Független Budapest, 1930 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1930-12-24 / 51-52. szám
Budapest, 1930 december 24. 12 Független Budapest Szemétégetés Budapesten írta: NÉMETHY BÉLA tanácsnok Budapest házaiban összegyűlt háziszemet túlnyomó részét most a Pestszentlőnncen levő szeméttelepre szállítjuk ki vasúton. A oudai házi szemét egy részét az albertfalvj. hatar mellett de a főváros területén lévő szemetlerako- helyre, az V. és VI. kerület külső reszelnek házi szemetét pedig a vizafogói dűlőben levő Duniapart feltöltésére használjuk fel. Mindeme szemétlerakóhelyek azonban csak igen rövid ideig tarthatók fenn. Pestszentlőrin- een a környék lakossága már igen er él?/ esen tiltakozik az ellen, hogy az ő községük területét használja fel a főváros szemétlerakóhely gyanánt, mert ezzel a környék levegőjét és talaját fertőzi meg. a legyek és patkányok millióját termeli és lehetetlenné teszi a környéken való letelepedést. A többi, magán a főváros területén levő szemétlerakóhelyre vonatkozólag magától értetődő, hogy azokat sokáig tűrni nem lehet. Hisz már a háborúelőtti időkben is szigorúan tiltva volt a főváros területén szemétlerakóhelyeket létesíteni. Ezek a mostani lerakóhelyek is csak a háború okozta kényszerhelyzetből létesültek, mert a szemétfuvarozás költsége úgy megdrágult, hogy a budai és az V., VI. kerület kültelki, tehát a szemétszállító vasút pesti végállomásától legtávolabb eső városrészekben keletkező háziszemétnek ugyancsak Pestszenti őrincre való szállítása óriási költségeket okozna. A főváros most tehát egy rendkívül fontos és sürgős kérdés megoldása előtt áll. Gondoskodni kell arról, hogy mi történjék a jövőben a főváros területén naponta keletkező, mintegy 501) tonna, tehát körülbelül 50 vasúti vagon- rakomány háziszeméttel. Csak kétféle megoldásról lehet szó. Vagy modern szemétégetőket kell építeni, vagy távo- I labb a fővárostól egy új szemétlerakótelepet kell létesíteni. Az utóbbi megoldás egyszerűül ■ nek és olcsóbbnak látszik. Ha azonban figyt lembe vesszük azt, hogy a háziszemétkihordás folyamatosságát minden körülmény között biztosítani kell és figyelembe vesszük, hogy a háziszemét közegészségi szempontból ártalmas anyag, mely minden nagy városban, a város növekedésével egyenes arányban álló mennyiségben keletkezik, akkor ezen megoldási mód, vagyis a szemétlerakodótelepek létesítése már pénzügyi szempontból tekintve sem mondható ideálisnak. Hosszú időre szóló szemétlerakóhelynek csak oly terület alkalmas, amelyen hosszú idők folyamán keletkező háziszemetet lehet elraktározni a környék veszélyeztetése nélkül. Ha tehát új szemétlerakóhelyet kellene a fővárosnak keresnie, csak igen messze a fővárostól lőhetne erre alkalmasat találni. Talán valahol Ócsa, vagy Örkény táján és nem lesz elegendő csupán az erre szolgáló területet megvásárolni, hanem külön vasutat is kellene majd odáig építeni. A házfezeinét kiszállításához ugyanis nem lehet a rendes vasutakat felhasználni, márpedig ily nagyobb távolságra csupán csak a szemét- szállítás végett külön vasutat építeni horribilis pénzbe kerülne. De horribilis nagy volna az üzemköltség is, hisz már jelenleg is, amikor a meglévő szemétszál- lítóvasúton alig 4 km távolságra szállítjuk ki a szemetet Peistszentlőrincre, 1 vágón szemétnek csupán vasúti szállítása 18*33 pengőbe kerül. Ezzel szemben áll az elsőnek említett megold ás, a szemétégetés. Ez abból áll, hogy a város területén egy vagy több helyen építenek szemétégetőtelepeket, amelyekben a naponként keletkező háziszemét azonnal elégetésre kerül. Ezen telepek berendezése ma már olyan, hogy az egész procedúra por-, füst- és bűzmentesen történik. Egy modern szemétégetőtelepet teljesen beépített, köröisíkörül lakott városrészekben is el lehet helyezni, mint ahogy azt Hamburgban, Zürichben és majdnem az összes angol városokban látni lehet. A szemétégetésnek főbb előnyei a következők: 1. Megrövidülnek a fuvarozási távolságok, tehát olcsóbb lesz a szemét elfuvarozásának a költsége. 2 Értékesíteni lehet a háziszemétben rejlő hőenergiát és a háziszemét elégetése után fennmaradó, közegészségügyileg már teljesen ártalmatlan anyagot, a hamut és salakot. 