Független Budapest, 1931 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1931-08-19 / 33. szám
Budapest, 1931 augusztus 19. Független Budapest 3 n HÉ jy'Ppv'Tv Úgy látszik, az Egységes Községi i\CUU Párt csak a címében egységes. Arról suttog a fáma, hogy bajok vannak a fegyelem körül, hogy van a vártnak egy frakciója, amely nagyon elégedetlen azzal, ami történek, illetve — nem történik. Payr Hugó és Becsey Antal a törvényhatósági tanács sürgős összehívását kérték a rendkívüli helyzettel kapcsolatban, — Payr és Becsey, nem pedig az ellenzék! — és a pesti városházán nem szokták meg, hogy a kormányzópárt elégedetlen. Az elégedetlenség az ellenzék dolga, a kormánypárté a megelégedettség. Már most két eset lehet. Az egyik, hogy a kormányzó párton belül ellenzék alakult ki és ez az ellenzék mozog, megelőzve az igazi ellenzéket, — a másik, hogy Payrék- nak ez a lépése a Wolff-pártnak akar kellemetlenkedni. Akármelyik áll is fenn a kettő közül, a fővárosr csak használt látja a vetélkedésnek. Úgy látszik, friss vért hoztak Payr ék a városházába és friss vérre nagyon nagy szükség volt. Csak az a kérdés: segíthet-e a, vérátömlesztés azon a törvényhatósági tanácson, amely születésének pillanatában se volt már életképes? Aligha. CVCDr\ A Tudomásul kell venni: akár tetszik, akár nem, leszállítják a köztisztviselők fizetését, a nyugdíjasok nyugdíjéit, ezzel szemben felemelik a magánalkalmazottak kereseti adójelt. „Hja, rendkívüli ifflők, rendkívüli eszközök, ebbe belei kell nyugodni“ — mondják. Nem vagyunk csodadoktorok, ennélfogva nem, is ajánlunk eirkánumokat a gazdasági szanálásra. De túlságosan egyszerűnek találjuk a megoldást: felemelni az adókéit és járulékokat, ezzel szemben leszállítani a fizetéseket. Bismarck mondta: „Mit Ausnahmsgesetzen kann jeder Trotil regierenA kivételes helyzet dt van, most kell megmutatni államnak, városnak egyaránt, hogyan kell élniök a hatalommal a — tehetségeseknek. *TnrrS Megvan az ötmilliós i v.yrv 1 vvlV fontkölcsön. A kávéházi cinikusok már nem vonhatják többé gúnyos mosolyra ajkúkat, nem legyinthetnek fölényesen: „Ugyan, hát maga komolyan hisz benne?“ Itt az ötmillió, kissé váratlanul érte a pániktermelőket, ép ezért nem engednek még a gúnyos fölényből. Tehát megnyugtatják az ijedt reménykedőket: „Ugyan kérem, számít valamit az a három és félmillió font?“ Igenis számít, — válaszolhatjuk nekik —, mert ha nemzetgazdasági szempontból nem is jelentékeny az összeg,' viszont óriási a pszichológiai jelentősége: jelenti a hitet, az önbizalmat, amelyet már kezdett elveszíteni ez a város. PFNTF Megjelentek a hírek, hogy 1 üía 1 CríV vége a bankzárlatnak. Sőt: jön az arany pengő. A hisztériás, fejevesztett Budapest akkorát lélekzik, hogy megremea belé a Gellérthegy. Egyszerre átesik a másik végletbe, akkora optimizmus lesz úrrá a lelkeken; ami csodákra képes. A bankokban úgy állnak hosszú sorban a betevők, mint valamikor a szenespincék előtt. Bámulatos összegek kerülnek elő a zsebekből, milliók és milliók, de ami még ennél is nagyobb csoda: előkerülnek az ezüstpengők és ötpengősök a matracok aljából. A gazdasági hisztériából gyönyörűen vizsgázott le egy héten belül Budapest, a teljes kétségbeeséstől a boldogságig vezető utat világrekord alatt tette meg. Azt, tartja a közmondás, hogy a pénznek nincs szaga. De hogy lelke van, arra következtetni, lehet abból, hogy van — lélektana. ^70MR AT Azért ez a kétféle pengő OZiVJiVlD/\ 1 sok gondot, ad egyelőre. A gazdag ember könnyen oldja meg a problémát: beviszi pénzét a bankba, ahol a pengő nyomban átesik egy alchymiai folyamaton, amely arannyá változtatja. A középkor aranycsinálóit csúnyán lefőzte Wekerle rendeleté. De mit