Független Budapest, 1930 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1930-12-10 / 49. szám
független Budapest Budapest, 1930. december 10. Becsey Antal szakvéleménye a készülő üzemi törvényről A BSzKRt ma pártoskodások színhelye — mondja Becsey, aki azt szeretné, ha minden üzemhez szakembereket és nem politikusokat delegálnának a pártok A készülő üzemi törvényről a Független Budapest legutóbbi' számában közölt tudósításunk várospolitikai körökben általános feltűnést keltett. Scitovszky Béla belügyinincszter közvetlen környezetéből szerzett újabb információnk szerint mek viszont túlságos bürokratikusak, ami az j üzletvitelt károsan befolyásolja. Annyi bizo- | nyos, hogy a részvénytársasági formában működő BSzKRt a pártok tülekedésének a színhelye. körültekintést igényel majd annak a kérdésnek az eldöntése, hogy milyen üzemiek lesznek a jövőben fenntarthatok. Nézetem szerint csak a Gázművek, Vízművek, Elektromos Művek és a közlekedési vállalatok maradhatnak meg, • a többi üzemet men bell szüntetni. És ebben a tekintetben az Élelmiszerüzem sem élvezhet privilégiumot. Háborús időkben nagy szolgálatokat tett ez az üzem, mihelyt azonban a termelés és a fogyasztás normálissá válik, feltétlenül men kell szüntetni. Becsey Anitái végül elmondotta még a Füg- cjetlen Budapest munkatársának, hogy a községi üzemekről szóló törvény megalkotását sürgősnek tartja. Tudomása szerint a belügyminisztérium szakreferencsei is ezen a véleményen vannak és pedig azért, mert a fővárosi üzemekről szóló törvény- javaslat tervezete teljesen elkészült és a javaslat tavasszal már a képviselőház napirendjére kerül. Az üzemi törvényjavaslat nemcsak fővárosi, hanem országos vonatkozásokban is rendezi az üzemi problémákat j és éppen ezért a törvényjavaslat címében „községi üzemek“ kifejezés fog szerepelni. A Független Budapest munkatársa szükségesnek tartotta, hogy a készülő törvényjavaslatról kikérje Becsey Antal t örvény ható sági ta nácstagnak a véleményét. Becsey Antal ugyanis, aki a törvényhatósági bizottságnak legkitűnőbb közgazdasági szakértői közé tartozik, elnöke a főváros üzemi szakbizottságának és így hivatalból is közelről érdekli ez a kérdés Becsey Antal a következőket mondotta a Független Budapest munkatársának: — Nagy érdeklődéssel olvastam a Független Budapest tudósítását a készülő üzemi törvény- javaslatról. Nekem is tudomásom, van arról, hogy az üzemi törvény előkészítés alatt áll és bizonyosra veszem, hogy a javaslat tervezetéhez lesz módunk hozzászólni. — Ami azt a tervet illeti, hogy a fővárosnak meg kell szüntetnie a részvénytársasági formát, ebben a tekintetben nekem az a véleményem, hogy csak alapos megfontolás után lehet dönteni. A részvénytársasági formának kétségkívül megvan az a hátránya, hogy az ilyen üzem kivonja magát az autonómia jogköréből. Az üzeAz ilyesmi végzetes következményekkel járhat. A helyzeten talán úgy lehetne segíteni, ha mindenüvé kizárólag szakembereket delegálunk, akik felülemelkednek a pártszempontókom, A Községi T akar ékpénzt árnál ez az elv érvényesült és itt nincs is panasz. — Végeredményben tehát azt kell mondanom, hogy sohasem a forma a lényeg. Nagyobb ! A kormány nem nagyon siet sem a főváros költségvetéseinek, még kevésbé zárószámadásainak jóváhagyásával. Csak most érkezett meg a városházára az 1928. évi zárószámadás jóváhagyó leirata. A belügyminiszter ezt a hosszú időt, úgy látszik, alapos tanulmányozásra használta fel, mert igen részletesen foglalkozik leiratában a két év előtti zárószámadás egyes tételeivel. Különösen az üzemek gazdálkodását és elszámolását illeti súlyos kritikával es egész sor észrevételt tesz az Elektromos Mű vek, a Gázművek, a BSzKRt, valamint a fürdők működésére vonatkozólag. A belügyminiszter leirata