemben leszállítani a fizeté­seket. Bismarck mondta: „Mit Ausnahmsge­setzen kann jeder Trotil regierenA kivételes helyzet dt van, most kell megmutatni állam­nak, városnak egyaránt, hogyan kell élniök a hatalommal a — tehetségeseknek. *TnrrS Megvan az ötmilliós i v.yrv 1 vvlV fontkölcsön. A kávé­házi cinikusok már nem vonhatják többé gú­nyos mosolyra ajkúkat, nem legyinthetnek fö­lényesen: „Ugyan, hát maga komolyan hisz benne?“ Itt az ötmillió, kissé váratlanul érte a pániktermelőket, ép ezért nem engednek még a gúnyos fölényből. Tehát megnyugtatják az ijedt reménykedőket: „Ugyan kérem, számít valamit az a három és félmillió font?“ Igenis számít, — válaszolhatjuk nekik —, mert ha nem­zetgazdasági szempontból nem is jelentékeny az összeg,' viszont óriási a pszichológiai jelentő­sége: jelenti a hitet, az önbizalmat, amelyet már kezdett elveszíteni ez a város. PFNTF Megjelentek a hírek, hogy 1 üía 1 CríV vége a bankzárlatnak. Sőt: jön az arany pengő. A hisztériás, fejevesztett Budapest akkorát lélekzik, hogy megremea belé a Gellérthegy. Egyszerre átesik a másik vég­letbe, akkora optimizmus lesz úrrá a lelkeken; ami csodákra képes. A bankokban úgy állnak hosszú sorban a betevők, mint valamikor a szenespincék előtt. Bámulatos összegek kerül­nek elő a zsebekből, milliók és milliók, de ami még ennél is nagyobb csoda: előkerülnek az ezüstpengők és ötpengősök a matracok aljából. A gazdasági hisztériából gyönyörűen vizsgá­zott le egy héten belül Budapest, a teljes két­ségbeeséstől a boldogságig vezető utat világ­rekord alatt tette meg. Azt, tartja a közmondás, hogy a pénznek nincs szaga. De hogy lelke van, arra következtetni, lehet abból, hogy van — lélektana. ^70MR AT Azért ez a kétféle pengő OZiVJiVlD/\ 1 sok gondot, ad egyelőre. A gazdag ember könnyen oldja meg a problémát: beviszi pénzét a bankba, ahol a pengő nyom­ban átesik egy alchymiai folyamaton, amely arannyá változtatja. A középkor aranycsinálóit csúnyán lefőzte Wekerle rendeleté. De mit csi­náljon a szegény ember, aki a fizetéséből él? Akinek a pengője nem arany? Aki kénytelen elkölteni azt, az egyszerű, nem nemesített pen­gőt? Neki eddig az volt a problémája, hogy miért is van pénz a világon és ha már van, mért mm arany? Az öreg Wekerle megcsinálta az aranykoronát,, a fia most az aranypengőt, de ezzel egyidejűleg' felújította a, régi igazsá­got is, hogy nem mind arany. ami — pengő. A szegény ember azonban nem beszél, hallgat: a hallgatás aranya az egyetlen, amelyhez hozzá­juthat a mai világban. FíFTFO Elhalasztották a dunai hidak flCl TU építését. Továbbá bizonyossá vált, hogy új Rókus építéséről hosszú évekig szó sem lehet. Az Erzsébet sugárút sorsáról még nem hallatszott semmi se, de itt se va­gyunk túlzott optimisták, jóllehet mm arro- gálunk magunknak prófétai allűröket. A Ta­bán? Ki mer beszélni a Tabánról? Mindent, mindent elfujt az a vihar, amely néhány hét alatt minden termést elsodort. Mennyi terv, mennyi szép álom ment füstbe, és ami még szörnyűbb: mennyi munkaalkalom, hány darab kenyér, hány meleg falat!... Tetőfedési vállal Farkas József Vili.. RAHACZl HI II mindenféle anyaggal, úgy­szintén házakat karban tart pala- és cserép- fedő mester Dudapes! Telelőn: J. 355-78 Dccscij Antal statáriumot Követel a Kenner- es cuKordrágifóK ellen Erélyes intézkedésekre szólítja föl a főváros tanácsát — Meg kell akadályozni a cukordrágító spekulációt A közélelmezési ügyosztály tehetetlenül áll az árdrágítással szemben A főváros törvényhatósági ta­nácsa kedden délben ülést tar­tott Ripka Ferenc főpolgármes­ter elnöklésével. Ezen a tanács­ülésen érdemleges határozathoza­talra nem kerülhetett sor, mert hiszen a tanácstagok elé nem ke­rültek konkrét javaslatok, ame­lyek felett dönteni lehetett volna,. Előzetes megbeszélés volt tulaj­donkénen ez a tanácsülés, ame­lyet még e héten folytainak. Az ügyosztályok a tanácsülésen el­hangzott kívánságokhoz jképest konkrét előterjesztéseket készíte- Becsey Antal nek, amelyek felett a következő tanácsülés dönt. A főváros keddi tanácsülését élénken foglalkoz­tatták azok a takarékossági rendeletek, amelyek a városházi közmunkáik megszorítását eredményezik. Beszéltünk ebben az ügyben Becsey Antal tanácstaggal, a kormány városházi pártjának társ­elnökével, aki a következőket mondotta a Függet­len Budapest munkatársának; — Megértem, hogy a főváros iparos- és kereskedőtársadalmát, valamint a vállalkozói érdekeltség-eket erősen nyugtalanítja a fővá­rosi közmunkák megszorítása. Őszintén be­vallom : engem is nyugtalanít ez a kérdés. Valamit itt tenni kell! A takarékossági szem­pontok érvényesítésénél is mértéket kell tar­tani, mert abban az esetben, ha a közmunkákat túlzottan megszorít­juk, a főváros adófizető polgárságát