Független Budapest, 1930 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1930-12-10 / 49. szám
Budapest, 1930. december 10. Független Budapest 3 Idegenforgalom Budapesten 1931-ben SoK előkelő Kongresszus, számos nagy sportesemény szerepel a jövő évi idegenforgalomban A fővárosi Idegenforgalmi Hivatal most állította össze azoknak az eseményeknek a sorát, amelyek az 1931-es esztendőben előreláthatólag nagyobb tömegekben fogják ide vonzani a külföldieket. Természetesen még nem végleges ez az összeállítás, csak azok az események szerepelnek benne, melyeknek bekövetkezését már előre biztosan tudják. Az ideiglenes programban számos nagyszabású nemzetközi kongresszus és nemzetközi sportverseny is szerepel. Ilyenek: a nemzetközi idegenforgalmi alakulatok kongresszusa áprilisban. a népszövetségi ligák uniójának nemzetközi kongresszusa, sütőiparosok nemzetközi kongresszusa, a nemzetközi automobil klubok kongresszusa, a Touring Clubok nemzetközi kongresszusa, amelyek május havában lesznek. Júniusban jönnek Budapestre a Rotary klubok tagjai és akkor lesz a Magyar Polo Club nemzetközi meetingje, valamint a nemzetközi csil- lagtúra is. Júniusban tartják meg az A. C. I. kongresszust, míg júliusban nemzetközi evezőversenyek lesznek a Dunán. Augusztus a Szent ístván-heti ünnepségek jegyében zajlik le, míg szeptemberben tartják meg a stomatológusok első nemzetközi kongresszusukat és azt követi a nemzetközi túristakongrcsszus, majd a katonaorvosok nemzetközi kongresszusa. Ugyancsak szeptemberben zajlanak le a. nemzetközi tenniszmérkőzések a Margitszigeten és a nemzetközi golfversenyek a svábhegyi golfpályán. A felsoroltakon kívül kilátás van még, hogy számos egyéb fontos kongresszust is Budapesten tartanak meg. Berlin - kontra Budapest Cikksorozat elégedetlen budapesti polgárok részére írta és rajzolta : MADARAS LÁSZLÓ VI. Választás után — választás előtt... A belügyminiszter végre úgy döntött, hogy Budapest még ebben az esztendőben választani fog. Az uralkodó pártok vezetői szívesen belemennének a választás elhalasztásába, mondván, hogy az idő nem alkalmas a polgárságot „választási izgalmak“ elé állítani. Berlin nem is egy, de két választás „izgalmain“ esett át az elmúlt esztendőben. Úgy látszik, a. német pártvezéreknek nincs olyan áldott jó szívük, vagy a polgárság idegzete erősebb, avagy talán az írott törvény, a demokrácia és a parlamentarizmus diadalmaskodik minden egyéb szempont fölött. Itt egy esztendő alatt kétszer is megkérdezték a polgárság véleményét, először Berlin városa választott új Rathaus-1, másodszor pedig a most nemrégen lezajlott birodalmi választás alkalmával Reichstagot. Egy kis választási izgalom tényleg volt, de ez természetes, hiszen végeredményben egy-egy ilyen választás esztendőkre veti el a választók sorsát. Tudniillik itt csak annak van joga a kormányzásban részt venni, aki a nép képviseletében kerül oda, nincs kívülről és belülről támogató vagy támogatott, örökös, virilista, kinevezett... Az izgalmakat pedig igyekeztek mérsékelni, legfőbbképpen azzal, hogy a választást egy negyedévre előre kiírták, a jelölteknek elég idejük volt a választókat megfőzni a maguk igazáról, a polgárok is megfontolhatták ezerszer, hogy a spanyol fal mögött hová rajzolják a mindenható keresztet. Ért a háború után felserdült generációhoz tartozom, a régi Magyarország nagy választásait nem ismertem, csak az elmúlt tíz esztendő választásait kísérteim figyelemmel, amelyeknek édes-kevés közük volt a nép akaratához, előre biztosított eredménnyel nem szolgáltak egyéb célt, mint egyre jobban bekvártélyozni a rendszert a, dcm.okrácia fészkeibe. Senki nem is lelkesedett értük, a választójog terhes kötelessége volt az apáknak és anyáknak, kedvetlenül, ólomtiehéz lábakkal vánszorogtak az urnák elé. ök