Független Budapest, 1930 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1930-04-16 / 15-16. szám

* r / HUSZONÖTÖDIK jubiláns évfolyam 1930 április 16 ,• 15—16. szám FüggefcnBuűapesl Várospolitikai és közgazdasági lap Megjelenik minden hétért Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő — Fél évre 12 pengő Egyes szám ára 50 fillér Főszerkesztő: B. V1RÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség ucca 22 Felelős szerkesztő: LíPPAY GYULA Dr. Telefon : József 345-82 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45470 Husvét íme, itt van a pászkáknak ünnepe, ami­kor az Űr egy vemhes szamárnak' hátán be­vonult Jeruzsálembe, hogy ott hirdesse az Igét, amelyet az ő Atyja adott az ajkára. És megjelent az ismeretlen, vidéki fiatalember a nagy városban, fegyver nélkül, minden nélkül, csak lelkének csodálatos tisztaságát íiozta magával és — ma, közel kétezer esz­tendő után a művelt világ évről-évre meg- iinnepli ezt a bevonulást. Husvét az Igazság feltámadásának ün­nepe. Vallásbölcselők és történelemmel fog­lalkozók kimutatják, hogy ez a gyönyörű ta­vaszi ünnep nemcsak a keresztény világé és a zsidóságé, hanem megvolt már e vallások őseinél is, Egyptomban, Babyloniában, a gö­rögöknél és Ázsia különböző régi szektáinál. Mindegy, hogy mit mond a történelem, a Biblia, a mai ember számára új értelmet ad ennek a Ver sacrum-nak és olyan szimbólu­mot ad a vergődő emberiségnek, amely nél­kül a mai kultúra elképzelhetetlen és hiá­nyos lenne. A keresztrefeszítés, megváltás és feltá­madás gyönyörű ünnepét a mai magyar tár­sadalom mélyen és őszintén bocsátja be lei­kébe. Sohase volt szükségünk annyi remény­ségre, sohase néztünk annyira vigasz után a múltba. A húsvéti ünnep mintha a magyar nép életét szimbolizálná, amely itt áll ke- resztrefeszítve, és várva a Megváltást és Fel­támadást, amelynek el kell jönnie, mert tán az Igazság feltámad tavasszal! Az Igazság ... Hol van, miért távozik égyre jobban és jobban tőlünk? És mi az Igazság! Ami tegnap még az volt, azt ma már büntetik és ami ma az, holnap esetleg már köznevetség tárgya! A tizenkilencedik század nagy igazsága, a Szabadság, ma üldö­zött vad, hamis tévelygés és a demokrácia ma sutba dobott ócskaság. Mi mégis ragaszkodunk a Tegnap igaz­ságához. Hiába «nem divat» a szabadság és a demokrácia, mi hiszünk benne, mint a hívő lélek a kétezer év előtti kinyilatkozta­tásban és megváltásban. A kereszténység is .sokáig nem volt divat a császári Rómában, a megfeszített Igazság gúny tárgya volt és ma mégis imára szólítanak a harangok, ame­lyek visszaszálltak a földre és az új igaz­ság épp Rómában trónol. A főváros is új «igazságot» kapott, ame­lyet tisztelnünk kell, ragaszkodnunk kell hozzá, mert különben büntetendő cselek­ményt követünk el. Ami eddig szép volt. tiszteletreméltó volt: a polgári öntudat, a köz ügyei iránt való érdeklődés, a szabad gondolat és a közösséghez való ragaszkodás, az új «igazság» tükrében bűnné változott. A polgári öntudat helyébe a hatalmi akarat ült, a kö'z ügyei iránt való érdeklődés tilos és nem is lehetséges, mert a titkosságot az adminisztráció alapelvévé avatták és így tovább: minden, ami eddig szép volt, most csúnyává degradálódott és amit