3. Véglegesen oldhatjuk meg a problémát, mert egy szemétégetőtelep nemcsak ideig-óráig tartó megoldás, hanem véglegesnek tekinthető, a szemétégetőtelep ugyanis helyes kezelés mellett beláthatatlan hosszú ideig fenntartható, bővíthető, sőt a technika haladásával karöltve mindenkor tökéletesíthető is. A szemétégetőben termelt anyagokat gazdasúgásán és jutányosán lehet a város háztartásában értékesíteni. Az elégetés révén keletkező hő vízgőz vagy elektromos ár am termelésére alkalmas. E hőenergiából telhat vagy világítási, vagy erőáramot lehet előállítani, vagy csak vízgőzt, mely távfűtésre vagy fürdők üzemben tartására használható fel. Az égetés után fennmaradó salak utak vagy mélyen fekvő területek feltöltésére minden egészségi veszély nélkül alkalmas. De lehet belőle házépítő-téglákat, kocsiutakhoz alkalmas' útburkolati köveket, járdaburkolati lapokat, kanáliscsöveket, sőt műcementet is előállítani. Ha tehát szembeállítjuk egymással azokat az előnyöket, amelyeket a szemétégető nyújt a szemétlerakodóhelyekkel szemben, akkor" kétségtelen, hogy e kérdés megoldásánál a szemétégető felé billen a mérleg nyelve, különösen ha figyelembe vesszük azt, hogy a szemétégetők építése alig kerül többe, mint amennyibe egy nagy szemétlerakótelep berendezéséhez szükséges terület szerzése és az oda vezető vasút kiépítése és berendezése kerül. Csak egy feltétel szükséges ahhoz, hogy egy város a szemétégetés mellet döntsön és ez a feltétel az, hogy szemete tényleg elégethető legyen. Mert nem minden város szemete égethető el és van olyan város is, amelynek (szemete az év egyik részében elégethető, a másikban nem. Berlin városában például bebizonyosult, hogy annak háziszemete egyáltalában nem égethető el. Ennek oka az, hogy Berlinben általában hitvány barnaszénbrikettel fűtenek a háztartásokban, aminek következtében rendkívül nagy a berlini háziszemét hamutartalma. Másik oka az, hogy a berlini háziasszonyok annyira takarékosak, hogy a szemétben keletkező elégethető anyagokat, papírt, rongyot, zöldségmaradványokat, stb. már ők maguk égetik el és használják fel a konyhák tűzhelyében. Budapesten minket nem fenyeget ez a veszély, de ehelyett van nálunk egy másik, mely viszont teljesen budapesti magyar specialitás, a dinnye- és kukoricaszezón. Augusztus és szeptember hónapokban a budapesti háziszemétben dominál a kukoricacsutka és a dinnyehéj. Márpedig ezek oly nedvességtartalmú anyagok és annyira lerontják éghetőség szempontjából a iháziszemét minőségét, hogy a szakértők maguk sem bizonyosak abban, hogy ezekben a hónapokban el lehet-e majd égetni a budapesti háziszemetet. Egymagában biztos, hogy nem fog elégni, de reméljük, hogyha szenet vagy kokszot keverünk hozzá, mégiis csak elégethető lesz. Az év többi hónnapjaiban a budapesti háziszemét szén vagy koksz hozzáadása nélkül is biztosan elégethető lesz, mert szakértőink laboratóriumi kísérletekkel megállapították, hogy ínség-telep, Kiserdő-telep, Kertész-telep A ferencvárosi pályaudvar innenső olda- i Ián, a járványkórház hátsó palánkja mögött egészen különös, bizarr kép tárul az ember szeme elé. Órási hepehupás terület rendszertelenül teliszórva, nem apróbb és nagyobb hanem apróbb és még apróbb viskókkal és a köztük elnyúló földdarabokon a falusi gazdálkodás jeleivel. Határai a már említett kórházi palánk; egy névtelen ucca, amelyen ki- ielé a 20-as villamos szalad és amely párhuzamos a pályaudvar Markusovszky útjával; a palánk határral szemben a marhavásártelep es befelé a város felé a Haller téri vásártér. Jó pár hold városi terület ez, amely közvetlenül a háború után csodálatos változáson ment át és megtartva áj formáját, néni csupán önálló életet kezdett élni, hanem mintául szolgált az azóta másutt is, mint csak éppen a minap derült ki, még most is itt-ott jelentkező hasonló „reformoknak“. Ezen a ferencvárosi területen erdő volt, A proletárdiktatúra idején, mikor a „minden a tiétek!