még biztosan emlékeztek a régi választóWeKerle Sándor pénzügyminiszter a fontelőlegből megfizeti a fővárosnaK a tízmillió pengős Kórházi tartozást A főváros fenntartja teljes 24 millió pengős Követelését — Nagyjelentőségű tárgyaláson a Kórházprobléma megoldásáról — A tízmillió pengőt a RóKus megépítésére Kell fordítani A legutóbbi napokban nagyjelentőségű tanácskozások voltak a főváros és a kormány illetékes tényezői között a fővárosi kórházprobléma. megoldáséiról. Hetekkel ezelőtt Ripka Ferenc főpolgármester indított akciót a kórházi betegápolási díjak megállapítása körül támadt bonyodalmak likvidálása érdekében. Ennek az akciónak első állomása volt az a tanácskozás, amelyet Ripka Ferenc főpolgármesterrel Scitovszky Béla belügyminiszter folytatott. Ezen a tanácskozáson Ripka Ferenc főpolgármester nyomatékosan figyelmébe ajáin- lotta a belügyminiszternek a fővárosi kórház- problémát és hangsúlyozta, hogy a betegápolási díjak megállapítása ügyében támadt differenciák olyan hatalmas összegre szöktek fel, hogy a zár- számadási hiány már-már felborulással fenyegeti a főváros háztartását. Scitovszky Béla belügyminiszter Ripka főpolgármester erélyes intervenciójára Wekerle Sándor pénzügyminiszterrel lépett érintkezésbe és ennek a második intervenciónak volt a következménye az az értekezlet, amelyet a pénz- iigyminisztérirunban Wekerle Sándor elnöklésével tartottak meg s amelyen a fővárost maga Sipőcz Jenő polgármester képviselte Lamotte Károly dr. pénzügyi tanácsnok társaságában. A fővárosi kórházprobléma tudvalévőén két részre oszlik. Az államkincstár kereken 24 millió pengővel tartozik. Ebből az összegből 10,709.000 pengőt tesz ki az a tartozás, amit az államkincstár a népjóléti miniszter által megállapított napi 5 pengős alapon köteles megfizetni a fővárosnak. Az összeg többi része, vagyis több mint 13 millió pengő az évek során felgyülemlett differencia címén jár a fővárosnak. Sipőcz polgármester és Lamotte tanácsnok, ezeken a tárgyalásokon, amelyek zárt ajtók mögött zajlottak le, természetesen a teljes összegnek a megfizetését, követelték. A főváros azonban egyelőre belenyugodnék, ha a nem vitatható 10,700.000 pengőt megkapná.. A tárgyalások ebben a tekintetben eredményre vezettek, amennyiben a Független Budapest munkatársa Wekerle Sándor pénzügyminiszter közvetlen környezetéből a következő felvilágosításokat kapta: — A pénzügyi kormány módot keres arra, hogy a fővárossal szemben fennálló közel 11 millió pengős tartozást kiegyenlítse. Ezt a tartozást eddig sem vitatta a kormány, sőt éppen Vass József néhai népjóléti miniszter volt az, aki maga is a leghatározottabban kijelentette, hogy ezt az összeget az államkincstárnak kötelessége megfizetni. Eddig is csak azért késett ennek a tartozásnak a kiegyenlítése, mert nem találtunk rá fedezetet. Most azonban felmerült az a terv, hogy az államkincstár ezt a 10,709.099 pengőt a felveendő fontelőleg terhére fizesse ki a fővárosnak, amely azután az összeg felhasználásáról határozni fog. Ezt az illetékes kormánykörökből származó információnkat kiegészíti a városházán szerzett értesülésünk, amely szerint a főváros ezt a 10,700.009 pengőt teljes egészében az új Rókus kórház megépítésének a költségeire fogja tartalékolni. Hír szerint ennek az összegnek a kiharcolását az a körülmény tette sürgőssé, hogy a főváros háztartásában mutatkozó hiányok pótlására fedezetet kell előteremteni. Ennek a hiánynak a pótlásáról akkor is gondoskodni kellett volna, ha a főváros az államkincstártól ezt.a tartozást nem tudná behajtani, a főváros vezetőségének tehát morális kötelessége, hogy ezt a 10,700.000 pengőt, kizárólag az új Rókus kórház felépítésének a céljaira tegye félre, — már csak azért is, mert ennek az összegnek kezdettől fogva ez volt a kimondott