azokkal a beruházásokkal is foglalkozik, amelyeket a főváros a legutóbbi dollárkölcsönből eszközölt, és amelyeknek részbeni elszámolása már az 1928-as zárószámadásban szerepek A kelenföldi centrálé fejlesztése ellen is tett észrevételt a belügyaz utóbbi időben igen sok üzem alakult a vidéki városokban. Ezek a vidéki községi üzemek rendszertelenül dolgoznak és mindenfelé káros komikurrenciát csinálnak a magánvállalkozásoknak. A kormány e téren most tiszta helyzetet akar teremteni. iminiszter. A zárószámadás jóváhagyását tartalmazó leirat már az új közgyűlés elé kerül és annak feladata lesz, hogy a miniszter intencióit és kívánságait figyelembe vegye. A tavalyi zárószámadás jóváhagyásáról egyelőre még nincsen szó. A főváros most mindenekelőtt a jövőévi költségvetés elismerését várja a kormánytól, mégpedig sürgősen, hogy már az év elején megindulhassanak azok a közmunkák, melyekre az új költségvetésben fedezet van. Úgy számítanak, hogy január végére, vagy február első napjaira a költség- vetést jóváhagyják. Változtatások a kormány részéről aligha lesznek, minthogy a főváros ríj költségvetése fokozott takarékossági szempontok figyelembevételével jött létre és azon változtatni nem lehet anélkül, hogy az egész költségvetés egyensúlyát a felbomlás veszélye ne fenyegetné. Csak most hagyta jóvá a belügyminiszter az 1928-as zárószámadást Erős kritika az üzemek gazdálkodásáról — A városháza az új költségvetés jóváhagyását várja, hogy megkezdhessék az előirányzott közmunkákat liai választásét, ezek a fiatalok döntötték el. A fiatalságnak olyan nagymértékű politikai aktivitását tapasztaltam itt Berlinben, amelyhez hasonlóról Magyarországon az 1848-as szabadságharc feljegyzései tudnak beszámolni. Minden párt, még a konzervatívok is, ott találta őket, legaktívabb harcosai sorában, többségben természetesen a radikális jobb és bál mondhatta magáénak őket. Tüntető felvonulásokon ők képezték a masszát, beszámolókon ők szedték a jegyeket, ők tapsoltak vagy fütyültek, vitákat provokáltak és ahová a lábukat tették, ott más pártnak nem termett fű. A német törvény 25 éves korral passzív választó jogúvá is teszi a választókat. 25—30 éves képviselők és képviselő- nők elég szép számban vannak. A Budapesten divatos pártvacsorák helyett itt inkább beszámológyűléseken fejtegették a jelöltek programpontjaikat. Minden napra esett öt-hat, sőt több ilyen beszámológyűlés is, sokszor egy szónoknak valamennyi beszámolón részt kellett vennie. Különösen a nőképviselőjelöltek szerepeltek szeretettel naponta pártjuk minden beszámolóján. Az ilyen beszámoló kundgebungok nagyon nehéz szerep elé állították a szónokokat. A hallgatóság nem régi, 18 karátos párthívekből állt, akiknek csak el kellett ismételgetni a régi elveket, amint az Budapesten szokott lenni, hanem a hallgatóság kíváncsi volt arra, milyen érveket hoz fel a szónok az igaza mellett, tényeket akart hallani, amelyek után dönteni tud, hogy kire szavaz. A szónoknak számolnia kellett azzal, hogy ellenzéke is akad; nem is egyszer fordult elő, hogy hangos viták támadtak a szónok egy-egy kijé- lentésére. A pártok persze legjobb szónokaikat állították a tűzvonalba és lévén ma Németországban koalíciós kortmány, minden gyűlésnek akadt egy-két miniszteri-szónoka is. Be kell vallanom,^kissé csodálkoztam, mikor néha az uccá- ról bejött egyszerű kispolgár hangosan o'dadör- golt egy népszerűtlen lépést, egy kis politikai bűnt a miniszter nr orra alá, hogy az csak úgy hebegett a mikrofonba; önkéntelenül is körülnéztem és kerestem a rendőruniformist, sajnáltam már előre szegény meggondolatlan polgárt, de feleslegesen — rendőr nem volt sehol, a polgár és miniszter pedig tovább vitatkozott. A hallgatók inkább helyeseltek neki, mint csendre intették. Elpirultam