“ jelszót harsogták a levegőbe, sok dolga akadt a fejszének: a város belsejében és legközelebbi környékén kaptzsi és gonosz kezek kivágták a, fákat, ha öreg tölgyek, méltóságteljes gesztenyefák, ha fiatal akácosok voltak. Ez a kis erelő is akkor és így pusztult ki. A fáját szerte hurcolták, a helyét pedig egykettőre „beépítették“. Ki volt az első telepes, ma már nehéz megtudni, mert ezt a dicsőséget ebben az esetben mindenki siet magától elhárítani, de hamarosan követték' a, többiek és mire a városi hatóság tudomást szerzett erről az új honfoglalásról és fölocsúdott a meglepetésből, amint a fiatal telep rohamos növekedése keltett, addigra annyira megszaporodott a telepesek száma, hogy erőszakos I öl lépésre velük szemben már gondolni sem lehetett, iiisKcn azok jöttek ide „lakni“, akiknek hajlék sehol sem kínálkozott, mert nem győzték niegfizetni; azok, akik a vág ón lak ásóik szomorúan emlékezetes napjaiban, örültek, ha bárhol meghúzhatják magukat úgy, hogy legalább az eső ne zuhogjon a nyakukba. Ma, hogy azóta tizenkét hosszú esztendőt falt az idő föl, itt egész városrész van, uccák helyett g y a 1 o gö s vé ny eJtókel, re u ds zer tel énül ide-oda dobált fészerekkel, kunyhókkal, viskókkal, víz nélkül, világítás nélkül, csatorna nélkül, han- goisan kiáltó kigúnyolására a sokat hangoztatott modern egészségügyi követelményeknek. Megkérdezünk egy jóképű magyart: — Mi a neve ennek a telepnek? — Mi a. neved Hát: ínség-telep, feleli. Nem is lehetne ennél jobb neve. Annyi nyomorúság és szegénység szorult itt össze, uram, hogy csoda. Ami viskót itt lát, mind a maga kezével készítette az, aki beléje költözött. Tessék csak végigmenni rajta, lát majd elég cifraságot. Megkezdtük hát a sétát egy pocsolyás, valamivel szélesebb letaposott úton, amelyet a lokálpatriotizmus büszkén koesiútnak nevezett ki. Jobbra és balra, amerre néz az ember, csak putri és putri. Bádogból, mindenféle fából összetákolt, ütött-kopott fészerek, amelyeknek kátrányos papirossal bevont tetején odaplántált kő- és tógiadarabok vigyáznak, hogy a szél el ne vigye. Egy helyen egy félbehagyott „lakóház“ lécből készült váza; a másikon két nő éppen most tapasztja be a magagyúrta sárral szegényes házikójának deszka- falát; itt meszelnek, amott ásnak; zörgős kukorica- és napraforgószárak ringatják magiukat a. gyönge szélben; liliputi léckerítés mögül madzagra kötött kis kutya próbál éles ugatásával megijeszteni; az árkon innen bólogató, elszáradt virág, túlmm zsíros hasával szinte a földet söprő három darab fehér lúd; gerlice nevetése furakodik a füledbe és mire szemed megtalálja a kalitkában turbékoló és nevető galambokat, disznóröfögés, éhes malac visítása ráz föl önfeledtségédbői. A nyomor és a megelégedettség furcsa keveréke lepi meg lépten-nyomon a kíváncsiskodót, aki nemsokára felvilágosítással szolgáló jó emberekkel találkozik. Az első egy rendőr. Miféle helyi ez itt? — Ez az úgynevezett Kiserdő-telep. Mert I hogy itt kis erdő volt a háború utánig. És kik laknak itt? Hát mindenféle szegény ember: sofőr, villamoskalauz, suszter, különböző városi meg más hivatali altisztek és nagy számmal uccasöprők. Vannak köztük nagyon szegények, de akadnak amolyanabbak is. Különben, ha akárhol be tetszik szólni, beszélnek annyit, hogy sok. — És bátorságos vidék ez? — Nagyjában nincs baj. Nem mondom, hogy nem akad gonosz ember, aki itt húzza meg magát, de azt hamar előkerítjük. Tizenegyre járt az idő és egyre sűrűbben találkoztam vizet vivő nőkkel, meg gyermekekkel. Főzni vitték az ebédhez, meg inni. Künn a telep szélén, a villamos mellett van egy közkút, on an kell vizet szerezniük, ami már most sem a legkellemesebb szórakozás, hát még később, hóban, fagyban, sárban, út- talan úton... Megszólítjuk az egyik asszonyt: — Itt lakik a telepen? — Itt. — Mi a, telep neve? — Kertész-telep. — Nem Kiserdő-telep? Nekem azt mondták. — Eddig az volt, de — folytatta az arisztokrata hajlamú nő — mert most már jobban megválogatják, hogy ki lakhatik itt, Kertész- telepre változtatták. Ez már ki is jött. — Hál hogy lehet idejönni lakni? — Az elsők, akik idejöttek, azok lefoglaltak magúknak egy darab földet és építettek maguknak házat. Igaz, hogy ^ megbüntették őket pénzbírsággal, mert engedély nélkül építettek, de olyan gyorsan jöttek az emberek, hogy semmi bírság nem használt és muszáj voll őket itt hagyni. Nagy itt a nyomorúság. Tessék csak bemenni egy-két bódéba, mert csak úgy lehet meglátni. _ ........... — Eben igaza lehet, mert így kívülről igaz, hogy nyomorúságos viskókat látok, de mégis csak födél, akárhány embernek még ilyen sincs, ellenben mindenfelé tyúkokat, liba- I kát, disznókat látok, nagy pénz ez manapság, sokat ér, meg mindenütt krumplit, kukoricát, főzd ék es kertet. No igen, aki tud, gondoskodik ilyenformán a kis földjén valami élelemről is, de tessék elhinni, ez csak olyan kisegítő és nagy munkával jár. Hanem mondok én az úrnak mást, Ali kvadrátőiéért öt fillér bért fizetünk
