Független Budapest, 1930 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1930-09-24 / 38. szám
HUSZONÖTÖDIK jubiláris évfolyam 1930 szeptember 24 33. szám Függclm Buflappsf Várospolitikai és közgazdasági lap Megjelenik minden héten Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt Egéez évre 24 pengő — Fél évre 12 pengő Egyes szám éra 60 fillér Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Fel.lős szerkesztő: LIPPAY GYULA Dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség ucca 22 Telefon: József 345-82 Postatakarékpénztári csekkszámla: 4647S Petrovácz úr nyilatkozik A jobboldali pártvezér nyilatkozott. Természetesen a választásokról. És nyilatkozatában kijelentette, hogy a törvényhatósági választáson a polgárságnak semmi keresete, mert csak a két szélsőségnek van joga az élethez. Hivatkozott — természetesen — a német választások eredményére, ahol a kommunisták és a horogkeresztesek diadalmasan kerültek ki az ütközetből és ihletett látnoki szemmel megjövendölte, hogy nálunk is így lesz ez. Középpártokra nincs szükség, a normális polgári gondolkozásnak pusztulnia kell, éljenek a szélsőségek! Ez a hang fogja jellemezni az elkövetkező választási kampányt. Ez a hang, amely szinte ujong azon, hogy a polgári gondolat hanyatlik és előrenyomul a demagógia, az uszítás ... a csőcselék. — Vagy mi (már mint a magyar horogkeresztesek) vagy a szocialisták. A többi fölösleges. Mellesleg szólva, az, aki így nyilatkozik és agitál, egyik vezére a kormányt kívülről tárniogató) pártnak. Az egységes, középutas Bethlen-féle politikáinak. Nincs szebb és férfiasabb erény az őszinteségnél és ha van valami ebben a nyilatkozatban, aminek örülni lehet, úgy az nem más, mint a leplezetlen színvallás, amellyel a pártvezér úr leveti a báránybőrt magáról és megmutatja valódi farkas-mi voltát. Nem kertel, nem tagadja, hogy örülne a polgárság szétzüllésének, a polgári gondolat bukásának és szinte harsogva kiáltja világgá a maga boldog meggyőződését, hogy győznie kell a szélső radikalizmusnak mindkét oldalon, mert csak ez a szélsőség gyönyörű, a többi rút, jaj be rút. Ezen az őszinteségen kívül azonban egyéb gyönyörűséget nem igen találunk ebben a hirtelen megnyilatkozásban, amelyet kétségtelenül a német választások eredménye feletti boldogság fakasztott ki a keresztény községi párt vezető korifeusából. Igaza van a nyilatkozónak abban, hogy a mai helyzet nekik kedvez, a szélsőségeknek. A szörnyű gazdasági leromlás, a nyomor és szenvedés, a tömegek elkeseredése és az általános elégedetlenség nagyszerű kortese a demagógiának. Az a politika, amelynek nem az a célja, hogy megszilárdítsa az állam fennálló rendjét, mentsen, amit lehet és minden eszközzel egyesítse a széthúzó erőket, remekül halászhat a különböző uszító jelszavak zavarosában. Az állam és társadalom sziszifuszi erőfeszítéssel dolgozik azon, hogy ne süllyedjen el a hajó, amelynek mindannyian utasai vagyunk és ekkor előjönnek ők, kiállnak nyilatkozni és hajnali kakasként elkukorékolják a napfelkelte himnuszát: Itt a mi időnk, a felfordulásé, a szélsőségeké! Mellesleg meg kell jegyeznünk, hogy ez az a politika, amely magát ,,konstruktívnek“ nevezi. Néhány év előtt kisajátította ezt a jelzőt a maga részére és mindenki mást, aki nem csatlakozott hozzájuk, — destruktívnek bélyegez. A polgári gondolat, a teremtő munka és az államhatalom erejének támogatása körül buzgólkodó polgári pártokra elkiáltott ez a pereat kell, hogy gondolkozóba ejtsen mindenkit, aki lelkiismereti ügynek érzi a nemzetmentés munkájában való részvételt. A méltóságos „konstruktív“ politikusnak ez az eruptiv megnyilatkozása — nevezzük a méltóságos pártvezért röviden Petrovácz Gyulának — megmutatja, milyen lesz a választási küzdelem. „Kíméletlenek leszünk“, — mondja a méltóságos úr és mi hiszünk hónap választ el. A tippelések lázasan folynak és már egész listák forognak közkézen a főváros új vezetőségére vonatkozóan. A szűkebb városházát ez a tisztújítás sokkal jobban érdekli (és izgatja, mint a