jut­tatjuk katasztrofális helyzetbe. Sokkal fontosabb teendők volnának a főváros élelmiszerellátása terén. Érthetetlen jelenségek mutatkoznak ezen a téren, főként a kenyér­fronton. A búza ára állandóan lefelé tendál, a kenyérárak mégis változatlanok, sőt ma magasabbak, mint voltak a harminc- pengős búza idején. Feltűnő jelenségek mutatkoznak a cukorfron­ton is. A cukor belföldi produktum és a közön­ség mégis panaszkodik, hogy eltűnt a piacok­ról. A cukorelosztás a Hitelbank kezében van, amely bizományosoknak adja tovább. Ügy lászik, hogy itt bizonyos spekuláció dolgozik és pedig olyan értelemben, hogy egyes keres­kedők a cukor árát emelni akarják. Éppen azért, mert a cukor belföldi produktum, a cukorár alakulása nem valutáris kérdés. — Nézetem szerint rígy a kenyérdrágítás- sal, mint a cukordrágítással szemben a leg­szigorúbb intézkedéseket kell a főváros vezető­ségének megtennie. A főváros tanácsának mód van arra, hogy a legsúlyosabb szankciókkal járó rendelkezéseket léptesse életbe. A tanács a maga hatáskörében is eljárhat bi­zonyos mértékben, de módja van arra, hogy javaslatokat tegyen a kormánynak. Statáriális intézkedéseket követelek a tömegélelmicikkek árának felh ajtói ellen. A főváros tanácsának ezzel a kérdéssel beha­tóan kell foglalkoznia. Nem azért van közélel­mezési ügyosztálya a fővárosnak, hogy tehetet­lenül álljon az árdrágítókkal szemben. Beesey Antal erélyes, állásfoglalása nyilván­valóan megfelelő eredményeket fog elérni. Ha a fő­város tanácsa valóban erélyesen nyúl ehhez a kér­déshez, akkor elejét veheti a kenyér- és cukordrágí­tásnak. ________________________________________________ A fizetésleszállítás híre lázas izgalomba hozta a tisztviselői kart A már amúgy is megnyirbált tisztviselői fizetéseit csöKKentése Katasztrofális lenne a tisztviselőKre nézve A fővárosi tisztviselők körében példátlan izgalmat keltett a fizetésleszállítás tervének híre. Vannak még reménykedők, akik abban bizakodnak, hogy a főváros pénzügyi egyen­súlyát biztosítani lehet anélkül is, hogy ebhez a. kényszerítő eszközhöz folyamodnának, amely az egész gazdasági életre súlyos kihatással volna. Általánosan hangoztatott vélemény sze­rint a tisztviselőtársadalom az egyetlen, amely eddig még vásárolni tudott, forgalmat csinált a kereskedelemben, iparban és ha ennek a tár­sadalmi osztálynak a jövedelméhez is hozzá­nyúlnak, minden bizonnyal az egész gazdasági élet kárát látja ennek. Különben is hírek szerint csak bizonyos fizetési osztálytól felfelé mérsékelik az illetményeket, ott is progresszív alapon. Ezek szerint a fő­város nem jut olyan lényeges megtakarítás­hoz, amely miatt érdemes_volna az elkeseredés magvát elhinteni a tisztviselői társadalomban. A városi tisztviselők már jelentős áldozatot hoztak a közelmúltban, amikor külön kereseti adóval terhelték meg őket és amikor megvon­ták tőlük a jutalmakat és külön munkadíjakat, ami sokaknál a jövedelem 30—50%-os elveszté­sét jelentette. Ha ezt a megmaradt csekély il­letményt még jobban megnyirbálják, az valóságos katasztrófát zúdítana a tiszt­viselőcsaládokra, viszont nagyon cse­kély megtakarítást jelentene a város­nak. Bizonyos oldalról erőteljes nyomást gyako­rolnak a főváros vezetőire, liogy^ az úgyneve­zett üzemi mammutfizeléseket építsék le. Azt kívánják, hogy ne várják be a törvényhatósági tanács által kikötött október 15-iki terminust, hanem már most határozzanak a fizetésleszál­lítás arányáról, még pedig azonnali hatállyal. Mérvadó városházi körökben nem találkozik osztatlan tetszéssel ez az álláspont, aminthogy a tisztviselőfizetések leszállításának tervével sem értenek egyet. Azt hangoztatják, hogy most, amikor minden drágul és bizonytalan az egész pénzügyi helyzet, nem lehet pillanatnyi közhangulat hatása alatt ilyen nagy fontosságú kérdésben, mint a közigazgatási és üzemi tiszt­viselői fizetésleszállítás, kellő megfontolás nél­kül határozni. Épp ezért az üzemvezetők jöve­delmei tekintetében sem tesznek újabb előter­jesztést októberig, amikorra talán kialakul a helyzet és nyugodtabb megfontoltsággal lehet dönteni. A főváros vezetőinek állásfoglalása termé­szetesen erősen függ a kormány intenciójától is, mert ha. a kormány hozzányúl az állami köz- tisztviselők fizetéséhez, úgy ennek kon­zekvenciájaképpen a főváros is hasonló lépésre kényszerül. Egyelőre tehát izgalmas várakozással néznek a fővárosi tisztviselők az események elé és bár aggódnak a jövőt illetően, mégis él bennük kis reménysugár, hogy a főváros pénzügyi mérlegét az arra hivatott tényezők az alkal­mazottak újabb áldozathozatala nélkül fogják egyensúlyba hozni. Hunyadi János természetes keseríivíz ivókúrákra az emésztőszervek betegségeinek kiváló gyógyvize

Next

/
Oldalképek
Tartalom