Független Budapest, 1930 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1930-09-03 / 35. szám
HUSZONÖTÖDIK jubiláns évfolyam 1930 szeptember 3 35. szám Független Buúapesf Várospolitikai és közgazdasági lap Megjelenik minden héten Előfizetési éra a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő — Fél évre 12 pengő' Egyes szám ára 50 fillér Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA Dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség ucca 22 Telefon: József 345-82 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45470 Szeptember elején A hétfői véres nap eseményei a politikai élet őszi kampányának első állomása. Szeptember elsején végétért a pihenés és a nyugalom és egyszerre benne voltunk az események lázas vibrációjában: „Munkát, kenyeret!” követelt az ucca, süvöltött a rendőrkard és rombolt a fékevesztett tömeg. A hétfői nap politikai taglalása hatáskörünkön kívül esik, de hogy az történt, ami történt: ismét csak azt igazolja, hogy „parva sápiéntia regitur mundus”. A véres hétfőt megelőző héten már megelevenedett az élet frontja, lázas gyorsasággal rendelték el a közmunkákat. Csodálatos, sőt megdöbbentő volt ez a sietség a sok meddő és hiábavaló hónap után, szemkápráztató és szinte elbűvölő. A belügyminiszter egyszerre nemcsakhogy engedélyezte a hónapok, sőt évek óta sürgetett közmunkákat, de szigorú parancsban rendelte el ‘az azonnal való végrehajtást; a kereskedelemügyi miniszter is felébredt évtizedes téli álmából és nemes vetélkedésben kezdett buzogni a munkafront terén. Hogy része van-e ebben a meglepő buzgalomban a szocialista munkásság megmozdulásának, nem akarjuk firtatni. A közvélemény kétségtelen okozati összefüggést lát a kettő között és talán nem is jár messze a valóságtól. A kormány cselekedeteit a politika vezérli és most, úgylátszik, a politika kívánta, hogy a dolgozó tömegek felé is vessenek egy pillantást. Évek óta követeljük, szinte állandó refrain gyanánt ismételjük a „munkát, kenyeret“ és az, hogy most olyan egyszerre, olyan frisseséggel tesznek eleget a tőlünk is hangoztatott követelésnek, akárhogy vesszük is, a gyanú szikráját csiholja ki a figyelmes nézőből, hogy a pillanat kényszere bírta rá a kormányt a cselekvésre. A fővárost azonban nem illetheti gáncs. Hogy minden munka az utolsó pillanatra maradt, azért nem szabad Budapest vezetőségét feleltetni. A fővárosban megvolt és megvan minden jószándék és hogy a nemes igyekezet nem hozhatott gyümölcsöt, hogy minden munkás akarat időnekelőtte befagyott, annak a főváros nem oka. Az első volt, amely a munkanélküliség megszüntetése érdekében cselekedni akart, munkaalkalmat adni és segíteni a város népén, — de a segítő kezet felsőbb hatalmak lefogták, a szándékot piros ceruzával keresztülhúzták. Szinte olybá tűnt fel a dolog, mintha az lenne a cél, meggátolni azt, amit idei ént kiterveztünk, kátyúba vinni minden nemes igyekvést, amelybe mentőövként kapaszkodhatott volna ez a fuldokló város. Semmi sem volt fontos odafönt, ami idelent életek tiz és százezreit prolongálta volna és most sem fontos még, mert hiszen, ami az elmúlt héten történt a közmunkák elrendelésével, az í — egészen nyilvánvaló — csak politika volt. Mi van az új Rókus dolgával? Mért nem kezdődhetik meg ez a nagy munka? Mért akta ez az ügy, akta, amely minisztériumi hivatali szobák és íróasztalok bujdosó játékszere? Mért nem veheti föl a főváros nagy beruházási kölcsönét, amely egyszerre tiz és tízezreknek nyújtana munkát, ha meglenne? Mért kellett a főváros pénzét grófi paloták vásárlására, improduktív befektetésekre elpocsékolni, amiket ezeken a hatalmas összegeken hasznos, jövedelmező alkotásokat le- | hetett volna produkálni és amellett munká- I hoz juttatni ezreit azoknak, akik most az uccán kétségbeesett elszántsággal kiáltják keserűségüket a hatalmasok felé? Nem rekriminálni akarunk, mert hiszen történt valami, aminek örülni lehetne és ilyenkor félre kell tenni a felgyülemlett epét, a torkunkat fojtogató elkeseredést. De viszont belenyugodni sem akarunk abba, hogy ezzel el van intézve minden és ismét visszatérünk a régi kerékvágásba, az ameri- kázásba, semmibevevésbe, kényelmes