községi választás kimenetele, bár ez a kettő szorosan összefügg egymással. Különösen izgatja a kedélyeket az a kérdés, mi lesz az ügyosztályok szaporításával és az új kerületek felállításával? Ez is abból a szempontból érdekli az embereket, hogy lesz-e ezekkel az intézkedésekkel kapcsolatban állásszaporítás is. Eddig bizonyosra vették, úgy a hivatalok, mint az állások szaporodásának bekövetkezését, de az utóbbi most már kétségessé vált. Kormánykörökben ugyanis nem zárkóznak el az új hivatalok szervezésének engedélyezése elől, ellenben a leghatározottabban ellenzik ezzel kapcsolatban a tisztviselői létszám szaporítását, amit takarékosságig szempontokkal indokolnak. Hivatalos városházi helyen, ahol e híresztelések felől érdeklődtünk, megerősítették ezt az állítást és kijelentették, hogy könnyen megtörténhetik új hivatalok kreálása, állásszaporítás nélkül. Legfeljebb a harmadik alpolgármesteri állás szervezését engedélyezi a kormány és két vagy három új tanácsnoki állást, ellenben az a helyzet, hogy az elöljáróságok szaporítása ellenére, nem hajlandók engedélyezni sem új neki, mert abban a szerencsében már volt részünk, hogy láthattuk mind a két szélsőséget működni teljes virágzásban. Most újból akarják kezdeni. A hang a német győzelmi mámor hatása alatt elárulja a szándékot. Tudomásul kell venni a hangot, meg kell hallani, nem szabad fülünk mellett elengedni. Vigyázni kell rá, mert a rombolás hangja a polgári gondolat pusztulásáé, amelyet meg kell akadályozni, akármekkorát iszik is a bőrére a szélsőségek ujongó kara. Mert ők nem tréfálnak és ha azt mondják, hogy kíméletlenek lesznek, azt komolyan kell venni. De még komolyabb az állam és polgári társadalom létérdeke, amelyet meg kell menteni mindenáron. Meg kell találni a polgárság egységét, meg kell csinálni a szélsőségekkel szemben a polgári frontot és el kell indítani azt a „destruktiv“ munkát, amely az állami rend megszilárdítását tűzte ki céljául. Az idő sürget, ők már megkezdték, most kezdje meg a polgárság is. elöljárói állások szervezését, sem a fogalmazói személyzet növelését. Az új fővárosi törvényt éppen azért fogalmazták ilyen szövegezésben, hogy elkerülhető legyen az elöljárói állások szaporítása. Nevezetesen az új törvény szerint a polgármester a fogalmazási kar bármely tagját — akár egy fogalmazót is — kirendelheti valamelyik elöljáróság vezetésére. Az ügyosztályoknál más a helyzet, mert ott a törvény kifejezetten kimondja, hogy az ügyosztály élén a polgármester által kirendelt tanácsnok áll, tehát végleges formában csupán i tanácsnok láthatja el egy ügyosztály iráinyí- t ásóit. A városháza illetékes tényezői lépéseket tettek aziránt, hog’y a kormányt jobb belátásra bírják és ezért újabb felterjesztést intéznek annak érdekében a belügyminiszterhez, hogy az ügyosztály- és létszámszaporítás ügyében két évvel ezelőtt hozott közgyűlési határozatot változatlanul hagyja jóvá. A belügyminiszter ugyanis annakidején röviden arról értesítette a fővárost, hogy az ríj törvény amúgy is foglalkozni fog ezekkel a kérdésekkel és annak tető alá kerüléséig a kormány a határozat felett való döntését függőben hagyja. A törvény azóta csakugyan tető alá került, de a kerületek szaporításán kívül egyéb vonatkozásban nem érintette a kérdést. A főváros tehát a belügyminiszter ígéretére apellálva sürgeti a döntést az ügyosztályok s az állások szaporítása dolgában. Ez a felterjesztés a napokban megy fel a minisztériumba és a főváros a befolyásos pártvezéreket kéri fel az ügy kedvező elintézése érdekében való intervencióra. Elöljárók nélkül mannának az új kerületek M kormány nem akarja szaporítani az elöljárói állások számát M főváros felterjesztése a kormányhoz Nagy a készülődés a városházán a közeledő tisztújításra, amelytől, a hírek szerint, alig 4—5 Legmodernebb gyógyi ntézet sebészi és bel- betegek részére Dr. PAJOR-SANATORIUM SZÍV- ÉS ÉRBETEGEKNEK ÚJ OSZTÁLY _ _ _ _____ Idegbetegek, iidiiBudapestv vili, ^ gyógyhelye Vas ucca 17. SZ. vízgyógy intézet’ nap-és légfiirdök