eddig lehe­tetlennek tartottunk, az most kötelező szent­séggé lépett elő. A tavasz ünnepének áhítatában hiszünk az eljövendő tavaszban. Most tilos a tavasz. A magyar közéletben tél van és ezt a telet a kormány kiterjesztette a városházára, hogy megdermedjen ott is az élet, mint az oi^zá- gos politikában. A téli dermedtség minden­nél kívánatosabb a mai rendnek és ezért — mint azt más helyen megírjuk, — a kor­mány még a nyári szünet előtt életbelépteti a klotürt és a törvényhatósági tanácsot, az új törvénynek ezt a két intézkedését, ame­lyet Scitovszky a mai rendszer képére alko­tott. A biblia azt mondja, hogy az Isten a maga képére teremtette az Embert, Voltaire És mégis feltámadunk! Bármilyen Utáni erőfeszítéssel hengergették is az új fővárosi törvény sziklakövét a városházi ellenzék kép­zelt ©írja fölé, — mégis lesz feltámadás. Négy hónapig folyt az ellenzéki parlamenti harc a törvényjavaslat ellen, érv, intelem, dialektika, régi, ősi alkotmányjogi szel lem idézés, Kossuth klasszikus tanításai, az önkormányzat nemzet- védelmi jelentősége, komoly közjogi tanulmá­nyok, mind-mind erőtleneknek bizonyultak a kormány makacs elszántságával szemben. A hatalom narkózisától búd dt többség szavazott, szavazott. Befejezte tett. És mégis. És hiába minden. Galilei óta és évezredek óta mindig az történt, hogy az igaz­ság végül is győzelmet aratott. Legfenségeseb- ben példázza ezt a Megváltás szent misztériu­ma, örök időkre szóló sugárzó szimbóluma az igaz eszme halhatatlanságának. És Husvét hangulatában elmélkedvén e vá­ros életén, múltján, jelenén és jövőjén, az élet­jelenségek kozmikus szemléletében milyen ne­vetségesnek, mulatságosnak tűnik fel a mai rendszer felfuvalkodott mindent-mérésé, öblös, nagyképű közéleti hangszerelése, amellyel hoz­zányúl örök motívumokhoz, természeti erejű problémákhoz. A leaotungi emberkék ország’- lása ez, amely a jogok, az emberi törvények birodalma elé kis sziklakaput vág és mindent és mindenkit e kis kapu méreteihez akar zsu­gorítani. Jókai fantasztikus kis patkány embe­rei, akik le akarják rágni az életkedv, a fejlő­dés szín pompás virágait, akik a megszentelt húsvéti barkában is a csak a fűzfavesszőt lát­ják, amellyel végigsuhintanak, végigvirgácsol- nak a hozsannázó emberiségen, a dolgozók, a jogra, igazságra várók, az álomlátók tömeg- menetén. De hiába, hiába! Mesterkedhetnek, alkot­hatnak törvényt, e város életereje, grandiózus életakarása szét fogja vetni a farizeusok tör­vényét. Ez a város 1872 óta, amikor újjászüle­tett és közigazgatási egységbe forrasztotta a Duna jobb- és balpartját, olyan hatalmas szár­nyalással lendült előre a modern, szociális, kul­turális és gazdasági haladás útján, hogy szel­lemi folyamának rohanó sodra maga ásta meg a, miaga menetének medrét s ezt visszafordítani semmiféle hatalmi gátnak többé nem sikerül. Az új törvény? Mulatságos. Örökös bizott­sági tagok, érdekképviseletek, aránytalan és idétlen kerületi beosztás, zárt szaktanácskozási rendszer, főpolgármesteri hatáskör kiszélesí­tése, stb., stb. mind szánalmas, gyermekes kí­sérletek, hogy a hatalom Prokr üst es-ágyába ezzel szemben azt, liogy az Ember a maga képére teremtette az Istent. Scitovszky a maga képére teremtette