rendeltetése. sokra. Akkor nem értettem őket, azóta már mindent értek, mert kétízben figyelhettem, hogyan választ a nyugat — Berlinben és láttam, a különbséget. A leglényegesebb különbség, hogy itt minden ember, aki huszonegyedik (21) életévét betöltötte, nemre, foglalkozásra, iskolázottságra, gyermekei számára, al- vagy főbérlői minőségére, adófizetési viszonyaira, súlyára, hajszínére, politikai múltjára vagy jövőjére, vallására, vakbélgyulladására vagy rekeszizomtágulására való tekintet nélkül: választópolgár. A másik lényeges különbség, hogy ezek a választópolgárok még a jelölteknél is jobban izgulnak a választás eredményéért, az előkészületekben önként részt vesznek, perzsabundás urak méteres táblákkal a hátukra szerelve agitálnak az uccán, manikűrözött női kezek osztogatnak röpcédulákat. Valami nekünk ismeretlen1 tűz fűti ezeket az embereket, talán az előző generáció, az apáink, még ismerték ezt a lelkesedést, bennünk talán még megvan a parazsa, nekünk mai generációnak ez ismeretlen fogalom. Mi beleszülettünk egy diktatórikus világba, és arra vagyunk ítélve, hogy látva más országok lakóinak életigényeit és jogait, egy örök minderwertigkeit complexumtól piruljunk fülig. A német választásokat megelőző agitáció tipikusan német volt. Teherautó, repülőgép, aszfaltfestés, vetítés, rádió, koncért, röpcédula, alkalmi újságok ezrei, lampiónos, zászlós, virágos felvonulások, plakátok és természetesen beszámoló kundgébungok, naponta öt-hat különböző helyen is-. A kommunisták vöröszászlós motorkerékpárfelvonulásai fél órára megállították a forg'almat, és a nacionalszocialisták hajnalban horogkereszteket festettek azi aszfalton. Röpcédulákon a leglehetetlenebb ötleteket halmozták egymásra: Egyiken egy rajz mutatja, ahogy a nacionalszocialisták köpködnek Hindeniburgra, a szöveg pedig csak egy mondat: die Nazis (ez a g'únynevük a horogkereszteseknek) ist weder national, noch wahrhaft sozial. Egy másik röpcédulán Hittier masírozik Moszkva felé, egy harmadikon a szocialisták döngetik egy templom kapuját. A kommunisták egy plakátja Severing szocialista belügyminisztert, aki azelőtt vasmunkás volt, állította szembe egy másik vasmunkással. Severing elegáns sweifolt, cilinderes, a másik vasmunkás kormos, kidagadnak az izmai, köténye óla jós és szöveg helyett csak két szám volt a plakáton, amennyit Severing keres egy hónapban, szembeállítva a másik vasmunkás jövedelmével. Nehezen tudta a szemem az agitációnak ezt a nagy szabadságát megszokni. Vártam, hogy majd jön a belügyminiszter katonája, a Schupo és levakarja az iíyen plakátokat, ele nem tette. Kevés agitációs kilengés vont maga után rendőri intézkedést. Egyet módomban volt az uccán sétálva elcsípni. A kommunisták nagy vászonplakátokat akasztottak egy ötödikemeleti ablakba. Egy akasztófát ábrázolt, amelyen az S. P. D., azaz a szociáldemokrata párt lógott. A Schupo1 tűzoltó létráért telefonált és levette. Különben a rendőrnek nagyon kevés szerepe jutott a választás előkészítésében. Demonstrációs felvonulásokkor sem kettőzték meg az őrszemeket, mindössze egy Schuppoval megrakott teherautó ballagott a tömeg után. A nagy agitációs küzdelem a polgárságnak két rétegéért harcolt: a nőkért és a fiatalságért. A nők a háborúutáni Németországban igen tekintélyes politikai erőt képviselnek és legnagyobbrészt hivatást űzve, sőt azonfelül a háztartás gondjait is viselve, legközvetlenebbül vannak a nehéz viszonyok radikális hangulatának kitéve, tehát remélhető náluk egy esetleges politikai elvváltoztatás, inkább1, mint a férfiaknál, akik már megállapodtak, tisztában vannak önmagukkal és politikai hovátartozóságnkkal. A másik réteg, a fiatalság, a süldők, természetszerűleg radikálisak, szenvedélyesek és idealisták. A német választások sorsát épúgy, mint az ang-