csináljon a szegény ember, aki a fizetéséből él? Akinek a pengője nem arany? Aki kénytelen elkölteni azt, az egyszerű, nem nemesített pengőt? Neki eddig az volt a problémája, hogy miért is van pénz a világon és ha már van, mért mm arany? Az öreg Wekerle megcsinálta az aranykoronát,, a fia most az aranypengőt, de ezzel egyidejűleg' felújította a, régi igazságot is, hogy nem mind arany. ami — pengő. A szegény ember azonban nem beszél, hallgat: a hallgatás aranya az egyetlen, amelyhez hozzájuthat a mai világban. FíFTFO Elhalasztották a dunai hidak flCl TU építését. Továbbá bizonyossá vált, hogy új Rókus építéséről hosszú évekig szó sem lehet. Az Erzsébet sugárút sorsáról még nem hallatszott semmi se, de itt se vagyunk túlzott optimisták, jóllehet mm arro- gálunk magunknak prófétai allűröket. A Tabán? Ki mer beszélni a Tabánról? Mindent, mindent elfujt az a vihar, amely néhány hét alatt minden termést elsodort. Mennyi terv, mennyi szép álom ment füstbe, és ami még szörnyűbb: mennyi munkaalkalom, hány darab kenyér, hány meleg falat!... Tetőfedési vállal Farkas József Vili.. RAHACZl HI II mindenféle anyaggal, úgyszintén házakat karban tart pala- és cserép- fedő mester Dudapes! Telelőn: J. 355-78 Dccscij Antal statáriumot Követel a Kenner- es cuKordrágifóK ellen Erélyes intézkedésekre szólítja föl a főváros tanácsát — Meg kell akadályozni a cukordrágító spekulációt A közélelmezési ügyosztály tehetetlenül áll az árdrágítással szemben A főváros törvényhatósági tanácsa kedden délben ülést tartott Ripka Ferenc főpolgármester elnöklésével. Ezen a tanácsülésen érdemleges határozathozatalra nem kerülhetett sor, mert hiszen a tanácstagok elé nem kerültek konkrét javaslatok, amelyek felett dönteni lehetett volna,. Előzetes megbeszélés volt tulajdonkénen ez a tanácsülés, amelyet még e héten folytainak. Az ügyosztályok a tanácsülésen elhangzott kívánságokhoz jképest konkrét előterjesztéseket készíte- Becsey Antal nek, amelyek felett a következő tanácsülés dönt. A főváros keddi tanácsülését élénken foglalkoztatták azok a takarékossági rendeletek, amelyek a városházi közmunkáik megszorítását eredményezik. Beszéltünk ebben az ügyben Becsey Antal tanácstaggal, a kormány városházi pártjának társelnökével, aki a következőket mondotta a Független Budapest munkatársának; — Megértem, hogy a főváros iparos- és kereskedőtársadalmát, valamint a vállalkozói érdekeltség-eket erősen nyugtalanítja a fővárosi közmunkák megszorítása. Őszintén bevallom : engem is nyugtalanít ez a kérdés. Valamit itt tenni kell! A takarékossági szempontok érvényesítésénél is mértéket kell tartani, mert abban az esetben, ha a közmunkákat túlzottan megszorítjuk, a főváros adófizető polgárságát juttatjuk katasztrofális helyzetbe. Sokkal fontosabb teendők volnának a főváros élelmiszerellátása terén. Érthetetlen jelenségek mutatkoznak ezen a téren, főként a kenyérfronton. A búza ára állandóan lefelé tendál, a kenyérárak mégis változatlanok, sőt ma magasabbak, mint voltak a harminc- pengős búza idején. Feltűnő jelenségek mutatkoznak a cukorfronton is. A cukor belföldi produktum és a közönség mégis panaszkodik, hogy eltűnt a piacokról. A cukorelosztás a Hitelbank kezében van, amely bizományosoknak adja tovább. Ügy lászik, hogy itt bizonyos spekuláció dolgozik és pedig olyan értelemben, hogy egyes kereskedők a cukor árát emelni akarják. Éppen azért, mert a cukor belföldi produktum, a cukorár alakulása nem valutáris kérdés. — Nézetem szerint rígy a kenyérdrágítás- sal, mint a cukordrágítással szemben a legszigorúbb intézkedéseket kell a főváros vezetőségének megtennie. A főváros tanácsának mód van arra, hogy a legsúlyosabb szankciókkal járó