a gondolatra, hogy nálunk is történhetne-e ilyesmi és lelkesedtem a demokráciáért, amelyre talán még az öreg emlékeznek, de a mai magyar generációnak már nem jutott belőle ... A kundgebungok közönsége igen érdekes és vegyes volt. Feltűnő sok volt az egészen öreg ember és asszony, ezek között is nagy számmal olyanok, akik süketek lévén, ballóaparátust hoztak magukkal. A férfiak nem egyszer cilinderben és ünneplő gehrockban jelentek meg, de ugyaniakkor lehetett látni kék kartonruhába öltözött munkásokat is. Pipafüst és sör mellett hallgatták a szónokokat, nem egyszer a szónok is rendelt beszéde közben egy krigli sört, illusztrálva ezzel is a polgárokhoz tartozását. Az ifjúság részben fizetett, részben altruista demonstrálok, akik rendszerint nem voltak a szónokkal egy véleményen, a karzatokon foglalt helyet. Ilyenkor előkerültek a zsebekből a röpcédulák, percek alatt fuldokolt a földszint publikuma a papírtengerben. Treviranus miniszter beszéde alatt például, aki tudvalevőleg becsületszava ellenére sem mondott le mandátumáról, mikor többed magával a Hügenberg-táborból kivált, röpcédulákon kívül fehér lepedőzászlók is repültek a levegőben „Herr Treviranus, was ist mit Ehrenwort?.. “ felírással. Az ilyen kund- gebundokön összegyűlt publikum garancián! szolgáltatott arra; hogy ezúttal a választások iliánt nagy az érdeklődés és tényleg a választó- polgárok 97%-a élt a legújabb szavazáskor politikai jogával. Mire a. választás napja, elérkezett,' á pár to már belefáradtak az agitáció és szeilvezés ve- rejtékes munkájába. Az uccákat- még röpcédulák borították be, de már piszkosak, elhasználtak voltak, senki sem olvasta többé őket, már mindenki tudta, hogy legjobb lelkiismierete mely párthoz íratja vele a keresztet. Ekkor már hatástalanok voltak a lépten-nyomon, minden talpalatnyi helyre odapingált horogkeresztek vagy „Rotfront“ jelszavak. A hirdetőoszlopokon még listaszámok kínálkoztak fel, az embereket azonban már a szavazatszámok érdekelték. Este a város különböző helyein nagy vetítőlepedőt feszítettek ki és vetítették a fokozatosan beérkező jelentéseket. Minden szám után demolnstráltak az ezernyi tömegből a párthívek. A lapok különkiadásban számoltak be az eredményekről. A polgárok részben örültek, részben dühösek voltak, Berlinben inkább dühösek voltak, különösen a most nemrég lezajlott választások eredménye miatt. Bennünket magyarokat, budapestieket a politikai szempontjai a német választásnak kevésbé érdekelnek, mint a szelleme. Ebből a szellemből sokat tanulhatnánk most a büidapesti választások küszöbén. A tiszta demokrácia, a széleskeretű választójog, az a nemes küzdelem és erkölcsös verseny. amellyel pártok a választókért vért izzadnak és az a törekvés, amellyel a pártok teljesíteni is igyekeznek ígéreteiket, amikor a polgárság* bizalma a hatalomhoz segítette őket. És érdekel bennünket az ifjúság, a fiatalok véleményének a megkérdezése is, akikre oly sokszór szeretnek hivatkozni, valahányszor a magyar jövőről van szó, ha az ország talpraállítására céloznak, de urna elé nem engedik őket, amíg meg nem öregedtek... Egy huszonhároméves ügyvédjelölttel ismerkedtem meg az egyik választótokéi ajtajában. Agitációs tábla volt a hasára akasztva, a szociáldemokratákért, agitált. Reggeltől délután fél 6-ig állt ott egyfolytában ebéd nélkül, ingyen, betáblázva elől-hátul. Beszélgettünk a közelgő budapesti választásokról is, megkérdezte, hogy hazautazom-e szavazni? Nem árultam el neki, hogv a törvény szerint még nincs jogom szavazni. És azt sem, hogy nem érdemes, mert a többség már előre bernit ül... Meg hogy különben is — albérlő vagyok... Nenn akartam sokat magyarázgatni, úgy sem értette volna. Külföldön az ilyesmit nem értik. Még belföldön sem igen... Becsen Antal