ezzel a törvénnyel a fővárost, hogy ezzel végképpen eltűnjék még a nyoma is annak, amit mi Igazságnak érzünk és hirdetünk. Nem hiszünk az új istenben, a konnány- szagúban. A húsvéti ünnep erőt és türelmet ad nekünk a hitre, arra, hogy van feltáma­dás és van tavasz, amikor újból kezdődik az élet. Ebben hiszünk, erre várunk. beszorítsák e város népének akaratát, vágyát, követelését, parancsát, ellenőrzését. Nem segít semmit ez a mesterkedés. Centralisztikus ha­talmi tébolyuk megtörik e milliós nép öntuda­tán. magabízó önérzetén és azon a kulturális nagykorúságon, amelyet annyi erőfeszítéssel, anyagi áldozattal és szellemi rátermettséggel szerzett meg magának. Egy városi élet és szer­vezet, amely a kupaktanácsi sorból felküzdötte magát a leghatalmasabb nyugati metropolisok színvonalára, egy város, amely a maga eleven, forrongó üzleti szellemével, művelődési szóra­jával idevarázsolta az ipar és kereskedelem, a tudomány, irodalom, művészet hatalmas műhe­lyeit. egy város, amely még félszázadelőtti nyelvi és nemzetiségi zűrzavarából a legma- gyarabb, legnemzetibb centrummá differen­ciálta önmagát, egy ilyen város, egy ilyen ele­ven. ható, forrongó organizmus úgy ki fogja vetni magából a hatalom sorvasztó rendszerét, mint a pompás, egészséges szervezet a kórokozó bacillust. Megcsinálták a törvényt? Lelkűk rajta. De hogyan fognak élni vele? Mondják, az önkor­mányzatot meg is erősítették e törvénnyel. Mondják, a törvényhatósági tanács életrehívása alapjában a legtisztább önkormányzati elv ér­vényesülése. Ök mondják. Timeo Danaos... Ne is vesztegessünk sóik szót az ellenérvekre. Hiszen négy parlamenti hónap sem tudta meg­győzni őket. Majd a gyakorlat felel nekik és mindenkinek. A gyakorlat, amely le fogja mez- teleníteni az ékes maskarába öltöztetett tör­vényt s meg* fogja mutatni csúnya foltjait. Korrupció, apró és nagy panamák csatornái nyílnak majd meg s a törvényhatósági tanács? Talán az lesz a gyiijtőmedence? A mód meglesz rá. Zárt ülés, bizalmas tárgyalások, a teljes nyilvánosság ellenőrzésének hiánya... Mein Liebchen, was willst du noch mehr? Hogy mit akarsz, kedvesem? Azt majd négyszemközt súgják meg egymásnak azok, akiknek jó az. ilyen törvény, akik siettek segí­teni a centralisztikus hatalmi őrület bajnokai­nak Budapest önkormányzatának eltemeté­sében. De más is fog majd súgni valamit az augu- roknak. A budapesti nép, a választók százezrei majd megsúgják a novemberi választásokon a maguk véleményét azoknak a pártvezéreiknek és pártjaiknak, amelyek elárulták és szállítot­ták őket a reakciós rendszernek. És éppen ezért hiába volt hát minden mes­terkedés, hiába az új törvény, hiába az ellenzék eltemetése, a demokratikus közvélemény aka­ratnyilvánításának halálraítélóse, jön majd a nagy feltámadási nap, amikor a hatalom po­gány őrei el fognak vakulni a világosságtól, amely a szavazó Budapest urna-sírjaiból fog szemükbe villanni. Feltámadunk! Feltámadunk l írta: P71KOTS JÓZSEF országgyűlési képviselő Legmodernebb gyógyintézet sebészi és bel- betegek részére Dr. PAJOR-SANATORIUM BUDAPEST, VIII. VAS-UTCA 17. SZ. SZÍV- ÉS ÉRBETEGEKNEK ÚJ OSZTÁLY Idegbetegek, üdü­lők gyógyhelye, víz gyógyintézet, nap- és légíürdők.

Next

/
Oldalképek
Tartalom