rendelkezéseket léptesse életbe. A tanács a maga hatáskörében is eljárhat bizonyos mértékben, de módja van arra, hogy javaslatokat tegyen a kormánynak. Statáriális intézkedéseket követelek a tömegélelmicikkek árának felh ajtói ellen. A főváros tanácsának ezzel a kérdéssel behatóan kell foglalkoznia. Nem azért van közélelmezési ügyosztálya a fővárosnak, hogy tehetetlenül álljon az árdrágítókkal szemben. Beesey Antal erélyes, állásfoglalása nyilvánvalóan megfelelő eredményeket fog elérni. Ha a főváros tanácsa valóban erélyesen nyúl ehhez a kérdéshez, akkor elejét veheti a kenyér- és cukordrágításnak. ________________________________________________ A fizetésleszállítás híre lázas izgalomba hozta a tisztviselői kart A már amúgy is megnyirbált tisztviselői fizetéseit csöKKentése Katasztrofális lenne a tisztviselőKre nézve A fővárosi tisztviselők körében példátlan izgalmat keltett a fizetésleszállítás tervének híre. Vannak még reménykedők, akik abban bizakodnak, hogy a főváros pénzügyi egyensúlyát biztosítani lehet anélkül is, hogy ebhez a. kényszerítő eszközhöz folyamodnának, amely az egész gazdasági életre súlyos kihatással volna. Általánosan hangoztatott vélemény szerint a tisztviselőtársadalom az egyetlen, amely eddig még vásárolni tudott, forgalmat csinált a kereskedelemben, iparban és ha ennek a társadalmi osztálynak a jövedelméhez is hozzányúlnak, minden bizonnyal az egész gazdasági élet kárát látja ennek. Különben is hírek szerint csak bizonyos fizetési osztálytól felfelé mérsékelik az illetményeket, ott is progresszív alapon. Ezek szerint a főváros nem jut olyan lényeges megtakarításhoz, amely miatt érdemes_volna az elkeseredés magvát elhinteni a tisztviselői társadalomban. A városi tisztviselők már jelentős áldozatot hoztak a közelmúltban, amikor külön kereseti adóval terhelték meg őket és amikor megvonták tőlük a jutalmakat és külön munkadíjakat, ami sokaknál a jövedelem 30—50%-os elvesztését jelentette. Ha ezt a megmaradt csekély illetményt még jobban megnyirbálják, az valóságos katasztrófát zúdítana a tisztviselőcsaládokra, viszont nagyon csekély megtakarítást jelentene a városnak. Bizonyos oldalról erőteljes nyomást gyakorolnak a főváros vezetőire, liogy^ az úgynevezett üzemi mammutfizeléseket építsék le. Azt kívánják, hogy ne várják be a törvényhatósági tanács által kikötött október 15-iki terminust, hanem már most határozzanak a fizetésleszállítás arányáról, még pedig azonnali hatállyal. Mérvadó városházi körökben nem találkozik osztatlan tetszéssel ez az álláspont, aminthogy a tisztviselőfizetések leszállításának tervével sem értenek egyet. Azt hangoztatják, hogy most, amikor minden drágul és bizonytalan az egész pénzügyi helyzet, nem lehet pillanatnyi közhangulat hatása alatt ilyen nagy fontosságú kérdésben, mint a közigazgatási és üzemi tisztviselői fizetésleszállítás, kellő megfontolás nélkül határozni. Épp ezért az üzemvezetők jövedelmei tekintetében sem tesznek újabb előterjesztést októberig, amikorra talán kialakul a helyzet és nyugodtabb megfontoltsággal lehet dönteni. A főváros vezetőinek állásfoglalása természetesen erősen függ a kormány intenciójától is, mert ha. a kormány hozzányúl az állami köz- tisztviselők fizetéséhez, úgy ennek konzekvenciájaképpen a főváros is hasonló lépésre kényszerül. Egyelőre tehát izgalmas várakozással néznek a fővárosi tisztviselők az események elé és bár aggódnak a jövőt illetően, mégis él bennük kis reménysugár, hogy a főváros pénzügyi mérlegét az arra hivatott tényezők az alkalmazottak újabb áldozathozatala nélkül fogják egyensúlyba hozni. Hunyadi János természetes keseríivíz ivókúrákra az emésztőszervek betegségeinek kiváló gyógyvize