akta- síbolásba. Új tempót, új gondolkozást, új lendületet kérünk, hogy ne férjen gyanú se a kormányhoz, se a fővároshoz, ha komoly cselekvésre határozza el magát, mint azt az elmúlt héten tette. A szeptember elsejei eseményeknek nem .szabad megismétlődniük és nem is ismétlődhetnek meg, ha nem akkor sietnek, amikor I már elkéstek, hanem akkor, amikor ezt a jó- j zan gondolkozás és politikai okosság diktálja. Ezt a tanulságot, reméljük, megértette ez a véres hétfő. megkezdődött a választási hadjárat A városház?, teijtias a közelgő választások hatása alatt áll — Még nem alakult ki a választások képe, de az már bizonyos, hogy az ellenzéki pártok kfilön-külön vonulnak fel a választásokon A törvényhatósági élet nyári szünete elmúlt és ezzel megkezdődött a városházán az érdemleges munka is. Az összes tanácsnokok hazaérkeztek szabadságukról, a törvényhatósági tanács is megtartotta első ülését és a városháza csendes falai közé új*ra bevonult az élet. Nyugodt alkotó munkára azonban alig van kilátás, mert az őszi munka kezdetét már megcsapta a választások előszele. Egymásután alakulnak a pártirodák, a imrosházi életben teljesen a politika kerekedett felül és a pártok minden ténykedését a politika vezérli. Biztosat ugyan még most sem tudnak a választások időpontjáról, de azért minden párt felkészül az esetleges meglepetésre is. A demokraták és általában az ellenzék különös erővel akar belefeküdni a választási küzdelembe és minden lehető eszközzel igyekszik kihasználni I a polgárság elkeseredett hangulatát. Érdekes azonban, hogy bár egyesek szerint már alig két hónap választ el a községi választások időpontjától és az ellenzék szeretné ezt az időpontot még közelebbre tolni, mégsem történik egy lépés sem a polgárság szétforgácsolt erőinek összekovácsolása érdekében. A demokrata tábor több csoportra van bomol- va és összefogás helyett még további ellentétek mutatkoznak, mert a gyenge és tehetetlen vezetés mellett a vezérkedési kedv tovább dü- ; höng a fegyelmét vesztett pártban és senki sem i akar a demokratikus eszmékért közkatonasor- \ ban harcolni. A többi demokratikus és liberális i frakcióban sincs meg a hajlandóság az együtt-, i működésre, úgyhogy egységes vezetés hiá- I nyában. egész sor ellenzéki párt indúl a választásokon. A múlt választásokon nagy sikerrel szerepelt demokratikus blokk megalakulására nem lehet számítani, mert a szocialisták, a tapasztalatokon okulva és saját erejükben bízva, nem hajlandók a polgári pártokkal közös listán haladni. Szeptemberben a választási agitáció az egész vonalon megindul és miután a községi választók névjegyzéke is ki van nyomtatva, meg van a lehetőség az egyes választók megdolgozására is. A pártok már a közeli napokban működésbe hozzák választási szervezeteiket, kijelölik az agitáció vezéreit és már a jövő hónapban kezdetüket veszik a sorozatos népgyűlések, pártvacsorák és egyéb agitációs összejövetelek. A városházán is izgalommal telt* várakozással tekintenek az események elé, mert a községi választások elrendelése a fővárosi törvény teljes életbeléptetését és a tisztújítást is maga után vonja. Eredetileg csak 1932-ben járnának le a tisztviselői mandátumok, sok tisztviselőnek tehát aggodalomra ad okot a korábbi választás. Nyilvánvaló, hogy a küszöbön álló tisztújítás nagy változásokat fog előidézni a főváros vezetőségében. Az idősebb tisztviselők és akiknek szolgálati idejük lejáróban van, aligha kerülnek vissza állásaikba, úgyhogy a főbb pozíciók nagyrésze új kezekbe kerül. A politikai korteskedéssel egyidejűleg tehát a tisztviselők választási korteskedése is megin- did, bár a mostani tisztújítás már az új rendszer alapján, kinevezés és a törvényhatósági tanács választása alapján történik. Mindenesetre a tisztviselőknek ez kevesebb fáradságot jelent, mint az, amikor végig kellett kilincselni ők 300 bizottsági tagot, hogy voksukat —, illetve csak ígéreteiket megnyerjék. Legmodernebb gyógyintézet sebészi és bel- betegek részére Dr. PAJ0R-SAMAT0RIU1 BUDAPEST, Till. VAS-UTCA 17. SZ. SZÍV- ÉS ÉRBETEGEKNEK ÚJ OSZTÁLY Idegbetegek, üdülők gyógyhelye, víz gyógyintézet, nap- és légfürdők.
